Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-01 / 153. szám
Somogyi Néplap 1989. július 1., siombat KIlMlWIlliffllilIIlffliíflWlliM GYERMEKEKNEK Júniusi alkonyat Háromnegyed hatkor értünk a magasleshez. Elhelyezkedtünk a keskeny deszkán, melyet az eltörött szélesebb helyett hoztam a vadászháztól. A nap besütött az égeríák lombja között. El is lehetett tűrni a meleg napsugarat, mert hűvös délkeleti szél fújt. Jó volt a szélirány: éppen a felől fújt, ahonnét a nagy agancsú bakot vártuk. Erre a bakra kétszer is rálőtt az egyik német vadász május elején. Néhány nappal később én egy másik német vadásszal ültem itt. Megemelte kalapját, amikor azt mondtam, hogy erre nem szsabad rálőni. Meg is állapítottuk, hogy nem több négy évesnél. Azt mondta, négy év múlva szívesen elejtené ... Andris közben a távcsövével végigpásztázta a lóheretáblát, melyről az első zsenge takarmányt szívesen felkeresik a vadjaink. Egy suta két gidával a szemben lévő égresnél, a tölgyes szélén egy villás agancsú fiatal bak már kinn volt. Itt, mellettünk két bak- gida összedugta fejét, s tolták egymást előre, hátra. Mint ahogy a nagyok, csak ezek még játékból. Valami gyanúsat vehettek észre: mindkettő az erdő felé fordult. Egy jó nagy nyúl „sánti- kált” ki az erdőből: mit sem törődve a gidákkal, enni kezdte a zsenge lóherét. Egy ideig nyugodtan legelt, aztán lassan az ugróira ült, első lábaival megtörölte fejét, füleit, majd eltrappolt a gidák mellett. Andris hátrafelé mutogatott. Megfordultam. Egy bak és két suta volt az égeres szélén: ezek is nyugodtan legeltek. A szálasban kakukk szólalt meg, pár perccel később sárgarigó tilinkózott. Fölöttük egy ölyv keringett mozdulatlan szárnyakkal, közben vijjogott. Szajkó riasztott a szálasban. A szél közben lecsendesedett: alig mozogtak a falevelek. A gidák óvatosan újra összedugták a fejüket, folytatták az előbbi játékukat. Andris állandóan a szálas erdő felé figyelt és a fejével intett, mikor megjelent a bak. Harapott néhányat, föt-fölkapta fejét, elindult a gidák felé. — Gyere csak közelebb — biztattam magamban —, mert még nagyon messze vagy. A fény fogyott, a bak megállt és legelni kezdett. Végre keresztbe fordult, így aztán jól megnézhettem a szabályos hatos agancsát a kereső távcsővel. Andris megbökött a könyökével: — Itt vannak az őzek a hátunk mögött — súgta halkan. Valóban, a fiatal bak meg a két suta közeledtek a lesünk felé. Csak az egyiket lehetett jól látni, a másikakat takarták a leveles ágak. A nagyobb agancsú bak észrevette az őzeket. Elindult feléjük. Mikor ötven méter távolságban megállt, akkor készítettem az első fényképfelvételét. A másodikat rohanása közben, mert a csattanás emlékeztethette a május eleji hangosabbra. Leereszkedett a nap a bö- hönyei szőlőhegy mögé. Tokba kerültek az objektívek és a fényképezőgépek. Az égeresben ág roppant a hátunk mögött: a szálasban meg disznók verekedtek hangosan. Nemsokára ki is jöttek előbb a szarvasok, aztán a disznók. Néztük őket, amint jóízűen legeltek: hallgattuk a rigók esti koncertjét... Mikor aztán sötét lett, óvatosan leszálltunk: a legelő álaltok nem is vették észre. Akkor kezdett el esni az eső, mikor a kövesúthoz értünk. Esőben jöttünk egész hazáig, mert ebből nincs hiány mostanában. Tóth Ferenc BAYER BÉLA Mindentvenne Volt egy nadrág, foltom-folt, a bal zsebében halpénz volt. A jobban fényes