Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-12 / 162. szám

1989. július 12., szerda Somogyi Néplap 3 ÁTALAKULÁSI TÖRVÉNY Nem kötelező —csak lehetőség a „tanácselnöki” (ön-)kormányzathoz VITAFÓRUM Megint sikerült egy tet­szetős csónakot fabrikálni, csak éppen a víz hiányzik alóla, no meg néhány eve­ző hozzá — így vélekednek sokan az átalakulási tör­vényről. A hajósnyelven fogalma­zott kétkedések közgazdá­szul olyasvalamit jelentenek, hogy Magyarországon egye­lőre nincsenek meg az át­alakuláshoz szükséges piaci feltételek, és igazából még hiányzik az átalakulást ösz­tönző tényezők rendszere is. Mások szerint a csónak alatt már csordogál a víz, és leg­alább egy törött tollú eve­ző is akad. Akárhogyan is az átala­kuláspártiak nem reformis­ták vagy baloldaliak, s akik az átalakulás lehetőségével nem kívánnak élni, nem sztálinisták vagy fundamen­talisták. Egyszerűen azért, mert az átalakulási törvény nem ideológiai-politikai kér. dés, hanem szigorúan tech­nikai, szakmai probléma. „Ez még nem tulajdonreform" — állítják a törvény készítői. Nem reformlépés, jogi probléma Az átalakulási törvény lét­rehozásának gondolata a tár­sasági törvény előkészítése során nem gazdasági reform­lépésként, hanem jogi prob­lémaként merült fel. A tár­sasági törvény, amelyet ta­valy fogadott el a Tisztelt Ház, enélkül is betölti funk­cióját, s a világ legtöbb or­szágában nincs is átalakulá­si törvény. Akkor hát mi­nek ez nekünk? — kérdez­hetnénk joggal. Azért, mert ha — elsősorban az állami szektorban — ösztönözni szándékozzuk a hagyomá­nyos szervezeti, vagyis vál­lalati és szövetkezeti for­mákban működő vállalkozá­sok gazdasági társaságokba való átmenetét, akkor célra­vezető egy segítő-támogató törvényt életbe léptetni. Lássunk egy példát. Jogi értelemben nem nevezhető átalakulásnak, ha egy álla­mi vállalat vagy szövetke­zet megszűnik, mert csődbe jutott és felszámolják. Ezt követően pedig a csődbe ment vállalat vagyonának felhasználásával a volt ala­pító másokkal új gazdasági társaságot hoz létre. Hason­lóképpen nem számít átala. kulásnak, ha egy vállalat vagy szövetkezet több egy­sége szétválik és ezek gaz­dasági társaságot — Rt-t vagy Kft-t — hoznak létre. Átalakulásról akkor beszé­lünk, ha a gazdálkodó szer­vezet „egy az egyben" vala­miféle gazdasági társasággá alakul. Voltaképpen ez az átalakulás törvényes tárgya. Ilyenkor az általános jog­utód az átalakuló szervezet lesz. E folyamat során nem járnak le a hitelezői köve­telések, érvényben marad­nak a korábban megszer­zett hatósági engedélyek, semmilyen pótlólagos adó, vagy vagyonátruházási ille­tékkötelezettség sem kelet­kezik. A piacgazdaság kialakítá­sához szükséges a piaci sze­replők számának a növelé­se. Ezért az államnak jól felfogott érdeke fűződik ah­hoz, Rogy — elsősorban a nagyobb vállalatok körében — támogassa a gazdasági társasággá való átalakulást. Ám ez nem jelentheti azt, hogy központi utasításokkal kampány alakuljon ki „fe­lülről”, mintegy tömegesen kényszerítve a gazdálkodó szervezeteket az átalakulás­ra. A túlzott államosítás korrekciója A törvény lehetőséget ad mind az állami vállalatok­nál, mind a szövetkezetek­nél, mind pedig a társadal­mi szervezetek, érdekképvi­seletek, egyesületek vállala­tainál, illetve leányvállala­tainál az átalakulásra. Lás­suk ezek közijl a , legna­gyobb kört, az állami válla­latokét. Jelenleg három formában működnek az állami válla­latok. Ezek közül a legelter­jedtebb a vállalati tanács irányítása alatt működő, va­lamint a kisebb vállalatok­nál a dolgozók közgyűlése által irányított önigazgató vállalat. A harmadik csoport a? államigazgatási felügye­let alatt álló vállalatok köre.