Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-17 / 193. szám
4 Somogyi Néplap 1989. augusztus 17., csütörtök Csibészke halála Tanúsíts Elemér „A grund... Ti szép, egészséges, alföldi diákok, akiknek csak egyet kell lépnetek, hogy künn legyetek a végtelen rónán, a csodálatos nagy kék búra alatt, melynek égbolt a neve, akiknek a szeme hozzászokott a nagy távolságokhoz, a messzené- zésihez, akik nem éltek magas házak közé ékelve, ti nem is tudjátok, mi a pesti gyerekeknek egy üres telek. A pesti gyerekeknek ez az alföldje, a rónája, a síksága. Ez jelenti számukra a végtelenséget és a szabadságot. Egy darabka föld .. Nyilván a Marcali Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának tagjai is olvasták e sorokat, hiszen jó pár éve még az általános iskolában is kötelező olvasmány volt Molnár Ferenc Pál utcai fiúk című regénye, mégis egyhangúlag úgy döntöttek, hogy a Berzsenyi lakótelep és a város népszerű Csibészke grundjának helyén templom épüljön. Mint alternatíva, öt helyszín is szóba került, a vb mégis úgy döntött, hogy az aszfaltozott pályát javasolja a helykijelölő bizottságnak elfogadásra. Ez a javaslat a városi polgárok nagy részénél — különösen a szülők és a sportszerető lakosság körében — nagy fokú ellenérzést váltott ki. — Ez az egyetlen olyan sportpálya a városban, amely a város és nem valamely sportegyesület vagy intézmény tulajdonában van — mondja Ivusza István, a városi tanács sportosztályának főelőadója. Nem is olyan régen társadalmi munkában épült, széles körű összefogással. Nem véletlenül. Sokan gondolták úgy, hogy szükség van rá. t A Mikszáth utcai iskola tanárai itt tartják a testnevelés- órákat és a tömegsport-foglalkozásokat. Az iskolában ugyan van egy hasonló nagyságú pálya, de 800 gyereknek az kevés. A Csibész- ke grundon rendeztük a városi kispályás labdarúgóbajnokság mérkőzéseinek egy részét, a tömegsport rendezvényeinket. A Berzsenyi lakótelepen a sportolási lehetőség már így is kevésnek bizonyult, ezért terveztük egy újabb pálya megépítését. Most úgy fest, hogy két pálya helyett egy sem lesz itt. Közölték a sportcsoporttal, hogy december 31- ig használhatjuk a grundot. Révai József prépost, a segesdi főesperesség vezetője. — A marcali katolikus egyházközség már régen szeretett volna a városiban egy újabb templomot. A helyszín azért lenne jó, mert így a város három temploma pontosan 3—3 kilométerre lenne egymástól. Marcali a iBerzsenyi lakótelep környékén fejlődik a legdinamikusabban. Nemrég parcellázta a tanács a téesz volt szilvaíását. Szeretnénk, ha az idős embereknek nem kellene sokat gyalogolniuk a misére. Révai József 11913 és 1951 között a területi bajnokságban szereplő Veszprémi Torna Club elnöke volt. Egy készülő könyvben, amely a VTC történetéről szól, úgy Révai József Ivusza István említik a prépostot, mint aki a háború alatt is összefogta a társaságot. Később a so- mogyszentpóli labdarúgók lelkes edzője volt. Hivatalában a feszület mellett NB I-es labdarúgócsapatok zászlói is megtalálhatók. A prépost saját pénzén pingpongasztalt vásárolt a marcali gyermekeknek. Él-hal a sportért. — Nem érez lelkiismeret- íurdalást? — De igen. Meg is ígértem a városi tanács akkori elnökének, dr. Ress Zoltánnak, hogy az egyház költségén egy másik helyen fölépítem a Csibészke grundot. Ö azt válaszolta, nyugodt légy, ez nem a te gondod, hanem a mienk. Tanasits Elemér, a városi tanács tervcsoportjának vezetője előtt egy megállapodás, amely Révai József főesperes és dr. Ress Zoltán volt tanácselnök között jött létre. Ebben szerepel, hogy a Jnarcali római katolikus egyházközség a Simon téri, XV. században épült gótikus, műemlék jellegű templom felújítását határozta el. A rekonstrukció során gondoskodni kell a fő falak utólagos vegyi szigeteléséről, a tetőszerkezet ' átalakításáról, a héjazat cseréjéről, a fűtés és a világítás korszerűsítéséről. A rekonstrukció költsége 6 millió forint lesz. A kivitelezést a költségvetési üzem vállalta 1990. szeptemberi befejezéssel. A pénzügyi fedezetet az egyházközség saját pénzből és lakossági adományból biztosítja, azonban ez az összeg nem elegendő a munkálatok elvégzéséhez. A városi tanács a fűtés kiépítését 300 ezer forinttal támogatja. — Marad a itanácsnak pénze egy új Csibészke gr und építésére? — Egy ilyen pálya megépítése ^5 millió forint a mai árakon. Ennyi pénz erre nincs, de minek kell a tömesporthoz bitumenes pálya. Olcsóbb egy füves terület, amely kevésbé baleset- veszélyes, mint az aszfaltos játéktér. A füves kispályás labdarúgópálya megépítését a templommal szemben levő játszótéren a tanács vállalja. Ha a füves pálya lényegesen olcsóbb, s a célnak is jobban megfelel, akkor miért nem így építették meg annak idején a Csibészke grundot? Ha mégse így lenne, akkor most miért kell 1,5 millió forintot kidobni az ablakon? Ezekre a kérdésekre senkitől nem kaptam választ. Balázs Andor Üzenet egy közeli bolygóról Ez a bolygó talán közelebb van, ha nem is minden talpalatnyi földhöz, de a valósághoz és a hivatal működését meghatározó területi igényekhez sokkal közelebb, mint a Somogyi Néplapban „A föld maradt, a hivatal ment” című, 1989. július 17-én megjelent cikk írója ahhoz a követelményhez, pontosabban .a követelmény felismeréséhez, mely szerint a hatalom gyakorlása • nem elsősorban jogosítványokat, hanem sokkal inkább/kötelezettségeket jelent. Esetünkben azt a kötelezettséget, hogy egy vélemény kialakítását és nyilvánosságra hozatalát ■ alapos tényfeltáró munka előzze meg, ha már az általában mindenkiben meglevő emberi kíváncsiság önmagában nem elegendő. Az információ hatalom és ez nem közhely, különösen nem az információ gyűjtésével és közkinccsé tételével hi- vatalszerűen foglalkozó sajtó vonatkozásában. Az információ letéteményeseként hatalmi helyzetben levő sajtó képviselője ezért változtathatna munkamódszerén annyiban, hogy nem a nemés felháborodáshoz. gyűjt azt alátámasztó tényeket, hanem a témához tartozó tények gondos összegyűjtése után alakítja ki véleményét és azt tárja a nagy nyilvánosság elé. Természetesen akkor vállalnia kellene annak kockázatát, hogy a pikánsnak ígérkező történet közna- * pivá szelídül. Lehet, hogy a cikk szerzőjének akkor sem változott volna meg gyökeresen a véleménye, ha összegyűjt minden, a Marcali Körzeti Földhivatal fonyódi kirendeltségének megszüntetését s a Boglárlellei Körzeti Földhivatal alapítását kiváltó okot. Ebben az esetben sem hallgathatná el a történetnek azt a részét, amely az övétől eltérő vélemények kialakítását szolgálná. Az is igaz, hogy ennek „csak” az újságolvasók széles tábora látta volna hasznát, megkapva a lehetőséget a saját véleményalkotáshoz. Valószínű, hogy az ország vagy akár csak Somogy megye másik végében nem sok embert érdekel egy földhivatal elköltözése, de az esetről szóló hír éppen e keveseknek szól, hiszen akiket ténylegesen érint az ügy, azok nem az újságból szereztek értesülést, és véleményükön semmiféle sugallat semmilyen irányban nem változtat. Fonyód 1989. március 1-jétől városi rangot nyert, és így tekintélyveszteségként értékelheti, hogy nincs saját földhivatala. Ezt a várható „veszteséget” — bár akkor még Fonyód „csak” nagyközség volt — helyezték a cikkíró által ostorozott döntés előkészítői a mérleg egyik serpenyőjébe. Hogy mi került a másikba? Ezt nem árt a cikkíró helyett végiggondolni. A járások 1983-as — a cikkíró által 20 évvel ezelőttre datált — megszűnése alapjaiban érintette az állami szervek területi beosztását, és így természetesen a földhivatali szervezetet is. Az Elnöki Tanács határozatban jelölte ki a megyei irányításban közreműködő városokat, a városi jogú nagyközségeket és a város környéki községeket. Ebben az igazgatási területi beosztásban Fonyód nagyközség Marcali város körzetébe került, vagyis a Fonyódi Nagyközségi Közös Tanács Marcali város tanácsán keresztül kapcsolódott a megye igazgatási rendszerébe. Földügyi igazgatási szempontból más volt a helyzet. Fonyód nagyközség területén megmaradt a földhivatali ki- rendeltség, amelynek működési körzetébe tartozott Boglár- lelle városi jogú nagyközség (1085 óta város), a'vonzéskfhs zetébe tartozó csaknem húsz nagyközség, község és a Marcali város vonzáskörzetéből 7—8 település. Adódik a kérdés, hogy a földhivatali szervezet miért jár „külön utakon”, miért nem működik a tanácsokéval megegyező igazgatási körzetekben? A földhivatali szervezet, amely szintén igazgatási körzetek szerint szerveződött, területi beosztását tekintve hasonlít is a tanácsi szervek rendszeréhez meg nem is. Hasonlít annyiban, hogy minden megyében egy megyei tanács és egy megyei földhivatal működik, tehát az illetékességi területük azonos. Ezzel vége is az azonosságnak, mivel a megyei tanácsokhoz összesen több mint 1500 helyi tanács tartozik, míg ugyanezt a területet — tehát az ország területét — 103 helyi — körzeti földhivatal és 6 földhivatali kirendeltség fedi le. Ha ezen az egyszerű tényen elgondolkozott volna a cikk írója, érezhetné, mennyire viszonylagos az a kérdés, hogy kitől költözött messzebb a földhivatal? A válaszadás előtt azt is meg kell kérdezni, hogy kihez került közelebb? Nem közel, csak közelebb, hiszen alapítani kellene vagy másfél ezer új földhivatalt ahhoz, hogy a cikkíró igénye szerint a föld és a hivatal egy tapodtat se távolodjon egymástól. Erre természetesen nincs és nem is lehet szükség. Az államigazgatási egységek szaporítása, az apparátus duzzasztása helyett olyan olcsóbb és hatékonyabb megoldásokat kell keresni, mint például a cikkíró által is említett és ténylegesen működő telefaxrendszer kiépítése. Ha viszont beigazolódik — és a fonyódi kirendeltség több éves működését elemezve ez történt —, hogy egy államigazgatási egység az adott helyen és feltételek között nem felel meg az elvárásoknak, akkor változtatni kell. A változtatás igénye pedig nem egy városban vagy egy községben, hanem a Fonyódot, Boglárlellét és vagy húsz nagyközséget és községet magába foglaló igazgatási körzetben fogalmazódott meg. A cikkben föl nem tett kérdésre, hogy kihez került közelebb a földhivatal, igen egyszerű a válasz. Négyszer annyi emberhez, mint amennyihez nem. Az erre vonatkozó magyarázat is egyszerű. A cikkíró a földhivatal elköltözésére vonatkozó döntést demokratikusnak minősíti idézőjelben. Ha ezzel azt akarta csak mondani, hogy nem demokratikus, mert például nem népszavazás döntött a kérdésben, akkor lényegében igaza van. A döntés joga földhivatal megszüntetéséről vagy alapításáról a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter hatáskörébe tartozik, aki ezt a jogát a megyei tanács elnökének javaslatára vagy egyetértésével gyakorolja. Esetünkben is ez volt a döntési folyamat vége. A cikk szerzője azt a kérdést sem tette fel, hogy mi volt a folyamat eleje és magát a folyamatot milyen okok váltották ki. Az alapvető okot egy egyszerű kimutatás szolgáltatta. Ebből kiderült, hogy a fonyódi kirendeltség ügyeinek döntő többsége — pontosan az ügyek 75 százaléka — Boglárlelle város körzetéből származik. Ez önmagában is komoly érv, de egyél} körülmények is mérlegre kerültek. A kirendeltség — amely mint nevéből is kiderül, Marcali város földhivatalának csupán térben elkülönített része — létszámánál, elhelyezésénél és felszereltségénél fogva már nem felelt meg a megnövekedett területi VISSZHANG igényeknek. Felvetődött az az elképzelés, hogy a kirendeltség bővítésével oldják meg a problémát. Ez természetesen kielégítette volna a lokális érdekeket, figyelmen kívül hagyva azt a bizonyos 75 százalékot. Szerencsére az élet a többségnek kedvezett. A nagytestvér kinőtte a cipőjét, így a kistestvér is jól járt. Az pedig, hogy a kinőtt cipő — a volt nagyközségi tanács székháza — Boglárlellén volt, olyan javaslat elkészítését alapozta meg, amely a döntő többség érdekeit tükrözi, megold egy több éve tartó feszültséget, nem utolsósorban a szóba jöhető legolcsóbb megoldás és így megvalósítható. Még annyit, a javaslat és az annak alapján született döntés „demokratikusságához”, hogy a megyei földhivatal a javaslatot előzetesen egyeztette a területen működő és így leginkább érdekelt tanácsokkal. Közülük egyedül Fonyód nem értett égyet — érthetően — a kirendeltség megszüntetésével és Boglárlellén új földhivatal alapításával. Még egy adalék. A földhivatal hagyott Fonyódon „hírmondót” maga után, akit bátran felkereshettek azok az ügyfelek, akik az „unalomig ismert fonyódi kirendeltség” rutinjához ragaszkodtak. Voltak is ilyenek. Egy év alatt majdnem tucatnyian. De lehet, hogy tódított a nyugdíjkiegészítését féltő ügyintéző. Egyébként tényleg van telefax és működik is, ha a telefonhálózat is úgy akarja. Még valamit. Balaton-parti és ahhoz közeli területről lévén szó, az ügyfelek jelentős részének mindegy, hogy földügyét intézendő Zalából vagy Budapestről Fonyódra vagy Boglárlellére utazik. Ha teheti, inkább felemeli a telefont. És végül egy kérdés a cikk írójához. Az ő bolygóján szégyen kérdezni? Mert megkérdezhette volna Gamás, Lát- rany, Somogy babod, Somogy túr, Visz, Lengyeltóti, Buzsák, Gyugy, Hács, Kisberény, öreglak, Szőlősgyörök, Táska, So- mogyvár, Pamuk, Somogyvámos, na és persze Boglárlelle lakóit arról, hogy mi a véleményük a földhivatal költözéséről. Természetesen még megteheti. , Dr. Ribánszky Róbert [Mint látható, készséggel eleget tettünk dr. Fenyő György, a MÉM Földügyi és Térképészeti Hivatala helyettes vezetője szerkesztőségünkhöz intézett rokonszenves hangvételű kérésének, miszerint munkatársuk, dr. Ribánszki Róbert válaszával töltsük ki azt az „információs űrt", mely Süli Ferenc cikke nyomán keletkezett. Mondhatnánk; köszönjük az észrevételt, ezzel is teljesebb, pontosabb lett a tájékoztatás. Mondjuk is. Mégis úgy véljük, hogy az eredeti cikk terjedelmének háromszorosára duzzadt észrevételhez azért van nekünk is hozzáfűznivalónk. Kétségtelen, hogy Süli írásának ironikus hangvétele kiváltja a hasonló fogan- tatású választ, s ezt el kell viselni. Am nem biztos, hogy dr. Ribánszki dorgatóriumának kioktató dagályát és okfejtését feltétlenül mindenben el is kell fogadnunk. Hadd hozzuk ezért tudomására, hogy az információ a hatalom, s az ■ezzel kapcsolatos követélriiértiek dolgával, magunkra nézve folyton igyekszünk tisztában lenni, hozzátéve: akkor is, amikor nem az információ letéteményeseként vagyunk, úgymond ’ „hatalom”, hanem amikor az információt adók (vagy nem adók) hatalma jelenti a kemény diót. Ezúttal azonban bőségesen kaptunk információt a hivataltól, de félreértelmezést is. Félreértelmezést, a cikk írójának és felelős közlőjének alapállását illetően. Ugyanis nem a kis- testvéri-nagytestvéri városi rangok és presztízsek a perdöntőek és az indítékok számunkra, hanem a földügyeiket intéző állampolgárok gondjai, bosszúságai, az egyszer ide-, másszor odatartozás változásai, igenis a „talpalatnyi föld’’, vagy éppen egy kisebb lakónépesség hátrányára. Dehogy kívánunk mi presztízsharcot kelteni különböző rendű és rangú tanácsok között, készséggel elismerjük, hogy a hivatal szervezési logikáját végül is a nagyobb többség igényei alakítják, összefüggésben a közigazgatási struktúrával. Am abban értsünk egyet, hogy tovább morfondírozhassunk azon mi is, miként kellene (lehetne) a földhivataloknak még közelebb kerülniük a földtulajdonosok szükségleteihez. Mert a cikkíró „bolygóközi” hasonlatából kiindulva, eleget bolyonganak az ügyfelek ama világban, amely még Voltaire után jó idővel sem mondható a lehető világok legjobbikának. A szerk.] HÁZÉPÍTŐK BOLTJA- ÉPTEK-KATALÓGUS! TERMÉKISMERTETŐ! Kiadványainkkal segítséget kívánunk nyújtani az építkezőknek a megfelelő termék kiválasztásához. Ismertetést adunk szolgáltatásainkról, forgalmazott termékeink köréről. ÉPÍTKEZŐK! BERUHÁZÓK! ANYAGBESZERZŐK! IPAROSOK! TERVEZŐK! A katalógusok megvásárolhatók: Az ÉPTÉK kereskedelmi osztályain, a HÁZÉPÍTŐK BOLTJA országos hálózatában. Az ÉPTEK-katalógus ára 980 Ft + ÁFA, Házépítők Boltja-termékismertető 49 Ft. Utánvéttel megrendelhető: LAkXsiNFORM, 1051 Budapest, Arany János u. 34. 1366 Pf: 94. Kérem küldjenek címemre: ÉPTEK-termékismertető katalógust ........pld. 98 0 Ft + ÁFA/db. HÁZÉPÍTŐK BOLTJA-termékismertetőt........pld. 4 9 Ft/db. (106130)
