Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-05 / 183. szám

Somogyi Néplap 1989. augusztus 5., szombat Somogyi politikai paletta A FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT MEGYEI TÖREKVÉSEIRŐL Annak idején Aiírül adtuk, hogy Kaposváron létrejött a Független Kisgazdapárt helyi szerve­zete. Szervezés, nézetegyeztetés és yiták után ma már működik a párt megyei választmánya, má­justól Szikra Péter titkárral az élen. Szikra Péter vállalkozó, vendéglátóipari főiskolát végzett, a kaposvári Aranyhordó ételbár tulajdonosa. Há­rom fiú apja. Ő nyilatkozott lapunknak. Szemé­lyéről még annyit:.pem fűtik különösebb politikai ambíciók, szívesen átadja tisztét — úgymond —, ha rátermettebb vezetőt talál a posztra pártja. — Kérem. tekintsük át először útjukat. Milyen ma a szervezettségük, rétegösz- szetételük? — A kisgazdapárt szerve­zése, működése körülbelül öt hónapja tart Somogybán. Az első időszakban a váro­si szervezet megalakítása volt fontos. Sok problémánk volt, apolitikusak voltunk, nem tudtuk úgy megfogal­mazni mondanivalónkat, ahogy szerettük volna. Ta­nulnunk kellett politizálni. Jelenleg a megyében tíz alapszervezet van, sok pedig alakulófélben. Taglétszá­munk megyei szinten meg­közelíti az 500 főt. Remél­jük, hamarosan nagy válto­zások lesznek a taglétszám területén, mert nagyon sok az érdeklődő, és készséggel állunk mindenkinek a ren­delkezésére. A szervezéskor nem' hatá­roztunk meg rétegszempon­tokat. Alapvetően a mező- gazdaságból, az iparosréteg­ből, a kereskedőrétegből várjuk a jelentkezőket, de nagyon szeretnénk, ha az érdekeket képviselő jogi em­berek is érdeklődnének irán­tunk, továbbá tanárok, or­vosok is. Tehát a társadalom minden rétegét — ideértve a munkásságot is — szíve­sen látjuk. — Melyek a kisgazdapárt fo törekvései általában, s itt Somogybán? — Alapvető cél most a párt megszervezése, az ér­deklődés felkeltése. A rész­letes célokat most fogal­mazzák meg. Nekem is van­nak ezzel kapcsolatos me­gyei elképzeléseim és szíve­sen elmondom, de ez nem egyezik az országos célkitű­zésekkel. Ezek olyanok, me­lyeket itt helyben élve, úgy érzem, meg kell fogalmaz­nom. Két kérdéskörbe cso­portosítva: politikai és gaz­dasági problémákról van szó. Véleményem az, hogy in­kább tenni kéne már és ke­vesebbet beszélni. Ám sajnos beszélni is kell. Szerintem egyet akar a munkás, a paraszt, az értelmiségi, a rendőr, a polgár, a katona, csak egy kicsit mindenki másképpen akarja. Mit akar a nemzet? Függetlenséget, szólás- és sajtószabadságot, konjunktúrát a gazdaságban, tenni a nemzetért hozzáértő módon, polgárai boldogulá­sáért. Hagyják munkálkod­ni, élni a nemzetet a köz javára, a maga hasznára. Népünk szorgalmas, csak okos emberek kellenek az irányítására, akiknek van hitelük, és ismerik az adott szó szentségét. A nép fél még. Falvainkat járva egy­értelműen megfogalmazzák nekem félelmüket. Félnek, mert a diktatúra még jelen van, ugrásra kész. — Ezt milyen jelekből látja ön? — Járom a falvainkat, és az emberek az aggodalom hangján szólnak. Nekem megfogalmazzák mondani­valójukat, de máshol nem merik. Tele vannak problé­mákkal, és a problémájuk abból adódik, hogy jaj, nem ütnek-e a fejükre? Az MSZMP feladata vélemé­nyem szerint eltüntetni a diktatúra maradványait. Be­bizonyítani, hogy közmeg­egyezést kíván. Mi, a pár­tok csak segíteni tudunk eb­ben. Meg kell értetni az MSZMP-vel, hogy abban ér­dekelt, hogy erősítse az új pártokat, azonkívül a belső egységének a helyreállításá­ra kell törekednie. Az egyen­lőtlen verseny nem verseny. Az első osztályú futónak nem versenytársa a munká­ja mellett kocogó honpolgár. Érdeklődésre csak az a ver­seny tart számot, amelyet azonos osztályba sorolt ver­senyzők vívnak. Addig nem beszélhetünk demokráciáról, amíg a nemzet ünnepeit rej­tekhelyeken ugrásra készen várakozó fegyveres testüle­tek asszisztálása mellett tart­ják. Ez március 15-re is ér­vényes volt.