Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-02 / 207. szám
1989. szeptember 2., szombat Kérdéseinkre válaszol Kovács József, az MSZMP megyei titkára Somogyi Néplap _________________________ 3 A Híradástechnikai Gépgyár a jobb értékesítés reményében állandóan fejleszti szervizberendezéseit. Termékei jelentős részét exportálják. Képünkön: az oszcilloszkópos motorvizsgáló berendezés Növényvédők tanácskoztak Kaposfüreden Pártválasztás közben, válaszút előtt Aratásra várnak a napraforgótáblák. A táblákon azonban nemcsak a kultúrnövény érett be; virágzik a gyom is a sorok közt. Hogy sikerült az idén a növényvédelem? Mi az, amin változtatni kell jövőre a nagyobb termés érdekében? — ezekre a kérdésekre keresték a választ tegnap megyénk mezőgazdasági nagyüzemeinek szakemberei. Segítségükre volt ebben a Somogy Megyei Novény- egészségügyi és Talajvédelmi Állomás, a Budapesti Vegyi Művek, valamint a Rohm and Haas növány- védőszer-gyártó cég. A házigazda, a kaposfü- redi Vörös Október Termelőszövetkezet aktívan részt vesz azokban a kísérletekben, amelyeknek célja a leghatékonyabb növényvédő szer előállítása. Először Lukácsné dr. Hágony Piroska, a Növényolaj-ipari Kutatóintézet osztályvezetője tartott előadást. Ismertette az elmúlt időszak tapasztalatait, majd a fajtaválasztás kérdésére tért át. Nagyon fontos szerinte, hogy az adott fajta mennyire ellenálló a különféle betegségekkel szemben. Néhány Két előadással folytatta munkáját a somogyi nyári akadémia. Tegnap dr. Komáromi Gábor, az Igazságügyi Minisztérium főosztály- vezetője az átalakulási törvény lehetőségeiről beszélt. Azt mondta: az átalakulási törvény nagyon sok buktatót is tartalmaz, és nem ismerik igazán. Különösen a tisztázatlan tulajdonosi viszonyok miatt nehéz az átalakítás egyes esetekben. Az állam, mint tulajdonos ugyanis csak fikció, mert nevében a különböző kísérlet elemzésével jó tippeket adott az üzemi szakembereknek. Hofmanné Palhy Zsuzsanna, a Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás szakembere a gyomirtás jelenlegi problémáit és az alkalmazott technológiák továbbfejlesztési lehetőségeit tárta a hallgatóság elé. A legnagyobb érdeklődés Bélák István előadását kísérte: ő a Rohm and Haas cég új szerét a Goalt mutatta be. E szer már nem teljesen ismeretlen a felhasználók körében, hiszen sokan kipróbálták más kultúrákban. Hatásmechanizmusa azonban annyira eltér a hasonló szerekétől, hogy érdemes volt végighallgatni A Goalnak rendkívül erős gyomirtó hatása mellett számos olyan tulajdonsága is van, amely figyelemre méltó. Első helyen kell említeni környezetkímélő voltát. Hatásmechanizmusából adódóan — vékony filmet képez a talajban — nem mosódik ki a földből, így nem jut a talajvízbe és a felszíni vizekbe sem. Emellett olcsó: mintegy 20—30 százalékkal kerül kevesebbe a hasonló szereknél. állami szervek gyakorolják a tényleges hatalmat. Ezek a szervek azonban egy új tulajdoni formában a korábbi módon nem működhetnek. Dr. Krokos János, a Budapest Holding Rt. vezér- igazgatója gazdasági lemaradásunk alapvető okaként a tulajdonlás lehetetlenségét nevezte. Kifejtette: érdekeltség csak tulajdonosi viszony esetén van, s a jól működő gazdaság magával hozza a jövedelmek differenciálódását. Megyeszerte befejeződtek azok a fórumok, melyeken az MSZMP kongresszusi kül. döttjelöltjei mutatkoztak be — nem egyszer heves vitákban méretve meg — a párttagság előtt. Ezekben a napokban már a küldöttválasztp taggyűlések zajlanak. Az összegzés igénye nélkül e választási folyamat tapasztalatairól, a párt helyzetéről beszélgettünk Kovács Józseffel, az MSZMP megyei titkárával. — A lezajlott gyűléseken mintha nem is egy, hanem legalább két-három párt tagjai ültek volna a széksorokban. Több helyen meg is fogalmazódott: gyakran nagyobb különbségek vannak egy, a régi tanokat számon- kérő és egy, a reformokat támogató MSZMP-tag, mint az utóbbiak és mondjuk az MDF higgadtan gondolkodó tagjai között. Ennek kapcsán sok vita volt az esetleges pártszakadás elkerülhetetlenségéről is. — Hozzá kell szoknunk, hogy a párton belül különböző nézetek