Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-08 / 159. szám
1989. július &f, szombat Somogyi Néplap 5 RÁDIÓJEGYZET Hétköznapi Amerika Neoton-tábor Balaton- földváron EGY HÉT CSEPREGI ÉVÁVAL ff Fantasztikus, hogy Itt lehetek" Mosyolgó arcok és vidám hangulat fogadott bennünket Balatonföldváron, a Neotno- táborban. Ugyanis a Neoton Família meghívta negyven fiatal barátját közös nyaralásra. Július 2-ától kezdődően egy héten át' élvezik az együttes vendéglátását. A tábor létrehozásáról és céljairól beszélgettünk Csepregi Évával és dr. Erdős Péterrel, a Neton-tábor vezetőivel. — Mi adta az ötletet, hogy legyen egy ilyen tábor? — Már tavaly sokat beszélgettünk arról, hogy közös együttlétet kellene szervezni a Neoton együttes barátaival. Hiszen sok fiatal jár koncertjeinkre. Ha például Budapesten lépünk fel, jó néhányan eljönnek a vidéki városokból is.. De éjjel mit csinálnak ezek a fiatalok? Hol alszanak? Nagyon fontosnak tartottuk, hogy ne csak a színpadon keresztül, hanem élőben is találkozzunk barátainkkal. — Kik a Neoton-tábor lakói? — A Neoton Famíliának 17 ezer levelezője van. Ez azt jelenti, hogy ők már többször is írtak az együttesDakumenitumok, nyilatkozatok és hivatalos papírok „beszélnek” Cyurina Géza igazgató asztalán a somogy- vári iskola és diákotthonban egy tragikusan véget ért fiatal életről. Talán nem is annyira egy rövid életútról, mint egy elhivatott pedagóguslány jóságáról, gyer- megszeretetéről és a sokszor emlegetett sors igazságtalanságáról. — Péter Edit alig néhány hónapot dolgozott nálunk gyógypedagógusként, amikor betegsége végleg elragadta — emlékszik vissza a gyerekek körében is népszerű tanárra Gyurina Géza. — A szülei lányük kívánságának tettek eleget, amikor megkerestek bennünket és fölajánlották a 150 ezer forintos alapítványt. Az összeg kamatát miden évben egy olyan nyolcadik osztályt befejező állami gondozott diák kaphatja, aki továbbtanul, szorgalmával és tanulmányi eredményével ezt kiérdemli. A 18 ezer 800 forintos betétkönyvet idén Orsós Imrének ítélte a tantestület. S hamarosan előttünk van az immár általános iskolát végzett diák bizonyítványa és a múltját dokumentálj papírok. Az évről évre javuló eredménye remélhetően ar- * nek. Olyan embereket választottunk ki, akik régóta leveleznek velünk, tehát törzstagok. Figyeltünk arra, hogy ne csak budapestiek legyenek, hanem az ország más részeiről is érkezzenek. Vigyáztunk, hogy a gyerekek közé ne kerüljenek italozó, kábítós fiatalok, és megpróbáltuk az újgazdagokat is kiszűrni. A legtiszte- letre méltóbb közeg, a középosztály gyermekei vannak itt. — Mi volt a céljuk a tábor létrehozásával? — Egy rendkívül fontos dolgot szeretnénk elérni: a közösségépítést. A Neoton- együttes nem akar maga köré szektát szervezni. A táborban nem megszállott rajongók vannak, hanem a popegyüttes barátai. Éppen ez miatt a közös zenehallgatásoknál nemcsak Neotont, hanem más magyar együtteseket és előadókat hallgatunk együtt. Régi tapasztalat, hogy a leghűségesebb barátok nem a fanatikus rajongók, hanem azok, akikkel közös dolgaink, problémáink vannak. Ezt fejezi ki a tábor jelszava, amelyet a résztvevők jelvényen hordára is utal, hogy élete nyu- godtabb, egyénisége kiegyensúlyozottabb lett az otthonban. — Ki szokta látogatni a fiút? — Édesanyja meghalt, édesapja pedig — mivel életvitele alkalmatlan a gyerek- nevelésre — nem viheti el. Nagyapja vette magához néha, ám most az egész vakációt az otthoniba» tölti. Ma éppen a téesszel kötött megállapodás alapján az erdőtelepítésen dolgozik. — Mikor kapja kézhez a takarékbetétkönyvet ? — Mivel itt mindene megvan, nincs szüksége pénzre, az összeg majd az önálló életkezdését segíti tanulmányai után. Húsz diák közül választottuk ki őt. Az átadásnál jelen voltak Péter Edit szülei is, akik további kapcsolatot szeretnének tartani Orsós Imrével. Első látogatásunkkor tehát nem sikerült találkozni Orsós Imrével, ám a személyes beszélgetésről nem tettünk le. — Nagyon meglepődtem, hogy én vagyok a kiválasztott, nem gondoltam, hogy esélyes lehetek — mondja a zöld szemű, kedves mosolyú diák. — Egyelőre nem tudom, hogy mire költőm majd a pénzt, nincsenek „pénzügyi” terveim. nak: „Nem a Neoton körül forog a világ”. A másik, szintén jelvényen szereplő jelmondat: „Zenét hallgass, ne frázisokat”. A barátság, jó hangulat kialakítása a leglényegesebb. Ezért egy kötöttségektől mentes, nem szigorú tábort szerveztünk. Az itt táborozó gyerekek összebarátkoznak, közösséget alkotnak. Talán 8—10 év múlva — természetesen nélkülünk — megint összejönnek. És továbbra is barátok maradnak. — Ki fedezi a Neoton-tábor költségeit? — A táborba az együttes hívta meg barátait, ők a vendégeink. A PRO menedzseriroda szervezte, míg az egész költséget — mintegy 300 ezer forintot — a Neoton Família fedezi. — Az együttes többi tagjával is találkoznak a tábor lakói? — Természetesen. Többször is eljönnek, főleg esténként. — E nagyszerű kezdeményezésnek lesz folytatása? — Szeretnénk ezentúl minden nyáron egy Neoton-tá- bort létrehozni. A tábornak van kaposvári — Szeret tanulni? — Igen. Különösen a természetismeretet szeretem, a matematikát viszont nem annyira. — Mik a további tervei? — Várpalotára megyek az esztergályos speciális szakiskolába. Ha elkerül az otthonból, mire emlékszik majd szívesen? — Arra, hogy jó volt itt. S nagyon hiányzik majd a zenebarát szakkör, amelyet Ruskó László nevelőtanár vezetett. Megtanított tangó- harmonikázni, s ha lehet, valamilyen zenei tevékenységet mindenképpen szeretnék folytatni új iskolámban is. — Mivel telik a vakációja? — A kupavári ásatásokon dolgozom. Péter Edit szüleiről csak ennyit mondott: — Nagyon kedves emberek ... Kaposváron Péterék lakásában egy rendkívül fiatalos, széparcú asszony nyitott ajtót. Kedvesen tessékelt az elegánsan berendezett lakásba, ám az alapítványukra vonatkozó kérdésemet szelíden utasította el: — Nem a mi ötletünk volt, Edit szinte az utolsó szavaival kérte tőlünk, hogy az összegyűjtött pénzét ilyen résztvevője is, Németh Csaba személyében. — Egyszer Siófokon voltam Neoton-'koncerten, akkor tetszett meg a zenekar. Azóta szinte minden koncertjükön részt vettem. Az együttessel 6—7 éve levelezek rendszeresen. Fantasztikus érzés a Neoton-tábor lakójának lenni. — És ti hogy érzitek magatokat a táborban? — fordultam a többiek felé. — Nagyon jól! — válaszolták egyhangúlag. És az utána felharsanó hangos nevetés jelezte; ezt nem udvariasságból mondják, hanem őszintén így gondolják. A Neoton-tábor lakóinak gondolatát Györkös Agnes bia- torbágyi résztvevő fogalmazta meg: — Más együttesek, énekesek elfordulnak és lekeze- lőek rajongóikkal. Ezzel szemben mi nagyon összebarátkoztunk Évával. Köszönjük, hogy őszinte és kedves velünk. Azoknak pedig, akik az idén lemaradtak a Neoton-táborból, szívből kívánjuk, hogy valamikor eljussanak ide. Hiszen lesz még Neoton-tábor. Fenyő Gábor alapítványként hasznosítsuk — futotta el a könny az édesanya tekihtetét. — A lányunk már gimnazista korától „kivett” a GYIVI-ből gyerekeket hétvégenként. A három-négy-ötéves apróságokat a saját nyári keresetéből látta el. Azt hiszem, ez is mutatja gyerekszere tétét, szándékát, hogy a mostohább körülmények között élő állami gondozottaknak örömet szerezzen. Amint lányáról beszélt, a kísérteties, sokszor visszatérő „volt” szócska a család tragédiájának jelképévé vált. Előkerültek barátok levelei, ajándékai, fényképek egy csodálatosan bájos lányról, s Edit szívszaggató- an gyönyörű édesanyjához írt versei. — Kérem, talán ne is említsen bennünket, mert az alapítvány nem a mi érdemünk — fejeztük be a szomorú beszélgetést Tamási Rita Bármennyire praktikus lenne, a feleségem egyelőre nem lesz „amerikai háziasz- szony”... Csák Elemér és Kulcsár István kitűnő összeállításából, amelyet Az ötvenállam- nyi ország címmel sugárzott a rádió a mai Amerikáról, megtudtam ugyanis, hogy három dologra van szükség a heti egy alkalommal szokásos bevásárláshoz: gépkocsira, megfelelő nagyságú hűtőszekrényre és olyan élelmiszerekre, amelyekben megvan az ott használatos tartósító. E háromból nekünk egyelőre csak a megfelelő nagyságú hűtőszekrényünk van meg. S ahogy a riport- műsorból kiderült, talán nem is szoknánk meg a magyar ízlésünkkel a kellemetlen ízű tartósítót. Sokkal inkább irigységet keltett bennem, s gondolom, hogy a műsor minden hallgatójában a különféle szupermarketek. iparcikkáruházak hatalmas mérete és áruválasztéka. Ott a természetes vásárlói igény szerint alakítják ki úgy a belső „utcákat”, hogy az áruval teli kocsijukat toló vásárlók kényelmesen elférjenek' egymás mellett. S azt sem nézik ki, aki csak sétálgat. Föltételezik, hogy netán egy üveg majonézént ugrott be, s az ő dolga, mikor viszi a pénztárhoz. Sokan nem bánnánk, ha nálunk is bevezetnék az élelmiszerárak amerikai változását, ott ugyanis nemcsak fölfelé, hanem lefelé is mennek: a piaci kereslettől és kínálattól függően. S nemcsak a paradicsom lehet olcsóbb, hanem a tej és a müzli is. Ezt pontosan tudja a naprakész pénztárgép, amely maga olvassa le az áruról a vonalkód alapján az, árakat. Jókat szoktam nevetni az egyforma barna zacskókon, amelyeket dugig megrakva egyensúlyodnak a férfiak egynémely amerikai filmSiófok és környéke. A Ba- laton-part dédelgetett része nyáron dugig üdülőkkel, átutazó kirándulókkal, akiknek csupán egy a fontos; jól érezzék magukat. Meg lehet érteni őket. Összegyűjtött pénzükért kényelmet, figyelmes kiszolgálást kívánnak, s nem akarják bosszankodás- sal tölteni a szűkre szabott nyári szabadságot. Lékó Sándor, a tévé riportere, az Üj Reflektor Magazin legutóbbi adásában vélhetően az üdülők érdekeit védte... Ne csak a szépre figyeljünk, sőt, ha ilyet látunk inkább hunyjuk be a szemünket, mert ha egy Balaton- parti városban — nyáridőben — nem lehet gumióvszert kapni, az már régen rossz! Éleződik a helyzet, — mondhatnánk, bár a városiak mindent megtesznek, hogy az ideérkezők szép környezetben, nyugodtan tölthessék szabadságukat. De hiába! Ismeretlen garázdák törnek-zúznak, a hirdetőoszlopról leszaggatják a plakátokat (valószínű, a plakátragasztó is nyaral). Az építők — mert ők ilyenkor is dolgoznak — a sétányok mellett hagyják a bódéjukat és nem átallanak ott is aludni. Tűrhetetlen állapotok, tenni kellene valamit, de valószínűleg