Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-10 / 187. szám

1989. augusztus 10., csütörtök

Somogyi Néplap

3

HŰSÉG

Közvetítés helyett érdekvédelem

Beszélgetés Horváth Lajossal, a Mészöv titkárával

Kongresszusra készül a Szövosz. Horváth Lajostól, a megyei szövetség titkárától kérdeztük:

— Miért kellett előrehozni a fogyasztási szövetkezetek XI. kongresszusát?

— Alulról jövő kezdeményezés volt ez. A gazdaságitársadalmi életben az átrén- deződések időszakát éljük. A szabályozások változásával egyre jobban nő a szövetkezet önállósága is. A szövetkezeti' mozgalomnak értékelnie kell a helyzetét, a célok elérése érdekében kidolgozni a működési szabályzatot, illetve meg kell választani az alkalmas szervezeteket és személyeket.

— Ha jól értem, akkor a Mészöv, illetve a mozgalom nem az, ami mondjuk öt évvel ezelőtt volt?

— Természetesen nem az. Ismeretes, hogy a régi gazdaságirányítás alapján a szövetségek valamiféle közvetítő szerepet is betöltötték a kormány és a szövetkezetek között. Megjegyzem, a megyei szövetségek szerepe az utóbbi években jelentősen megváltozott: nem kiszolgáló apparátus vagyunk! Az országos szövetségnél azonban még sok a régi korlát. A kongresszuson mindezt feltétlenül rendezni kell.

— Üjságjukban olvastam,

hogy több tagjukat kizárták a megyei szövetségből, mert nem fizette a tagdíjat. Elképzelhető-e, hogy valamelyik takarékszövetkezet,

fogyasztási szövetkezet vagy lakásfenntartó szövetkezet azt mondja:- nekik nincs szükségük a Mészövre és kilépnek.

— Ennek jogi akadálya nincs. A megyei szövetségben való részvétel egyéni döntéstől függ. Az oszágos szövetségben való részvétel viszont nem: jogszabály írja elő, hogy a szövetkezetnek oda mennyit kell befizetnie. Éppen ezért akarunk változtatni a működési renden.

— A szövetség mennyire képviseli az érdekeket? Utalok például a málnaháborúkra vagy a tojásfelvásárlás körüli ellentmondásokra. Mit tudnak tenni ilyen helyzetben?

— A málnaháború a piac működésének egyik olyan jele, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Akkor, amikor a szerződéses fegyelem komolytalan, nincs feldolgozó kapacitás, túltermelés van — a kistermelő rosszul jár. Az érdekképviselet nem tud rögtönözni feldolgozóipart, tehát a feszültségeket sem tudja levezetni.

— Tavaly elfogadtak egy dokumentumot, amelyben az szerepelt, hogy a feszültségek oldására szorgalmazni kell egy-egy körzetben a feldolgozóipar létrehozását. Mi történt azóta?

— Egyetlen jó példát említhetek csak: a nagyatádi áfész hűtőházát. Ez nagyrészt megoldja az ott termett- málna feldolgozását.

— Nemcsak málnáról van szó. Önök azt mondták, hogy a különböző termények feldolgozására és felvásárlására az állami cégekkel szemben egy kisebb kartellt alkotnak, illetve annak létrehozását szorgalmazzák.

— Voltak és vannak ilyen kezdeményezések, de ezek nem vezetik le az olyan piaci feszültségeket, mint amilyenek a málna esetében keletkeztek. A tabi áfész például a Zöldérttel alapított betéti társaságot, s ezzel az ottani konkurenciát megszüntette. A betéti társaság ugyanis csak abban érdekeit, hogy minél nagyobb mennyiségben vásároljanak föl, s minél többet tudjanak eladni a piacon. Hasonló „szövetséget” kötött a kadarkúti áfész és a Zöldért.

— A felvásárláshoz pénz kell. Korábban az volt a gyakorlat, hogy ha egy szövetkezetnek nem volt pénze, akkor kopogtatott a Mészövnél, s kapott valamenynyit. Erdemes-e most kopogtatni?

— Korábban sem volt ilyen egyszerű. A Mészövnek nincs második zsebe. A Mészöv a szövetkezeteket összefogó szervezet, ás csak azzal a pénzzel gazdálkodhat, melyet a tagjai összeadnak. Az áfészek esetében ma 15—16 millió forint van a kölcsönös támogatási és nem az évi befizetésekből, fejlesztési alapunkon. Ez nem az évi befizetésekből, hanem a korábban adott hitelek visszafizetéséből származik.

— Ha ezt a pénzt egyben szeretnék felihasználni, mire lenne elég?

—- Még egy közepes méretű ABC-re sem ... Szövetségünk alapvető feladata az, hogy segítsen az információszolgáltatásban, az ösz- szefogásban.

— Mindenki őszinte információt ad a saját gazdálkodásáról? Ha feltételezzük a piaci versenyt, akkor senki sem dicsekszik az eredményeivel.

— Azok az adatok, amelyeket közzéteszünk, megállják a helyüket. Ha valaki hamis számokat közölne, nagyon gyorsan kilógna a lóláb, mert viszonyítani lehet a többiek eredményeihez. Azt persze nem mondom, hogy nem képzelhető el tévedési, de alapvetően jó adatokkal dolgozunk. A számokat megnézi az APEH is, így valótlan adatoknál nemcsak a korrekciós befizetésekkel kell számolni, hanem igen súlyos szankciókkal is. Véleményem szerint a szövetkezeteknek érdekük fűződik ahhoz, hogy valós számokat közöljenek, mert ez számukra is kontrollt jelent.

— Végezetül engedjen meg egy kérdést. A szövetségük megújulásra készül, ez névváltozással is együtt jár?

— Erre nincs semmi szükség. Nem a név, hanem a tartalom a meghatározó.

„ Nagy Jenő

Nem tudom, mi az oka, hogy a könyvelőkről olyan keveset beszélnek és írnak. Nevükkel inkább csak visz- szás esetekben találkoztam, legtöbbször bírósági -tudósításokban. Az anyagi természetű bűnügyekben ugyanis a főkönyvelőt vagy azért marasztalják el, mert részese vagy elnézője a disznósá- goknak. Legjobb esetben is elmulasztotta az ellenőrzést.

Pedig a többség nem ilyen. Sokat és alaposan dolgozik, tisztességgel teszi a dolgát, íróasztalok fölött görnyed, „kiüli” a nadrágját, elvásítja kabátja könyökét, és gyakran csak a késő este veti haza családjához. Különösein so*kat vesznek a vál- iukra ott, ahol áttérnek a számítógépes ügyvitelre és emiatt szinte alapjaiban változik meg a pénzügyi-számviteli rendszer, s vele együtt a korábbi munkastílus.

Ez jutott eszembe, amikor a minap a Kapós Volánnál följegyeztem: nyugdíjba vonult a vállalat főkönyvelője (gazdasági igazgatóhelyettese), Pirk Tibor. Azért említették, ezt az egyébként „belügyet”, mert Pirk szinte a vállalat fennálása, 38 éve szolgálta hűséggel az ügyet, s ezzel kivívta az egész közösség megbecsülését. Méltán részesítették elbúcsúztatásakor kitüntetésben is.

Aszkéta alakja belső fegyelemről árulkodott, olyan emberről, aki a számok világában él,- s csak a tények érdeklik. Nála a „kétszer kettő sohasem lehetett öt”. Mindig arra törekedett, hogy megbízható adatokkal lássa el a vezetést és felzárkóztassa az ügyvitelt azokhoz a lépésekhez, amelyeket azért kényszerült megtenni a vállalat, hogy talpon maradjon.

A vállalatnál azt mondják: jó utódot találtak. Higy- gyünk benne! Ám, hogy ez így van-e, azt csak a következő évek döntik el. Igazán megbízhatóar minősíteni ugyanis csak visszafelé számolva lehet. A hűség ás becsület „koronatanúi’ az évtizedek, amelyeket meg is és túl is kell élni. Nem könnyű. De Pirk Tibor bizonyította: lehet.

Sz. N.

Nyilatkozatok helyett húst

A Kisosz megyei szervezetének elnöksége és vendéglátó szakmai csoportjának vezetősége, a titkárság konkrét és azonnali intézkedést sürget a Kereskedelmi Minisztériumtól, más illetékes központi és megyei állam- igazgatási, valamint gazdálkodó szervezettől a Balaton déli partján tapasztalható húshiány megszüntetésére.

Az áruhiány a vállalkozó magánkereskedők üzleti biztonságát és az idegenforgalmi érdekeket egyaránt veszélyezteti. Az állásfoglalást Sivo László megyei elnök, Élek István, a szakmai csoport vezetője, Pintér Csaba, a Kisosz országos elnökségi tagja és Kertész Rezső megyei titkár írta alá.

EGY FUVAROS „BEINDULT”

Kamionosok Mekkája Mesztegnyőn

Fajborok a Chianti cégtől

Mesztegnyő. A Marcalitól alig tíz kilométerre fekvő falut szinte kettévágja a 68-as főútvonal. A kamionos forgalom errefelé úgy hozzátartozik az itt élők mindennapjaihoz, mint a reggeli bevásárlás. Ez az útvonal ugyanis része a nemzetközi kereskedelmi úthálózatnak. A Dél-Európába tartó fuvarosok kilométerek százaival, ezreivel a hátuk mögött érnek ide. Fáradtak, kiadatlanok, szeretnének valahol rövid időre megpihenni. Igen ám, de hol? A Magyar- országon átvezető szakaszon sehol sincs a számukra kiépített parkoló, pihenő. A Balaton-parton a nyári gépkocsiáradatban még közlekedni is nehéz ezekkel a 18—20 méteres monstrumokkal, nemhogy parkolni.

Valaki azonban, aki szintén hosszú évekig kamiono- zott Európa országútjaln,

gondolt egyet, s elhatározta: változtat ezen az áldatlan állapoton.

— Évek óta dédelgetek egy tervet: fölépíteni itt Mesztegnyő határában egy kamionos parkolót, pihenőt — kezdte Páli József mesztegnyői árufuvarozó. — Igán ám, de a területrendezés, az alapanyagköltségek olyan tetemes összegre rúgtak, hogy pusztán a parkolóból sohasem térültek volna meg a kiadásaim. Ekkor jött az ötlet: építsünk ide éttermet és drinkbárt. Számításaink alapján az egész 12 millió forintba kerülne. Persze amikor az összeg kitudódott, mindenki csak mosolygott rajtam: honnét lesz nekem ennyi pénzem.

Pedig tudhatták volna, hogy amit eddig ez a har- mincegynéhány éves fiatalember elhatározott, azt véghez is vitte.

Páli József a katonaság • után hosszú évekig sofőr volt a Volánnál. A szerény fizetésből sehogy se jött ki a család. Ezért a munka mellett belevágtak a háztájiba, és sertéshizlalással egészítették ki jövedelmüket. Aztán jött a „maszekvilág”, és. ő az elsők között lett magánfuvaros. Először csak bérelte a kocsikat, éjjel-nappal dolgozott.

— Nehéz idők voltak, naponta három-négy- órát aludtam, de megérte. Ma négy kamionom járja az utakat, és már megtehetem, hogy csak a leghajtósabb napokon üljek a volán mögé.

Igen, megtehetné, hogy már csak dolgoztasson és szórakozzon. De ma sincs színes tévéje, és a szüleivel él együtt. Kora reggel kel, hiszen mint mondja, mindig van dolog a ház körül, vagy

éppen a fuvarokat kell intéznie.

— A munkához való energiát sokszor mások gyengeségéből merítettem. Nekem sohasem volt elég, ha elértem a kitűzött célt, mindig újabb és nagyobb terveket kovácsoltam.

Valahogy így született a mesztegnyői kamionos parkoló és étterem gondolata is. Minden pénzét befektette.

— Nem vállalt-e túl nagy kockázatot azzal, hogy itt építkezik a senki földjén?

•— Évekig jártam Európát a kamionjaimmal. Tudom, hogy erre itt és most van szükség. Anyagi támogatást sehonnan sem - kaptam, a helyi tsz és a mesztegnyői tanács azonban biztosította a területet. Megállapodásunk szerint a parkoló helyét öt- Ven évre béreltem ki. Az a földterület • pedig, amelyen

az étterem fekszik, a sajátom. A parkoló háromnegyede már kész van, csak a tavaszi betonozás van hátra. Ha elkészül, 16 kamion, 50 személygépkocsi és 4—5 turistabusz befogadására lesz alkalmas, összesen 5000 négyzetméter alapterületen. Csak a töltéshegy egy félhegynyi homokot hordtunk ide. A csatornázásra és a tereprendezésre eddig 4 millió forintot költöttem. Az étterem alapozásához egy-két hét múlva kezdünk hozzá. A terveket egy fiatal pályakezdő, önálló foglalkozású tervezőmérnök, Stadler Csaba készítette. A koronát a nagy vállalkozásra ez az épület teszi föl. A maga eredetiségével uralni fogja a környéket.

— Ha jól tudom, ön tárgyalt több külföldi és magyar vállalkozóval és vállalattal is.

— Igen, az olasz Chianti cég vállalná a drinkbár berendezését, cserébe olasz fajborokat is felszolgálnánk a vendégeknek. A Shell pedig ígéreteit tett arra, hogy ha elkészül az épületegyüttes, a közelben felépítenek egy benzinkutat és egy autómosót. Egy magyar üzletember pedig a parkoló mögött, a domboldalban egy autóskempinget akar építeni.

A környéket persze nem árusítják ki teljesen, mert a mesztegnyői tanácsnak is tervei vannak a terület egy részével. Jövőre megkezdik a Sáros-patak duzzasztását, egy halas- és csónakázótavat alakítanak ki.

— Miből lesz a tanácsnak erre pénze? — kérdeztük Benkes László tanácselnököt.

— Jelentős állami támogatásra számíthatunk. Ellenkező esetben nem tudjuk a terveinket valóra váltani. Ez természetesen csak a mi problémánk, a többi vállalkozót nem érinti.

E somogyi falu fejlődésének mérföldköve lehet a létesítmény jövő május 16-i átadása. Mesztegnyő ezzel jelentős lépést tesz a környék idegenforgalmának föllendítéséért.

Csapó M. Péter

Vásári

pillanatok

Fotó: Jakab Judit