Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-01 / 153. szám
1989. július 1., szombat Somogyi Néplap 5 A bogiári kápolnatárlatok képzőművészeti életünk jeles eseményei közé tartoznak nyaranta; amikor megelevenedik, megszínesedik a Ba- laton-part. A kápolnákban szívesen állítanak ki művészeink. Immár rangot jelent az itteni bemutatkozás lehetősége. Tapasztalataink szerint ezeket a tárlatokat sokkal többen látogatják, mint a déli part többi kiállítását. A közönség egy része (külföldi és hazai) visszatérő vendég, aki egy-egy jelentősnek ígérkező kiállítás élményéért nem sajnálja az időt és az útiköltséget. De ae úgynevezett spontán látogatókban, az erre sétálgató, csupán a plakátok hívására betérőkben sincs hiány, hiszen a két (vörös és kék) kápolna környezete is vonzó, lélekemelő, meditációra késztető. Ezúttal Jávor Piroska festő-, Asszonyi Tamás és B. Kopp Judit szobrászművész műveivel ismerkedhet meg a tárlatlátogató a vörös és kék kápolnában. Az előbbiben a szentendrei házaspár, Jávor Piroska és Asszonyi Tamás rendezkedett be vendégmarasztaló otthonosságot, meghitt közeget teremtve. Műveikkel, hogy úgy mondjam, sikerült belakniuk a nem nagy, de sajátos hangulatú helyiséget: annyi képet, plasztikát hoztak, ameny- nyi kényelmesen elfér, s élvezhető a néző számára. Mindegyik mű elegendő levegőt, fényt kap, következésképpen megfelelő figyelmet is a látogató részéről, akit nem sietős, felszínes ismerkedésre, hanem — éppen ellenkezőleg — a vizuális élmény befogadásához szükséges elmélyült szemlélődésre sarkall ez a rendezés. Jávor Piroska tőmondatokban fogalmaz, néhány vonallal, színfolttal — helyenként a gyermekrajzokra emlékeztető bájjal, eredetiséggel — érzékelteti intuícióit. Mestere Szentiványi Lajos volt a főiskolán, majd a szentendrei új művésztelepen kezdte meg önálló életét. Érzésünk szerint, Deim Páltól is tanult, s noha — mint említettük — rendkívül egyszerű eszközökkel, jelekkel fejezi ki hangulatait, emlékeit, ez a tömörítő, jelképteremtő képesség feltehetően egy bonyolult fejlődési folyamat eredménye. Különösen a Hispánia, a Játékos kedvem szobája, a Szeretnék megint Gross Ionában lenni, valamint a szabadság, a száguldás csodálatos élményét kifejező Lebegők, Vihar, Tavaszi felszállás című képei megkapóak, emlékezetesek. Asszonyi Tamás, akinek számos köztéri szobra áll Magyarország különböző városaiban, ezúttal a kisplasztika, az éremművészet mestereként mutatkozik be a kápolnatárlaton. Plakettjeiről a rendkívüli formakultúrát, készséget igénylő lírai műfaj, a szonett jut eszünkbe. Szabó Iván és Pátzay Pál egykori tanítványa immár markáns, egyéni arcélű művész, rá is (akárcsak feleségére) jellemző a szűkszavúság, a tőmondatos stílus. Enteriőrjeinek sajátos atmoszférája van, s alakjai főként aktjai mintha az álmok világában jelennének meg. A kék kápolnában az 1943- ban született B. Kopp Judit állította ki szobrait. Főként „fában” dolgozik, de a terrakottát és a bronzot (plakettet) is kedveli. Tanulmányait Budapesten és Firenzében végezte, mesterei: Matzon Frigyes, Győry Dezső, Pleidell Jártos és Emilio Granchi. Első sikeres bemutatkozása Rómában volt, a római magyar egyházművészeti kiállításon, s azóta több hazai és