- ön szerint ugrásra ké­szek voltak a jegyveres erők Kaposváron? — Igen. Pontos informá­cióim vannak róla. A nem­zet felnőtt, a népet infanti- lizáló vezetők alkalmatlanok a politikai irányításra. A gazdaságban mindenki­re szükség van! Nem ér semmit az olyan platform­szabadság, amelyet nem kö­vetnek tettek. S erről elszá­molás kell — hangsúlyozom —, tisztességes, korrekt, fe­lelősségvállalással, s az al­kalmatlanok félreállításá- val. Tehát nem leszámolás, erről szó sincs. Nagy utat tettünk meg a politikában. Az ellenforra­dalomból népfelkelés majd forradalom lett. Kihantoltuk halottainkat, majd tisztessé­gesen eltemettük kiátkozott vezetőinket. Nem mi átkoz­tuk ki őket. Ha rehabilitál­tuk Nagy Imrét, rehabilitál­juk az eszményeit is! Azo­kat az eszméket, melyek miatt az életét áldozta. Én nem haragszom azokra, akiktől tegnapelőtt még fél­ni kellett. Tegnap a pártfe­gyelemről oktatták ki elvba­rátaikat, ma megteszik az első bizonytalan lépéseket a reformeszmék irányába, hogy holnap együtt induljunk a békés és biztos nemzeti megújhodás felé. Szerintem ez a dolgok lényege. Együtt menjünk, keressük meg azo­kat az utakat, módokat, ame­lyek lehetőséget adnak szá­munkra, hogy ezt a kis nem­zetet együtt vigyük előre. Kérem, keressenek meg azok, akiket a Független Kis­gazdapárt eszméi érdekel­nek, telefonszámon elérhető vagyok: 16-312. A politikai útkeresés mel­lett nem törődtünk kellően a gazdasági útkereséssel, pe­dig ebbe sokkal nagyobb energiát kell befektetni. Hó­dít még a kontraszelekció. Az utolsó órában vagyunk, hogy megmentsük a nemze­tet, feltárjuk a rejtett gaz­dasági és pénzügyi tartalé­kokat. Egy-két év alatt fel kell számolni a felesleges felépítményrendszereket. Gondoskodni kell az embe­rek átképzéséről, tisztessé­ges alternatívák kellenek a gazdaságban. Azonnal meg kell kezdeni az alapok ki­építését — hangsúlyozom: az alapok kiépítését! — az ipar­ban és a mezőgazdaságban. A termelő szféra kapjon el­sőbbséget minden más ága­zattal szemben. Azonnal le kell minden olyan külföldi és belföldi beruházást állí­tani, amely nem az alapok erősítését szolgálja. Mert milyen szerződések azok, amelyek egy-két város vil- lamosenergia-ellátását biz­tosítják, következményei­ben pedig tízszeres kárt okoznak a környezetnek? Gazdaságunkban jellemző az egymásra mutogatás, s talán a cselekvésre kellene jobban koncentrálni. Félre kell állítani az útból a ke­rékkötőket.- ön szerint kik a gaz­daság kerékkötői? — Ha erre válaszolok, ak­kor egy csomó ember meg fog sértődni. Azok a kerék­kötők, akik a vállalkozókat mindenféle előírásokkal aka­dályozzák az előrejutásban. A segítés legyen a jellemző! A tulajdonosi érdek az, ami­re építeni kell. Nem szabad kreálni új tulajdonosokat, mert a nemzeti vagyont ezek ugyanúgy elherdálják, mint ahogy eddig a közvagyont próbálták. Segíteni kell a prosperáló magánszektort megrendelésekkel, adóked­vezményekkel, hitelekkel, külföldi kapcsolatokkal, vámkedvezményekkel. Ók majd megteremtik az új nemzeti ipart, s megta­lálják hozzá a legfejlettebb nyugati technológiát anél­kül, hogy elkótyavetyélnék a nemzeti valutát. A meglé­vő iparvállalatokat, szövet­kezeteket tulajdonosi ^szem­lélettel áthatott, kellő er­kölcsi érzékkel rendelkező vezetőkre kell bízni, akik képesek tisztességes bér- es termelési viszonyok kiala­kítására. Aki nem tudja megállni a helyét, próbál­kozzék másutt, viszont ne legyen az előre meghatároz­va, ha valaki nem volt jó a politikában, akkor jó lesz a gazdaságban. A működő tőke haszna nagyobb legyen, mint a ban­ki tőkéé. A bankok ott tar­tanak, hogy az utcáról csa­logatják be a vállalkozókat, akik súlyos kamatterhek alatt roskadoznak. Ez a gazdaságpolitika rossz.- Ez igazából mit jelent? És mi az önök javaslata? — Fél még az ellenzék ki­adni az ötleteit, mert egye­lőre rossz kezekbe kerül­nek. Olyan kezekbe, me­lyekkel az aranyból valami „mást” csinálnak. Olyan ve­zetőkre van szükségünk, akik ebből a valami „más­ból” aranyat tudnak csinál­ni. Sajnos, ott tartunk, hogy mindenki felülről akarja megoldani a problémákat. Van, aki a tsz-mozgalom megtartása mellett kardos­kodik, van, aki a farmer­gazdálkodást ajánlja, s kije­lenti, hogy az az ideális gaz­daság, ahol a magyar pa­raszt megtalálja a számítá­sát, és az országnak is a legjobb. Az állami gazdasá­gokról pedig egyelőre nagy a hallgatás. Közben minden­ki megfeledkezik arról, hogy falvainkban egyre gyé­rül a lakosság, rohamosan csökken az energiája. Kul­túrpolitikánk a gazdaságpo­litikánk alatt nyög. És vár­ják egyre kisebb hittel és nagyobb félelemmel eltelve a messiást. Sürgősen kell a segítség! Bízzuk a paraszt­ságunkra, hogy mi jó ne­kik, segítsük elképzeléseit! Alakítsunk minden faluban a helybeliekből hozzáértő tanácsadókat, képezzük őket, szervezzük meg az értékesí­tést! Akik visszakérik a földjeiket, azoknak vissza kell adni! Tűrhetetlen, hogy a még cselekvőképes lakos­sággal visszavásároltatják a saját tulajdonát, s ezzel jórészt anyagi lehetőségeitől is megfosztjuk őket. Nem ez a megoldás. Kamatmentes hitelekkel kell a mezőgaz­dasági vállalkozásokat se­gíteni, a kapott földek pedig minél közelebb legyenek a lakóhelyhez, a többit pedig bízzuk a falvainkra.- Amit elmondott — már megbocsásson —, abban sok az olyan látlelet, probléma- felvetés, sőt javaslat is, amely más politikai törek­vésekben, többek között az MSZMP céljai között is meg­fogalmazódott. Ez markán- san elkülöníti a kisgazda- pártot? — Véleményem szerint el­különíti. Az MSZMP pilla­natnyilag jó szándékú párt­nak tűnik, s tulajdonképpen nem is az MSZMP-vel van baj. — Hanem? — Hanem az általa kreált gazdasági vezetőkkel; gazda­sági szakemberekkel, akik a jó ötleteket tönkreteszik. Gondoljon csak a világútle­vélre. Ez egy csodálatos öt­let! Mit csináltak vele? Tönkrevágták az országot, mert nem gondoskodtak az infrastruktúráról, mert nem vezették úgy be a világútle­velet, ahogy az elvárható lenne. A lényeg, hogy tárgyal­nunk kell, úgy jutunk egy­máshoz közelebb. Egymás ötleteit felhasználva. Egyelő­re inkább csak az a jellem­ző, hogy a mi ötleteinket használják fel. Ennek örü­lök ... — , Biztos ön abban, hogy a kisgazdapárt ötleteit hasz- nálja fel az MSZMP? — Nemcsak a kisgazda- pártét! De ez nem bűn, ez a jó. A jó ötleteket használják csak fel! De jól használják fel! Mert elsősorban nem az a célunk, hogy megnyerjük a választásokat, hanem, olyan pozíciót érjünk el, hogy minket is meghallgas­sanak, és azt a bizonyos ve­zető réteget megtaláljuk so­rainkban, akik majd a ké­sőbbiek folyamán igazán tudnak minket képviselni. Az MSZMP pillanatnyilag is keresi önmagát — gondol­jon csak a Zala megyei ta­pasztalatokra —, és mi is keressük önmagunkat. „Pár­hónapos” párt vagyunk, füg­getlen attól, hogy hivatalo­san nem szüntették meg a Független Kisgazdapártot, csak a létjogosulaságát kér­dőjelezték meg. Tárgyalnunk kell, ez a véleményem.- .Miről? Szerintem ez is érdekli az olvasókat, mert tudott, hogy most több párt szerveződik, mindegyiknek kialakul a ^vezérkara, s ért­hető a kíváncsiság: mirői tárgyalnak egymással a „fe­jesek"? — Bízzuk ezt a fejesekre. Ezt előre nem lehet megha­tározni. Mindenről kell tár­gyalni. Politikai, gazdasági dolgokról. A megyében a környezetvédelmi gondokról, a szerveződő piacgazdaság­ról, az iparról. Mindenről kell tárgyalni, csak nem mindegy, hogy milyen felál­lásban. A dolgokat meg kell beszélni, és előre kell jutni. A lényeg, hogy megtaláljuk a helyes megoldásokat. — Köszönöm a tájékozta­tást. T. T. PIACI KÖRKÉP Elszabaduló árak V* A közepes felhozatal jel- jemezte reggel 6 órakor a pénteki kaposvári piacot. Két paprika-nagytermelő nem érkezett meg, így a lecsónak valók árai kilenc órára már mintegy 25 szá­zalékkal megemelkedtek. A szép tölteni való, vastag hú­sú paprikáért 70-80 forintot fizettek az ínyencek, de a ködcsípte sem volt 50 forint alatt. A paradicsom szeré­nyen tartotta a 30 forintos árát. A minőség függvényében láthattunk burgonyát 5-10- ig, kelkáposztát \10-I6-ig, karfiqlt 20-30-ig. fejeská­posztát 8-10 forintért elkel­ni. Eltenniváló uborkát ol­csóbban vásárolhattunk: 20-40 forintot kértek kilójá­ért. A salátának való, gyö­nyörű, friss kígyóuborka is 40-ért kínálta magát. Fél liter fejtett babért 20 forin­tot kértek. Volt még utolja sárgaba­rack 14-20-ért, őszibarack 10-30-ért, a ringló árát vi­szont csak a legbátrabbak merték megkérdezni. „Dinnyét csak a szakem­bertől” felkiáltással kínálta portékáját minden dinnye­árus, igaz, gyönyörű, piros bélű az idei görög, az ára szomszédonként váltakozó, itt 9, ott 10 forint. Sárga­dinnye reggel mutatóba 25- ért, kilenc után 30 forintért volt. 25 forintot kértek egy fél li­ter csibegombáért, a csigarág­ta galambica fél tízkor még nem akadt gazdára. Róka­gomba is volt, mint mond­ták: 400-ért azonnal elkelt kilója. Árrobbanás tapasztalható a baromfipiacon, hiszen a tojááS elérte a karácsonykor divatos 4 forintos felső ha­tárt. A szerencsésebbje kap­hatott 3,80-ért is. A bontott csibe kilója 80, a kacsát 100-ért kínálták. Volt né­hány tavalyi kacsa, bontva, szép májjal 350-ért. Az élő csibe ’párjáért épp­úgy 150 forintot kértek, mint a tyúkudvarból száműzött, kopott tollú gyükért. A mérsékelt felhozatal rá-' nyomta bélyegét a túró- és tejfölárakra, az előbbit 80- ért, az utóbbit 70-ért adták. (Mészáros) AJÁNLAT A VAS—MŰSZAKI KISÁRUHÁZBÓL! Gold Star mikrohullámú sütő 20 900 Ft Házi telefonrendszer, kaputelefon 4 420 Ft Philips videomagnó 32 900 Ft Sanyo videomagnó 34 800 Ft Színes tv 26 000—-89 900 Ft-ig A nálunk vásárolt színes tv-t, videomagnót kaposvári vásárlóinknak lakásukon ingyen üzembe ^—v helyezzük, ha kiépített [ ^omocivA antennával rendelkeznek. v KAPOSVÁR,- ű NOSZLOPY G. U. 3. (106313)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents