Somogyi Néplap, 1989. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-02 / 207. szám
4 Somogyi Néplap 1989. szeptember 2., szombat Reprezentatív kiállításon mutatkozott be az ózdi 102. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet a helyi szakmunkásképzés centenáriuma alkalmából. Az egykori egyenruhákat, relikviákat, a tanulók által készített vizsgaremekeket, okleveleket is bemutatják itt (MTI-fotó — Mizerák István felv.) UTAZÁS MAGYARORSZÁGON Költő szamárháton Pázmándi Horváth Endre Pázmándon született, a várral koszorúzott hegyen' (Pannonhalmán) túl, jobbágycsaládban. Papok tanították, nevelték pappá, de emberré, költővé jobbágy vérei között nőtt, akiktől tehetségét is örökölte. Nem tartozik nagy alkotóink sorába, Berzsenyiéhez, Csokonaiéhoz például nem mérhető hagyatéka. Sorait megfakította az idő, eposzkísérliete, az Ar- pádiász már a megjelenésekor sem mérkőzhetett a fiatal Vörösmarty Zalánjával. Pázmándhegyi magányában letűnt századok legendás alakjai látogatták, miközben az ifjú reformkori nemzedék már a jövő útjait kereste. De költő volt. Kora neves literátora, a Magyar Tudós Társaság tagja, és szőkébb pátriájának egyetlen ismert írója abban az időbem Vajon emlékszik-e rá a faluja? Pázmándfalu. A parókia áz ő idejében épült. A barokk templom régebben, A plébánia ódon szagú anyakönyveit forgatva (1829—1839-ig) megtaláljuk bejegyzéseit. Majd a költő haláláról, temetéséről szól az írás. Idézem: „Főtisztelendő Horváth Endre pázmándi plébános, atesperas úr, a Magyar Tudós Társaságtagja, tekintetes Győr vármegye táblabírája elhunyt. 1839. március 7-én vízibetegség- ben.” A temetést két nappal később Sári János kanonok celebrálta. A helyi páva-kör repertoárja tartozik egy dal, amelynek szerzője az itteni hagyomáryok szerint Pázmándi Horváth Endre. „A pázmándi rongyos, pince, ritka annak a teteje, de bor jó van benne. Tegnapelőtt este a kedves rózsámmal ittam benne. Amikor ő maga szűrte, akkor volt a legjobb íze.” — Azt mesélik az öregek, hogy régen ez a vidék csupa erdő és szőlő volt — mondta legutóbbi látogatásomkor Nagy Dalma pedagógus. — Az ősök erdőt irtottak, s a fák helyébe szőlőt ültettek. Pázmándi Horváth Endre is szőlőművelő családból származott, s a hagyomány szerint maga is jó érzékkel gazdálkodott,, akárcsak kortársa, Berzsenyi vagy Kisfaludy Sándor. A műveit nem ismerik a falubeliek, magam is csak egy múlt századi kiadású könyvből olvastam néhány versét. és részleteket az Apádiász- ból. Bizony, ma már eléggé nehézkes olvasmány. Pázmándi születésű vagyok, jól emlékszem arra a nagy ünnepségre, amit 1939-ben a költő halálának 100. évfordulóján tartottak a falunkban. A Magyar Tudományos Akadémia képviselője mondta az ünnepi beszédet, és népes hallgatósága volt. 1878-ban, miután fölkutatták nyughelyét, Nogáll Károly pápóczi prépost emeltette a díszes síremléket. És „ünnepélyesen fölszeníelte- tett a Győr megyei egyházi és világi hatóságok, a pannonhalmi főapátság, a Magyar Tudományos Akadémia, az irodalom és a tanügy képviselői jelenlétében 1879. június 22-én.” A síremléken idézet a költőtől: „Akiket érdemeik jelesítenek, élnek örökké.” Sírjától1, amely a temető legmagasabb pontján van, messzire látni. Szőlős táblákra, erdőfoltokra és a Szent Imre-dombra, ahol a török dúlásig a falu volt. Az Árpád-kori Pázmánd, azaz Poznan, ahogy akkoriban nevezték. * * * — Maradt-e valami a házából? — Sok minden megmaradt benne. Korszerűbbé tettük, az igaz. A tető nagy része új. Nagy ablakokat vágtunk, és leszereltük a zsalugátere- ket. Előszobát, folyosót építettünk. De azért csak az ő háza ez ... — Hogy is van' a rokonság? őri Sándorné elmosolyodik. — H^t, bizony nehéz végiggondolni. — Próbálja meg! — Szóval az anyósom anyjának az öregapja — emeli fel a mutatóujját Irén néni —, az volt a