külföldi tárlaton szerepelt. Jelenleg Bogláron kívül még a Budapesti Galériában, a Csontváry teremben és Tápiószentmártonban láthatók alkotásai, valamint az ország több mint 30 templomában. A legtöbb műve szakrális témájú, ám a bibliai alakok, jelenetek között ott találjuk a Lúdas Matyi című feledhetetlen kompozícióját is, más „világi” témájú plasztikák között. Alakjait nem ábrázolja, hanem megjeleníti. Egy tömbből kifaragott több alakos kompozíciói magas hőfokú érzelmi azonosulást, drámaiságot fejeznek ki. Figurái főként próféták, szentek, s mégis: hús-vér emberek, szuverén egyéniségek. Egy kicsit olyanok, amilyennek a nép emlékezete megőrizte őket, a népművészet által is, amely B. Kopp Judit művészetére is hatott. Ezt bizonyítja a szinte naiv bájú Szent József, a Kis Madonna, a Jónás próféta, valamint a Zo- borhegyi remeték című kompozíciói. Szapudi András Érdeklik őket a hazánkban elkezdődött társadalmi folyamatok Megszűnt a zárolt könyvek tilalma Kalinyini könyvtárosok Háromtagú könyvtáros- küldöttség tartózkodik Somogybán, a megyei könyvtár meghívására. A szovjetunióbeli változások nem kerülték el a könyvtárakat sem. Az 1860- ban alapított kalinyini bibliotéka kérvényt nyújtott be, hogy megváltoztathassák nevét. Moldova Szvetlána Alekszejevna, a kalinyini Gorkij könyvtár olvasószolgálatának a vezetője elmondta : — Két javaslatunk is van a könyvtár elnevezésére. Rubcovról, az első könyvtárosról, illetve a könyvtár alapítójáról, Szaltikov Scsed- rinről szeretnénk megemlékezni a könyvtár újabb névadásával. — Miért merült föl, hogy nevet változtasson az intézmény? — Gorkij könyvtárból rengeteg van a Szovjetunióban. Ügy gondoltuk, a kalinyini könyvtárat helyi nevezetes személyről kellene elnevezni. A háborúban, 1942-ben a könyvtár teljesen elpusztult. 1954-ben új épületet emeltek, ezt 1972-ben tizenegy- ezer négyzetméter alapterületű intézménnyé bővítették. (A bővítés csaknem négyszeres alapterület-változta- tást jelentett.) Két és félmillió kötetből válogathatnak az olvasók. A négyszázhetvenezer lakosú Kalinyin város harmincnégyezer olvasója milyen könyveket forgat a legszívesebben? — kérdeztük Alekszejevnától. — Könyvállományunk harminc százaléka műszaki témájú, illetve szabadalmakat tartalmaz. Olvasóink zöme a történelmi dokumentumok iránt érdeklődik, szívesen forgatják a történelmi regényeket is. Renkívül népszerűek a krimik, ezekből azonban kevés van. Mintegy tíz- .ezer kötetet tesz ki az idegennyelvű irodalom, köztük megtalálhatóak magyarul Németh László, Szabó Magda, Fekete Gyula művei is. Ezeket az itt tanuló magyar főiskolások keresik. — A könyvek sikerlistájából arra következtethetünk, hogy főképp a harminc év körüliek látogatják a könyvtárat. , — A huszonöt—harmincöt évesek. A gyerekkönyvtár külön van nálunk, — A könyvtár nyilván nemcsak könyvkölcsönzéssel foglalkozik. — Nyolcvan—száz értelmiségi klubunk működik, író—olvasó találkozókat, vitaesteket szervezünk. A Pus- kin-ünnepség gazdája is a könyvtár, az itteni megemlékezéssel kezdődnek meg me- gyeszerte az évfordulós események. — Hány zárolt könyvet őriznek? — Föloldották a zárolt könyvek tilalmát a Szovjetunióban. Ilyenek már nincsenek. Mintegy öt—hatszáz kötet kerül ily módon az olvasók kezébe. Buharin, fw- bakov, Szolzsenyicin.