«1 A nyocvanas évek közé­pén kialakított szabályozás az állami vállalatok döntő többségénél a tulajdonosi jo­gosítványt szinte teljes mér­tékben a vállalati önkor­mányzatra, vagy önigazga­tásra bízta. E konstrukcióval szemben azonban alapvető és megalapozott kifogás, hogy a hosszú távú vagyon- érdekeltség nem érvényesül, összefonódnak a tulajdonosi és a menedzseri funkciók. Holott egyre égetőbb kérdés, hogy az állami tulajdon is üzleti és ne adminisztratív alapokon működjék. A ko­rábbi túlállamosítás korrek­ciójaként az állami tulajdon egy része „privatizálható", vagyis véglegesen vagy bér­leti rendszerben társadalmi szervezeteknek, magánvál­lalkozásoknak vagy külföl­dieknek adható át. A több­ség azonban változatlanul ál­lami tulajdonban marad, de a működés javítása érdeké­ben az állam közhatalmi és tulajdonosi minősége egy­mástól elválasztandó. A törvény szerint az ön­kormányzó vállalatoknál az átalakulás döntése a kollek­tív, azaz vállalatvezetési fó­rumot illeti meg. Van azon­ban olyan kivételes eset, amikor az alapító szerv is elrendelheti az átalakulást. Ilyen például, ha a válla­lat nem megfelelően gazdál­kodik és vagyona megható rozott idő alatt jelentősen csökken. Figyelembe véve a még kialakulatlan piaci vi­szonyokat, és a vagyonérté kelés problémáit, bizton ál­lítható, hogy ez a törvény sem csodaszer, nem valami­féle általános gyógyír a ma­gyar gazdaság bajaira, de a korábbiaknál jobb lehetősé­get teremt a piackonform gazdaságirányítási és válla­lati magatartás kialakulásé. A marhahústermelők egye­sülete a közelmúltban tar­totta közgyűlését a Tab melletti Zala község műve­lődési házában. A közgyűlés legfontosabb eleme ezúttal a helyben gazdálkodó, Borbély István húsmarhagulyájának — ötven állatnak — bemuta­tása volt. Az egykori tsz-el- nökből vállalkozó lett. Le­hetőséget adott ehhez a Tab környéki dombvidék, azok a területek, melyek nagyüze- mileg gazdaságosan már nem művelhetőek. — A tabi Béke Termelő- szövetkezettől bérelek 50 hektár földet, az idén tele­pítem be legelőnek. Ezenkí­vül 100 hektárnyi, több éve parlagon hagyott területet megkaptam, nem kell érte bérletet fizetnem — mond­ta a gazda. A mintegy negy­ven látogatója között ter­melőszövetkezeti vezető ugyanúgy volt, mint leendő egyéni gazdálkodó, banki szakember és termelési .rend­szer képviselője. A bozótosból, mintegy „rendelésre” előbukkanó gulya a borjakkal igazi vad­nyugati hangulatot teremt. Borbély István ezután azo­kat a problémákat sorolta, melyek már a kezdet kezde­Gondolatok Ha jól belegondolunk, cseppet sem meglepő, hogy tanácselnökeink mit vesznek észre és mit tesznek magu­kévá a tanácsrendszer ön- kormányzati típusú reform­jából. A Verebély Imre vá­logatásában megjelent ta­nulmánykötetből Csik Lász­ló nagybajomi tanácselnök az ún. „erős pozíciójú ta­nácselnök” modelljét válasz­totta ki, és benne látja az önkormányzat megvalósulá­sának lehetséges letétemé- nyezését. (Ez a modell Nagy Marianna „A tanácsi tiszt­ségviselők jogállásának sza­bályozási lehetőségei a ne­gyedik tanácstörvényben” című tanulmányában talál­ható. Megjegyzem, Nagy M. az ún. „Gyenge