Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-12 / 189. szám
1989. augusztus 12., szombat Somogyi Néplap 9 üipM T-nz^rv t te /vmír C! <' V1/...y' ^ V" IRODALOM, MŰVES; ÍET, KÖZMŰVELŐDÉ Készembe jutott, ahogy E szeptemberben sorakoztunk a folyosón, a zöld olajfestékkel bemázolt fal mellett, és halkan megállt mellettünk az igazgató. Azt hittem, meg akar szidni valamiért. Amikor kihúzott a sorból és szinte suttogva rámparancsolt: „Gyere velem!” — megrémültem. Pedig jóságos arcot vágott, de volt valami a szemében, a hangjában, ami megijesztett. Bevitt az irodába, leült az íróasztala mögé. Ott álltam a parketton, és alig kaptam levegőt az ijedtségtől. Anyu munkahelyét és telefonját kérdezte. Azt hittem, kicsapnak valamiért. Azután kicsúszott a száján Zolika neve, és akkor arra gondoltam, hogy ő csinált megint valami rosz- szat. Meg akartam kérdezni, hogy mit, de közben fölvette a kagylót, és tárcsázni kezdte Anyu számát. Soká tartott, míg Anyut előkerítették a gyógyszertárban. Akkor bemondta az igazgató a telefonba: „Valószínűleg az ön fiúgyermeke. Verthelyi Zoltán is a balesetet szenvedettek között van". Közben rám nézett. Hallottam, hogy Anyu fel- sikolt: „Es súlyos? Súlyosan megsérült? Hol van? Hol van most? Halló, halló...” Az igazgató kínos lassúsággal felelt: „A rendőrségi vizsgálat még tart. Arra kértek, hívjam önt haza; a lakásán már keresték, de nem találtak otthon senkit. Ismét keresni fogják. Alig egy órája történt a dolog. Pontosan fél háromkor. A kőbányánál lakók értesítették a rendőrséget. Többet én sem tudok. A kislányt is hazaküldöm. Föltételezhe- tően mennyi idő alatt ér haza?” Anyu egyre azt kérdezte, hogy hol van most a gyerek? Miféle baleset történt? De az igazgató csak a kérdést ismételte: „Mennyi idő alatt ér haza?” „Nyugodjék meg, asszonyom — mondta végül —, ami történt, megtörtént. Már nem lehet változtatni rajta. Fejezzük be a beszélgetést, hogy mielőbb hazaérhessen.” — Mi történt Zolikával? — kérdeztem, amikor letette a kagylót. — Kórházban van ? — Menj haza szépen. Mária néni már kihozta az osztályból a holmidat. Várnak rád a rendőr elvtársak. — A Nagymamának nem lehetne telefonálni? — Féltem egyedül hazamenni. Mit mondjak a rendőröknek? Hisz azt sem tudom, hogy mit csinált Zolika? Mikor elindultam az iskolába, még nem volt otthon. Kikészítettem az ebédjét, és írtam neki egy cédulát, hogy tanuljon. De megint nem fogadott szót, ha a kőbányában baleset érte. Nagyon rossz gyerek, igaz, még csak negyedikes. — Tudod a számát? Bemondtam az iroda telefonját, ahova a Nagyi dolgozni járt. Az igazgató szótlanul tárcsázott, majd odaintett, és a kezembe nyomta a kagylót. Felállt, átment a tanáriba. Mária néni jelent meg az ajtóban, kezében a táskám. Türelmesen és száilyen gyereket! Beszéltél vele délben? Ügy siettünk, hogy égett a torkomban a levegő. — Nagyon nagy bajt csinált, ha rendőrök is vannak ... Ha ezt szegény anyád megtudja ... A ház előtt egy szürke autó állt, az oldalához támaszkodva két rendőr cigarettázott. Nagymama megállított a kerítésnél, és a kocsihoz sietett. Rövid beszélgetés után a rendőrök kinyitották előtte a kocsi hátsó ajtaját. Szigorúan intett nekem, hogy menjek haza. Odafutottam, hogy vigyenek el engem is. Nagyi gyors mozdulattal beült, és határozottan szólt rám: — Várd otthon anyádat! — Hova mentek? Hol van a Zoli? A fejével jelezte, hogy majd később A kocsi a kőMbZfcV KAI ALIN nakozva nézett rám. Talán ezért fakadtam sírva, amikor a Nagymama megszólalt a telefonban. — Kérlek, gyere azonnal haza; öcsivel nagy baj történt! Rendőrök várnak otthon ... Anyunak és nekem is haza kell mennem. Nagymama megparancsolta, hogy menjek eléje a villamosmegállóhoz. Előbb