- Paszternáktól is olvashatnának, ám tőle egyetlen kötetünk sincs — sajnos. A könyvtár technikai fölszereltségéről Odorova Galina Petrovnát, a letéti raktár vezetőjét kérdeztük. — A számítógépes földolgozásra térünk át. Korszerű, nyugati számítógépeket szeretnénk vásárolni. Szolgáltatásaink közül kiemelem a legfontosabbakat: rendelkezünk fénymásolókkal, a szaktájékoztatás iránt is nagy igény van. Adunk információt a vállalatoknak, s amennyiben sikeresen használták föl azokat, a nyereségükből áldoznak a könyvtárra is. A kaposvári és a kalinyini könyvtárosok tapasztalat- cseréje hasznosnak ígérkezik. A kaposváriak tavalyi első látogatását viszonzó ka- linyiniak a szakmai tapasztalatok gyűjtésén túl megyénkkel, hazánkkal is megismerkednek. Szarvaikból kitűnt, érdeklik is őket azok a társadalmi folyamatok, amelyek Magyarországon elkezdődtek. Hozzátehetem: drukkolnak nekünk. Horányi Barna A MEGÚJULÓ ISKOLA Balatoni beszélgetések Dr. Kelemen Elemér: Európához kell fölzárkóznánk A hazai reformfolyamatok hatvanas évekbeli, kezdeti idején a pedagógia műhelyeiben is pezsgés indult, ezt fejezte ki a somogyi „Balatoni beszélgetések" színes, gazdag, vállalkozó szellemű programja 1969-től 1972. ig. Öt éve „A megújuló iskola" — mondhatni nyári szabadegyetemi — előadásai pótolták a pedagógiai érdeklődés kielégítését. Most a két fórum gondolata találkozott, és Fonyódon újra megrendezték ja i,,Balatoni beszélgetéseket". A művelődési tárca új miniszterhelyettese, dr. Kelemen Elemér tegnap délelőtt a Karikás Frigyes Gimnáziumban tartott előadásában is fölidézte a somogyi pedagógiai kezdeményezést. a „Balatoni beszélgetések”-nek nemcsak a létjogosultságát, hanem értékteremtő szerepét is méltatta. Dr. Kelemen Elemér művelődési miniszterhelyettes időszerű oktatáspolitikai témákkal foglalkozó előadása a tárca irányításának programját érzékeltette. Oktatáskutatóként Somogybán írt műveinek szellemében most is történeti bevezetőt tartott. 1972-től elemezte a magyar oktatásügyet annak okán, hogy az oktatás reformjának megtorpanása csupán következménye volt a társadalmi kibontakozás megfékezésének. Az 1972-es oktatáspolitikai határozat mélyítette el azt a válságot, amelybe a közoktatás került — állapította meg. — Sok mindennel • szakítania kell a magyar oktatásügynek. Szakítani szükséges az elmúlt évek illúziókkal terhelt voluntarista művelődéspolitikájával — mondta dr. Kelemen Elemér. Ezután azzal foglalkozott előadásában, hogy újra birtokba kell vennünk a haladó magyar hagyományokat, és rendelkezésünkre állnak olyan nemzetközi tapasztalatok is, amelyek hozzásegítenek az átfogó és valós reform kibontakoztatásához az Oktatásügyben Magyarországon. — Európához kell fölzárkóznunk. A skandináv államok oktatásügyének kritikai alkalmazása eredménnyel járhat nálunk is — mondta, majd aláhúzta: — az oktatási rendszer struktúrájának megváltoztatása nélkül — amire eddig nem kerülhetett sor — nem érhetünk el eredményt. Néhány adattal érzékeltette az általános és középiskolai Oktatás buktatóit, fogyatékosságát, az érettségit biztosító középfokú oktatási intézményekben. Hazánkban az általános iskolát végzett diákoknak mindössze a 40 százaléka tanul középiskolában, míg Európában 80, Japánban 90 százaléka. Az oktatás struktúrájának megváltoztatása elképzelhetetlen az általános iskolai oktatás kiterjesztése nélkül. Szólt a 10 éves általános iskolai képzés bevezetésének gondolatáról. Szólt az általános- és szakképzés egységének fontosságáról, mint a következő évek fontos feladatáról. Előadása második részében a közoktatás tartalmi fejlesztésének néhány fontos állomását ismertette. Alapelvként fogalmazta meg. hogy a tananyagnak hozzá kell járulnia a személyiség fejlődéséhez, amit most a túlméretezett tananyag nem tesz lehetővé. (Horányi) l m, , —ni ' ■' RÁDIÓJEGYZET KERÍTÉS A HANGERŐBEN A gazdaságpolitikai műsorok — különösen azóta, hogy országunkban szinte állandósult a fizetésképtelenség veszélye — a leghallgatottabb adások közé tartoznak. Valószínűleg azért van ez így, mert tudják, hogy kedvező gazdasági változások nélkül senki sem boldogulhat. (Még azok sem, akiknek nagy tartalékaik vannak, hiszen az ő pénzüket is felfalja az infláció.) Sokan — nem ok nélkül — az anyagi javak növekedésétől. a fizetési mérleg tartós javulásától, az életszínvonal valóban érzékelhető emelkedésétől teszik függővé, elkerülhetjük-e az úgynevezett visszarendeződést, és elérhetjük-e a fő célként megjelölt demokratikus szocializmust. A kedd esti Hangerő című rádióműsor is nyilván erről az alapról tűzte napirendre gazdasági helyzetünk témáját. Bár a háromnegyed órában egy kicsit sokat markoltak a szerkesztők, azért elég „nagy” hangerővel sikerült „belekiabálni” az éterbe, milyen gondokkal küszködik a /nagyar gazdaság. Kétségtelen, hogy az előrelépéshez elengedhetetlen egy világos, realitásokra épülő program, amely mint tudjuk, mindmáig várat magára. Ehelyett kitűnő helyzet- elemzést kapunk hónapról hónapra azokról az okokról, melyek ide juttatták az országot. Gyártottunk és gyár. tunk — a gazdálkodást „megkönnyítő” — seregnyi törvényt, jogszabályt. A várt eredmény azonban rendre elmarad ... A rádióban az egyik szakember negatív példaként említette erre az önálló exportjogot. Ez az új rendelkezés — úgymond — bizonyos megkötésekkel (például engedélyeztetéssel) nemhogy előmozdítaná, hanem éppenséggel akadályozza ap. önálló export megvalósítását. Az említett jogász szerint a hivatalnokok mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák, szükség van rájuk. Bizonyára sok igazság van ebben, ám nálunk egyes apparátusok nemcsak saját fennmaradásuk érdekében szabályoznak, hanem azért is, mert felső biztatást, sőt utasítást kapnak rá ... Beleadnak anyait, apait. . Mert nálunk a gazdálkodásban még mindig az nyújt valami (egyébként hamis) biztonságérzetet, ha mindent körülbástyázunk rendeletekkel, jogszabályokkal. Nem vesszük észre, miközben a kitörés útját keressük, kerítéseket építünk magunk köré. Van valami azért, ami serkenti a lustát fegyelmi nélkül is. s minősíti is a munkát, az árut ezernyi szabály nélkül is. S ez a piac! Vagyis hozzá kellene fogni végre jogszabályok gyártása helyett a piacgazdálkodáshoz — vállalva annak minden kritériumát — és nemcsak félig menni az úton. A Hangerő engem leginkább a meglevő kerítésekre figyelmeztetett. Szegedi Nándor Kápolna és művészei]