papnak a közelije. Laky Jánosnak hívták. így valahogy. Megmutatja a ház tűzfalán a napórát. — Ezt még a pap tette oda. — Csak így említi Pázmándi Horváth Endrét: a pap. És szívélyesen invitál. Nézzek meg mindent, járjam végig a szobákat! A gerendás mennyezet ugyancsak a költő idejéből való. A háziak pontosan tudják, hogy melyik volt az írószobája, és hol állt az ágya. — Amikor már beteg volt, egy csigát szerkesztett a gerendára. Annak a segítségével ült fel az ágyában. Látja, ott a helye. A régi konyha hűvös, tiszta. A fiatalabbik öriné egy kosár almát tesz az asztalra. — Kóstolja meg; szívesen kínálom. Hisszük az illatos almát, beszélgetünk. — Az anyóséktól tudom — mondja Irén néni —, hogy a pap vidám, közvetlen ember volt. Az udvarán állt egy terebélyes almafa, az alatt táncolt vasárnap délután a fiatalság, öreg korában, betegen is azt szerette, ha vidám népség vette körül. Kiült ide, a ház elé. és gyönyörködött a táncosokban. A bort, úgy tudom, ugyancsak szerette, és értett is hozzá. A ház aLatt végig pince van, igen jó pince. El lehet képzelni, milyen tekintélyes hordók sorakoztak benne valmikor. Az elődeink szerint sok híres ember megfordult itt: tudósok, költők, könyvszerző emberek. Jókat mulattak. Van egy hosszú nóta a borról, tudja, amiben azt éneklik, hogy „hej, haj, igyunk rája, úgyis eLnyel a sír szája”, szóval állítólag ezt is a pap szerezte, és itt énekelték legelőször a pincénkben. Csak azt mondom, amit az öregektől hallottam. Megérkezik Irén néni fia, Őrt Sándor. Erőteljes őszülő halántékú férfiember. — A gazda — mutatja be Irén néni. — A vagongyárban dolgozik, mindennap bejár. A férfi szemében jókedv csillog. — Nos, hát nézzük meg azt a híres pincét! — mondja. — Lehetséges, hogy találunk még benne valamit. A pincét valóban kiadós termésre méretezték. Vajon kik koccintgattak itt a „pap” idejében? A lopóban fel- szökken a bor, a gazda mozdulatai ősrégiek. Apró poharakba osztja szét Pázmánd- hegy levét. Azon az úton megyünk vissza a faluba, amelyen Pázmándi Horváth Endre járt mindennap. Mert nem a plébánián lakott, hanem a hegyben'. Amikor már beteges volt, szamárháton kocogott le híveihez. Egészséges a szőlő, a gyümölcsfák roskadoznak. Rengeteg a szilva. Ép arcú almák húzódnak a halványuló levelek mögé. Gazdag és ritkaszép vidék. Költőnek való. Szapudi András Számvetés — tanév kezdetén Szeptember elején az érdeklődés a tanévkezdésre terelődik. Mit ígér ez az új tanév? Érdemes szólni az elmúlt tanév főbb tapasztalatairól, megyénk oktatásának helyzetéről és tennivalóinkról! Fontos számításba venni, hogy a társadalomban e változások miként hatnak az iskola belső életére, az oktató-, nevelőmunka tartalmára, a személyi és tárgyi feltételekre. A nemzeti megújulás keresése s az ezt kísérő gazdasági, társadalmi gondok tovább mélyítik-e az oktatás válságát vagy a műveltség, a kultúra rangjának emelése fontos tényezője lehet a kibontakozásnak? A helyzet értékelését Somogybán tisztázhatja az, hogy az elmúlt tanévben több fórumon, testületi ülésen szerepelt az oktatás ügye. Sommásan megállapítható, hogy a megye közoktatásában az elmúlt évtizedben ösz- szességében eredményes, differenciált fejlődés valósult meg. A különböző erők összefogásával az eredmények megtartására és lehetőség szerinti fejlesztésére törekedhettünk. Az országos színvonal elérése számos területen példamutató. Közismert gondjaink, nehézségeink ismeretében e megállapítások akkor is mérvadóak, ha mindezek eltérő hangsúlyokkal, minősítésekkel, és informáltsággal hangzottak el. Az itt dolgozók jogos igénye, hogy munkájukat, hivatásukat reálisan érté- tékeljék és ne történjen aránytévesztés a nehézségek, a hiányosságok megoldása, valamint a felelősség keresése közepette. Ugyanakkor a megítélés során felvetődik, hogy az elmúlt évtizedekben miért alakulhatott a szellemi alkotótevékenység, a pedagógiai munka rangja, értékrendje így. Jogosak az oktatásügyet szolgáló szakemberek azon felvetései, melyek a megújulási törekvésekben, értékrendszerünkben keresik vagy hangsúlyozzák az oktatás helyét, szerepét. Az oktatás rangjának, elismertségének szintjéért nem tehetők felelőssé a pedagógusok, s munkájukat nem ez minősítheti. Figyelmet érdemel viszont, hogy a különböző társadalmi feszültségek eltérő érdekmegnyilvánulásai, túlfűtött vagy lefagyasztott vélemények miként hatnak az intézményi autonómiára, a nevelők, a tanulók közérzetére. Annyi bizonyos, hogy o pedagógusok részéről a kritika, az elégedetlenség konkrétabban fogalmazódott meg. A csendes tudomásulvételt, tűrést tanúsító magatartás kilépett a megszokot medréből, főként a béremelés ügyében. Bizonytalanság, kilátástalanság érződött a politikai-ideológiai töltésű tárgyak megítélésében is. Az oktatásra fordítható lehetőségek, az infláció növelte az aggodalmat a működési zavarok közepette. Mit tehetett az oktatásért felelős állami irányítás? A testületek az éves költségvetés kialakításakor biztosították a működés feltételeit. Figyelmet fordítottak az árváltozás következményeire, bár több intézményünkben az észszerű takarékosságot már a kényszerű takarékosság váltotta fel. A tanácsi tevékenységben fokozódott a szociális megsegítés: 1989-ben 7,8 millió forintot kaptak a tanácsok eseti „kezelésre”, a gyermekek élelmezési gondjainak enyhítésére. Tudom, hogy az'oktatás valóságos, ingyenességéhez képest ezek kezdeti lépések, de a szándék mégis méltányolható, bár a feltételek hiányában ezt sem tudta egyformán biztosítani minden tanács. Hozzátéve, hogy a fenntartók és az intézmények közötti együttműködés sem volt zavarmentes, az érdekek 'naponta ütköztek. Az oktatási intézmények fejlesztése — ha szerényebb mértékben is — folytatódott. Barcson új tornatermet avattak, és birtokba vehető már a szakközépiskola 200 fős ebédlője; Fonyódon elkészült a híradástechnikai szak- középiskola bővítése. Üj oktatási bázissal, a legkorszerűbb berendezéssel gyarapodott a kaposvári Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépiskola. Jól halad az Építőipari Szakközépiskola tantermeinek építése. Folytatódik a csurgói szakközép- és szakmunkásképző intézet „összkomfortossá” tétele. A megyeszékhelyen a feszültségek enyhítését segíti, hogy szeptember 1-jétől az MSZMP Oktatási Igazgatósága az általános, középiskolai oktatást szolgálja. E fejlesztések leginkább a középfokú oktatás igényeit szolgálják, mert köztudomású, hogy a demográfiai hullám ez évben tetőzött a középiskola első évfolyamán. Az új tanévben 5300 diák kezdi meg tanulmányait középfokon, a 8. osztályt végzettek 95 százaléka... Mindezt csak valóságos társadalmi ösz- szefogással, többletterhek vállalásával érhetjük el. Köszönet és elismerés illeti mindazokat, akik ezt lehetővé tették: önkormányzatokat, pedagógusokat, vállalatokat, szülőket, oktatást szervezőket... A korlátozott lehetőségek közepette is kerestük a profilbővítéseket a szakközépiskolákban: új szakmák indításával iparművészeti, húsipari technológus, technikus, gépjárműüzemi technikus, államigazgatási, pedagógiai gimnáziunv tagozatokon. A tárgyi feltételek Barcson és Siófokon megvannak ahhoz, hogy kétnyelvű oktatás indulhasson 1990-ben. A törekvések és kezdeményezések azt tükrözik, hogy a közigazgatás korszerűsítése kapcsán az oktatás iránti tanácsi felelősség nem csökkent, és nem is csökkenhet. A minőség emelése időszerű lesz minden oktatási szinten. Vannak kiemelkedő eredményeink az óvodáztatásban, s ezt jelzi a középfokra beiskolázottság 95 százalékos aránya is. Ugyanakkor 70-80 somogyi településen nincs óvoda, iskola, csak utaztatással tudjuk megoldani az oktatást. Óvoda- és