Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-08 / 159. szám

6 Somogyi Néplap _______, i989. íúiíu. »..mw K ÖZGAZDASÁGI, MŰSZAKI ÉLET Ingyen sem kell a vagyon? MEGÉRKEZNI EURÓPÁBA Tévékészülékek tornya Szöulban, a modern művészetek múzeumában látható az a 18,32 méter magas „tévétorony”, amelyet 1003 darab képcső­ből állított elő Nam Jung-pak képzőművész. A „Minél több, annál jobb” című alkotás képernyőin videómüsorokat sugá roznak. (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Papirusztekercsek olvasása Mit tenne, ha saját tulaj­donába kerülne a szövetke­zet földje, vagyona? A kér­dés naiv, ám talán éppen e naivitás miatt szárnyalhat­nak a gondolatok, s érzé­keltetik a mezőgazdaságban uralkodó, ugyancsak lehetet­len állapotokat. A kérdés valóban elhang­zott egy szövetkezeti veze­tőkkel folytatott beszélgeté­sen. Az arcokra döbbenet, mosoly, a kérdező elmeálla­pota miatti szánakozás ült. A válasz azonban egybe­hangzó és egyértelmű volt. A mostani szabályozási nor­mák, kapkodások lehetet­lenné teszik az efféle vál­lalkozásokat. A kategorikus elutasítás csak másodpercekig tartott, az elnökök kezdtek eljátsza­ni a gondolattal: valóban, mi lenne, ha övék volna a határ, s megszabadulhatná­nak gúzsba kötött vezetői létüktől. Tucatnyi okot, mes­terségesen emelt gátat em­legettek a gazdálkodás las­sítójaként, s szinte vala­mennyien a bürokratikus hivatali államot tették első helyre a fékek sorában. A „párt jól bevált agrár- politikájaként” emlegetett, ismerősen csengő megálla­pítás mögött azonban való­jában ingadozó, a hatalmat és a költségvetést szolgáló agrárpolitika állt. A „húzd meg, ereszd meg” taktikázás politikai és gazdasági gya­korlattá vált az elmúlt év­tizedekben. A szövetkezetét, mint tulajdoni formát cím­kézték elmaradottnak, fej­letlennek, korszerűtlennek; alig két évtized múltán po­litikai testület minősítette hatékonyabbnak az állami tulajdonnál. A nagyüzemek­hez integrálódó, s azokat is gyarapító kistermelést ne­vezték kispolgári csökevény- nek és az élelmiszerellátás bázisának egyaránt. Az el­nökökben élnek, vibrálnak ezek az ideológiai görcsök, amelyek voltaképpen vállal­kozóképességüket is bénít­ják. A gazdasági elhajlások, a termelői érdeket figyelmen kívül hagyó, rögtönzött dön­tések persze nem kevesebb sérülést okoztak a mező- gazdaságnak. Egy elnök rendkívül egyszerűen ás tárgyszerűen fogalmazott: ha egy kicsit jobban ment a parasztnak, rögtön csavar­tak egyet rajta. Ez annyit jelent, hogy a nagyüzemek szervezése, majd a kibonta­kozásuk idején az állami támogatások tartották a lel­ket a gazdaságok nagy ré­szében. Ahogy talpra álltak, a het­venes évek elején a támo­gatások összege már felére apadt az elvonásokénak. A csavar túlságosan jól sike­rült, az ágazat hanyatlott. Lélegzetvételnyi jobb idő következett, de 1987-ben már 21 milliárd forint álla­mi támogatással szemben 50 milliárd elvonás állt. Ma­napság lepusztult géppark, kizsarolt határ, fizetéskép­telen gazdaságok jelzik a mezőgazdaságra kényszerí- tett döntések következmé­nyeit. Az egyik elnök adatai sze­rint 1985 és 1988 között a nitrogénműtrágya ára 41 százalékkal, a gázolajé ugyanenyivel, az elektromos áramé 32 százalékkal, az építőanyagoké 76 százalék­kal emelkedett: miközben a búza ára csupán 10, a nap­raforgóé pedig 2 százalékkal nőtt. Ezt hallva, a licit el­kezdődött s ki-ki a saját ta­pasztalatai alapján sorolta az agrárolló nyílását bizonyító adatokat. A következmény ismert, egyik jellegzetes ténye, hogy a nógrádi termelőszövetke­zetek állattenyésztői együt­tesen 900 millió forint érté­ket