fogytán a tanács pénze, az építőipari vállalat munkatársait nem szállásolhatja el egy háromcsillagos hotelban — (jelenleg kevés a szabad hely, és a maradék is külföldieknek van fenntartva). A plakátok ... talán ez megoldható lenne viszonylag kis ráfordítással, csak egy lelkiismeretes plakátragasztót kellene keríteni. A gumióvszer-ellátást viszont azonnal meg kell szervezni. ben. Kiderült, hogy ott a pénztárosnő kötelessége a vásárolt élelmiszerek becsomagolása ezekbe a barna zacskókba. S mennyi bosszúságtól megkímélhetnénk magunkat, ha olyan egyszerűen visszavennék a néhány napja vett árut a magyar iparcikk-áruházban is, mint az amerikaiban. Ott csak a blokkot kérik, a csoportvezető aláírja, s már mehet is a vásárló a pénzéért. Vannak olyan társadalmi rendezvényék, ahol kötelező a szmoking és az estélyi ruha. Ilyen helyre persze mi nem tudnánk elmenni. Az olyan jellegű összejövetelre azonban igen, amelyről Kulcsár István számolt be színesen. S tanulhatnánk is belőle. Egy kis borral, süteménnyel vendégelték meg azokat, akiket meghívtak. Ez ott nem számít zsugoriságnak. A rendező jótékonysági egyesület tagjai felháborodnának, ha megtudnák, hogy a segélyezésre szánt pénzt gazdag emberek jóllakatásá- ra használták fel. Azt tartják, hogy mindenki ehet otthon vagy a vendéglőben. A takarékosság, a célszerűség, a túlzásoktól való tartózkodás sokkal jobban jellemzi az amerikai hétköznapokat, mint a magyarokat. Pedig ott gyakran rendeznek partykat. Az sem ritka, hogy a munkahelyi főnök meghívja házába a kollégáit. Ott azonban úgy viselkedik, mint egy beosztott a sok közül. S a fő menü a roston sült marhahús. Sok érdekességet tudtunk meg Amerikáról Bush elnök magyarországi útja előtt a munkanélküliségről a Ku Klux Klan tevékenységéig. Én mégis ezeket az egyszerű hétköznapi dolgokat emeltem ki. Ezek tették ugyanis emberközelivé a műsort, amely nagyon jól hozzájárult egy pontosabb Amerika- kép kialakításához. Lajos Géza Ez népgazdasági érdek, higiéniai követelmény. Kereslet lenne rá, csak a kereskedők rosszul mérték fel a helyzetet, vagy egyszerűen csak túl kapós volt az idén az említett áru ... A Balaton-partnak minden idény kezdetén kijut a dorgálásból. A szomorú ebben az, hogy alig kell valamit változtatni a riportokon, mert évről évre ugyanazokért a hiányosságokért tesznek szemrehányást az illetékeseknek. A hivatalok meg közben elvesztik az illetékességüket, s a vádak egy része a nemtörődöm üdülőket is megilleti. A műsor következő riportja is a Balaton partján készült. Csurgay Judit szerette volna kideríteni, hogy Fo- nyódligeten, a Zalka Máté utcában miért nem fektették kavicságyba a szennyvízvezetéket? Tudvalevő, hogy a csatornát nem szabad csak úgy a földbe temetni, bár erről — a környék lakói szerint — az építők nem hallottak. Egyesek látni vélték, hogy a csatornadarabokat markolóval nyomták le a talajvízzel teli gödör aljába, míg rászórták a földet. Csurgay többször felmutatta a vaskosra duzzadt levelezge- tési paksamétát, de csak ar- \ ról tudott beszámolni, hogy ,a helyzet éleződik, s a lakók egyre morcosabbak, közben nem történik semmi. Bűz az van. Nehéz megválaszolni, hogy is történt a csőfektetés, előbb föl kellene bontani az utat. Nem is tudtuk meg, mi az igazság ... Önkritikával mondjuk lapunk felé: ennek azért mi is- utánajárhatnánk ... (faragó) Egy alapítvány nyomában EDIT AKARATA SZERINT TÉVÉJEGYZET Éleződik a helyzet
