Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-31 / 178. szám
1989. július 31., hétfő Somogyi Néplap 3 Arra tanítanak, amire az anyámnak kellett volna Aratónap Pusztakovácsiban A verseny egy óráig, a vigasság hajnalig tartott Igazi aratóidő volt szombaton délután: szikkasztó meleg, izzadtságot kikényszerítő napsugarak. Ezt mindenki a saját bőrén érezte, Pusztakovácsi határában, a második. hagyományőrző aratónapon. A pusztakovácsiak, a somogyfajsziak és a libickozmaiak úgy gondolták, nem hagyják veszendőbe a kitűnő ötletet — s a tavalyi sikeren felbuzdulva — az idén még vendégeket is hívtak a megmérettetésre. Kaszával, sarlóval és — természetesen — butykossal érkeztek a versenyzők, szinte valamennyien. Mint mondták, a régről maradt ruhát nem csupán az erőpróba kedvéért öltötték magukra. Ha rövid nadrágban és egy szál pólóban vág neki valaki a munkának, nincs az a fürdő, ami a mocskot lemosná, nem beszélve a karcolásokról. Nemcsak jó kasza, sarló kell az aratáshoz, hanem illik tisztességesen felöltözni is. A három szakavatott bíró az öltözetet és a felszerelést is pontozta. Végigmustrálták az aratókat, megkérdezgették, hogy milyen szerszámot hoztak magukkal. Néhol kisebb perlekedés tört ki, mert két aratócsapat is ugyanazon az üllőn szerette volna élesíteni a kaszáját: a bírók elnézőek voltak, hiszen aligha volt szükség aznap a penge kalapálására. — Egy jó kaszás napjában csak egyszer tette az üllőre a kaszáját. Annyi biztos: nem mindenkiből lett elsőkaszás, mint ahogy orvosnak sem tanul az egész falu, de aki odakerült az aratócsapat élére, az tudta a dolgát. „Eztmagyarázdmeg” — harsogja felém M., a mindig jól öltözött, kérges tenyerű ifjú. Együtt röhögünk a feliraton: „Elnézést kérünk, az üzlet értekezlet miatt zárva.”. Ebből mindenki azt ért, amit akar. Csütörtök kora délután van. Fagylaltkívánó meleg. Az ember nem akar az utcára menni. Értekezletek ideje, semmitmondó beszélgetéseké. Az ablak legyen nyitva, hogy a huzat elvigye az álmosságot; érthetetlen szavak, összefüggéstelen mondatok. Minél később ér véget, annál jobb; meg kell várni a kávét, a forró feketéin lötty csak ráadás. A megyei temetkezési vállalat kaposvári irodája előtt feketeruhás család értetlenkedik. Betűzik a feliratot, szipogva kémlelnek a tükröződő ablakon keresztül, de a jól szeparált, duplaajtós Török István avatott be a mesterség alapjaiba, aki túl a hetvenen most is stabil tagja az egyik libickozmai csapatnak. Még arra is vállalkozott volna, hogy megtanít a kaszálás tudományára, idő hiányában sajnos egy évvel el kellett halaszta- nuník az órákat. A napbarnított arcú ember nagy hévvel mesélte: hajdanában pont ezen a területen arattak. A föld a libickozmai gazdáké volt. — A második fasoron túl, ott van a falu, félórányi járóföldre, futva akkoriban tíz perc alatt megtettük — büszkélkedik az erőskezű, borostás arcú férfi. A versenyen minden csapatnak egyenlő nagyságú parcellát jelöltek ki, csak éppen egyik-másik területen üzlet belsejébe lehetetlen belátni. „Miazistentcsinál- hatnak?” — káromkodik a feketébe öltözött, harmincon inneni hölgy. A szerencsétlen szeretné eltemetni a halottját. Az asszony koporsót választana meg szemfödelet, a legszebbet, ami a raktárban található. De raktár sincs, mert értekezlet van. Temetés sincs. A temetkezési vállalat Bécsben tartott értekezletet. „Eztmagyarázdmeg!” — M. most már gúnyosan kiabál, de nem tud nyomatékot adni az utolsó hangnak, mert vihogunk; ez nem létezik, csak kitalálták, bosszantani másokat elég a felirat; nem kell fokozni, mert egy felbőszült gyászoló még a végén betöri az üzlet ablakát, berúgja az ajtót és szétveri a berendezést. A kárt kegyeletből a vállalat térítené meg, világbanki kölcsönt a zab úgy meg volt dőlve, hogy a kasza is görcsbe rán- dult, ijedtében. A versenyzők sorsot húztak, volt aki mérgelődött, de minthogy nem számított, ki