pozíciójú tanácselnök" alternatíváját is vázolja.) Hogy tollat fogtam, az nem általában a tanácselnök intézménye ellen szól. Csik László véleménye, javaslata volt az oka, mert benne iga­zolni láttam sejtésemet, hogy némelyik tanácselnö­künk a reform jelszava alatt saját hatalmát akarja át­menteni — de ezt politikai érzékkel hozzáigazítva a változásokhoz. Ugyanakkor írásomban nem a cikk írója, hanem elsősorban a tanács­elnökök fennt említett típu­sa ellen szólok. Meglepetés volt számom­ra, hogy Csik László alapté­telként indította a tanácsel­nökök megválasztásának közvetlen módját. Úgy ta­pasztaltam, hogy sok eset­ben félnek a nyilvános meg­mérettetéstől. S ennek okát, azt hiszem, nem kell ma­gyarázni; ismert előttünk az elmúlt negyven év kiválasz­tási-kiválasztódási mecha­nizmusa. De ha komolyan vesszük az önkormányzatot, akkor ennek egyedüli módja valóban az, hogy az adott település egész lakossága válassza meg a tanácselnö­köt. Azzal viszont nem ér­tek egyet, hogy a közvetlen választás „logikus következ­ménye” Csik László szerint az erős pozíciójú tanácsel­nök modellje, akinek sze­mélyét fel kell ruházni „szé­les körű, erős pozíciót biz­tosító jogokkal, hogy meg­választhassa munkatársait"- röviden a tanács és intéz­ményeinek vezetőit. Sarkalatos problémának tünteti fel azt, hogy e mód­ién buktatói lehetnek a vál­lalkozásnak. Kritikus az eszközellátottság, magasak az árak. Pillanatok alatt el­röpülnek a százezrek, — Az indulást a papír, ce­ruza és a számológép segí­tette. Kiszámoltam, hogy mi az, ami feltétlenül kell a beinduláshoz, azután a fenn­maradáshoz. Az derült ki, hogy három évig lesz null­szaldós a tevékenység, utá­na számolhatok csak reali­zálódó jövedelemmel. — Miből akar megélni a három év alatt? '— hangzott el a közbevetett kérdés. — A feleségem dolgozik, van tisztességes jövedelme! Az .ilyen méretű vállalkozás nem megy családi segítség nélkül. Sőt, a vállalkozás még ígéretesebb, ha belép egy társ ugyanekkora gulyá­val. Ketten már többre jut­hatnak. — Bérmunkásra nem te­lik, tehát igen nagy jelentő­sége lesz a kétkezi mun­kámnak — mondta a gaz­da, miközben sűrűn kattan­tak a fényképezőgépek. A gulya zavartalanul ballagott, csak a villanypásztor pa-- rancsolta időnként a más irányba fordulást. Ennek a tartási módnak musát, vagyis személyes kapcsolatait helyezi előtérbe az említett álláshelyek be­töltése során”. Egyetértek, hogy egy vezető megítélésé­ben elsősorban szakmai tu­dása, hozzáértése, munkája — továbbmegyek —: nyílt és becsületes magatartása, saját szellemi autoritása le­gyen a döntő, és ne a nó­menklatúrában elfoglalt he­lye. De Csik László elgon­dolásában többszörös ellent­mondás fedezhető fel, ami összezavarja és megkérdője­lezi az önkormányzat re­formjának ilyen irányú módját. A szubjektivizmus és a személyes kapcsolatok elő­térbe helyezésének szino­ním fogalomként kezelése nemcsak hiba, hanem bűn. Nem akarom az olcsó poént kihasználni, de minden em­ber — tehát a tanácselnök is — elkerülhetetlenül szub­jektív érzések hordozója. Ha valaki, saját vagy má­sok érdekeinek céljából személyes kapcsolatait he­lyezi előtérbe, használja fel, azt csak tisztségénél, pozí­ciójánál fogva teheti, és nem pusztán ember mivol­ta miatt. Ha egy tanácsel­nök a kiválasztásnál szemé­lyes kapcsolatait el is tudja „felejteni”, szubjektivizmu­sát nem. És ez nem is baj! Miért félünk, ha valakiben már „az első perctől fogva” megbízunk, mert ■ személye megnyerő és szimpatikus, első megnyilatkozása múvelt és megfontolt ember benyo­mását kelti, rátermettségét pedig majd munkája során szakmai tudásával is alátá­masztja? Ami a baj itt, hogy pontosan ezt nem vál­lalhatja a tanácselnök, hi­szen a „kitaposott utat” (értsd: személyes kapcsola­tait) kell használnia, hogy ne csalódjon a kiválasztott­ban, és ez ne vonja maga után a majd ezután részle­tezett konzekvenciákat. Folytatva Csik László gondolatmenetét: tehát szubjektivizmusát és (a vagyis helyett) személyes kapcsolatait félretéve, kivá­lasztja és kinevezi „minisz­tereit”. Idővel a „nép, a kö­zösség" kifejezésre juttatja, hogy „nem elvárásaiknak megfelelően végzik tevé­kenységüket”. Kétféle meg­egyik nagy buktatója a sza porulat problémája lehet, de Pápes László inszeminátor jó partnernek ígérkezik a munkához. Berek Péterrel, a Kapos­vári Húskombinát igazgató­helyettesével együtt követjük a legelésző borjakat. Ö már leendő áruként szemléli az idei szaporulatot, hiszen a kamatterhek 10 százalékos átvállalásával" biztosították elővásárlási jogukat a sza­porulatra. Természetesen az utódok sorsát a mindenkori piaci helyzet dönti el. Le­het belőlük tenyészanyag, kiadhatják bérhizlalásra. A befektetés természetesen a vállalatnak ugyanolyan ked­vező, mint a gazdának az így nyújtott segítség. Míg a gazda a kíváncsi kérdezősködés ostromát állja, Szakály Károlytól, a Kaposfanm munkatársától érdeklődöm. — Mennyire terjedt el Somogybán ez a vállalkozási forma, vannak-e újabb je­lentkezők? — Itt, Tabon kettő, Za- márdiban kettő, Kisasszon. don egy, Inkén egy gazda vállalkozott a Kaposfarm módszere szerinti húsmar­hatartásra. További igé­oldást tüntet fel, amiben nem látom, hogy ez alterna­tíva-e: 1. A „miniszterelnök” ma­rad, „minisztereit" levált­hatja. 2. Illetőleg egy „minisz­ter” bukása maga után vonja a „miniszterelnök” bukását, mivel a tanácsta­gok bizalmatlansági indít­ványt terjeszthetnek elő el­lene a tanácsülésen. Csik László nem is palás­tolja elgondolása lényegét: ahhoz, hogy az erős pozí­ciójú tanácselnök tisztségét megtarthassa, ez arra kény­szeríti, hogy intézményei jól működjenek. S e látszólagos (de lehet akár valóságos is, akkor legalább a lakosság is jól jár) megfelelőség mö­gött a tanácselnök és az ál­tala kinevezett vezetők ér­dekközössége áll. Ez a ta­nácselnöki modell létrehoz­na egy „szocialista-hűbéri” viszonyt, amelyben az a fáj­dalmas, hogy mindezt az önkormányzati reform ne­vében tenné. S amiért „szo­cialista” e hűbéri viszony, annak okai, hogy a csúcsán elhelyezkedő tanácselnök sincs túlbiztosítva, mert a közvetlen választás esetén választóitól függ. Bíznunk kell végre abban, hogy a választók, ha jogosan elége­detlenek elnökükkel, ezt ki­fejezésre is juttatják (jut­tathatják) — a visszahívás intézményével. De éppen az említett „hű­béri” viszonnyal, az egész érdekközösséggel találja magát szembe a választó. Sajnos, ma még nem kétsé­ges, hogy hol a „hatalom”, ki kerül ki győztesen. Az „erős pozíciójú” elnök modelljéből következik a vb-titkár jogállásával kap­csolatos elképzelése. Csik szerint „elsősorban a ta­nácselnök- munkatársa”. Majd folytatva kiderül, hogy a vb-titkárt is a taJ nácselnök választja ki és meg, s ha nem megfelelő (?), joga van eldönteni, „hogy kivel tudja legeredménye­sebben végezni a munkát”. Hatályos tanácstörvényünk, de