Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-26 / 201. szám

3 1989. augusztus 26., szombat Somogyi Néplap MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁS SZLOVÉNIÁBAN SOMOGYI FÓRUM Magyar nap 950 ezer dollárral Átalakuló mezőgazdaság A miniszterelnök kérdezte: miért Ausztriában vesszük a hűtőszekrényt? Magyar napot tartottak tegnap Gornja Radgonán, a Mura menti vásáron. Gya­korlat már, hogy a zárás előtti napokat a kiállító kül­földieknek szentelik a ven­déglátók. A három ország határának találkozásánál fekvő kisváros őszi vására elsősorban a mezőgazdasági termékek és a mező- gazdaságban használt esz­közök szakkiállítása. A kis- határmenti árucsere-forga­lom révén azonban az oszt­rák, a magyar és a szlovén gazdaság és kereskedők ta­lálkozóhelye is lett. Az idén rendezték meg 27- edszer a vásárt, és 12. al­kalommal a magyar napot. Ennek megnyitóján írta alá a Konzumex magyar külke­reskedelmi vállalat, va­lamint a jugoszláv ABC Po- murka, az Emona, és a Mer­cator vállalat azt a kompen­zációs szerződést, amelynek alapján — egyéni megálla­podások révén — 950 ezer dollár értékű áru cserél gaz­dát a jugoszláv—magyar ha­tár menti vállalatok között. Érdemes felsorolni az árucsoportokat, amelyeknek a cseréjére számítanak. A szerződés alapján a jugosz- lávok lábbelit, konyhabúto­rokat, háztartási gépeket, függönyöket, kozmetikai és édesipari termékeket, hús­konzervet, kötöttárut és méterárut kínálnak. Cserébe a magyaroktól cserepesvirá­got, bőrt, bélést, dióbelet, ci­rokmagot, bőrkonfekciót, gumimatracot, sajtot és kem­pingárut várnak. Ha részle­tesen tanulmányozzuk a fel­sorolást, akkor kiderül, hogy elsősorban fogyasztá­si cikkeket kínálnak és alap­anyagot várnak helyette. Tény, hogy a magyar külke­reskedők is szeretnének több fogyasztási cikket eladni. Az első gond azonban az árral van, az árucsere létrejötté­nél. A jugoszláv termékek — hozzászámítva természe­tesen a kereskedők hasznát és a vámot is — meglehető­sen drágák. A Balaton Fű- szért évtizedek óta tart fenn kapcsolatot — elsősorban — a Mercator Univerzál Válla­lattal. Dévényi Zoltán, , a vállalat vezérigazgatója a tegnapi magyar napon azt mondta, hogy egyre nehe­zebb üzletet kötni. Gyakran előfordul, hogy négyszer is asztalhoz kell ülni, mielőtt egy megállapodást létrehoz­nak. A jugoszlávok vélemé­nye az, hogy ma már nincs probléma az engedélyezé­sekkel : vásárolnának ma­gyar fogyasztási cikkeket is, de nem találnak olyan árut, amelyre szükségük volna, vagy ha van, akkor azt túl drágán kínálják a magyar kereskedők. A magyar nap megnyitó­ján hangzott el: a szlovén gazdaság nyitni készül a vi­lággazdaság irányába. Tisz­tában vannak azzal, hogy ehhez az út a szomszédokon — közöttük az Alpok—Adria Munkaközösséghez tartozó Győr-Sopron, Vas és Zala megyéken, valamint az egye­lőre megfigyelői státusz- szál rendelkező Somogy me­gyén — keresztül is vezet. A magyar kereskedőknek az a véleménye a jugoszláv ter­mékekről1, hogy a csomagolá­suk megüti a nemzetközi színvonalat, de nem min­dig a legkorszerűbbek. A szomszédos Ausztriából ese­tenként jobb minőségű árut lehet vásárolni. A vásáron találkoztam Janez Sinigojjal, a szlovén kormány elnöké­vel. Tőle kérdeztem: — mi­ként ítéli meg a határ menti területek kapcsolatát? — Nekünk különösen fon­tos — felelte —, hogy bő­vüljön ez a kapcsolat. Ta­pasztalatom szerint az utób­bi években sokkal gyakorib­bá vált a szakmai és politi­kai tapasztalatcsere. Ilyen­kor megvitatjuk az együtt­működés időszerű kérdéseit, és az akadályokat megpró­báljuk elhárítani. — A radgonai vásáron minden évben aláírnak egy közel 1 millió dolláros ke­retszerződést az árucserére. Az ön véleménye szerint az idén aláírt megállapodásból mennyi valósul meg jövő ilyenkorig? — A jelentős része meg­valósul. Az én véleményem szerint azonban meg kelle­ne nézni a magyar kereske­dőknek is, hogy miként tud­nának többet tenni a szer­ződés valóra váltásáért. — Milyen kérdésekre gon­dol? — Például arra, hogy mi­ért kell a Gorenja hűtőszek­rényt Ausztriában megvásá­rolniuk, amikor azt mi itt Szlovéniában gyártjuk. — Gondolom azért, mert ott kedvezőbb feltételek kö­zött kapják meg. — Meg kellene nézni, hogy mi miként tudunk kedvezőbb feltételeket teremteni. Azt gondolom, javítani kellene mind a két oldalon a piac­kutatást és ez számos gon­dot megoldana. Hiszen együttműködésünkben van­nak jó példák is. Elég csak, ha a cukorrépa-termelési együttműködésre utalni, amely Szlovéniára és Vas, valamint Zala megyei vál­lalatok között jött létre. A vásár holnap bezárja kapuit. A tegnapi magyar napon számos tárgyalás kez­dődött el, s jó lenne hinni, hogy ezek jelentős része eredményhez is vezet. K. J. A kormány és a SZOT képviselőinek megbeszélése Pénteken a kormány és a szakszervezetek képvise­lői újabb megbeszélést tar­tottak a húskészítmények árának emelése nyomán ki­alakult helyzetről, és meg­próbáltak megoldást találni. Megállapították: a húsipari vállalatokhoz intézett felhí­vás hatástalan maradt. A kormány megbízottainak: Szabó Ferenc mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi állam­titkárnak és Vissi Ferenc államtitkárnak, az Árhiva­tal elnökének véleménye szerint elhibázott volt, hogy a kormány és a szakszer­vezetek kérték az augusztus 21-ére tervezett húskészít­mény-áremelés felfüggesz­tését. A kormány illetéke­sei ismét leszögezték, hogy a szabadárak alakítása nem tartozik a kormány ha­táskörébe. Az 1989-es ár- és bérviszonyokat — összhang­ban a minisztertanács csü­törtöki javaslatával — az Országos Érdekegyeztető Tanács soron kívüli ülésén célszerű megtárgyalni. A kormány szakemberei ké­szek a részletes szakmai konzultációra. A szakszervezetek képvi­selői, Sándor László, a SZOT titkára és Paszternák László, a vasasszakszervezet főtitkára egyetértettek az Országos Érdekegyeztető Tanács összehívásának szük­ségességével, ám azt indít­ványpzták, hogy az átfogó tárgyalásokig és megállapo­dásokig minden illetékes tartózkodjék az alapvető élelmiszerek árának emelé­sétől. Ez teremhet kiindu­lási alapot a felelősségfel- jes megbeszélésekhez és a feszültségektől, jogos elé­gedetlenségtől terhes hely­zet megoldásához. A szak- szervezetek képviselői saj­nálatosnak tartják, hogy a kormányt vélhetően presz­tízsérdekek vezérlik, ami­kor nem ért egyet azzal, hogy a megállapodásokig ne kerüljön sor áremelésre az alapvető fogyasztási cikkek, elsősorban az élelmiszerek körében. Az MSZMP partneri kapcsolatokra törekszik Somogy mezőgazdasági szövetkezeti mozgalmá­nak helyzetéről, a megújulóban levő érdekképvi­seletről folytattak tegnap délután eszmecserét a megyei pártbizottság és a tsz-szövetség vezetői. A tárgyaláson a megyei párbizottság részéről jelen volt Sárdi Árpád első titkár, dr. Fenyő István titkár, és Tapsonyi János munkatárs. A megyei szövetséget Herner Endre titkár, Horváth László elnök és dr. Pallér Endre a barcsi tsz elnöke képviselte. A szövetkezeti mozgalom is, az érdekképviselet is megújultban, átalakulóban van, a februári konferencia és a decemberi kongresszus közötti átmenet idejét éli. Szükség van a gondolatok cseréjére, a törekvések meg­ismerésére — Horváth László, a szövetség elnöke ezekkel a szavakkal kezdte a tegnapi eszmecserét. És szükség van partnerekre, akik magukénak érzik, poli­tikailag támogatják azokat a célokat, amelyek a mező- gazdaság, a falu felemelke­dését szolgálják a mai, gon­dokkal terhes helyzetből. Horváth László utalt arra, hogy az 1985-ös szabályozó- módosítás volt az, amely kü­lönösen hátrányos helyzetbe sodorta a megye szövetkeze­teit. A gondokat csak tovább tetézi, hogy magas a kedve­zőtlen adottságú, a hátrá­nyos helyzetű térségek ará­nya. Az MSZMP a szövetke­zetekben támogatókra, part­nerekre talál, ha politikailag vállalkozik ezeknek a fe­szültségeknek az oldására, ha közreműködik egy való­ban jövedelmező mezőgaz­daság megteremtésében. Mert a fő gond a rendkívül óriásira nyílt agrárolló, a méltánytalanul minimális jövedelmezőség. A gazdasági bajok orvos­lásához hatékony érdekvé­delemre van szükség — hangzott el a beszélgetésen. Sárdi Árpád kérésére dr. Pallér Endre ezért vázolta az eszmecserén, azokat az elgondolásokat, melyek az érdekképpviselet megújulá­sára irányulnak. Mint az ér- deképviselet átalakításával foglalkozó országos bizott­ság tagja elmondta, hogy rö­videsen elkészül a tervezet, és vitára bocsátják. Ennek fő lényege, hogy valamennyi mezőgazdasági termelőt — nagyüzemektől, a farmere­ken keresztül a kistermelőig — magában foglaló élelmi­szergazdasági érdekszövetség jöjjön létre. Már ennél a té­mánál is szóba került az az igény, ami később a párt agrárpolitikai tézisei kap­csán ismét gondolatokat adott: a szektorsemlegesség megteremtésére minél előbb, és sürgetően szükség van! Az MSZMP és a szövetkeze­ti mozgalom céljai e tekin­tetben is egybeesnek. Hang­súlyozta dr. Pallér Endre, hogy az érdekképviseletnek csak akkor lesz igazán értel­me, hatása, ha sikerül a mezőgazdaságon belül akció­egységet kialakítani. Szóba került a tárgyaláson az is, hogy az ' érdekképviselet megújulását illetően orszá­gosan jobb a helyzet, mint Somogybán, nálunk nagyobb a megosztottság, többféle szándékról folyik a vita. Ám a többség azon a véleményen van, hogy szük­ség van egy mezőgazdasági érdekszövetségre, és kell a kamara is, csakhogy annak más, az ágazaton belüli ér­dekegyeztető fórumnak kell lenni elsősorban. Hemer Endre hangsúlyoz­ta, hogy az új érdekképvi-' seiet és a pártok kapcsola­tának változnia kell! Kérte, hogy az MSZMP tekintse a tsz-szövetséget a mezőgaz­dasági termelők képviselőjé­nek, programjában, politi­kájában támogassa a falu fejlődését. Ahogy dr. Fenyő István mondta: „a közös ér­dekeket keressük, hiszen je­lenleg az egyetlen párt az MSZMP, amely a nagyüze­mek mellett kiáll”. Tapsonyi János ezt a gondolatot azzal egészítette ki, hogy korunk­ban egy modellváltási folya­mat megy végbe, és távlati­lag várhatóan hármas tago- zódású gazdaságok jönnek létre: más tartalommal mint ma. Lesz nagyüzemi gazda­ság, lesznek farmergazdasá­gok, vállalkozók, és lesz egy kistermelői szféra. Az MSZMP-nek az egész verti­kumot támogatnia kell. Sárdi Árpád egyetértett azzal, hogy az agrárius, és sok hátrányos adottsággal „megáldott” Somogybán az agrárolló nyitottsága fokozot. tan súlyos gond. A párt me­gyei programja készül, ami a viták után alapja lehet a választási programnak. A szándék az — mondta —, hogy. sokkal behatóbban, jobban fogalkozzunk a falu problémáival. „Az MSZMP partneri kapcsolatokra tö- reksezik és nem a régi mó­don akarja befolyásolni a munkát.” Szóha került a be­szélgetés során az is, hogy a mai változó, vívódó, átala­kuló világunkban sok, és nemegyszer méltatlan táma­dás éri a gazdasági vezető­ket. Az első titkár ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az MSZMP minden tisztes­séges vezetőt támogat a jö­vőben is, kiáll megfelelő el­ismerésükért, erkölcsi, anya­gi megbecsülésükért. Szükség, van a gondolatok cseréjére — ezzel ültek tár­gyalóasztalhoz a résztvevők. És azzal keltek föl, hogy kölcsönösen értékesek és hasznosak voltak az együtt töltött órák. V. M. Indulat és kezdeményezés Miért barátságtalan Barcson a Barátság utca? Indulatoknak sem volt híján Barcs városi tanácsának legutóbbi ülése. Évek óta — több­kevesebb rendszerességgel — meghívottja vagyok az itteni testületi üléseknek, véltem: kevés meglepetéssel szolgálhatnak a barcsi városatyák. Ezúttal azonban jócskán rájuk csodálkoztam... Az első napirendi pontot is jó másfél órá­ig tárgyalták. Feigli Ferenc tanácselnöknek nem lett volna egyéb dolga, mint a két ta­nácsülés között végzett végrehajtóbizottsági munkáról beszámolni. Máskor egy-egy ilyen napirend automatikusan megszavaztatott. Ez­úttal nem így történt. A sajtóban több olyan írás jelent meg a közelmúltban, amely felka­varta a közvéleményt. A tanács testületé úgy foglalt állást, hogy ezekre nem válaszol. Az érintetteknek kell tollat ragadniuk. Kérdés, hogy megteszik-e? A megelőző tanácsülésen szót kért dr. Solti Pál körzeti orvos, aki kifogásolta, hogy a Ba­rátság utcában egyre barátságtalanabb a han­gulat. A Dráva presszó, népszerű helyi ne­vén a „Jarding” körül kialakult anomáliákat szerette volna megoldatni. A tanácselnök el­mondta, hogy mit tettek idáig, s válaszod: a rendőrség képviselője is, de a tanácstag egyi­kük válaszát sem fogadta el. Szerinte min­denképpen változtatni kell a kialakult hely­zeten. Tarthatatlan, hogy még mindig meg­adatik egyeseknek a randalírozás! Szót kért a rendőrkapitányság bűnügyi osztályának korábbi vezetője is. ö Losonczi Pál mellett „voksolt”, mert véleménye sze­rint méltatlanul kezdték ki a városban az El­nöki Tanács nyugalmazott elnökét. Kinek jó az, hogy lemondatták a személyi használatú személygépkocsijáról? Erre ezúttal sem szü­letett válasz ... Nem a tanácsülés feladata erről dönteni. Am a heves viták jól tükrözik közállapo­tainkat. A barcsiak munkatervében második napi­rendi pontként szerepelt az önszerveződő egyesületek, klubok és mozgalmak kérdése. Dr. Vincze Géza tanácstag ésszerű ötlettel állt elő: vegyék le a napirendről, engedtes­sék meg a barcsiaknak, hogy saját dolgaik­ban maguk dönthessenek. Mindeddig föntről mondották meg, hogy mit kell csinálni, le­gyenek már végre igazi barcsi kezdeménye­zések. Szilágyi János, élve a nyilvánosság lehető­ségével, szót emelt a múzeum baráti köré­nek újjászervezése mellett. Elmondta, hogy ez a társaság három év alatt a semmiből te­remtette meg a helyi múzeumot, aztán mél­tatlanul elfelejtették, pedig szellemi tőkéjük­kel akár a helyi lap mecénásai is lehetnének. Barcson is igényt tartanak a nyilvánosságra. Más dolog, hogy ennek útját-módját még ők sem találták meg. Jó ötleteik azonban bőven vannak. Igazolja ezt a hét végi rendezvények sora is. A testvérvárosi szerződés aláírása nemcsak protokolláris rendezvény volt, en­nek kézzelfogható eredményei is vannak. Szakmunkások tanulhatnak az NSZK-ban, se­gítik az itteni iskolákban a nyelvtanítást, a kétnyelvű képzést. A barcsiak tehát maguk akarnak dönteni holnapjaikról, s ennek adtak kifejezést a ta­nácsülésen is. Nagy Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents