Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-31 / 178. szám
1989. július 31., hétfő # Somogyi Néplap Élsport S3 ' _ e vp; Kellemes idő és hangulat a sátorvárosban BALATONÁTÚSZÁS 1989 SAÍ. ATON-ÁTUSZÁS SWIMMWG ACROSS THE LAKE 3ALAT0N Szombat reggel, hét óra. Álmosan néznek rám né- hányian a boglárlellei Platán strandon. Ok már a péntek éjszakát is ott töltötték, a másnapi rajtra várva. Nemsokára indulhatnak, s a vízben megtett első kar csapásokkal tovatűnik az éjszakai alvás utolsó álomképe is, hogy átadja a helyét másnak. Az emberi teljesítőképességnek, az akaratnak. A főrendező — a Somogy Megyei Tanács — majdnem háromszáz embert vont be a szervezőmunkába. Az eredmény egy „igazi sátorváros”, adóvevőkkel szaladgáló emberekkel, számítógépes rendszerrel, orvosi vizsgálattal. S persze a nagy kérdéssel: milyen lesz az időjárás? Barátom a túlpartot kémleli. Révfülöp kissé ködös, örül neki, s jókedvét megosztja velem is; cserébe viszont el kell hallgatnom nevét, nehogy családi viszályt robbantsak ki. Anyósa megfigyelését közli velem: hogy meghibásodott a számítógép-rendszer, s némileg összkúszálta a sorokat. A másik viszont sokkal fontosabb : érdemes tűrni érte az égető napsugarakat. Első a biztonság, s a vízi rendőrség munkatársai szabályozzák, hogy hányán tartózkodhatnak a vízben. Rajtuk kívül a Balatonboglári Vitorlás- klub és a nagyatádi kiskato- nák őrködtek, hogy mindenki épségben érjen partot. Kellemes zene és a strandon napozó szép lányok látványa gyorsítja az idő múlását, míg nem érkeznek cél— Mindig azt szokta mondani a mama: fiam, ha látod az északi partot, de nem látod a házak ablakaiban a muskátlit, akkor jó idő lesz! Északi part van, muskátli nincs. Bár csak igaza lenne az anyósnak! Egyelőre még fúj a szél, a víz sem lehet nagyon meleg, elkel a pulóver. A szervezők többsége viszont már ingujjban, a bátrabbak fürdőnadrágban, ezzel is jelezve az „időjárásfelelősnek”, hogy ideje előcsalogatni az első napsugarakat. Szántó László, a szervező- bizottság elnöke adóvevővel küldi az utasításokat, s kapja a visszajelzéseket Révfülöpről. Elégedetten szemléli az orvosi vizitre készülők hosszú sorát: sokan tesznek itt ma próbát. Nyolc órakor indul az első hajó a révfülöpi kikötőbe; fedélzetén a vállalkozó szellemű úszókkal. Kilenc óra után egy perccel vízbe csobban az első próbázó, hogy megtegye az 5,2 kilométeres távot. Öt követik a többiek is, kisebb-nagyobb várakozási idővel. Ennek egyik oka, ba az elsők. Nagy taps fogadja őket, s az arcukon ülő fáradtságot fölváltja a mosoly. Vállaltak valamit, és sikerrel teljesítették. Elégedettek lehetnek. Akár csak a szervezők, hiszen folyamatosan érkeznek a jelentkezők, s adják le nevezési lapjukat. Köztük Tibor Tamás, az OSH elnöke és Zsuffa Ervin, környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterhelyettes. Mielőtt nekivágtak volna a távnak, mindketten vállalkoztak egy villáminterjúra. Tibor Tamás: — 47 éves vagyok, testnevelő tanár és labdarúgószakedző. — Indult már hasonló erőpróbán? — Még nem, de a tíz évvel ezelőtt életre hívott akciókban nekem is sok munkám fekszik, s örömmel tölt el, hogy azóta is sok embert mozgatnak meg. Most én is tesztelem magam, hogy eny- nyi hivatali átszervezés után képes vagyok-e átúszni a Balatont. — Az AlSH megszűnése után változtak-e az OSH céljai? — Végezetül egy kérdés a magyar sportújságírással kapcsolatban. Mi •a véleménye róla? — Végzi a dolgát. Zsuffa Ervin 54 éves, mezőgazdasági mérnök. Háromtusából edzői oklevele van, első osztályú úszó volt, s főiskolai bajnokságot is nyert. Először próbálkozott a tó átúszásával. A