Somogyi Néplap, 1989. augusztus (45. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-17 / 193. szám

2

Somogyi Néplap

1969. augusztus 17., csütörtök

Beszélgetés Paskai László

bíboros, esztergomi érsekkel

Az MSZMP Politikai

Intéző Bizottságának állásfoglalása

(Folytatás az 1. oldalról.)

munkáját. Vagy mert nem akarta az akkor kialakult helyzetet elfogadni. Ezekről följegyzések vannak, de gyakorlatilag egy-egy per lefolyásáról hivatalos értesítés sem történt. A magunk részéről inkább csak azt tudjuk rögzíteni, főleg a meg- haltakkal kapcsolatban, hogy mettől meddig tartott a börtönbüntetés. És ha ki is szabadultak a börtönből, többen egy ideig nem kaphattak egyházi beosztást, kénytelenek voltak más munkaterületre menni. Harmadik témaként említeném meg az egyházi intézményeket érintő problémákat. Ide nem csupán az egyesületeket sorolom, hanem mindenekelőtt a szerzetes közösségeket, amelyeknek működési engedélyét 1950-ben megvonták. Csaknem 12 ezren kényszerültek elhagyni a kolostorokat anélkül, hogy bármiféle megoldást kaphattak volna.

— A szóban forgó dokumentum. a feladatok kapcsán — amelyek igen széles körűek — az egyház tevékenységéhez szükséges feltételek biztosítását is kinyilvánítja. Ezen a térén folynak-e tárgyalások, s ha igen, mit érintenek.?

Tárgyalások ai ájjáocrteaés jegyeken

—• Tárgyalások természetesen folynak és azokat két részre kell választani. Az egyik az egyfeás belső feladatát érinti, nevezetesen azt, hogy mi magunk hogyan tudjuk biztosítani intézményeink újjászervezését, működését, a vallási élet megújulását Ez as újjászervezés 40 év alán igen nehéz, nem egy terűiden szinte emberfeletti feladatot jelent. De tárgyalnak a társadalmi élet képviselőivel is, pillanatnyilag átalakuló helyzetben, hiszen köztudomású, hogy megszűnt az Állami Egyházügyi Hivatal, ezért most alakult ki az állami hatóságokkal való kapcsolat- felvétel, a kapcaolatrendezés jövendő módja. Ismeretes az is, hogy előkészületben van a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény, amelynek az irányelvei mór a sajtóban is megjelenlek. Ez szintén a tárgyalások egyik témája. Tárgyalások vannak a szerzetesi intézmények reorganizálásával kapcsolatban arról is, hogy az ötvenes években államosított épületekből visszakaphassunk, hisz épületek nélkül a szerzetesi közösségi élet nem lehetséges.

— A püspöki kar dokumentuma fölveti a közös felelősség kérdését is. Ezt írja: „Az a keresztény, aki e hazában él és szereti népét, nem nézheti közömbösen az eseményeket és nem állhat be a felelőtlenül kritizálók táborába. Mindannyian felelősek vagyunk saját közös országunkért.” Kérem, segítsen értelmezni ezt a rendkívül fontos véleményt.

— Közösséghez tartozunk, közösségi emberek vagyunk és ehhez kapcsolódik a közösségi felelősség is. A mai magyar élet sok problémát állít elénk és számos területen kell hozzákezdeni az újjáépítéshez. Mint ahogy az imént már szó esett róla, a hibák lehetősége is könnyen előjön. Ezek közé tartozik a felelőtlenség és az önzés. Az, hogy ki-ki csak a saját javát keresi. Ide tartozik az is, hogy felelőtlen kritikával illetünk embereket és törekvéseket. Ide tartozik, ha valaki nem akarja vállalni

a jövő építésével kapcsolatban a szolidaritást, a munkát és az áldozatot. Mindez tulajdonképpen egy általános negatív magatartásra utal. Ehhez hozzáfűzném, hogy a kereszténység mindig is társadalomformáló és megtartó erő volt. Azonban nem úgy, hogy közvetlenül beleszól a társadalmi és politikai életbe, hanem oly módon, hogy a társadalmi, közösségi élethez annyira szükséges etikai értékeket képviseli, ezt törekszik megvalósítani és az emberek életébe belehelyezni. A nyilatkozat záró része tulajdonképpen erre a hatásra utal, amelynek érvényesülnie kell a mai magyar társadalomban is.

A katolikus egyház, a híveit hívja fel arra, hogy ne a meggondolatlanság, a felelőtlen kritizálós, a személyi feszültségek áldozatai legyenek, hanem pozitív, konstruktív módon, a saját területükön, a munkahelyükön, a családjukban kapcsolódjanak be a jövő építésébe. Egyet még hozzáfűznék és ezt az olvasó is megérti az idézetből, azt, amire a mai időben mindenkinek nagy szüksége van: ez a felelősségtudat. Hogy ki-ki a maga felelősségét lássa — az önzéstől függetlenül — az egész közösség érdekében. És ha ezt minél többen, igazi jó szándékkal teszik, felelősséggel és felelősségtudattal irányítják se. életet, akkor a kibontakozás is köny- nyebben elérhető.

— Az elmúlt évtizedekben a vallást elméleti problémaként kezelték, amihez elegendőnek tartották a tudat befolyásolását. Ügy tűnik, ezt a felfogást nemcsak a valóság vetette le, hanem az MSZMP is minősítette azzal, hogy tagjaira bízta a lelki- ismereti és vallásgyakorlás szabadságát, önnek mi a véleménye erről a döntésről?

— Kérdésének az első részéhez hadd fűzzem hozzá: a történelmi [tapasztalat igazolja, hogy a vallás hozzátartozik az ember életéhez. A régi időkben közismert kifejezés volt, hogy az ember szükségképpen' vallásos lény. Manapság felbukkan az a vélemény, hogy mindez talán csak a természetet .kevésbé ismerő ember pótideológiája. Ha az ember természetét kutatjuk, úgy tudnám .megfogalmazni, hogy aiz ember természeténél fogva Istent kereső lény. Amit ön említett, tulajdonképpen ennek a tételnek az alátámasztása. Hogy amikor elméleti meggondolásból és adminisztratív módon nyomás alatt volt a vallás, illetve negatív jelenségként tüntették fel, az események folyamata mégiscsak igazolta, hogy az emberi léthez

hozzátartozik az Isten-keresés. Kérdésében kitért arra, hogy az MSZMP legutóhbi állásfoglalása a vallással kapcsolatban is alkalmazza tagjaira a lelkiismereti és vallásszabadság elvét. Ezzel kapcsolatban a magam meggyőződése szerint is azt mondhatom, hogy egy ilyen álláspontot csak örömmel lehet fogadni. Az MSZMP- nek ebben a döntésében azt látom, hogy a mai társadalmi megújulásban a fölzárkózást is keresi olyan értelemben, hogy ne ideológiai párt legyen, hanem társadalmi párttá váljon, a magyar közéletben. Egyéni véleményem az, hDgy az MS2MP- nek szüksége van a jelenlegi körülmények között arra, hogy valóban mint társadalmi és mint ideológiai párt szerepeljen. Az ideológián itt elsősorban a vallással való kapcsolatát értem és nem a a társadalmi modellre gondolok.

A pép«

és Magyarország

— Magyarországon fokozott érdeklődés tapasztalható II. János Pál tervezett látogatása iránt, ön, a pápával való találkozása során feltehetően beszámolt erről a nagy várakozásról. Megtudhatnánk, mi a Szentatya véleménye a magyarországi utazásról, illetve annak programjáról?

— Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy a Szentatya nagyra becsüli a magyar népet, a régi lengyel—magyar barátság gondolata él az ő lelkében is. Jól ismeri a magyar történelmet. Ha magyarokkal találkozik, bárhol és bármikor, mindig van néhány kedves szava Magyarországról, ha más nem, magyarul mondja: „Éljen Magyarország.” Ezt a figyelmességet a pápai kihallgatásokon is tapasztalhatjuk. Ha például egy-egy magyar csoport van jelen a tömegben, még ha aránylag kis létszámmal is, mindig igyekszik magyar nyelven köszöntem őket. Ez a figyelem különösen megmutatkozott az elmúlt esztendőben, amikor Szent üÉk ván halálának 950. évfor^P lóját ültük.

A látogatás programját illetően arról számolhatok be, hogy a mi javaslatunk egyelőre az időpontra szól, s ez 1991 ősze. Mert nekünk is időre van szükségünk a felkészüléshez, amelynek egyik lényeges eleme a vallási életben való megújulás. Az elkövetkező két esztendő erre is szolgál. Éspedig abból a szempontból is, hogy a pápalátogatás ne csak egy külsődleges esemény legyen — amelyre visszaemlékszünk vagy elfeledjük —, hanem olyan tény, -amely a vallási élet megújulását erősíti, és később is megtermi gyümölcseit. A konkrétumokra vonatkozóan tudni kell, hogy az eddigi gyakorlat szerint csak a látogatás előtt egy évvel adnak végleges választ arra, hogy elfogadják-e az általuk javasolt programot. Ebben az értelemben a javaslatra nem is érkezhetett konkrét válasz. Egy év múlva azonban megtudhatjuk, hogy az általunk javasolt időszakot és programot elfogadja-e a pápa. Figyelembe véve a különböző országokban tett látogatások programját és időtartamát, én, a magam részéről úgy gondolom, hogy négy-, legfeljebb ötnapos látogatásra számíthatunk.

— Bíboros úr, köszönjük a beszélgetést.

Király Ernő

Az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának véleménye szerint a csehszlovák társadalomban 1968-ban végbement folyamatok értékelése Csehszlovákia népeinek, Csehszlovákia Kommunista Pártjának joga és feladata. Az MSZMP ebbe nem kíván beavatkozni.

Az MSZMP mai vezetése nem azonosul az 1968-as csehszlovákiai katonai beavatkozással. Történelmi tényként állapítja meg ugyanakkor, hogy az akkori

Szerdán értekezletet tartottak az ágazati szakszervezetek és a szaktanács vezetői, a tervezett húsáremeléssel összefüggő kérdések megvitatására. Az elmúlt napokban a húsellátásra vonatkozó, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, a húsáremelésről szóló hírek tömeges tiltakozást váltottak ki a lakosság körében. Az általános felháborodást a megbeszélés résztvevői jogosnak tartják, és a maguk részéről is tiltakozást jelentenek be, egyúttal azonnali konzultációt kezdeményeznek a kialakult helyzetről.

A szakszervezeti kezdeményezés arra irányul, hogy az illetékesek függesszék fel a tervezett áremeléseket, és a Minisztertanács egyébként is szeptemberre tervezett napirendjéhez kapcsolódva kerüljön sor a gabona- és hústermelés, -értékesítés érdekeltségi rendszerének átvezetés a nemzetközi kapcsolatok alapvető normáit és a szocializmus érdekeit tiszteletben tartva eredetileg a politikai rendezés híve volt.

A Politikai Intéző Bizottság kifejezi azt a határozott álláspontját, hogy minden szocialista ország szuverén módon válassza meg fejlődésének útját. Az egymás belügyeibe való katonai és minden más eszközzel történő beavatkozás módszerét elutasítja. Az MSZMP elvi

fogó vizsgálatára. Az ágazati szakszervezetek és a szaktanács képviselői megállapították azt is, hogy a tervezett áremelések nincsenek összhangban a Minisztertanács és a SZOT közötti megállapodásokkal sem.

Az értekezlet résztvevői egyúttal bejelentik, hogy a szakszervezetek, követelésük alátámasztására, élére állva a különböző munkahelyi, ágazati, területi kezdeményezéseknek, figyelmeztető sztrájkot helyeznek kilátásba. Egyetértés alakult ki abban, hogy a figyelmeztető sztrájk az alapvető ellátást és az ország működő- képességét érintő területekre ne terjedjen ki.

Az ágazati szakszervezetek és a SZOT vezetői fenti nyilatkozatukat eljuttatták a Minisztertanácshoz, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye.

álláspontja, hogy az országok és a pártok nézeteltéréseit csak nyílt, tisztázó vitákkal lehet megoldani.

A Politikai Intéző Bizottság hangsúlyozza, hogy az MSZMP eltökélt szándéka a magyar—csehszlovák jószomszédi viszony és a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése, az MSZMP és a CSKP kapcsolatainak bővítése a kölcsönös bizalom, az egymás iránti tisztelet és megértés jegyében.

Václav Havel felhívása

Václav Havel csehszlovák drámaíró felszólította Csehszlovákia .lakosságát arra, hogy a VSZ-tagáLLamok 1968-ban végrehajtott csehszlovákiai bevonulásámaik 21. évfordulóján — augusztus 21-én — ne vegyen részt utcai megmozduláson, mert félő, hogy a hatóságok erőszakot alkalmaznak a tüntetőkkel szemben.

Havel, a „Charta 77” ellenzéki mozgalom egyik alapítója, az Amerika Hangja rádióállomás Csehszlovákiába sugárzott adásában tette közzé nyilatkozatát kedden este. VáchaV Hável az utcai megmozdulások helyett az elégedetlenség kifejezésének más módját ■ javasolja: azt, hogy a lakosság aláírásokkal támogassa az ellenzék politikai reformokat követelő, júniusban közrebocsátott petícióját, a „Néhány mondat”-ot.

Havel kijelentette: aggódik amiatt, hogy a karhatalom esetleg összecsapást provokál a felvonuláson. Mint mondotta', félti a résztvevők életét és tart egy esetleges összetűzés következményeitől.

A csehszlovák ellenzéki csoportok — a Charta '77 és hét másik szervezet — a múlt héten közös felhívásban arra kérte híveit, hogy felelősségteljes módon, csendes, békés felvonulással emlékezzenek meg az évfordulóról. öt közismert csehszlovák ellenzéki személyiség azonban a hét végén már — a Haveléhez hasonló álláspontra helyezkedve — arra kérte a lakosságot, hogy az évforduló napján, a hatóságok erőszakos beavatkozását elkerülendő, maradjon távol Prága belvárosától.

Egf napon két kudarc

Egy napon két kudarc érte az amerikai fegyverzetfejlesztési terveket: kedden meg kellett semmisíteni egy tengeralatt- jíYóról kilőtt Trident—2 típusú kísérleti rakétát, és a korábban szuperbiztosként kezelt Lopakodó (B—2 bombázó) sem szállhatott fel az Edwards légitámaszpontról.

A Trident—2 közvetlenül az Indítás — az első fokozat begyújtása után — megdőlt, majd felrobbant. Jelentések szerint még nem teljesen világos, bogy a rakéta magától, vagy pedig rádióutasltásra semmisült-e meg.

A kaliforinai Edwards légitámaszponton szerdára halasztották a Lopakodó második — három—négy órásra tervezett — próbarepülését. A bombázó rendkívül hosszú technikai ellenőrzés után közel két órán keresztül állt már a kifutópályán felszállás! parancsra várva, mig végül lemondtak a keddi felszállásról.

Augusztus eleje óta a begyulladt tőzegláp okozta tűz pusztít Karélia több vidékén. Tűzoltók és a hadsereg különleges alakulatai küzdenek a lángok megfékezésén

Az ágazati szakszervezetek és a SZOT vezetőiuek nyilatkozata