kerülnek a felszínre. Tapasztalataim alapján én mégis az azonosságot emelném ki. Abban mindenki egyetértett, hogy ezen a kongresszuson a pártnak fordulatot kell végrehajtania, amely igazi párttá tenné az MSZMP-t. Abban, hogy egy ezt szolgáló folyamatnak kell elindulnia. Meglátásom szerint erősödött az a felismerés is, hogy á választások előtt a párttagság egységes föllépésére van szükség. Számomra ez ad reményt, hogy talán elkerülhető lesz a pártszakadás. — Nem érez antagoniz- must a különböző alapállások között? Van, aki a jelen helyzetet már „színtiszta kapitalizmusnak” ítéli, míg mások az elkezdett megújulás folytatását követelik... — Ez egy erős antagoniz- mus. Csakhogy a mostani kongresszuson nem egy előre megtervezett egységplatform alapján kell kialakulnia az egységnek, hanem a különböző véleményekben meglevő valóságos dolgok szintézise által. Nem arról vari szó, hogy várhatóan közelítenek a vélemények, de legalább megértik, hogy mit akar a másik, s kölcsönösen találnak elfogadható mozzanatokat az eltérő nézetekben. — Ügy éreztem, hogy azok a párttagok, akik ma bez- zegkednek és arról beszélnek, hogy életüket tették a pártra, nagyrészt alig érzékelik, hogy a mai helyzetben a párt jövőjét kockáztatják. — Való igaz, ha ezek a nézetek kerülnének túlsúlyba, a párt működésképtelenné válna és nem is tudna tömegeket megnyerni. Én azonban ezt nem tartom reális veszélynek. — Azt is jelenti ez, hogy a megyei jelöltek között a reformgondolkodású emberek vannak többségében? — Már nem szívesen használom a reformer kifejezést, hiszen sokán sokfélét értenek alatta. Én azokat tekintem reformereknek, akik úgy gondolják, hogy ennek a pártnak változnia kell, politikai párttá kell válnia, a lakosság többségét meg kell nyernie a párt programjának, akik nagy mozgási lehetőséget kívánnak adni a párttagközösségeknek, ezek szolgálatába állítva a vezetést is, ás akik készek tenni is azért, hogy a párt politikáját a tagság formálja. Ebben az értelemben igenis többségben vannak a jelöltek között az ilyen változásokat igénylők. — A fórumokon és most is elhangzott, hogy a tagság formálja a pártot. Csakhogy tényleges beleszólási lehetőség tétre menő politizálás nélkül, erre a korábbi években a tagság alig válhatott alkalmassá. Megmondták, mit kell tennie és megszabták, miről és mennyit tudhat. — Sajnos, a párt korábbi belső működésének valóban ez volt a máig ható buktatója. A most zajló viták során magam is érzékeltem az ebből eredő bizalmatlanságot. Elgondolkodtató az a tapasztalat is, hogy miközben erős az igény, hogy a párttag alakítsa a pártpolitikát, egyben mindenfajta vezetés elvetése is erősödik. Az irányítás régi, mindent felülről diktáló módját én is elvetem; vallom azonban, hogy irányítás nélkül: egyetlen párt sem működhet. A nyugati szociáldemokrata pártok szervezeti szabályzatai például sok esetben igán szigorúan megszabják azt, hogy a tagságnak mely kérdésekben kell egységesen föllépnie, mondjuk a választások idején vagy a pűitsajtó támogatásában. Most, amikor a mi pártunk szervezetileg szétziálódott, veszélyes ez a minden irányítást tagadó szélsőség. — Többen javasolták a pártoló tagság intézményének bevezetését, belátva azt a realitást, hogy a mai tagság jelentős része amúgy sem felel meg a szervezeti szabályzat kötöttségeinek. —- Egyetértek ezzel a lazább kötődési formával, hiszen tisztább helyzetet teremt azok körében, akik bár elfogadták a párt politikáját, koruk, elfoglaltságuk vagy más okok miatt nem vettek részt a pártéletben. Meglehet, hogy ezen a módon olyan emberek is közelednének a párthoz, akik eddig esetleg épp a kötöttségek miatt nem kívántak belépni, jóllehet szimpatizáltak vele. — A jelölőgyűléseken elhangzott fölvetések és javaslatok között sok mondat kezdődött „kell”-lel, ám kevés válaszolt a ,.hogyan”-ra. Többen a récfl párt-vezetö- szerep felfogás alapján olyan feladatok megoldását is a párttól kérik számon, ami például már egyértelműen a kormány dolga. — Sokáig kevés volt az információ, amihez a pártagság hozzájuthatott, s a valós helyzetmegítéléshez önmagában nem elég, hogy