Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-12 / 189. szám
8 Somogyi Néplap 1989. augusztus 12., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS A reménység esztendei A reménység esztendei — ezt a címet adta Kanyar ■ József annak a memoárnak, melyet a Baranya Megyei Könyvtár adott ki nemrég Tüskés Tibor szerkesztő gondozásában, a Pannónia Könyvek sorozatban, A kettős alcím két, közös medret találó törekvést jelez: „Életrajzi számadás a • koalíciós évekről”, illetve „A Nemzeti Parasztpárt a Dél-Dunántúlon”. A közös mederben egységes foganta- tású a számvetés — a hazái politikatörténet egy regionális metszetéről, s az életút egy meghatározó szakaszáról. Tehát: volt egyszer egy ifjúság, volt egyszer egy párt. .. E summázat meglehet azt sejtetné az olvasóval, hogy a mai időkben talán kelendő a közéleti nosztalgia is. Erről azonban szó sincs! Az egykori aktív, fiatal politikus pályakép-emlékezete és a helytörténész szakszerűsége kibontakoztató türelemmel és korrigáló figyelemmel ösztönzi-vigyázza egymást a memoáríró Kanyar József személyében. S ez a „kettős kötés” nemhogy szűkítené a művet, hanem sok- hangúbbá teszi ... Hiszen a szigorú szakirodalmi okadatolás mellőzésével történeti esszévé — események, folyamatok, kortársportrék együttesévé — emelkedik az emlékezés és úgy, hogy mindvégig megőrzi személyes fogantatását, sorsszerűségét, vallomástevő önszemléletét. A felszabadulást követő koalíciós időszak politika- története, társadalomképe az utóbbi idők intenzívebb kutatása, feldolgozása ellenére sem tekinthető kimerített tudományos terepnek. Sőt! Kanyar József műve jól példázza, hogy az „alulnézetű” helytörténeti, regionális-történeti avagy pályamonografikus feldolgozások nem egyszerűen adalékok egy köztörténeti kép színesebbé tételéhez, hanem valóságos életet visznek a csupán jelzett tendenciákba, sőt új szempontot adnak a (korábban igencsak elnagyolt) megítélésekhez is. Vagyis hozzásegíthetnek áhhoz, hogy történelemképünk sematikus színtelensége határozott körvonalakat, valóságos tartalmakat kapjon .. . Hogy a Nemzeti Parasztpárt a koalíció dinamikus „kispárnaként” is tömörítetté a népfelség elvét valló s a népfelemelkedést igenlővállaló progresszív szellemi erőket, soraiban egy igen kiváló — Illyés Gyulával, Veres Péterrel, Németh Lászlóval, Szabó Pállal’ fémjelzett — írónemzedékkel, az (legalábbis nagy vonalakban) tudott volt. Ám az már kevésbé ismert, hogy miként működött — szerveződött, szervezkedett, s a koalíciós politika „játékszabályai” szerint: harcolt is ez a párt, ez bizony „terra incognita” maradt például az én nemzedékem számára. Hogy a „Néppel a népéft” jelszó — a fényes szelek nemzedékének egyik jelszava — nem pusztán fellengzős szlogen volt, hanem gyakran apró, de torokszorítóan nagy közegellenállásoknak nekifeszülő törekvéseket takart, azt az olyan visszaemlékezésekből lehet igazából megtudni, mint Kanyar Józsefé is. S azt is. hogy a kiépült monolitikus hatalmi rendszer — amely a parasztpárt képviselőinek egy részét a „szellemi Áletünk kiválóságai” kategóriában jegyezte és értékelte (ha értékelte), a derékhadat pedig visszaszorította, leépítette — sok törekvésüket csak jelszósze- rűen visszhangozta már később. Tehát e kor, e nemzedék kél életre a volt pécsi — Baranyát, Tolnát, Somogyot, Zalát magába foglaló — pártkerület egykori titkárának, a Pécsi Szabad Szó hajdani szerkesztőjének emlékezetéből S hogy nincs nosztalgia, azt pontosítja a cím is. A reménység esztendei voltak, s nem a diadalé! Azért .sem, mert a közös felemelkedés szándéka eltérő érdekek és különböző személyi érvényesülések szövedékében vajúdott. Igen szemléletes a Bibó István tanulmányára emlékező (A magyar demokrácia válsága című híres írásról van szó) részlet: „Az emberek egymást ostobán feltett alternatívákkal gyötörték, egyik ettől, másik amattól féltette az országot. Voltak olyanok, akik a reakciótól való félelmükben olyan dinamikus akcióba kezdtek, hogy akarva, nem akarva a reakció malmára hajtották a vizet. Ismét mások a proletárdiktatúrától való félelmükben oly mereven és görcsösen ragaszkodtak hatalmi bástyáikhoz, hogy tudatosan vagy tudat alatt hozzájárultak a forradalmi légkör erősítéséhez." Igaza van Kanyar Józsefnek, amikor azt írja Bibó okfejtéséről, hogy „A tanulmány fénye azóta sem kopott meg”. Miként a körülötte kialakult vita sem lett kevésbé tanulságos mára — főleg a Bibó—Lukács polémia — a remény, a jó szándék és a realitás konfrontációjában. A hatalomért folyó harc közepette valóban reménykedő és reménykeltő évek voltak, s viharaikban is — a memoár igen szemléletes képet ad erről — megfogant például a népfőiskolái gondolat, a baloldali népiség e nagyszerű kezdeményezése. Igen helyeselhető, hogy a szerző tovább követte önnön életútját a kerületi párttitkárságtól Somogyba, a szű- kebb pátriába való visszatérésig, s az itteni közgyűjteményi, közművelődési munkálkodásig Mint közismert: az ifjú politikus útja itt már a tudományos munkásságban folytatódott, mind a mai napig. E pályaszakasz is remélhetően memoárrá érik majd. Noha élesen nem elhatároló cezúra ez, mert a politikus Kanyar József és a tudós Kanyar József közös arcvonása maradt a közéletben a közművelődés, a nemzeti múlt, a szülőföldhöz kötődés példás ápolása Tröszt Tibor KANYAR JÓZSEF A SOMOGY MEGYEI NÉPI EGYÜTTES MEGALAPÍTÁSA szágosan kiemelkedő teljesítményt nyújtó Somogy megyei Népi Együttes ének-, tánc- és zenekara. Az együttes két irányban vállalta népzenei anyanyelvűnk szolgálatát. Egyfelől a magyar kórusirodalom remekműveinek a megszólaltatásával, másfelől a somogyi népzenei alkotások és kórusművek megkomponáltatá- sával Legyen szabad e sorban Bárdos Lajos Somogyi kalászok című művét, Far- Kas Ferenc és Sárosi Bálint népzenei feldolgozásait és a V avrinecz-testvérek zenekari számait említenem. A magunk népdalgyűjtéséről is szót kell ejtenem. Ezeket a műveket az együttes ének- és zenekarának, valamint tánckarának a műsorára tűztük. Ezek sorában a Kis somogyi lakodalmast, a Csokonyai rozmaringost, a Somogyi pásztortáncot, a Balatoni nótákat említem. Az együttes fennállásának másfél évtizede alatt kb. 1500 előadást tartott itthon és külföldön. A magyar zeneművészek közül művet komponált az együttes részére Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Farkas Ferenc, Vass Lajos, Sárosi Bálint, Vujisics Tihamér. Szólistaként vendégeink voltak: Palló Imre, Geszty Szilvia, Hildi Péter, Ágay Karola, Lorencz Kornélia, Szendrey-Karper László, Béres Ferenc, Csenki Imre. Én az együttes alapítója és művészeit vezetője voltam. Az együttes kóruskarnagya hosszú időn keresztül Gadányi György, zenekaráFellépés a Zeneakadémián, Kodály Zoltán 73. születésnapján. nak prímása Tóky József, tánckarának vezetője a*előbb Együd Árpád, majd Csíkvár József volt. Az invenciózus és kirobbanó <erejű tánckarnak Mu- haray Elemér, Rábai Miklós, Pesovár Ernő, Vásárhelyi László voltak a vendégei. Az együttes, amelynek énekkara 70 tagból, zenekara és tánckara 24^-24 tagból állt, az 1962. december 16- án rendezett Kodály-esten tartotta utolsó fellépését. Ekkor már egyre oxigénhiá- nyosabb levegő vette körül az országos rangra és hírnévre emelkedett együttest. Művészetileg leszűkítő tendenciák és szubjektív indulatok játszottak közre abban, hogy az együttes ének- és zenekara beszüntette tevékenységét. Szerencsére új hajtásként tovább folytatta munkáját a tánckar, a megkezdett nyomokon Somogy Táncegyüttes néven. Amikor az alapítás után az iharosberényiek csodálatosan szép és dekoratív ruhájába öltözött Somogy Megyei Népi Együttes ének- és zenekara megjelent a Mar- git-sziget szabadtéri színpadán, meg tudom érteni a nagy Pudovkint, hogy úgy nyilatkozott: a műsor leg- mutatósabb csoportja, a legdekoratívabb együttesé a somogyi volt. Amikor ének- és zenekarunk után tánckarunkat is kiépítettük, utunk először Csurgóra vezetett, s magunk közé hívtuk Együd Árpádot. Sajnos ő már nem érhette meg az együttes 35 éves jubileumát. De a somogyi néptánc programját zászlajára író Somogy Táncegyüttes ezt is megünnepelhette. A hajdani alapító örül, hogy sikerült a stafétabotot átadni a következő generációnak, amely vállalja a nemzeti identitás, a nemzeti önismeret, a szülőföldszeretet újranövelését, a somogyi néptáncmozgalom felfelé ívelő jövendőjének a kimunkálását. Az együttes jelentős kottatárát átadtam a Zákányi Zsolt vezette Vikár Béla vegyes karnak és a Tóth Lajos utcai általános iskola ugyanakkor általa vezetett, s messze földön híres kórusának, mint a hajdani népi együttes szellemi örököseinek. Kiskertembe besütött a holdvilág. Holdvilágnál válogatják a rózsát. Azt választják, melyik rózsa pirosabb, Kisújlakon melyik kislány csinosabb. Vagy: Temető kapuja Sarkig ki van nyitva, Odajárnak a mérei lányok, Rólam szedik a ,virágot. Vagy: A mérei halastó, halastó, Beleestem kocsistó, lovastó. Jaj istenem, ki húz ki belőle? Annak leszek igaz szeretője. Gyermekkorom népdalvilága középiskolás koromban bizonyos mértékig elhalványult, megkopott. Találkozásom a magyar népdallal, a magyar népzenével a 30- as évek közepén vált tudatossá. A szárszói ifjúsági táborban a népi irodalom kiváló szószólóit hallgattuk napközben; az esti tábortűznél Bállá Péter és Muharay Elemér tanította az ősi és tiszta magyar népdal szere- tetére az ifjúságot. Ekkor vált tudatossá bennem zenei anyanyelvűnk szeretete, és kezdtem figyelni azokra a kiváló magyar zeneszerzőkre és folkloristákra, akik Az együttes ének- és zenekara Budapesten, 1953-ban. Vikár Béla, Bartók Béla és Kodály Zoltán nyomában a tájon összegyűjtötték — szinte az utolsó órában — a magyar népdal legősibb kincseit. Százával kerültek be a somogyi népdalok a magyar népzenetárba, majd a jeles magyar kórusszerzők jóvoltából — a karádi • nótáktól kezdve a somogyi—balatoni nótákig — az énekkari irodalom gyöngyszemei közé. Mindenekelőtt Adám Jenő, Bárdos Lajos, Farkas Ferenc műveire gondolok. 1949-ben elkezdtem népdalra tanítani a központi megyei hatóságok dolgozóit, s ebből a kalászból szökkent szárba a csaknem másfél évtizedig működő és <>rA megye 1949 elején kinevezett főlevéltárnokává. Még ebben az évben tudományos munkám mellett kirajzolódott előttem — megelőzve az Állami Népi Együttest — a Somogy Megyei Népi Együttes terve. Azt hiszem, ném igazán somogyi, aki nem érzi a táj dalainak szépségét, a somogyi táncok szívet-lelket gyönyörködtető ritmusát. Ezekért a kincsekért először Vikár Béla, Bartók és Kodály Zoltán hajoltak le, és nyomukban a második nemzedék tagjai: Bárdos Lajos, Adám Jenő, Farkas Ferenc. Ugyanígy állnak előttünk néptáncaink és néphagyományaink gyűjtői és újraálmodói: Muharay Elemér, Molnár István, Pesovár Ernő. Hogyan és miért vállalkoztam a hatalmas energiát felemésztő művészeit munkára? A szép tájú Somogy olyan régiójában születtem, ahol a táj daltermő és népe nótaszerető volt. Gyermekkorom két falujában, Újlakon és Mérőben értek az első népdalhatások. Ma is tisztán csengenek a fülembe azok a dalok, amelyekre édesanyám tanított: Kanyar József írása A reménység esztendei című kötetből való. Azért is közöljük örömmel, mert az együttes az alapítás 40. jubileumát ünnepli az idén. Jövő szombati számunkban az együttes tagjai emlékeznek a múltra. Memoár ifjúságról#