rézpeták, viselte egy nagy mélák. A neve, ina? mi volt? Hót: Mindentvenne Zsolt. Egy reggel emígy szólt, e Mindentvenne Zsolt: Halifillérem elherdálom! Elvásárlom rézpetákom! Búcsút intek Solt! Itt üres minden holt! Mondják, ez így volt. S bár marasztalta Solt, elindult a foltos nadrág, s benne indult Zsolt. ALacskán halacskát, Bakócán szakócát, Cirákon cirkot vett. Csépán répát, Dócon kócot, Écsen mécset, Foton foltot. Gércén jércét adtak. Gyönikön rönköt. Hunyán gúnyát, Inikéni cinkét. Kacson egy bocsot vett. Lengyelen kengyelt. Marócon darócot, Nakon lakot kapott. Nyalkán fallkát, Ongán kongát. Öcsödön köcsögöt, Penyigén venyigét. Röszlkén egy szöszkét, Suisáw két busát, Szákon négy zsákot, Tácon diópácot. Uszkán csúszkát, Üllőn hüllőt, Vicán, cicát. Zombén gombát vásárolt. Míg végül elérte Zsibót, hol minden bolt zárva volt. így hát ez a szedtevette, hogyha kapna, mindent venne, vásárolna, zsebre tenne, t'oltnadirág'os teremtette, mit tehetett volt? Irány haza: Solt! Bizonyossá lett azonban, hogy e szerkezetek egyike sem képes megadni a csillagos égbolt valósághű benyomását. Az első világháború előtt a Zeiss-cég akkori főmérnökében vetődött fel az az új gondolat, hogy a mozdulatlan kupola belső falára egy megfelelően mozgatott vetítőberendezést alakítson ki és mozgasson ki- sebb-nagyobb fényfoltokat, csillagokat, Napot, Holdat és bolygókat. 1923-ban megszületett az első projekciós (kivetítő) planetárium, és nem sokkal később elkészült az Universal műszer is, amely a déli csillagos égboltot is megjeleníhtette a planetárium mesterséges egén. A kivetítő planetárium azóta az egész világon elterjedt. A mai planetáriumi műszer 8900 csillagot vetít a planetárium kupolájának belső falára, többet, mint amennyit a közepesen látó szem a legkedvezőbb meteorológiai viszonyok között a derült égbolton láthajt. A látványosság leglényegesebb része az égbolton megfigyelhető mozgások visszaadása, szinte tetszőleges mértékben felgyorsulva. Képünkön: egy planetáriumi műszer. 29 000 darab részből szerelték ösz- sze, több mint 150 vetítője, 11 darab motorja van. Súlya 2500 kg, magassága 6 méter. Békalakodalom Gyertek velem, gyerekek, mert most lagziba megyek. Jaj, de furcsa lagzi lesz! Ha tudnátok, hogy kihez kaptam e szép meghívót? Egy leveli béka volt, aki ma az ablakon — éppen ott, hol én lakom — bedobta és elfutott. Nekem csak később jutott eszembe, hogy kiáltsak: — Halló, komám! Megállj csak! Gyere vissza, ha lehet, adj még ilyen levelet, mert kell ennek-annak is, Péternek és Pálnak is. Böske sír, ha nem viszem, Panni is jön, Így hiszem. Nem beszélve Katóról, aki rögtön megorrol! És itt van az Annuska, eljön ő is. Nem lusta. — Küldök, küldök — brekegett — száz meghívót, levelet! Meg is írta, elküldte, itt van mind a kezemben, így tehát nincs nagy hiba, induljunk a lagziba. Pszt, pszt, lassan, csöndesen, lépjetek lábujjhegyen, s figyeljél csak Pé- terkém, most beszél a vőlegény: Kuty-kuruty-kvak -kvak. Szép hölgyek, deli urak, azért jöttem virágosán, már megmondtam, világosan, hogy ma nagy ünnep- vagyon, mulassatok hát nagyon! — Oh, de furcsa társaság! — szólott egy vadrózsaág. — Hová mennek kendtek, hogy ilyen kifentek? — Ma lagzim van, brekeke! Béka király gyereke. Menyasszonyom. Aranyos. Nincs nála szebb varangyos! Szeme csodás. Teli bájjal, széles mosolygó szájjal. A gólya is szívesen venné, ha őt csak úgy megölelné. Csapunk olyan dáridót, hogy hangjával a rigót, barátom, a leveli béka is majd leveri! Ha akar dalolhat madár? Legfeljebb a szöcskepár. Táncol az ő. dalára... De nekünk nem kell mára! Mert kedves vadrózsaág, nincsen még egy oly ország, mint a tónak feneke. Kutykuruty, kvak, brekeke ... ezt jól jegyezd meg magadnak. — Jaj, gyerekek! Oh, egek! Ott egy gólya közeleg! Éppen mikor áll a bál... Gyorsan, Palkó, szaladj már! Ne gondolkozzál sokat, ugord át a bokrokat. Fogjad ezt a faágat és az összes békákat kergesd a vízbe be. Mit kérdezel? Hogy ebbe Hát látsz is más patakot? Kató is követte ebben, s Böske nagyot kacagott, versenyeztek, ki tud szebben. Pál nevetve földre ült... Erre a sok béka, s gólya hanyatthomlok menekült. De a lagzit megtartották lent, a tónak fenekén. Bár szerettem volna látni, oda mégsem mentem én ... Szarka Zoltán tanuló Az ember érdeklődésű a csillagok iránt valószínűleg egyidős magával az emberrel. Tárgyi bizonyítékok vannak arról, hogy kőkori őseink már 30—50 000 évvel ezelőtt is érdeklődtek bizonyos égi jelenségek, például a holdfázisok változása iránt. Igazi csillagászati megfigyeléseket azonban csak az úgynevezett nagy neolitforradalom, a földművelésre való áttérés idején kezdtek végezni; ez érthető, hiszen a növények életritmusa az évszakok vagyis a napév ciklusa szerint folyik. Az első mechanikus szerkezeteket, amelyek a bolygók, a Nap és a Hold látszó mozgásait utánozták, a görögök alkották meg. A mechanikus planetáriumok virágkora a XVII. századdal kezdődött, és eleinte a pto* lemaioszi geocentrikus, majd a kopernikuszi heliocentrikus világképnek megfelelően körmozgásokat végző golyókkal jelképezik a Nap, a Hold és az öt ismert bolygó látszó vagy valódi mozgásait. A mai planetáriumok másik őse az éggömb volt, amely ugyancsak az ókor szülötte. Ezeket az óriási gömböket kézi vagy vízi erővel forgatták, és a nézők e gömbök belsejében vízszintesen maradó padlózaton állva figyelhették a mesterséges égbolt lassú forgását a ráfestett csillagképekkel.. Európai gyermekek játékai Állandó kiállítás nyílt Egerben: ,az 1800-as évektől századunk közepéig használatos gyermekjátékokat mutatja be. A tárlat érdekessége, hogy nemcsak a hazánk polgári családjaiban élő kicsinyek játékait, hanem az Európa más országaiban használatos játékokat is bemutatják. A kollekció Faragó Lóránt fényképész hagyatéka, ezt a Dobó István Múzeum népi játékaival kibővítve mutatják be. Képünkön: vasúti terepasztal, amely — hozzáértők szerint — több mint 150 ezer forintot ér. Csillagok színháza PLANETÁRIUM Számcsere 8 15 22 29 36 43 50 57 64 Cseréljétek lel a mezőkben lévő számokat úgy, hogy minden vízszintes és függőleges sorban, valamint a két átlós sorban is a számok összege azonos legyen! (A megfejtést a 15. oldalon ellenőrizhetitek.) G. Nagy llián Kakukk Fák tövében kakukk billeg félve kukacot keres ágra röppen fészke nincs idegen otthonra les Csúfolja a füsti fecske az én fészkembe nem jöhetsz be tojásaid rakd a földre elgörgeti majd az ürge Szólt a kakukk KAKUKKKAKUKK reám kedves ne haragudj igaz más költött ki engem de mégis kakukknak születtem Sorsom a tollaimra írva fakadjak most ezért sírva mivé lenne kakukkságom ha megtagadnám kakukkságom Költse csak más fiókámat nem csúfolom meg fajtámat le meg maradi füsti fecske fogjunk szárnyat ne kezelj le