szerintem akárhány el­következő szabályozás alap­tétele marad, hogy a vb-tit­kár a tanácsi szervek törvé­nyeket sajnos vemhesüsző- hiány miatt nem tudunk most kielégíteni, de jövőre bővíthetjük a gazdálkodói kört. A magyartarka fajta is­mételt elszaporítása és te­nyésztésbe állítása némiképp elégtétel a szakma régi el­kötelezettjeinek. Most, hogy az igazi.piac körvonalazódik, ismét előtérbe kerülhet egy szebb napokat látott, kiváló exportállatunk. Apai vona­lon a Sliaver húsmarha je­lenléte a garancia az áruter­melésre. ♦ Az árviszonyok ismere­tében arról faggatom Sza­kái y Károlyt: a Kaposfarm- nak mi ebben az üzlet? — Technológiánk üzemi kísérleti stádiumban van, 1988-ban 1,5 millió forintos nyes működésének „biztosí­téka”. így például gondos­kodik a jogszabálysértés megszüntetéséről, intézkedik orvoslásáról. A vb-titkár a tanács „lelkiismerete”. De ez a „lelkiismeret” elhall­gattatható a Csik László-i elgondolásban. Sőt, autoritás sát a személyi függőség kö­vetkeztében teljesen elvesz­ti, megalkuvásra kényszerít­heti. Munkájának lehetetle­nülését jelenti az a „gesz­tus”, miszerint a „vb-titkár leváltásának jogát ne adjuk a tanácsülés kezébe”; tehát: a tanácselnök joga a mun­káltatói jogok gyakorlása a kinevezéstől a fegyelmi jog­körön át a munkaviszony megszüntetéséig. Igaz, hogy a jelenlegi ön- kormányzatot nem korsze­rűsíteni kell, hiszen ami nincs, azt először meg kell teremteni. Mi számomra az önkormányzati reform lé­nyege, röviden? Lényeges éppen az lenne, hogy mi­lyen mértékben sikerül la­zítani a testületek és a tisztségviselők (köztük fő­képp a tanácselnök), illető­leg a szakapparátus közötti viszonyt. Minden eddigi po­litikai deklaráció, jogi meg­oldás ellenére az utóbbiak túlsúlya érvényesült. Elvileg elismerték ugyan a válasz­tott szervek elsődlegességét, de a gyakorlatban és a hát­térben a tanácselnökök és a vezetői értekezletekv_.,p&ítbi- zottsági ülések politikai meghatározó szerepe érvé­nyesült. (A pártirányítás, főként a pártbizottság tit­kára és a tanácselnök sze­mélyén keresztül...) Vá­lasztott testületeink jóváha­gyó, döntést szentesítő, mű­ködés- és cselekvésképtelen fórumokká váltak. Ebből a zsákutcából csak egy igazi reformmal és egy szabad, demokratikus választással juthatunk ki. Reform: az önkormányzat megvalósulása, de az önkor­mányzatiság életre keltése arra alkalmas testülettel történhet. Az önkormányzat szá­momra nem egy erős pozí­ciójú tanácselnök és cso­portjának érvényesülése, ha­nem az egész közösség, egy település önigazgatása. Bertók Katalin az Államigazgatási Főiskola végzős hallgatója Vése volt a költségünk. A MÉM- től kapunk 400 ezer forint műszaki fejlesztési támoga.- tást, ennek ellenére egyelőre ráfizetéses a tevékenység. Nyereséget 1990—91-ben vá­runk először. A vállalkozás beindult, le­gelészik a gulya. Borbély István töprengve mondja: — A 2,2 millió forintos hi télből az idei -törlesztés mint­egy 700 ezer forint. A ka­matterhek óriásiak. Nem szabad hibáznom, mert ak­kor úszik a vállalkozás. Na­gyon nagy a kockázat. Húsz évnyi termelőszö­vetkezeti irányítói tevékeny­ség után ő igazán tudja mekkora fába vágta a fej­széjét. De boldogulni akar — és remélem, fog is! Mészáros Tamás Hajnóczy Árpád szer magában hordozza a „tanácselnök szubjektiviz­GULYA A TABI DOMBOK KÖZÖTT Tsz-elnökből farmergazda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents