Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-18 / 194. szám

2 Somogyi Néplap 1989. augusztus 18., péntek Kormányszóvivői tájékoztató A szovjet—német viszony 1939—41-ben A titkos záradéktól a honvédő háborúig (Folytatás az J. oldalról.) munka, s ha nem is minden részletében, de legalább az elvekben közös álláspont alakuljon ki. A szóvivő kérdések nyo­mán kitért a kormány ál­láspontjára a VSZ-tagálla- mok 1968-as csehszlovákiai beavatkozásával kapcsolat­ban. Ügy vélte, hogy az MSZMP szerdán napvilágot látott állásfoglalása magá­ban foglalja a kormányzat véleményét is. A Miniszter­tanács egyébként e doku­mentum megszületésében kezdeményező szerepet ját­szott. Bár a ’68-as esemé­nyek értékelése a csütörtöki ülésen nem szerepelt, a szó­vivő hiteles forrásokra hi­vatkozva közölte, hogy a miniszterelnök augusztus 20-i ceglédi beszédében ki­fejti a kormányzati véle­ményt ez ügyben. Az újságírók érdeklődtek arról is, mi a kormányzat álláspontja a tervezett hús­áremelések miatt meghirde­tett figyelmeztető sztrájkok­ról. A szóvivő elmondta, hogy a Minisztertanács mai ülésén tájékozódott a kiala­kult helyzetről. A polémia lényegét összefoglalva han­goztatta: minden ellenkező híreszteléssel szemben e mostani áremelés benne volt az előzetes ártervekben. Va­lójában nem központi ár­emelésekről van szó, mert az intézkedések olyan áruféle­ségeket érintenek, amelyek szabadárasak, s jó részüknél bejelentési kötelezettség sem terheli a termelőket. Mivel a listán szabadáras termékek szerepelnek, a kormánynak elvileg sem áll módjában közbelépni. (Egyébként a számítások szerint az áreme­lések évente mintegy 360 millió forinttal terhelik meg a lakosságot.) Ugyanakkor a MÉM és más érintett szerve­zetek szeptemberben részle­tesen tájékoztatják a kor­mányt a húsellátás helyzeté­ről. A kormányzat addig is kész eszmecserét folytatni a szakszervezetekkel a kiala­kult helyzetről. (MTI) A SZOT sztrájkbizottságának felhívása A SZOT sztrájkbizottsága csütörtöki ülésén megvitatta a húskészítmények áreme­lésének körülményeit; en­nek ismeretében felhívást adott ki, amelyben fölkért minden dolgozót, hogy csat­lakozzon a vasasok augusz­tus 18-ára, péntekre meghir­detett figyelmeztető sztrájk­jához. A felhívás rögzíti: a sztrájk célja, hogy a kor­mány augusztus 21-én és szeptember 4-én ne emelje egyes húskészítmények árát. A sztrájk követelésük alátá­masztására szolgál, és egy­úttal tiltakozás az olyan kor­mányzati politika ellen, amely a hasonló gondok ér­demi megoldása helyett rög­tönzött intézkedésekkel fo­lyamatosan csökkenti az életszínvonalat. A sztrájk időtartama legfeljebb egy óra legyen, a lakosság nyugal­mát minél kevésbé zavarja, alapvető szolgáltatásokat ne érintsen, a legkevesebb anya­gi veszteséggel járjon, fe­gyelmezetten történjen. Ja­vasolják, hogy az üzemek­ben hozzanak létre sztrájk- bizottságokat és szervezzék meg a rendezőgárdát. A bizottság kéri a szak- szervezeti tisztségviselőket, hogy a sztrájk előtt és alatt folyamatosan tájékoztassák a dolgozókat a megmozdulás céljáról, biztosítsák vélemé­nyük kifejtésének lehetősé­gét. Felhívnak minden dol­gozói és munkás érdekkép­viseletet, politikai mozgal­mat és pártot, hogy a sztrájk céljait támogassa, annak végrehajtásában működjön közre. LENGYELORSZÁG Hárompárti koalíciós kormány felállításáról állapodtak meg Csütörtökön délután Var­sóban a köztársasági elnöki palotában Wojciech Jaru­zelski fogadta Lech 'Walesát, a Szolidaritás elnökét, Ro­man Malinowskit, az Egye­sült Parasztpárt és Jerzy. Juzwiakot, a Demokrata Párt elnökét, abból az alka­lomból, hogy a három párt­vezető aznap megállapodott egy hárompárti koalíciós kormány megalakításáról, amely ugyanakkor nyitott lenne a parlamentben kép­viselettel rendelkező reform­erők számára is. Az új kormány megalakí­tásának koncepcióját Lech Walesa terjesztette elő, ami önmagában is jól jelzi, hogy a hárompárti koalíció vezető ereje a Szolidaritás kíván lenni. Több mint valószínű, hogy néhány napon belül a köztársasági elnök kijelöli az új minsizterelnöiköt, akiinek személyéről az új koalíció tagjai még nem állapodtak meg, de aligha Lech Wale­sát éri a megtiszteltetés. Az elnöki palotában lezaj­lott találkozón jelen volt Czeslaw Kiszczak, az eddigi megbízott miniszterelnök is, akinek a résztvevők megkö­szönték erőfeszítését egy nagykoalíciós kormány meg­alakítására. Kiszczak hivatalosan is lemondott Czeslaw Kiszczak, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja csütörtökön este le­vélben közölte lemondását a kormányfői posztról Woj­ciech Jaruzelskivel. Kérte a köztársasági elnököt, hogy mentse fel őt a kormány­alakítási feladat alól. Ezzel formálisan is elhá­rult az akadálya annak, hogy Wojciech Jaruzelski új mi­niszterelnököt bízzon meg a kormány létrehozásával. Otven esztendeje, 1939. szeptember 1-jén tört ki a második világháború, amelynek előzményeiről, egyebek között a szovjet—német megnemtámadási egyezményről különösen sokat írnak ezekben a hetekben a történészek. Az alábbiakban Rój Medvegyev ismert szovjet történész gondolatait ajánljuk olvasóink figyelmébe. Az APN sajtóügynökség számára írt cikket terjedelmi okokból rö­vidítve közöljük. ... Ezerkilencszázharminc- kilenc augusztusának végén Sztálin a kisebb rosszat vá­lasztotta, amikor megkötöt­te a megnemtámadási egyez­ményt Németországgal. Ma már kétségtelenül egyértel­mű, hogy ezzel a lépéssel a Szovjetunió erkölcsi-politi­kai tekintélyvesztést szen­Ribbentrop német külügy­miniszter aláírja a megnem­támadási szerződést. A hát­térben Molotov és Sztálin vedett, különösen a nyugati országok haladó közvélemé­nye és a nemzetközi kom­munista mozgalom köreiben. Sokak számára, akik a Szovjetunió barátainak és a fasizmus ellenségeinek tekin­tették magukat, ez a pak­tum nemcsak váratlan volt, hanem természetellenes is. Természetesen a szovjet em­berek számára is váratlan esemény volt ez, hiszen el­lent mondott mindannak, amit gyerekkoruktól hallot­tak a fasizmusról. A PAKTUM ÉS ZÁRADÉKAI Különös figyelmet érde­melnek azok a „titkos zá­radékok”, amelyeket a meg­nemtámadási szerződéshez csatoltak és amelyek Német­ország és a Szovjetunió ér­dekszféráinak felosztását rögzítették „A lengyel ál­lamhoz tartozó területek földrajzi és politikai átren­dezése esetén”. A titkos zá­radék eredeti példánya mind a mai napig nem került ugyan elő, de a másolat szö­vegét több sajtóforrás is közölte már. (A közelmúlt­ban jelentették be Bonnban, és legutóbb Moszkvában is, hogy a záradék eredetijét megsemmisítették, de előtte mikrofilmre vették s a jelek szerint tartalmukhoz nem férhet kétség — a ford, meg­jegyzése.) Ma is találkozni olyan vé­leményekkel, melyek hibás­nak értékelik ezeket a meg­állapodásokat, sőt Lengyel- országnak a Szovjetunió és Németország általi negyedik felosztásáról beszélnek. Jó­magam is hallottam olyan véleményeket, miszerint 1939. szeptember közepén a Vörös Hadsereg egy előzetes meg­állapodás nélkül is bevonul­hatott volna Nyugat-Ukraj­nába és Nyugat-Belorussziá- ba. Mivel akkor Anglia és Franciabrszág már hadat üzent Berlinnek, Németor­szág úgymond megbékélt volna a Vörös Hadsereg ak­ciójával. Személyesen azt tartom, hogy egy olyan dokumen­tum, mint az augusztus 23-i megnemtámadási szerződés, feltétlenül szükségessé tette egy konkrétabb záradék lét­rejöttét is. Ha pedig a meg­állapodást az akkori bonyo­lult nemzetközi viszonyok között szükségszerűnek érté­keljük, ugyanígy kell viszo­nyulnunk — már csak • a dolgok logikájából is kiin­dulva — a titkos záradékhoz is. Akkor, augusztus végén senki sem állíthatta bizonyo­san, hogyan cselekszik Ang­lia és Franciaország Len­gyelország megtámadása után. Nem lehetett kizárni, hogy tartózkodni fognak a Németország elleni azonna­li hadüzenettől. Éppen ezért egy lengyel—német háború közepette s egy Hitlerrel megkötött előzetes megálla­podás nélkül a Vörös Had­sereg bevonulása felettébb kockázatos lett volna. A Szovjetunió már nem tudta megakadályozni a német tá­madást Lengyelország ellen, de tudott és kellett is gon­doskodnia saját pozíciói . és védelme erősítéséről. Annál is inkább, mivel olyan terü­letekről volt szó, amelyeken többségben ukránok és be­loruszok éltek. Megegyezés született arról is, hogy Litvánia északi ha­tára egyben a német biro­dalom és a Szovjetunió befo­lyási övezeteinek a határát is alkotja Kelet-Európábán, A „balti államokhoz (Finn­ország, Észtország, Lettor­szág és Litvánia) tartozó te­rületek területi és politikai átrendeződéséről” szóló ho­mályos kitétel pedig kétség­telenül szabad kezet bizto­sított Sztálinnak az említett államok irányában. Meg le­het érteni a balti köztársa­ságok lakóinak érzelmeit, amikor is a titkos záradék sorait olvassák. Ám a poli­tikában, különösen egy kez­dődő világháború előestéjé­nek bonyolult viszonyai kö­zepette az erkölcs és a nem­zetközi jog önmagukban nem védhették meg a nemzeti függetlenséget. Akkor a bal­ti államok semmiképpen nem őrizhették meg semle­gességüket. Választaniuk kel­lett: vagy a Szovjetunióval, vagy Németországgal. Persze ezen kormányok részére ez a választás is csak papíron adatott meg — mások dön­töttek helyettük; a szovjet érdekszférában találták ma­gukat. Finnország helyzete másként alakult... IDEOLÓGIAI PALFORDULAT Ha azonban a megnemtá­madási szerződést kénysze­rűnek és szükségszerűnek is­merjük el, akkor az 1939. szeptember 28-án megkötött szovjet—német barátsági és haitárszerződést hatalmas hi­bának kell tekintenünk. Ez esetben nem beszélhetünk semmilyen szükségszerűség­ről — ám a történelmi para­dox bevégeztetett... A szovjet—német viszony alkulása nemcsak a külpoli­tikában, hanem az ideológiai munkában is nagy változá­sokat követelt. 1939 őszétől a Szovjetunióban beszüntet­ték az antifasiszta propa­gandát, a szovjet vezetők pe­dig feltétel nélkül támogat­ták és igazolták a hitleri Németország tevékenységét. Szovjet és német tisztek találkozója Breszt-Litovszkban — alatta a titkos záradék kópiája amelyet, úgymond angol és francia agresszió veszélye fe­nyeget ... Molotov például 1939. október 31-én kijelen­tette, hogy „nemcsak értel­metlen, de bűnös dolog is olyan háborút viselni, mint a hitlerizmus megsemmisíté­séért folytatott”. Ezek után Lavrentyij Berija is titkos parancsban utasította a GU- LAG-táborok vezetőségét, hogy az őrök ne nevezhes­sék „fasisztáknak” a politi­kai foglyokat. Ezt az intéz­kedést csak 1941. június 22. után vonták vissza. Ez idő­szak alatt a szovjet sajtó ha­sábjain sem lehetett a „fa­siszta” illetve „fasiszta Né­metország” szavakat olvasni. Mindemellett az összes kommunista párt számára kiadtak egy direktívát, mely szerint a propaganda fő élét az angol—francia imperia­lizmus ellen fordítsák. Ez persze gyökeresen ellent mondott a Komintern VII. kongresszusán elfogadott nevezetes határozatnak, amely a fasizmust jelölte meg fő ellenségnek. Ez a pálfordulat súlyos károkat okozott a nemzetközi kom­munista és munkásmozga­lom soraiban, különösen a Francia Kommunista Párt­nál ... KI NYERT TÖBBET? Tény, hogy a szovjet—né­met megnemtámadási szer­ződés két évvel elhalasztotta a szovjet belépést a háború­ba. Vitathatatlan tény azon­ban az is, hogy Németország sokkal jobban kihasználta a saját céljaira ezt a halasz­tást mint a Szovjetunió ... Sztálin 1939 végén nem láthatta előre, hogy Európá­ban az események ilyen gyors fordulatot vesznek, így például a nácik gyakor­latilag ellenállás nélkül el­foglalták Dániát és Norvé­giát, majd 1940 nyarán már övék volt Belgium és Hol­landia. Franciaország gyors eleste s az angol1 expedíciós hadtest dicstelen távozása igen kellemetlen meglepe­tésként érte Sztálinit, aki el­ső világháborús hosszú, álló ütközetekre számított. Nehéz volt nem elítélni a hitleristák nyugat-európai agresszióját, azonban a „ba­rátság” szerződés passzusai más értékelésekre késztették a moszkvai vezetőket. így például az angol—francia csapatok összeomlása után a szovjet sajtó nem egyszer azt hangsúlyozta, hogy a ba­rátsági és megnemtámadási szerződésnek köszönhetően „Németország nyugodt hát­országot biztosíthat magának Keleten”. Emellett a Pravda szívesen idézett német lap- jelentéseket, melyek szerint éppen ezen szerződéseknek köszönhetően „sikeresen ala­kul a Nyugat elleni táma­dás”. ... Sztálin nem elégedett meg a Hitlerrel kötött „ba­rátsággal”. 1940. második fe­lében újabb tárgyalások kez­dődtek Németországgal, ame­lyek az Anglia feltételezett összeomlása utáni helyzetre, pontosabban a világ befolyá­si övezetekre való felosztá­sára vonatkoztak. A tárgya­lásokat Hitler kezdeményez­te, azt remélve, hogy ezzel elaltatja Sztálin éberségét a Wermacht készülődő táma­dásáról a Szovjetunió ellen. És Sztálin bizonyos fokig ráharapott a csalira. A szov­jet—német szövetségről fo­lyó tárgyalások később fél­beszakadtak, de nem szovjet kezdeményezésre. Egész egyszerűen Hitler megszün­tette a válaszadást a Moszk­vából érkező e témájú kér­désekre ... Rój Medvegyev (Ford.: Daróczi László) A SOMOGYI NÉPLAP szerkesztősége FÖLVESZ gyakorlott gépírónőt Jelentkezni lehet hétfőtől csütörtökig 9— 11 óra között a szerkesztőség titkárságán (Kaposvár, Latinca S. u. 2.) (X) i

Next

/
Thumbnails
Contents