ellenkezni akartam, de azután örültem. így nem nekem kell beszélnem a rendőrökkel. Nagyon megkönnyebbültem. Mária néni a hátamra adta a táskát. Ez nagyon szokatlan volt egy tanártól. Éreztem, hogy tud valamit, amit én nem, de most már nem is akartam tudni. Futottam a Nagyi elé. Milyen jó, hogy megbeszéltük ezt a találkozást. A második villamossal megérkezett. Nagyon sápadt volt, a szemüvege folyton lecsúszott az orráról. Ez akkor történik vele, ha ideges. — Mit csinált megint az a rosszcsont? Jaj, hogy egyedül kell otthon hagyni egy bánya felé kanyarodott. Kicsi, félbevágott domb volt a kőbánya, amiből régebben szekérszám hordták a murvát. Körülötte fenyőerdő. Mindkét oldalán házak sorakoztak. Régi, földszintes, verandás házak, kopár udvarokkal, néhány foltos törzsű fenyővel. ' Szigorúan tilos volt ott játszanunk. A kőfalban magasan lyukak vpstak, barlangok. A fiúk szerettek fölmászni. Veszélyes, omladé- kos volt az elhagyott bánya fala. Biztos leesett onnan, és eltörhette a lábát. A barlangokban állítólag még ma is találnak háborúból ottmaradt robbanóanyagokat, fegyvereket. Lesz kikapsz, csak hozza haza őt a Nagyi. Nem nagyon bántam, hogy nem vitt magával, pedig szeretek autózni. Fölmentem, kipakoltam. A konyhában látszott, hogy járt itthon a Zolika. Megint nem vett ki tányért, hanem a lábosból evett, még a kanalát is bent hagyta a krumplifőzelékben. Nem rakodtam el, hogy megmutathassam Anyunak. Mindig sok volt az öcsi rovásán, de Anyu nagyon elnéző volt hozzá. Nagymama érkezett haza először. Betessékelte a rendőröket a hallba. Én is le akartam ülni, de megsimogatta a fejemet, és megkért, hogy menjek a szobánkba. Ott is nagy felfordulást hagyott Zolika, de nem csináltam rendet, hanem az ajtóhoz bújtam és hallgatóztam. Mikor megjöttek, észrevettem, hogy a Nagymama szeme ki van sírva. N agymama halkan vála- szolgato'tt, a rendőrök egy-egy szót hangosabban mondtak Az egyik diktált, a másik írta a jegyzőkönyvet. Néha elkaptam egy félmondatot: „minden kétséget kizáróan” vagy „a helyszíni szemle is megerősítette". Furcsa szavak voltak-. Feszülten vártam Tudtam, hogy bármelyik pillanatban megjöhet Anyu, és neki el kell mondják, mi történt. Ö biztos nem tud úgy viselkedni, mint a Nagyi, aki most is egyenesen tartotta a fejét. Anyu hangosan zokogva rontott be a lakásba. Már mindent tudott: a környéken elterjedt a három gyerek halálhíre. Nagymama nyakába borult, s együtt ja- jongtak. Én is kiszaladtam, hozzájuk bújtam, és sírtam. A rendőrök kimentek az erkélyre. A jegyzőkönyv még nem volt kész. KÉSZÜLŐDÉS 1991-RE Fafaragók Somogy váron 1991-re készül Somogyvár, a bencés apátság alapításának 900. évfordulójára. Az országos kitekintésű rendezvénysorozathoz igyekeznek valamelyest a falu képét is alakítani. Többek között ez a szándék is szerepet játszott abban, hogy a tanács felajánlotta a somogyi fafaragóknak: az idén nyáron ebben a kis faluban tartsák meg táborukat. A „frigy” létrejött, így az alkotók augusztus 1-től 13- ig a somogyvári általános iskolában serénykednek Valószínűleg a tavalyi babó- csai kellemetlenségek okozták, hogy a húsz meghívottból ez idáig csak négyen érkeztek meg, Szőke Imre, Kustos János, Berki Antal és Bodor Imre. Jöttek, s láttak csodát! Olyan szíves fogadtatásban volt részük, amiről egy évvel ezelőtt még álmodni sem mertek volna. Somogyvár bizonyságot tett amellett, hogy nemcsak akar, hanem tesz is az ügy érdekében. Az iskola erre a két hétre valóságos fafaragó paradicsommá változott. A csengetést és a gyerekzsivajt víg kedélyű faművészek kopá- csolás>a váltotta fel a folyosókon. A szállás és a munkahely egy épületben található így a munkabeosztás nem okoz gondot s mindemellett védett helyen tud- .nak dolgozni. Vidám hangulat, fiatalos gyorsasággal mozgó kezek, melyek hihetetlen ügyességgel hívják elő a mintákat az élettelen fából — így festett a kép megérkezésünkkor. — A hely kitűnő, a dolgok előkészítettek, ezért választottuk táborunk nyári rezidenciájául Somogyvárt — hangzott mindannviuk véleménye. — Az anyagok érkezését előre megszervezték az illetékesek, s jövetelünket folyamatos előkészítés előzte meg. Ilyen feltételek mellett az összehangolt munka és a kapcsolattartás is köny- nyedén ment. Feltétlenül említésre méltó a község hozzáállása. Szívvel-lélekkel segítenek nekünk, ami még több kedvet ad a munkához — mondják. — Milyen megbízásokat kaptak? — Főleg az 1991-ig szóló falucsinosítási programban veszünk részt. A pihenőhöz vezető útra egy díszkaput készítünk, amelyen az oromfalat helyi mintával díszítjük. A faragott oszlopokat közösen tervezzük. Az ásatásokhoz már elkészítettük az új táblát. Hároméves időszakra szól a 24. számú vegyesbolt körüli szoborpark kialakításának programja, s feladataink között szerepel 1991 után az autóparkoló, valamint a játszótér csinosítása. — Hogyan fest a tábori élet? — Kötetlen munkaidőben . dolgozunk, csupán az étkezések vannak időhöz kötve. A tanáccsal úgy szól a megállapodásunk, hogy a rendelkezésünkre álló idő egyik felét a somogyvári megbízásokra fordítjuk, a másik felét pedig saját munkáinkra. — Bármit végzünk is, mindig tanulunk egymástól. Tapasztalatokat szerzünk a formák alakításában, a szerszámok kezelésében. Olyan ez, mint egy jól sikerült nyári vakáció! — hangzanak a válaszok, azután ismét a véső és a fa „párbeszéde" következik. Bánfai Tamara Válogatott versek, Budapest, 1989. Fodor András: Pünkösdi hírnök A hírnök megérkezett szellemi hazájába, az emberformáló művészet, a költészet otthonába, s most elmondja mindnyájunknak, amit megtudott, látott, hallott, megismert vagy gondolt. A 732 lapos könyv mintegy 500 verse egy kerekedő költői életmű eddigi summája. Ez az összegezés mindnyájunké — különösen a somogyiaké. Fodor András költői értékelésének elsősorban nem a három József Attila-díj az igazi minősítője. A versfordításokon és az esszéken túl elsősorban költészetének jellegzetes világa szembesíti öt önmagával és az értékek rendjével. Lírai alkotásaiban gondolathullámai, érzelmi lüktetése, szín- és képvilága, nyelvi gazdagsága. Az, ami egész költészetét jellemzi. Ap elfutó 35 év terméséből a „hírnök” — időrendet tartva — 21 ciklusban sorakoztatja elénk versei legjavát. Részletes vizsgálódás helyett most ennek a lírai termésnek csupán — az általam vélt — legjellemzőbb vonásait, alapértékeit emelném ki. A belső tartalom felöl közelítve költészetét: a természetesség, a nyíltság, az őszinteség jellemzi. Ügy, ahogy a mérei kertek, a herényi nyárfák, a buzsáki vagy a fonyódi dombok nyitják, ölelik. Persze a gondolat- és képmoccanások mögött jelen van a magyar népköltészet és a klasszikus magyar líra hagyománya. Kerüli a „pompázkodást” — de nem fogadja el a rideg tárgyiasság világát sem. Érzékenysége, gondolatgazdagsága és tehetsége a saját szemléletét, hangját érvényesíti. Gesztusainak legkövetkezetesebb kísérője a hűség. Egész életművét, magatartását átszövi a szülőföldhöz, a nevelő vidékhez, a hazához való ragaszkodás. Verseiben számtalanszor visszatér Mérőhöz, Pusztaberény- hez, Kaposvárhoz, Fonyódhoz, a Balatonhoz — a Pannon vidék minden dombjához, kövéhez éppúgy, mint szellemi-erkölcsi-művészeti hagyományaihoz. Ez azonban nem puszta gesztus vagy külsőséges manír. Verseiben következetesen felmutatja azokat az összeötvözött szellemi-erkölcsi-művészeti értékeket, amelyeket ez a táj dajkált, nevelt, gazdagított benne. Emlékképeiben, verssoraiban bölcsen, derűsen visszaintenek Berzsenyi, Ta- káts Gyula, Fülep Lajos,. Weöres Sándor — vagy éppen a népköltészet és a paraszti élet hagyományai. S mindezt saját látásmódja közvetítésével olyan költői világba emeli át, amely jellegzetesen Fodor András-i lírát szül. Sőt ebből a meleg, itthoni fészekből gyakran kilép a szélesre táruló nagyvilág felé. Sevilla, Dublin, az Akropolisz vagy Bombay egyaránt magyar szellemi értékek, emlékek motívumaival ötvöződik verssoraiba — az európai kultúrával, az emberiség értékjelölő hagyományaival. A hűség-eszmény kötődése azonban sokkal szélesebb körű. összetetten és teljes mélységében jelentkezik a szerelemben, a barátságban és szinte minden emberi kapcsolatban. S ez a költői megjelenítés szenvedélyes, gondolatgazdag — olykor lángoló vagy lázadó hangú; maradéktalanul, teljesen és odaadóan humánus. (Lásd pl. a Sárközi lány, az Asz- szany-monológ vagy a Töredék, a C. M. sírkövére, a Hűség bűne c. verseket.) Alkotásaiban újra és újra megfogalmazza az emberi kapcsolatok morális -értékrendjét, szépségeit, igényes megvalósulásait. Olykor ugyan megszólal az aggodalom, a féltés, a bizonytalanság, a félreértés lehetősége, az emberi gyöngeség hangja is, de a végső kicsengés — visz- szatalálva önmaga értékrendjéhez — mégiscsak bizakodó, megnyugtató. A hűség töretlenül jelen van a szép, a jó, az igaz iránti lelkesedésében is; a művészet értékeihez, az alkotás gyönyörűségéhez való ragaszkodásában ugyanígy. Akár a kortársak eszméi, akár az emberiség meghatározó szellemi-művészeti törekvéseinek harcai bukkannak fel verssoraiban — félreérthetetlen megnyilatkozásokat, egyenes vonalvezetést, tiszta utakat találunk. A testvérmúzsákhoz kötődését leginkább zenei témájú versei és képzőművészeti vonatkozású alkotásai igazolják. S mindez gazdgg, emelkedett, harmonikus tónusú^ igényesen kimunkált. Gondoljunk csak olyan verseire mint a Bartók, a Bach-fúga, a Hangverseny Párizsban, vagy a Vízrenézö, a Műteremlátogatás. Ä zene és a festészet olyan régióiba jutunk a szavak közvetítésével, amit csak az igaz művészet biztosíthat. Soká lehetne sorolni, boncolgatni azoknak a gondolati elemeknek a jellemzőit, amelyek átszövik Fodor András egész versvilágát. Legtöbb alkotása meghatározott gondolatfüzér vezetéséhez vagy éppen villanásaihoz kötődik biztos kompozícióban, hogy aztán értésünkre adja, emlékezetünkbe idézze mindazt, amit gondolunk, hiszünk, vélünk a korról, a népről, • a hazáról, a világról; az örökről vagy a mulandóról; az emberekről vagy az emberek alkotta kategóriákról. — Ennek a vizsgálódásnak azonban itt most nincs helye. De azt mindenképpen hangsúlyoznunk kell, hogy az eddig említetteket a nyelvi gazdaság, a költői képalkotások, a változatos ritmus, a brilliáns formakezelés avatja igazán lírai értékké. Többen elemezték már azt a nyelvi leleményességet, tömörséget, a hasonlatok, a metaforák, a szimbólumok színes, fordulatos, szuggesztív alkalmazását, ami a Fodor-verseket együttesen élménnyé avatja. Hiszen akár kőnyomatokat iktat „az évek kőlapjai közé"; akár fogolyként „az idő láncolt ékszerét” villogtatja; akár „Báb- színpadunkon” nem látja „még a mozgatót” — mindig van ereje elővarázsolni „a másik végtelenből” azt, ami mindnyájunk számára „nagy ismeretlen ország, új haza". Ez az alkotás szuggesztiója, ez a hiteles és mozgósító költői alkotás. ‘ íme: most elősorolt néhány motívum is jelzi, hogy Fodor András költészete kibontakozott és beérett. Azt alkotta meg, amit — úgy vélem — a magyar líra a jövőben is értékként fog számon tartani korunk magyar irodalmáról. (Magvető Könyvkiadó, 1989) Szirmay Endre Eszembe jutott az a nap... Kaszti Gyula rajza