az elmúlt hónapokban már valóságos infcrmációdömping volt. Az előzmények folyamatukban való ismerete nélkül sok párttag nem is tudott mit kezdeni az új tényekkel. Sokan hiszik, hegy csak annyi kell: a pártakarjon valamit, és a dolgok már meg is oldódnak. Kevéssé érzik, hogy a többpártrendszerben hogyan működhet az MSZMP vagy annak utódpártja. — Fölvetődött: félő, hogy a mai megosztottság mellett még a párttagok egy része sem az MSZMP-re szavaz. — Hallottam olyan véleményt, s egyetértek vele, hogy Magyarországon már eddig is többpártrendszer volt, magán az MSZMP-r* belül is. Eltérő vélemények vannak múltról és jövőről. Egy biztos, hogy a magyar társadalom és gazdaság gondjait máról holnapra senki sem tudja megoldani. — Nyilvánvaló, hogy a kongresszusnak pártot kell teremteni, a jelöltektől azonban a legtöbb párttag különféle réteg- vagy ágazati problémák képviseletét várja, nem érzékelve, hogy a lenni vagy nem lenni kérdése minden mást megelőz. — Egyetértek azzal, hogy a küldöttnek választóitól valamilyen megbízást kell kapni. Ennek azonban az alapvető kérdésekre kell vonatkoznia. Hogy például milyen legyen ez a párt. Milyen elvekre épüljön, és hogyan működjön ? Ugyanakkor a küldöttnek megbízóitól felhatalmazást kell nyernie arra, hogy a döntéseknél kompromisszumot is köthessen. A küldöttnek a tagság véleményének ismeretében azt is tudnia kell, meddig mehet el egy előre kiszámíthatatlan helyzetben. — A korábbi években munkahelyi beszélgetésekben sokan mondtuk, hogy jó lenne egy lélekbelátó gép, amely megmutatná a valódi elkötelezettséget, ám az érdeket és képmutatást is. A jelen a párttagokat is válaszútok elé állító helyzet lényegében betölti ezt a szerepet. — Meglehet, hogy a párt most sokat elveszít azok közül a tagjai közül, akik csak különféle megfontolásokból csatlakoztak hozzá. Mégis hiszem, hogy egy, a mostaninál kisebb létszámú párt nagyobb politikai erőt képviselhet, ha tagjai vállalják a programját és tenni is készek érte. Ennek ellenére szerintem szükségünk van az úgynevezett passzív párttagokra is. Ezt bizonyítják a nyugati pártok tapasztalatai is. Azokat a magas követelményeket, amelyeket mi a szervezeti szabályzatban a tagság elé állítottunk, soha nem tudtuk megvalósítani. Tudomásul kell venni, hogy minden pártban létezik egy aktív réteg, míg mások csak azért tagjai a pártnak, mert elfogadják a programját, s erre szavaznak. Amikor tehát létszámában csökkenő pártról beszélek, nem arra gondolok, hogy az majd csupa aktívából áll. Hanem olyan emberekből. akik egyetértenek a párt politikájával és nem beszélnek másként otthon vagy munkahelyükön. mint a taggyűléseken. — Köszönöm a beszélgetést. B. F. Somogyi nyári akadémia A REMÉNYSÉG HAVA Inke egyik legmagabiztosabb embere, Berkes Sándor kissé bizonytalan. Nem titkolja, ez a lelkiállapot idegen tőle, hiszen megszokta, hogy nem ismer lehetetlent, amibe belefog, az nem fullad kudarcba. Eddig sikerült is minden. Talán azért, mert amikor öt évvel ezelőtt megválasztották népfrontelnöknek, a faluban mindenki úgy indult neki a tervek megvalósításának segítőtársaival, hogy visszakozz pedig nincs. Igaz, benne is felmerült akkor, hogy támogatja-e a falu népe azokat az elképzeléseket, amelyekkel kirukkolnak. Ám bármilyen későn ért is véget egy-egy esti beszélgetés Papp Imrével, az elöljáróval, Horváth Zoltán tanácstaggal. Berták László népfronttitkárral meg a többiekkel, mindigazzal váltak el: a falusi ember a látszat ellenére politizál, ér- * zékeli a világ mozgását, véleménye is van róla, csak ezt legföljebb nem harsogja ki. S bár 40 év alatt sokat veszített rugalmasságából a falu — összevonás következtében talán áldozatkészségéből is —, azért ha azt látja, vannak zászlóvivők és a haladási irány is jó, kész a cselekvésre. Eddig 4 millió forint értékű társadalmi munka erre a bizonyság. Naponta cáfolja meg az ellendrukkereket — merthogy Inkén is akad néhány olyan ember, aki azzal vádolja meg a tenni- akarókat, hogy saját emlékművüket építik — a rendbetetl utca kövezete, a sportpálya szociális blokkja, a gázcseretelep, a gondozott temető, a