mennyi idő alatt végez, megbékéltek a csapatok. Csak a meleget állhatták nehezen az emberek. A nézelődők — lehettek vagy százan — néha elbújtak egy fa alá, de az aratók csak az eget kémlelték, hogy nem jön-e egy darabka felhő? — Mit szóltál volna, ha egész nap itt kint kell gör- nyedeznetek? — vetette oda egy asszony a libickozmai fiatal állattenyésztők csapattagjának. Csípőretett kézzel biztatta a fiait, irányította őket, azok meg kaszáltak, kötötték a kévét: a venne föl és újjávarázsolná a meglehetősen lepusztult épületet. Talán még jól is jönne az atrocitás, de mindenképpen rossz fényt vetne a vállalatra. Mérlegelni kell a lehetőségeket. A központ folyosója olyan üresen kong, mint egy kiürült bádogdoboz. A készséges portás a gangig kísér, megteheti, nem kell foglalkoznia ki-be hajtó csupafe- kete mikrobuszokkal. „Az igazgatóelvtársisBécsben van”. Egy busz indult reggel, legalább negyvenen férnek el rajta, a vállalatnál meg összesen ha százan dolgoznak, a portásokkal, takarítókkal és a megbízott igazgatóval együtt. Az osztályvezető magyarázza a tanulmányút szükségességét, meg hogy erre írásos engedélyt kaptak a felügyeleti szervtől, a megyei tanácstól. Menjenek csak, rájuk fér mozdulatokat ma már nehéz begyakorolni. Minden csapatnak három keresztet kellett raknia, a markokat szép sorban, pakolták egymásra, a verseny- bíróság ezt is pontozta. Meg azt, hogy ki mennyire hagyja tisztán a tarlót. Egy középkorú, kalapos ember leborotválta a földet. Társai mosolyogtak is rajta, de azon a területen földig dőlt a zab, neki meg azt mondták, hogy tisztítsa meg rendesen a területet. A butykosokban nemcsak víz volt. A csupa fehérruhás vízhordóasszony mindenkinek kínálta a hűsítő italt, a két kicsi bögrét enyhén vörösre színezte a folyadék. Haza fröccs, ahogy ott mondták. Bár mindjárt hozzá is tették az emberek, húsz-harminc évvel ezelőtt nemigen ittak mást napközben, csak vizet. Hajnalban, akkor igen. Egy-két féldeci pálinka, azután jöhetett a munka. Unszolnak, hogy kérdezzem csak, miként is volt valójában, hiszen itt van közöttünk a kocsmáros, aki akkoriban amott a fák alatt kínálta az embereket. Horváth László azóta felhagyott a kocsmáros mesterséggel. — Barack, szilva, törköly. Volt nekem mindenféle pálinkám, ki mit kért. Reggel megkínáltam az embereket, azután mentem magam is aratni. Délben meg sört ittunk, leraktuk a jégre a hordót: olyan kellemes hideg volt a sör! A jeget még télen vágták a halastón. Nehezen, de sikerült taegy kis ismeretbővítés, lássanak világot, elvégre a sírásó sem úgy jön a világra, hogy mindjárt elsőre egyenesre faragja a sír oldalát; megtanítják neki, hová kerüljenek a virágok a ravatalnál, és inteni kell őket: az már kegyeletsértő ha berúgnak és elejtik a koporsót. A vállalat haladni kíván a (reform)korral; talán egy vegyes vállalat is kinéz az út kapcsán. A Balaton-part termeli a külföldi halottakat, s eddig a budapestiek húzták a sápot, a piszkos munka meg az itteni sírásókra maradt; ők ragasztották nejlonstanecliba a kéthetes, felpuffadt hollandusokat. Darabonként négyezerért, a budapestiek meg ötezret kasszíroztak be márkában. A cég dolgozóinak majdnem a fele tanulmányozta a bécsi központi temetőt. A látványt nem lelálkoznom Ungi Jánossal, aki az egész versenyt kitalálta. A hatvanhét éves szikár férfi elsőkaszás volt, Bihar megyében született, a háború hozta Somogyba, azután úgy megszokott itt, hogy már haza sem kívánkozott. Meséli, hogy annak idején nemcsak a saját földjén dolgozott, hanem részesben is aratott: minden tíz kiló terményből hazavihetett egyet. Most Pusztakovácsiban lakik, de a régi mesterséget nem felejti el, még a szerszámokat is megtartotta. —- Mint ezt itt — mutat arra a sámlira, amelyen ül: pengeélesítő üllő. — De van nekem másik is, amit a földbe kell leszúrni, olyat használtak a legtöbben. Nemrég ajándékba kapott szivarját néhány pillanatra kiveszi a szájából, a táskájába nyúl, megmutatná nekem a másik üllőt, de egy traktor döcög mellénk. Az viszi haza János bácsi kaszáját, int: no isten áldja, és igyekszik nehogy otthagyják. A végelszámolásnál kiderült, hogy a tizenhárom aratóbrigádból, az Idősebbek közül a somogyfajszi Princz Pál és Fábos Ferenc Csapata, a libickozmai Horváth László és két társa kapta az első helyezettnek járó elismerést. Kiosztottak három második és harmadik díjat is. — Jövőre néhány héttel korábban rendezzük meg a versenyt, mondta Bér end Ferenc, a pusztakovácsi téesz elnöke. Az álló búzát sokkal könnyebb aratni: a zab sokak kedvét elvette. A versengés után hazamentek a résztvevők, ellátták az állatokat és mentek vissza vacsorázni, vigadni. Hajnalig tartott az aratónapi ünnepség. Faragó László Fotó: Jakab Judit hét csak úgy elmondani. A fogásokat, praktikákat látni kell, ha azt akarják, hogy a temetési szolgáltatások nálunk is alapvetően javuljanak. Hiába járta a megbízott igazgató az országot, kiderült, le vagyunk maradva. Ügy tetszik, a kapitalisták már megint megelőztek bennünket, pedig igazán nem panaszkodhatunk: Koppány óta ezer és ezer halottat kellett elföldelnünk, de mindhiába, nem okultunk belőle. Bécsben még a halott is másképpen mozog, no persze azért, mert a sírásók értik a dolgukat. Ott, kérem, vannak gépek is. (Kaposvárra is vettek valami masinát, csak nem használják, mert a mi szokásaink mások.) A bécsi központi temetőben rend és tisztaság van, nem lehet ám csak úgy eldobálni a cigarettacsikket. Az ottani sírásók pontosan any- nyit dolgoznak, amennyi a fizetésük. Nálunk is. Erre természetesen csak akkor jövünk rá, ha kiutazunk, és a saját szemünkkel tapasztaljuk. (Faragó) — Itt nincsenek rácsok, akkor nézünk tévét, amikor akarunk, s a faluba is bármikor bemehetünk engedély nélkül — összegzi a legkellemesebb élményeket a tö- rökkoppányi' táborról Bogdán László. Államigondozott gyerekek nyaralnak péntektől tíz napig a faluban, aki tudja ezt az megérti, miért is olyan fontos ezeknek a gyerekeknek a szabadság, az önállóság. A Somogy Megyei Gyermekvédő Liga önálló életkezdők táborának ez az egyik legfontosabb célja. Az elképzelésekről Varga Zsolt táborvezető mondta: — Az intézetben élő gyerekek szinte teljesen elzártak a külvilágtól. Sokan talán még kenyeret sem tudnak szelni- Amikor kikerülnek az intézetből, a nyakukba szakad az önállóság minden terhe. A szakemberek a mindennapokhoz szükséges praktikus ismeretekkel, az alapvető jogi szabályokkal, a továbbtanulással, a munka- vállalással kapcsolatos tudnivalókkal ismertetik meg a gyerekeket. Egészségügyi és szexuális gondjaikra is választ kapnak az érdeklődők. A tábor jeligéje: semmi sem kötelező. Mindenki azon a foglalkozáson vesz részt, amihez kedvet érez, de a szervezett programokon kívül bármikor meg lehet keresni a szakembereket. — Lövészverseny, rádiózás is szerepel a programban. — mondja Orsós György. — Évek óta nagy sikere van a közlekedési vizsgának, ahol a legfontosabb KRESZ-isme- retekről adhatunk, számot. Minden évben részt veszek ezeken a vetélkedőkön, bár már nem sok újat nyújtanak. A tábor hasznánt így iog- lalja össze: — Sok olyanra megtanítanak, amire az anyámnak kellett volna. E emellett még jól szórakozunk is. A tábor üdülés is. Olyanok is vannak itt, akiktől mindenki igyekszik megszabadulni, ha nyaralásról van szó. A törökkoppányi kis falu nyugalma, a táborvezetők nagyfokú toleranciája, s nem utolsó sorban a bizalom, mely körülveszi a gyerekeket, meghozza gyümölcsét: senkivel sem volt még megoldhatatlan probléma a táborban. Haki János a legrégibb táborozó: öt éve, az első tábornyitón is ott volt már. — Minden évben visszajárok, s mindig tanulok valami újat. Még öt év után is sok a problémám az önálló élettel, s kevesen vannak, akik segítenek. Nagy hiányt pótol ez a tábor. Széki Éva Menjünk, gyerekek!