általánosis- kola-fejlesztést most a középfokú intézmények zsúfoltsága miatt nem tud a tanács kellően segíteni. Manapság többször felvetődik az európaiság igénye, konkrét követelményrendszere kultúrában, szakmában, nyelvtudásban. Köszönet azoknak a pedagógusoknak, akik a tanulmányi versenyekre felkészítésben, a tehetséggondozásban sokat tettek eddig is ennek jegyében. Komoly jelzés viszont, hogy az általános iskola kevésbé ad szilárd alapismereteket. A szakmunkásképzés veszített középfokú jellegéből, a gimnáziumok vonzó hatása csökkent. Somogybán a tanulók 45,5 százaléka tanul érettségit nyújtó iskolában. Ez az arány a fejlett országokban 80—95 százalékos. Lemaradásunk tehát négy év múlva is nagy lesz! Ezért is fontos a megtervezett tantermek megépítése, a személyi feltételek biztosítása, és a szakmához juttatás is. Felelősségünket csak növeli, ha a „hullám” a felsőoktatásban jelentkezik. (Az elmúlt tanévben érettségizettek 21,1 százaléka tanul felsőfokon. Az országos átlag 21 százalék.) Keressük tovább tehát annak a módját: miként tudnánk érdekeltté tenni az intézményeket, az oktatókat, hogy mind több somogyi fiatal kerüljön a felsőfokú intézményekbe s később vissza a megyébe. Ezért is törekszünk arra, hogy újabb felsőfokú képzési lehetőségeket biztosítsunk Somogybán. Az egészségügyi főiskola indítása érdekében van megállapodás, s tárgyalunk a siófoki kereskedelmi és vendéglátó főiskola indításáért is. Az oktatási intézmények dolgozóinak bérhelyzete kulcskérdés a tanévkezdéskor is. A múlt év végén a somogyi pedagógusok átlagbére előtt csak Nógrád megye állt. A jutalmazások tekintetében pedig a harmadik helyen voltunk. A lehetőséget az érdekvédelmi szervek jogosítványainak, az intézményvezetők többsége véleményének figyelembevételével létszámarányosan bontottuk le, s ezt a végrehajtó bizottság is elfogadta. Ez kedvezőbben hatott az alacsonyabb fizetésűekre, a fiatalokra, a kezdőkre, az óvónőkre, a kisebb települések oktatóira. Kedvezőtlenül hatott viszont azokra, akik korábban bátrabb bér- gazdálkodást folytattak, s látszólag úgy tűnik — a különbözet ismerete nélkül —, mintha a középszerűséget támogatnánk. Javasoltuk, hogy az intézmények helyi szinten, az érdekvédelmi szervezetekkel egyeztetve differenciáljanak tovább. A béremelés nagysága nem tekinthető rendezésnek, inkább az infláció követésének. Az elosztás módjában a jövőben igényelni, érvényesíteni kell a szakirányítás véleményét, a különböző alternatív lehetőségeket. Bízom abban, hogy a megyei tanács kezdeményezéséhez mind több tanács kapcsolódik. Az induló tanévben fontos feladat a tanulói, ifjúsági érdekképviseletek kialakítása az oktatási intézményekben. Az úttörő és a KISZ egyedüli jelenlétét az élet már meghaladta; az iskoláknak nyitottaknak kell lenni minden tisztességes, humán értéket képviselő szervezet és mozgalom iránt. Iskoláinknak vannak tartozásai a külső kapcsolataik mélyítésében, belső életük demokratizálásában, szakmai ismereteik javításában. Az anyagi, tárgyi feltételek nem mindenben meghatározóak. Kevés törekvés van még az iskolai önállóság erősítésére, a társadalmi erők bevonására. Alig működnek Somogybán az iskolatanácsok. Üdvözölhető lenne a 8, illetve 12 osztályos gimnázium kísérletének indítása is. Országos szakmai pályázaton mindössze két intézményünk vett részt... A megyei tanács társadalompolitikai főosztálya támogatja a kulturális élet érdekeinek következetesebb képviseletét, a pedagógusok fizetésének korrekt rendezését és az iskolai tananyagok korszerűsítését. Nehéz helyzetben kezdjük az új tanévet, mégis a tisztességes helytállásban bízunk. A múlt hibáinak, mulasztásainknak, a felnőttek nézeteltérésének nem lehetnek áldozatai a mai gyerekek. Dr. Horváth Sándor a megyei tanács társadalompolitikai főosztályvezetője