megszépített iskola és templom, a városnak is dicsőségére váló játszótér, no és a most épülő vízmű. Ha nem is értenek egyet talán azzal, hogy a városba áramlás nemcsak a falut tette szegényebbé, hanem az országot is — hiszen horribilis pénzekbe került az elvándorlás miatt megnövekedett lakásépítés, főként a kommunális szolgáltatás a városokban, miközben a falusi otthonokat fairy kezdte az enyészet —, azt azért nem tagadhatják, hogy ami Inkén épült, nekik is hasznos. A józan többség ezt már akkor látta, amikor először rukkoltak ki a tervekkel. A hihető tervekkel! Merthogy az emberek csak amellé állnak, amelynek megvalósításában hisznek. Ám ahhoz, hogy az elképzelésekből a valóság reményét árasztó program legyen, alapos előkészítés kell. Ezt Inkén az a „mag” vállalta magára, amelyben a tanács- és tsz-vezetőktől a papokig, a pedagógusoktól a kereskedőkig megtalálhatók azok, akik mindig készek voltak a segítségre és energiájukat beleadták az ügybe. Ilyen előkészítés után aztán már nem szúrta a szemet a bizonytalansági tényezők sokasága. Valahogy most is így van. A megvalósítás szakaszába került vízmű sem kivétel. Mindenki teszi a magáét. A népfront elnöke is egyebek között előszedte minden vízügyi tudását és kapcsolatát, amire akkor tett szert, amikor még egy „vizes vállalatnál” dolgozott. De hát ez természetes számára, s nem vezet naplót arról, mit tesz pluszban a közösségért, és nem nyújt be számlát senkinek. Mostanában azért mégsincs minden egészen rendben. Bizonytalanság hullámzik benne. Nem a család van ennek hátterében: az ma is biztonságos támpont. Az út is jó, amelyen nap nap után eljut Inkéről a böhönyei állami gazdaságba, ahol üzemvezetőként dolgozik. Most is olyan szép lassan sárgulnak a fák, mint az előző őszökön, és tisztességesen működik a hőközpont a gazdaságban, amelyért felelős. S mégis ez a szeptember termi a kérdőjeleket és lassan belopja a lélekbe a bizonytalanságot. Vajon mit hoz az MSZMP októberi kongresszusa? Sokat gondolkodik az utóbbi hetekben ezen Berkes Sándor, s azért szurkol, hogy a párt reformerői győzzenek a kongresszuson és majdan jól szerepeljenek a választásokon. Nincs itt valami tévedés? A vallásos népfrontelnök, az MSZMP gyengéit és az elmúlt 40 év hibáit annyiszor elmarasztaló, a többpártrendszert hőn óhajtó Berkes az MSZMP- nek szurkol? Igen, annak ellenére, hogy nem akar kommunista párttag lenni. Továbbra is azt szeretné, hogy nyugodtan járhasson templomba, hogy mielőbb ihassanak abból a vízből, ami majd a vízmű segítségével eljut a lakásokba. És szeretné, ha Hajdú Ibolyának, a demiszes kislánynak — aki tele van falulendítő tervekkel — ígéretéhez híven tudna segíteni; ha Inke mindjobban megtartaná lakóit, és igen, szeretné, ha más pártok is részt vennének az ország irányításában s kovácsai lennének a nép boldogulásának. De hogy mindez megvalósuljon, ahhoz — véleménye szerint — elengedhetetlen, hogy az MSZMP a választások után is jelentős tényezőként vegyen részt a hatalomban. Jó lenne, mondja, ha az MSZMP a hátralevő néhány héten összeszedné magát és reformerőivel indulna a választási küzdelembe. Senki se higgye ugyanis, hogy nélküle lesz kibontakozás. Az esetleges kiszorulása következtében keletkező vákuum beláthatatlan következményekkel járhat. Ha pedig egymás segítése helyett marakodni kezdünk, befellegzett a boldogulásnak. Berkes ezért is akarja a hamarosan sorra kerülő népfront- megyegyűlésen elmondani, szükség van az együttműködésre, az ennek tág teret nyújtó népfrontra. Ezt éppen Inke példája bizonyítja. Hogy hányán vélekednek úgy a népfrontról, mint ő az MSZMP-ről, nem tudhatja. Ezért is bizonytalan a dolgok kimenetelében és csak reménykedik, hogy sokan. Érzi, rossz ez a bizonytalanság. Ha tőle függne, talán megrövidítené a szeptembert, bármily szép is ilyenkor a somogyi táj. De azért mindez nem bénító. Berkes — még be sem fejeződött a vízműépítés — máris azon töri a fejét: hogyan lehetne társakat szerezni az inkei bolthálózat korszerűsítéséhez . . . Talán mert számára a tettek egyszerre jelentenek folyamatosságot és reményt. Szegedi Nándor