állítottak elő a múlt év­ben, s az állami támogatás­sal együtt is 12 millió fo­rint veszteséget könyveltek el. Ilyen helyzetben aligiia lehet csodálkozni, ha az ál­lattartási adottságú körzet­ben is kivonul a tőke az ágazatból, s a latolgató em­ber legföljebb játékosságból gondol az egyéni vállalko­zásra. E torz árarányok hatását az sem ellensúlyozná, ha a bürokrácia egyhülne. Egye­lőre persze ez is csak kí­vánság, mert még élnek a „fent” fogalmazott „lent” költséget növelő, fegyelmet rontó szabályok. Kétségtelen, az elvi és gyakorlati következetlenség sebezte a gazdaságokat, azok vezetőit és kétkezi dolgozóit. A sebek fájdalma azért volt elviselhető, mert szükség esetén a fájdalomcsillapítót is adagolták. A tartós és kö­vetkezetes vállalkozáshoz azonban nem elég a tüneti kezelést nyújtó fájdalom- csillapítás, ahhoz a sebek gyógyulására van szükség. Addig a gazdasági vezetők nem vállalják saját tulaj­donként a rájuk bízott gaz­daságot, s amíg ezt nem ten­nék, a szövetkezeti vagy ál­lami tulajdon hatékony .mozgatására is csekély az esély. Hőn óhajtott vágyunk, ki­mondott vagy kimondatlan akaratunk, reformcélunk — megérkezni Európába. Hogyan? A kedvezményes kamato­zású lakáshitelek támogatá­sának- összege az idén 42 milliárd forint. Ez minden bizonnyal egy-két év alatt a többszörösére nőtt volna, ha nem emelték volna fel a kedvezményes kamatozású hitelek kamatál; piaci kama­tozásúra. Az elmúlt évtizedekben összesen 276 milliár^l forint­nyi alacsony kamatozású hi­telt folyósított az OTP a ta­karékszövetkezetekkel együtt. Ebből 13,9 milliárd forint a kamatmentes hitel, egyszá­zalékos kamatozású 32,1, kétszázalékos pedig 19,8 mil­liárd forint. A háromszáza­lékos kamatú hitelek össze­ge pedig eléri a 158 milliárd forintot. A költségvetés ma még a pénzintézetek számá­ra ezt kiegészíti piaci ka­matra, megfejelve egyszáza­lékos kezelési költséggel is. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, igazságtalan helyzet alakul ki. Akik most vagy a közeljövőben jutnak lakáshoz, azok már megfize­tik a piaci kamatot, míg a szerencsés tulajdonosok je­lentős támogatást kapnak. Sőt! E támogatás összege az inflációval egyenes arány­ban tovább növekedne. Ta­lán ez az oka annak, hogy elterjedt a hír, miszerint a Gazdasági Reformbizottság — a költségvetésre neheze­dő nyomást enyhítendő — lakásfinanszírozási progra­mot dolgozott ki. Egyes hír­terjesztők szerint cél a régi kedvezményes lakáshitel­szerződések megváltoztatá­sa. A mesterséges intelligen­ciával végzett kísérletek so­rán gyakran merült fel a kérdés: vajon lehetséges-e utánozni az emberi értelem működését? A korábbi ta­pasztalatok alapján nemmel kellene válaszolnunk. Nem­régiben viszont egy Nobel- díjas kutató, Herbert Simon olyan eredményeket tett közzé, amelyek talán meg­változtatják a vélemé­nyünket — olvashattuk a L'Unitában. Az olasz napilap szerint Simon betáplálta kompute­rébe azokat az adatokat, amelyek a 17. században is­meretesek voltak a tudósok előtt az égitestek mozgásá­ról és távolságairól, majd azt a parancsot adta meg, hogy a gép keressen össze­függést a paraméterek kö­zött. Röpke két perc alatt a komputer „felfedezte” Kep­ler harmadik törvényét, amin a nagy csillagász 20 évig dolgozott. Kepler elein­te úgy képzelte, hogy egy bolygó Nap körüli keringési ideje arányos ellipszise fél nagytengelyének a négyzeté­vel. Később a mindennapi élet gondjai felemésztették az energiáit, és nem tudott foglalkozni a témával. Ami­kor újra elővette a problé­mát, három hét alatt sike­rült eljutnia a megoldáshoz: a bolygók keringési időinek négyzetei úgy aránylanak egymáshoz, mint közepes naptávolságuk (ellipszisük fél nagytengelye) köbei. Kü­lönösen az érdekes a kom­puter viselkedéséin, hogy az egyik téves hipotézise ép­pen az volt, amivel Kepler is próbálkozott: négyzetes vi­szonyt tételezett fel a ke­ringési idő és a fél nagyten­gely között. Ennek egyik formája, hogy a továbbiakban mindenki­nek a hiteltartozására piaci kamatot kellene fizetni. A másik szerint gyorsítani kel­lene a hiteltörlesztést. Érdemes idézni a Népsza­badság július 3-i tudósításá­ból: „Két és fél milliót számláló korosztály hallatta hangját az Ifjúság — 2000 országos konferencia három napján ... Számosán nem értettek egyel azzal, hogy támogassák azt a kormány - javaslatot, amely szerint az idősebb korosztály megter­helése révén tegyék lehető­vé a fiatalok lakáshoz jutá­sát, vagyis, hogy növeljék a lakásépítéshez korábban fel­vett hitelek kamatait. Igaz­ságtalanság lenne százezrek nyomorúságából kovácsolni tökét — hangsúlyozták.” A reformbizottság javas­latai — ha valóban így kép­zelik a megoldást — tehát nemcsak azért veszélyesek, mert ez esetben lakossági tehernövekedéssel kellene számolni. (Az utóbbi .variá­ció például 1500—2000 forint közötti többletkiadással jár­na a családok számára.) Az intézkedés bevezetésének igazi veszélyét abban látom, hogy meglevő szerződéseket nem vesz figyelembe. Aligha vallana ugyanis európaiságra, ha az OTP (vagy a takarékszövetkezet) és az ügyfél közöJSf létrejött aláírt kétoldalú megállapo­dásokat akár a parlament is egyetlen szavazással sem­misnek mondhatná. Országunk nehéz helyzet: ben van. Szüksége van több­letjövedelemre. Ezt azonban nem elsősorban az állampol­gárokból kellene kisajtolni, s főleg nem ilyen módon. Mégis létezik olyan kom­puter, amely intelligens mó­don képes „gondolkodni”? Talán egy méregdrága, szu­per gyors gépről van szó? Netán egy kísérleti, több tízezer mikroprocesszorból álló számítógépre godol- junk, amelyet az emberi agysejtek felépítésének és a sejtek egymással való kap­csolatának feltérképezésére használnak? Szó sincs róla. Simon átlagos memóriájú, átlagos számítási potenciál­lal rendelkező komputert használt. A titok nem a számító­gépben, hanem a rajta fut­tatott programban van! A Bacon elnevezésű szoftver már sok bravúrt vitt vég­hez: az adott történelmi időszakban ismert adatok alapján felfedezte Faraday, Planck és még néhány tucat tudós híres törvényeit. A Bacon fogalmakat is tud al­kotni. Két, rugóval összekö­tött test gyorsulását és las­sulását leíró információk alapján megalkotta a tehe­tetlen tömeg fogalmát. Egy másik esetben felfedezte a törési indexet. „Amikor a Bacon elkezd dolgozni, nincs előtte elmé­let, mint ahogy Keplernek sem volt kész teóriája — vallja a program alkotója. — Megvizsgálja a nyers adato­kat, és megpróbál valami­lyen szabályosságot felfe­dezni köztük. Mit szeretné­nek bebizonyítani a prog­rammal? Azt, hogy az em­beri értelem működése ugyanúgy megmagyarázható, leírható, mint bármely mái, természeti jelenségé.” Ha ezt egy egyszerű em­ber állítaná, biztosan sokan megmosolyognák. Ez a me­résznek tűnő -állítás viszöíit olyan tudóstól származik, Egy Nápolyban dolgozó norvég kutatócsoport új el­járással bont ki és olvas el régi papirusztekercseket. A kutatók annak az 1200 te­kercsnek a megmentésére vállalkoztak, amelyek az i. e. 79. évi Vezuy-kitöréskor pörkölődtek meg, és teme- tődtek el. Ezeket annak a háznak a maradványai kö­zött találták, amelyek való­színűleg Lucius Calpurnius Pisoé, Julius Caesar apósáé volt. A tekercseket előbb aki 1978-ban közgazdasági Nobel-díjat kapott az össze­tett gazdasági szervezetek döntési folyamatairól szóló tanulmányáért; aki több mint 20 könyv és 600 kü­lönféle publikáció szerzője a tudományágak széles skálá­jában: foglalkozott kognitív pszichológiával, matematiká­val, szociológiával, köz- gazdaságtannal. Sokoldalú zsenivel állunk szemben, aki a XX. század végén azt a reneszánsz emberideált élesz­ti újjá, amelyet a nagy Leo­nardo személyesített meg. Egyébként az interdiszcip­lináris megközelítés azt a tudományágat jellemzi, amelynek Simon egyik szü­lőatyja volt: a mesteséges intelligenciára gondolunk. Marvin Minsky, John Mc­Carthy és Allen Newell amerikai kutatókkal együtt Herbert Simon már 1956- ban kidolgozta a Logic Theorist elnevezésű első olyan programot, amely ké­pes volt „értelmesen gondol­kodni”. 1972-ben következett a General Problem Solver, matematikai tétetek, sakk­feladványok, logikai kérdé­sek megoldója. Simont főleg az érdekli, hogy miképpen megy végbe az emberi meg­ismerés folyamata. Feltéte­lezése szerint a gondolkodás abból áll, hogy „az emberek saját elméjükben valóság- modelleket alkotnak, később pedig értékelik azt, hogy miképpen változnak e mo­dellek a cselekvés végrehaj­tása közben”. Így tehát mo­dellezhetjük azt, ami men­tális szinten lejátszódik egy emberben a problémamegol­dás során. Simon hozzáte­szi: „Mivel a számítógépek is patern-eket, azaz- model­leket alkotnak és hasonlíta­nak össze, arra is használ­zselatin és ecet keverékébe mártották, hogy a vékony papirusz megpuhuljon, meg­lazuljon. Minden egyes te­kercshez — az elszenesedés fokától függően — más-más összetételű keveréket alkal­maztak. A szöveget szárrptö- gépes alakfelismerő eljárás­sal betűzték ki. A legtöbb irományt Piso személyi fi­lozófusa, a görög Philodé- meusz írta, de találtak né­hány régibb, latin nyelvű szöveget is. hatjuk , őket, hogy emberi gondolatokat szimuláljanak. Ne gondoljunk arra, hogy gigantikus programokra van szükség e modellgyártáshoz. A Bacon alig négy-öt lépés­ben képes felfedezni Kepler törvényeit, míg 20 lépésben rájön az élő szervezet vize­letszintézisének ciklusára. Minderre azért képes, mert nem logisztikai módon ha­lad, mint a korábbi kompu­terek, azaz nem szigorúan dedukciós alapon, nagy- mennyiségű, összehangolt instrukciók szerint végzi a lépéseket. A Bacon az igaz­ságot keresi, egymást köve­tő, megközelítő számításo­kon, becsléseken keresztül, s mi több, tanul a tévedései­ből ! Herbert Simon szerint pontosan így működik az emberi értelem is: „...ha egy bonyolult problémával állunk szemben, nem vizs­gáljuk végig az összes le­hetséges hipotézist. Gyakran előforul, hogy amikor egy tudós új kutatáshoz kezd. nem is tudja igazán, hogy mit keres. Mégis valahol el­kezdi a munkát, lépésről lé­pésre megvizsgálja a tapasz­taltakat, összehasonlításokat végez korábbi ismereteivel, ás ezek alapján alakítja ki azt a stratégiát, amely meg­határozza a következő fel­adatot.” íme tehát, megszületett a Bacon, a szoftver, amely új szakaszt jelöl a mesterséges intelligencia fejlődésében. Simon hozzáteszi, hogy azért érzelmi rekaciót ne várjunk tőle: a Bacon mindössze ez­zel a felirattal jelzi csodál: kozását:- Valami történt, amire nem számítottam.” Erdősi Lilian V. Farkas József Nincs többé vitás telefonszámla? Minden telefonszámla-reklamációnak pontosan utána tudnak nézni azzal a készülékkel, amelyet az Ipari Fejlesztési Bank és a Posta Kísérleti Intézet közösen fejlesztett ki a távbeszélő előfizetési díjak ellenőrzésére. (MTI-fotó — Pataky Zsolt felvétele) Balázs Andor Amikor a komputer elcsodálkozik

Next

/
Thumbnails
Contents