Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-26 / 201. szám

im f-s 8 Somogyi Néplap 1989. augusztus 26., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS mmmm Elő hagyományok Nemzetiségeink emlékei SZIRHAY ENDRE VERSE Már régen kialudtak... Ajándék Zalából Czugh János kiállítása Bogláron A nyári bogiári kiállítások a kápolnákban igazán izgal­mas szellemi élményeket keltenek a látogatókban, ám a pincetárlaton augusztus­ban bemutatott fazekas munkák is népszerűek, von­zóak. Czugh János, a nép­művészet mestere legszebb vázáit, tányérait, tálait kor­sóit hozta el a Balaton-parti városba'. Az idős művész több évtizedes pályafutásá­nak szakmai szeretete, az agyag formálhatóságának ezernyi 'lehetősége bontako­zik ki az itt kiállított tár­gyakon. Czugh János él is ezzel a lehetőséggel. Nemcsak a ha­gyományos népművészeti motívumok és formák alkal­mazásában, hanem plaszti­kus, figurális alkotásaiban is jól érzékelhető ez. Czugh János ott tanulta a szakmát, ahol' mindenki ér­tett a korongozáshoz, ahol a mérce nem egy váza ízlé­ses elkészítését jelentette. Az őrségi három fazeikasfaliu — Magyarszombatfa, Gödörháza és Velemér — egymással is vetélkedő mesterei minden­re megtanították az utódo­kat, amire egyáltalán érde­mes volt. Magyarszombat- fán a húszas, harmincas években még harminc fa­zekas dolgozott, s közülük egy volt az itt kiállító mű­vész édesapja. Természetes, hogy ebben a környezet­ben az igyekvő fiú nem elégszik meg régi használati edények készítésével, hogy salját fantáziája segítségével díszítésében gazdagabb, szí­neiben változatosabb tár­gyak kerülnek ki keze alól. Ez az önálló arculat ered­ményezi, hogy 1934-től fo­lyamatosan szerepel kiállítá­sokon. Czugh János nemcsak mű­vész. Szervezője és vezetője a magyarszombatfai fazekas háziipari szövetkezetnek, amely az 50-es években biz­tosítani hivatott a már em­lített három település szak­embereinek a munkalehető­séget. Az elsők között van, aki Magyarországon a népi iparművész címet elnyeri. Testvérével együtt 1964- ben jön át Zala megyébe, ahol. Tófejen a leállított tég­lagyárban a korábbi dolgo­zókat tanítják a kerámia ké­szítésére. A magukkal ho­zott őrségi díszítés itt a gö­cseji hagyományokkal' is gazdagodott. 1970-ben újabb kitüntetést kap: a népművé­szet mestere lesz. Ezt írja önmagáról: „Mun­ka közben abban reményke­dem, hogy talán annak is örömére van, aki megvásá­rolja vagy éppen ajándékba kapja.” Czugh János bogláron be­mutatott alkotásai nemcsak lakásdíszek — funkcionáli­san is „működnek”. Az ezek­ben az edényekben elkészí­tett és szervírozott ételek természetesen a szakácsnők szakmai tudásától nem füg­getlenek, de a tárgyak jelen­léte környezetünkben szeb­bé teheti életünket. Süli Ferenc É letem első albérlete. Egy elvált ápolónő a házinéni, akit orvos férje évekkel ez­előtt elhagyott. A heverőn sárga, boly­hos pléd, műanyag fotelok, apró asztal. Házi­nénim három műszakban dolgozik, így egy hé­ten egyszer éjszaka is följöhetnek hozzám ba­rátnőim, Ketten vannak: egyikőjük a tej­üzemben dolgozik, másikuk közgazdász-hall­gató. Kedves lányok. Tegnap megérkezett né­hány napra az ápolónő leánya is, aki Szege­den él. Gyönyörű teremtés, s bigottul vallásos. A katolicizmusról beszélgettünk, amiben én egyáltalán nem vagyok otthon. Már-már bele­szeretek, amikor házinénim megtiltja, hogy beüljön hozzám. Két nap múlva szilveszter, s én szeretném ezzel a tiszta lánnyal tölteni. De hát ez lehetetlen. Az anyja hazaküldi. El­keseredésemben a . főiskola előszilveszterén a sárga földig leiszom magam. Ott van Ági is, korábbi babaarcú kedvesem. Hívom magam­hoz, de nem kíváncsi rám. Hajnalban döröm- bölésre, csöngetésre ébredek. A szomszéd az, követeli, hogy azonnal kapcsoljam ki a mag­nót. ... január 2. Vivien alszik mellettem. Szil­veszter óta itt van. A főiskolán találkoztunk, s barátaival eljöttek hozzánk. Sajnos tegnap reggel a házinéni nem tudott bejönni az elő­szobába a feltorlaszoit fotelektől. Amikor Vi- vit meglátta az ágyban, elsápadt, kjrohgnt, az­tán vagy tíz perc múlva újra kopogtatott, és közölte, hogy a hónap végével költözzek el. Immár nem törődünk semmivel. Holnap vizs­gáznom kellene, de én csak Vivient bámulom. ... András azt mondja, nem vagyok normá­lis, hogy viszgaidőszak közepén kirúgatom magam. A mozi előtt találkoztunk, valami­kor egy gimibe jártunk. Költözzek hozzá, majd ő a háziakkal megdumálja. Sötét, vén diófára néző szoba, a redőnyt nem lehet lehúzni. Az Ulyssest olvasom plédekbe bugyolálva. Éjsza­kánként pedig Droun Vaskirály okáról beszél­getünk. András negyedszer olvassa, szinte már kívülről tudja. <5, ha esik az eső, nem megy be az egyetemre. Egész nap alszik, csak a leg­szükségesebb kaját veszi magához. Mormota. Lányokat szigorúan tilos behozni a házba. Ez is egy vallásos família. András abszolúte nem nőzik. Rákosi Mátyás összes Műveit tanulmá­nyozom, barátomnak hosszú passzusokat ol­vasok föl a beszédekből. A házibácsi egyre bi- zalmatlanabbul méreget. Néha rumot iszunk ilyenkor Andrással nem lehet bírni. Arról1 sza­val hegy utálja az crvcsit. s hogy ő kizáró­lag csak régész akart lenni. Múlik az idő. Ev- folyamtársnőm, Kölyök, tanulni jön hozzám. Becsempésszük, s magunkra zárjuk az ajtót. András végre el.. . A házibácsi veszettül dö­TÓDOR JÁNOS Örülü römböl, nyissuk ki, különben ... Különben, mi van? — kérdezek vissza. Különben kihívja a rendőrséget. Kifelé megyünk, amikor Kölyök- től személyi igazolványát kéri. Elmagyarázom neki, hogy a hölgy nem kurva, csupán egy év­folyamtársam az egyetemről. Az öreg elfúló hangon szitkozódik. ... nem fogadják a köszönésemet két nap óta. A postás expressz ajánlott levelet hoz: vegyem tudomásul, hogy fel vannak háborod­va, és sürgősen szedjem a sátorfámat. ... szeptember óta egy új, hegyre emelt vil­lában lakom. Éjszaka dolgozom, nappal egye­tem és alvás. Ügy érzem magam, mint a ha­lálra készülő Devecseri Gábor. Fantasztikus naplóját A hasfelmetszés előnyeit olvasgatom, amikor van hozzá erőm és kedvem. A lány, akit szeretek, föladja saját bérleményét, hoz­zám költözik. A háziak másfélszeres díj elle­nében tudomásul veszik. ... az öreg leskelődik, hangoztatja napok óta a lány, aki velem lakik. Nem akarom elhin­ni, amíg saját szememmel nem látom. A lép­csőn jövök fölfelé, amint megpillantom, hogy a kulcslyuknál guggol. Elvörösödik, krákog, s azt mondja, csak meg akart győződni róla, hogy itthon vagyunik-e... Este feljön a fele­sége, és közli velünk, tovább nem maradha­tunk. mert nem vagyunk megesküdve. ... a tízemeletes toronyház legfelső szintjén a konyha ablakában előre-hátra mozgó ár­nyat látni odalenitről. ö, Irénke néni, leg­újabb főbérlőnk. Bedolgozó: éj jel-nappal kesz­tyűket varr. Két tinédzser lánya van; kapcá­juknak tekintik anyjukat. Plakátokkal borít­juk a falat, berendezkedünk, boldogok va­gyunk. Kétszer három méteres szobánk havi díja nekünk egy vagyon. ... nem tetszünk Irénke néninek, mondja egyik reggel kedvesem. Az a véleménye, hogy nem beszélgetünk vele eleget. Röhögnöm kell: jóformán csak aludni járunk „haza”. Holnap, súgja élttársam, újabb bérlők érkeznek. Egy gyermeket váró házaspár. Immár nyolcam le­szünk az ötvennégy négyzetméterre. Ha ez ne­künk nem tetszik, el is mehetünk, üzeni Irén- ke néni... ... és miért nincsenek iskolában? — kérdez­te a koszos presszóban az igazoltató rendőr tőlünk. Ma március 21-e van. mosolyog a lény a közégre. Na és, akkor mi van? — kérdez új állandó kiállítást. A láto­gató mégismerkedhet a nép­viseletekkel, láthat festmé­nyeket, melyeket a harmin­cas években a barcsi festő­tanár, Fekete József készí­tett. A rendezők ígérik, hogy bemutatják majd azokat a fotókat is, amelyeket Gör- nyei Ebener Sándor készí­tett a nemzetiségekről a hú­szas és a harmincas évek­ben. A figyelmes tárlatveze­tők olyan apróságokra is felhívják a figyelmet, ami mellett a magányos vendég minden bizonnyal elmenne. Ilyen például a svábok vir­rasztógyertyája. Amikor a lapos viasz kanóca elégett, az egyik oldalon egyszerűen csak meg kelleti fordítani a másikra, s a halott melletti virrasztás mindaddig tartott, amíg a gyertya végleg el nem olvadt. Ilyet már ma nem találni. Mint ahogy nem ajándékoznak faragott rokkafát az asszonysorba lé­pő horvát menyecskéknek se a mennyegzőkor. A termé­kenység jelképeivel díszí­tett rökkafának használati értéke is volt. A horvátoknál nem hiányozhatott a lakás­ból a szövőszék. Lakócsán az asszonyok még ma is szőnek ruhákat, kötényeket és abro­szokat. Nem mindennapi használatra. Sokkal inkább eladásra. A barcsi múzeum munka­társait dicséri, hogy a hu­szonnegyedik órában össze­gyűjtötték és bemutatták a velünk élő két nemzetiséi-’ még fellelhető tárgyi emlé­keit. Nagy Jenő A sváb lakószobában a központi helyet a két ágy foglalja el, e köré csoporto­sul minden. A lakócsai horvátoknál a szent saroknak van a leg­nagyobb szerepe. A szentké­pek alaitt találni az asztalt, a sarkos padot, a minden­napi disputák helyszínét. A svábok dolgosságát bizonyít­ják a még ma is fellelhető házak, amelyekhez nagy is­tállók és gazdasági épületek tartoznak. A tárgyi emlékek arról szólnak, hogy a szu- lokiak régtől fogva híres dohánytermesztők. A kiállí­tás egyik érdekessége a szu- loki dohány vetőmagja. A méltatlanul elfelejtett fajtát ma is sokan visszasírják. Egyszerűségével kelt fi­gyelmet Paul Snellier 1901- ből származó ládája. Nem olyan díszes, mint a horvát menyecskék kelengyetartó- ja, amiből egy-egy szobában több is lehetett, . mert a délszláyoknál az volt a di­vat, hogy egy-egy házban több család is együtt lakott. Sokáig megmaradt ez a ha­gyomány. A sógomaK előbb természetesen titok volt, hogy kinek mekkora kelen­gyéje van. A ládatető-lecsa- , pásokkal keletkező kongás- ból következtettek arra, hogy mi és mennyi lehet a díszes tartóban. Élmény megnézni ezt az A tmadár tépett szárnya még mindig röpíti a testet csapkod mert ösztöne egyre űzi, hajtja A tajtékos, habzó vizek elöntöttek már minden szigetet látszik a végtelen áradás korlátlan úr *■? A jelhők peremß fölvöröslik *0~ ha a réseken visszasüt a Nap de a tüzek már mindenütt régen kialudtak. Amikor a hatszázéves te­lepülés, a tízéves város és az ugyancsak tízéves múzeum idei programjait tervezték, úgy számoltak, hogy csak időszaki kiállításon mutat­ják be a Dráva-menti nem­zetiségek történetének em­lékeit. Végül azonban állan­dó „szobákat” kaptak a dél­szlávok és a svábok, mind­két nemzetiség életét egy- egy korabeli lakrész re­konstruálásával igyekeznek bemutatni. A barcsi Dráva múzeum igazgatójától tudom: a szo­báknak jelentősége volt a gyorsan polgáriasodó svá­boknál és a hagyományaikat sokáig őrző horvátoknál is. A Dráva mentén ma 15 dél­szláv és három sváb telepü­lés található. A feltételezé­sek szerint már a középkor­ban is éltek szerbek, szlové­nok és horvátok ezen a vi­déken, míg a svábokat a ti­zennyolcadik század máso­dik felében telepítették. Állandó kiállítás Barcson T

Next

/
Thumbnails
Contents