Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-17 / 193. szám
1989. augusztus 17., csütörtök Somogyi Néplap 5 Akiket eddig elkerültek a vendégautók Mit akar a falusi turizmus? Az ország lakosságának mintegy 41 százaléka, megközelítőleg 4 és fél millió ember falun él. A statisztika, mint tudjuk, sem az élet minőségét, sem a változás lehetőségeit nem tükrözi. Az ezzel kapcsolatos viták, a közigazgatási, a településfejlesztési és nem utolsósorban a gazdasági helyzetkép arra utal, hogy a város és a falu közötti különbség csökkentésének az ünnepi beszédekben oly jól hangzó érve helyett inkább a falvak védelméért történnek konkrét lépések manapság. Ilyen szándékkal alakult meg a Magyar Falusi Vendégfogadók (falusi turizmus) Szövetsége, amely augusztus 28. és szeptember 1. közötti konferenciáján, Balatonföldvá- rcn arra készül, hogy szervezetten is segítse azokat, akik falun a vendéglátást egyik megélhetési forrásnak tekintik. Dr. Csáky Csabával, a szövetség ügyvezető elnökével beszélgettünk a szervezet céljairól. — A cél összefügg fal- vaink valós helyzetével. A falu megtartó ereje csökken, ugyanakkor a magyar falvak lakóházait senki sem tekinti termelési eszköznek — mondja az elnök. — Ezekben lakni, aludni, pihenni lehet, ám a jövedelmet nem gyarapítják. Viszont az NSZK-ban, Ausztriában, Franciaországban és még számos országban más a helyzet. Az NSZK-ban például 30 ezer család félmillió vendégágyat biztosít, s egy ágy általában annyit hoz, mint egy elismerten, jól jövedelmező holstein-fríz tehén. Hozzájuk képest mi legalább negyven évet késtünk, vagy úgy is mondhatom, hogy ők negyven évvel előttünk járnak. — A késés behozásához akkor fogunk hozzá, amikor közismerten kevés a pénz. Márpedig a vendégfogadás mindenütt befektetést kíván. — Ehhez elsősorban nem sok pénzre, hanem az anyagi források értelmes felhasználására lenne szükség. Éppen ezért új támogatási, pénzügyi politikát javasolunk és mindenekelőtt azt sürgetjük, hogy a kormányzati szervek ismerjék fel és el, hogy falvainkban, és különösen az elmaradt térségekben a foglalkoztatás egyik eszköze a falusi turizmus. — Konkrétan mit javasolnak? — A falusi turizmus feltételeként, úgy véljük, szükség van arra, hogy a mező- í^gdasági kormányzat tekintse azt a háztáji termelés szerves részének. Hogy az Idegenforgalmi Fejlesztési Alap támogassa ezt a formát. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal tekintse munkahelyteremtésnek, s ezért a Foglalkoztatási Alap a költségvetésnél is számoljon vele. S minthogy a háztáji részeként kell kezelni, a Pénzügyminisztérium is ennek megfelelően terjessze ki reá a háztáji adókedvezményt. Csak néhányat emeltem ki a 22. pontban összegzett „csomagból”, melyet a bálát onföldvári értekezlet után kívánunk a kormány elé terjeszteni. — Mi a különbség a már meglévő fizetővendég-szolgálat és a falusi turizmus között? — Az előbbi általában a Balaton környékén, az üdülőkörzetekben található, a falusi turizmus pedig azokat az országrészeket célozza meg, amelyeket eddig elkerültek a^ vendégautók. Azt szeretnénk, ha a magukat a falusi embereket is ráébresz- hetnénk, hogy érték van a kezükben: a kellően felszerelt, szép, egyáltalán a vendégfogadásra felkészült porta pénzt hoz. A lényeg tehát az, hogy a helyi társadalom szerveződjék meg, és készítse fel vendégfogadásra az erre alkalmas családi portákat. S minthogy a kezdet kezdetén vagyunk, itt mondom el, hogy akár levélben — címünk: Falusi turizmus, 1056 Budapest, Belgrád rakpart 24. — vagy telefonon — a szám: 183-855 és 183-877 — hozzánk fordulhatnak az érdeklődők és mi szívesen adunk felvilágosítást, tájékoztatást a megindulást érintő bármely kérdésben. A nem is távoli terv azonban írásos anyag elkészítésével számol. A beszélgetés végén dr. Csáky Csaba megajándékozott egy kis könyvecskével, amelynek címe: A falusi vendéglátás mestersége. Ebben olvasható: „Ha a pincéje előtt soha nem látott vándor megy el, a magyar gazda behívja és jó szívvel kínálja meg egy pohár borral. Az idegennek szívesen ad éjszakára szállást s esze ágába sem jut, hogy ezért pénzt kérjen. De jött az általános elszegényedés, s ma már nehezebben élünk.” Nincs új a nap alatt, a könyvet 1934-ben adták ki. K. E. Tulajdonképpen Zsuzsi volt a tettese, de áldozata is a b.-i intézetben történteknek. Körü- lötte-miatta kezdődtek viták, érte és ellene izzottak föl a szenvedélyek, csaptak össze ember- és állatbarátok, elmélet s gyakorlat mezején. Bár az események krónikása vagyok, mégsem hallgathatom el véleményemet: ez a tacskó szuka, azaz Zsuzsi, első perctől rokonszenvesebb volt, mint akik ellene vagy akár mellette szálltak sorompó közé. Az emberek megvitatandó eszmei problémának, tárgynak, napirendnek, s a jó ég tudja, még minek nem tekintették szegény állatot, csak eleven kutyának nem, ami volt. Egy szombat este kezdődött. A hálóteremben kutya ugatott. Azonnal a helyszínen termettem (hetvenöt kilogramm pedagógia), és felszólítottam a gyerekeket: távolítsák el az ebet! Mivel ez nem történt meg, hangnemet változtattam; elmagyaráztam, mennyire egészségtelen ez, nem is beszélve az intézeti szabályzatokról. Ez sem használt. Simogatták, ölelgették, szeretgették. Nem tehettem mást, ölben cipeltem ki az udvarra, ám reggelre egy növendék ágyában leltem rá. A kölyök gyermeki (apai?) szeretettel szorította magához■ A kutyamindenit! A fálatnyi állat — egyetlen nagy, nedves orr — látNemcsak a zeneművek ■ tették próbára a IV. Philip Jones nemzetközi rézfúvós kamarazenekarok versenyének résztvevőit, hanem az időjárás is. A mintegy húszperces bemutatkozó muzsikálás, ami az elődöntőt jelentette, az izgalommentes muzsikusokat is megizzasztotta a barcsi sportcsarnok melegében. Tegnap délelőtt kezdődött a verseny. Az együttesek bemutatóit rendre taps követte, megkülönböztetett sikert arattak az amerikai zenészek, az American Horn Quartett tagjai. — Ön is így látta, pontosabban hallotta? — kérdeztük Philip Jonestól, a világhírű angol rézfúvóstól, a nemzetközi verseny zsűrijének társelnökétől. — A versenynek nagyon az elején tartunk még. Így megért engem, hogy nem minősíthetek a hallott együttesek szereplését. Fenntartom magamnak azt a jogot, hogy majd a verseny végén nyilatkozom a hallottakról, ám azt mindenképpen elmondhatom máris, hogy biztatóan indult az együttesek bemutakozása, az elődöntői — A zsűri társelnökének a kezében most a toll dolgozik, nem hiányzik a hangszer? Nem érzi azt, hogy jó lenne inkább muzsikálni? — Azt hiszem, negyenegy év aktív muzsikálás elég volt. Élvezem, hogy most csak hallgatója vagyok a zenének. Közönség előtt már hatólag jól érezte magát nálunk; illegalitása egy csöppet sem zavarta, jóízűe- ket falatozott a kalákában összehordott májkrémekből, harsány nevetés és ugatás zaja hangzott az addig oly komor folyosókon. Szegény kutyus, honnan is szimatolhatta volna ki, micsoda felfordulást okozott a gyerekek lelkében. Ezek a fiúk sok macskát kínoztak már halálra, Zsuzsi mégis A kutya olyan érzéseket szabadított föl bennük, melyre emberi közösség nem volt képes. Az épületben azonban nem maradhatott. összegyűltünk hát -eny- nyi gazdája még egy kutyának se volt —, hogy Zsuzsi további sorsa felől értekezzünk. Elhatároztuk: először is kérvényt írunk, hadd maradhasson az állat. Megszületett a mentő ötlet is: kutyaólat kell építeni az udvaron ... Igen ám, de nem volt anyag, szerszám, értő kéz, s vállalkozó is alig. Egy hét telt el tétlenkedéssel, mikor Zsuzsi egyszerre csak lekölykezett. Megvallom, nem figyeltem meg, hogy hasas. Ez már nem volt tréfadolog. A szobában bűz terjengett, kutyánk megközelíthe- tetlennek bizonyult. Megkezdődött a nemzetközi Barcson Philip Jones a zsűri társelnöke □oc ílf CS semmiképp sem játszom. Tudja mit, az Alpokban egy havasi kürtöt szívesen meg- fújnék. Ki hallaná?... — A zsűritől tartana? — Negyvenegy évig zsűri előtt játszottam ... — Muzsikusként is szívesen foglalkozott zenepedagógiával. Kielégíti? — Üj tevékenységbe kezdtem. A Trinity College igazgatójaként már nem is csak tanítok, hanem az iskola irányításának a terhét is a váüamra vettem. Eddig a zenéléssel voltam hatással a környezetemre, most megnyílt előttem a lehetőség arra, hogy a zene széles területét átfogjam. — Milyen érzésekkel jött vissza negyedik alkalommal Barcsra? — Egyre inkább a zenére koncentrálok, nemcsak a különféle technikákra. Segítjük a fiatalok szárnypróbálgatását. A kurzusokat nagyon fontosnak tartom. A tapasztalt muzsikusok örömmel adják át tudásukat a pálya elején tartóknak. Milyen érzéssel jöttem még Barcsra? Szeretném, ha a város megépítené a hangversenytermét. Hiányzik ebből a sportcsarnokból a légkondicionáló berendezés. Láthatta, milyen körülmények között dolgoznak a zenészek. Nehéz ilyen melegben játszani. Nagyon szívesen jövök mindig Barcsra, jó légkör jellemzi ezeket a ta- lálfozókat, versenyeket. A gyerekek kitartottak; a sajátjukból etették továbbra is az immár népes családot. A kölykek pedig szépen gyarapodtak. Végre elkészült a kiutalt lakás; Zsu- zsiék kiköltöztek az udvarra. Még szerencse, mert egy bejelentés alapján Köjálellenőrzést kaptunk, s más felnőtteket sem tudtam meggyőzni Zsuzsi fontos pedagógiai szerepéről. Szóval még javában tartott a zűrzavar, mikor az intézet előtti főútvonalon a kutyát elgázolta egy teherautó. Néhány napi elfogult csönd és szipogás után nagyon hamar elfelejtődött minden• Egymás előtt szé- gyellték-e a fiúk érzéseiket, vagy az egész csak ürügyet adott nekkik a szembeszegülésre? Máig sem tudom. De döbbenten értettem, éreztem meg, mekkora sze- retetfölösleg halmozódott föl ezekben a gyerekekben, az intézetben töltött hónapok, évek alatt. Harminc nap elteltével hivatalos irat érkezett, hogy kisméretű — nem harapós! — kutyát vagy egyéb, másfajta kisállatot szabad tartanunk. Ekkorra azonban már elajándékoztam Zsuzsi kölykeit, mert senki nem viselte gondjukat. Ügy látszik, a kutyakölyök nem volt képes tartós érzelmeket ébreszteni az ember- kölykökben. Vagy a felnőttek voltak képtelenek a helyzetet jól kiaknázni? Kutyadolog, annyi bizonyos. Nehéz elfelejteni. Novak Béla Dénes Az elődöntő tegnap délután folytatódott. Este a College des Cuivres de Suisse Romande hangversenyével zárult a nap zenei programja. Ma is folytatódik az Egyre több fórumon kerül szóba a szociálpolitika. A most alakuló pártok, az alternatív szervezetek is foglalkoznak e témával, úgy ítélve meg, hogy ezzel is növelhetik népszerűségüket, sőt a szervezetük hatósugarát is. Ismerve az ország gazdasági helyzetét, megalapozott az a föltevés, hogy a szociálpolitikára is keveseoö jut, mint kellene. Mégis van rá lehetőség, hogy több legyen a felhasználható erőforrás. Ehhez azonban meg kell nyerni a társadalom különböző tényezőit, elsősorban a gazdálkodó szervezeteket. Csak egyet lehet érteni azzal a megállapítással, amelyet Bánfalvi István, a Szociális- és Egészségügyi Minisztérium államtitkára tett, amikor a közelmúltban Somogybán- járt. A jövő most már a szakmai nyelven sok- szektorának nevezett szociálpolitikáé. Természetesen ezután is lesznek törvényben garantált, állampolgári jogon, sőt létezés jogán biztosított ellátások. Ez ^ár- milyen költségvetési Helyzetben mindenképpen jár. Ezenkívül lesznek olyan ellátások, amelyek majd biztosítási elven járnak. Járulékfizetés alapján, kockázati közösséget vállalva mondják meg, hogy mennyiért mit nyújtanak. Továbbra is megmarad a vállalatok, a szövetkezetek, a gazdaságok szerepe a szociálpolitikában. Sok téves elképzeléssel ellentétben ezt a piaci gazdasági fejlődés sem szünteti meg, sőt fordítva: ott, ahol szükség van jól képzett munkaerő megtartására, ott még fejlődni is fog a szociálpolitika, beleértve a lakástámogatást, az étkeztetést, az üdültetést, a családtámogatást és még sok egyebet. Megyénkben is újraéledőben van a karitász, s egyre nagyobb szükség lesz arra, hogy részt vegyenek a szociálpolitikában az egyházak, az állampolgárok csoportjai, a települések lakossága, a helyi önkormányzati, valamint a lakossági vállalkozások, az egyesületek, az alapítványok. elődöntő, pénteken kezdődnek a középdöntők, ' és ugyancsak ezen a napon mutatkozik be az NSZK-beli Grassaui Rézfúvós Együttes. Horányi Barna Áttérőben a többpártrendszerre, az egészségügy és a szociális ellátás olyan közös értéknek számít, amelyet mindenki egyaránt felvállalhat. Sok mindenen lehet vitatkozni, abban azonban könnyű megállapodni, hogy a pártok, a különféle szervezetek együtt támogassák az elesett embereket, a betegeket, a rokkantakat, az árvádat, a fogyatékosokat. Minden tisztességes politikai erő és személy összefoghat ebben, lelkiismeretére hallgatva. Nagy tartalékok szabadulhatnak föl akkor is, ha megszűnnek a fölösleges válaszfalak, az elavult kötöttségek, és sikerül harmonikusan összehangolni a társadalom, a közösségek a kisebb csoportok segítőkészségét, javítva közben az elosztás módját is. Akkor javíthatunk a jelenlegi hely-, zeten, ha a vezetőkkel együtt a lakosság is odaáll az ügy mellé. Ez csak úgy képzelhető el, ha a tanácsok kihasználják és fejlesztik szakmai tudásukat és erejüket. Most új szemléletre van szükség, nem lehet például a korábbi módon elválasztani a lakásgazdálkodást, a foglalkoztatást, a művelődés-, a szociális és egészségügyet. Az ú-jy,pártok, az alternatív szervezetek is, s az MSZMP is népszerűségre törekszik tehát a szociálpolitika révén, azonban előfordul már most is, hogy kiesik a látószögükből néhány olyan lakossági csoport, amelynek az érdekképviselete gyenge. Nagyon fontos politikai szempontból is, hogy a nagycsaládosokat — nemcsak a cigányokról van szó —, a munkanélkülieket, a fogyatékosokat felkarolják, odafigyeljenek a gondjaikra, s különösen megadják nekik a szükséges támogatást. Minden új pártnak, szerveződésnek megvan a lehetősége, hogy vállalja a humán értékeket. Lajos Géza Érdek, amely összeköthet A HUMÁNUM HATALMÁÉRT