Balaton védelméről kérdeztem. — Ma elsősorban a parti sávval van gond — mondta. — Nagyobb kulturáltság kellene; körül kell csak nézni, hogy mennyi a szemét! Sokat tettünk azért, hogy megállítsuk a szennyeződést, szennyvíz tisztítás nélkül nem megy ki, s csökkent a mennyisége is. Ügy érzem, hogy az elmúlt évek erőfeszítései megakadályozták a sötét jövővel fenyegető folyamatot. Míg Tibor Tamással és Zsuffa Ervinnel beszélgettem, folyamatosan értek partot a próbázók. Mint később kiderült, ők is sikerrel teljesítették a távot. Persze nem mindenki: 2077-ből 1866. A versenyzők számával tehát elégedettek lehettek a szervezők. Rajt — a révfülöpi kikötőnél Csillárvásár a kaposvári DOHUS Áruházban! EGYES CSILLÁROKAT 30 SZÁZALÉK ENGEDMÉNNYEL VÁSÁROLHAT, AMÍG A KÉSZLET TART! Kaposvár, Mártírok tere. (106218) — A célok változatlanok, s úgy érzem, hogy megvalósításukhoz közelebb vagyunk, mint három éve. Továbbra is azt szeretnénk, ha minél több állampolgár kapna rá 'a rendszeres testedzésre. Ügy gondolom, hogy ebben van előrelépés, de nemcsak a hivatal feladata, hogy ennek érdekében lépéseket tegyen. Még több embert kell ráébreszteni a testedzés szükségességére, úgy, hogy az az örömforrása legyen. — Mi a véleménye a hazai versenysportról? — Óriási értékek halmozódtak föl, s mindent el kell követni azért, hogy ezek az értékek ne tűnjenek el. — Mit gondol, melyik sportág fejlődik nálunk a legdinamikusabban? — Elsősorban a labdajátékok, s véleményem szerint különösen a' kosárlabda, ötletekre van szükség, mint amilyen például a miniko- sárlabda-mozgalom beindítása volt, s akkor eredmények sem maradnak el. — Sokat foglalkozik helyetteseinek munkájával, illetve kinevezésükkel a sajtó. Engedje meg, hogy megkérdezzem: ön választotta őket? — Nem én választottam őket, de a kinevezésükkel természetesen egyetértettem. Az első benyomásaim kedvezőek velük kapcsolatban. Hagyjuk őket dolgozni, s csak utána minősítsünk. A véleményem pedig az, hogy szükség van új arcokra, mert ha nem lennének, akkor azt kritizálnák. — Milyen a viszonya Deák Gáborral? — Mindig is jó volt a viszonyunk, most baráti. Természetesen voltak vitáink, s nem mindenben egyezett meg a véleményünk, de a leglényegesebb kérdésekben azonos állásponton voltunk. — önt nehéz embernek tartják. így van ez? — Nekem mindig volt egy jó csapatom, amellyel dolgozni tudtam. Én az emberek intelligenciájában bízom, s úgy gondolom, hogy nem kell mindig az asztalt verni. próbázó is. Az esti ünnepélyes eredményhirdetésen pedig átadták a Pártos Artúr- emlékkupát — amelynek fölajánlásáról már írtunk — a legjobb időeredményt elérő versenyzőnek, a budapesti Erdei Tibornak, ö a kupával, mi pedig azzal a jóleső érzéssel indultunk haza Boglárlelléről, hogy ismét jól sikerült a Balaton- átúszás. Képeink: a bal fefső fotó a révfülöpi rajtnál készült. A jobb felső képen Klencsár Gábor, a megyei sportiroda vezetője, Zsuffa Ervint és Tibor Tamást tájékoztatja a versenyről, Szabó József tanácselnök segítségével. Berzeviczy Zsolt Fotó: Csobod Péter Az átúszásnak a testi próbán kívül persze más eredménye is van, ezt tudtuk meg Szabó Józseftől, a boglárlellei tanács elnökétől. — A városi tanácsnak, de főleg a lakosságnak is kiegészítő jövedelemforrása az idegenforgalom. Az áfúszás támogatásánál bennünket kettős cél vezérel. Egyrészt hozzá akarunk járulni az olimpiai mozgalom terjesztéséhez, másrészt ezen a néven is nő városunk jó híre, s persze a vendéglátás bevétele is. A támogatók sokan voltak. Díjakat ajánlott föl a SZOT, a Gutenberg Kisszövetkezet, a Somogy Megyei Tanács, az OSH, s egy magát megnevezni nem kívánó
