Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-01 / 153. szám
Somogyi Néplap 3 SE PIAC, SE PÉNZ Zöldágra jut a Zöldért? A nyári szezon első napjaiban a Zöldért megszüntette siófoki telephelyén a zöldség- és gyümölcsforgalmazást. Ennek okairól Báli Gyulát, a Somogy Megyei Zöldért Vállalat igazgatóját kérdeztem. — Siófoki kirendeltségünk kifejezetten gazdasági okok miatt hagyott fel e szolgáltatásával — mondta. — Évi 4 millió forintos munkabért takarítunk meg az adminisztráció és a kiszolgáló személyzet leépítésével. Piaci pozíciónkat nem adjuk fel a terület ellátását a 44 kilométerre levő fonyódi le. rakatunk vette át. Gondolkodunk azon is: miiképp hasznosítsuk a felszabadult siófoki kapacitást. A Szeged melletti, forráskúti termelőszövetkezettel tárgyalunk kft. alakításáról — mi biztosítanánk a technikát, ők az árut. Mi nem tudjuk vállalni a siófoki lerakat évi két és fél millió forintos veszteségét. Elképzelhető az is, hogy vámszabadterületté alakul a telep: ebben az esetben főleg építőanyagok forgalmazásával foglalkoznánk. — Élelmiszeripari tevékenységet szerettünk volna folytatni — kapcsolódott a beszélgetésbe Hetesi Ferenc főkönyvelő. — Gyógynövények és zöldségek szárítását végeztük volna, de a helyi tanács környezetvédelmi okokra hivatkozva meg. vétózta ezt. A zöldség és gyümölcs forgalmazása stagnál az egész megyében. Ta. valy 70 forint volt a málna kilója, most 30-ért sem tudjuk eladni. Hét vagon vár ma szállításra. Ha nem érkezik meg a kamion, reggelre 2,5 millió forintos vesz. teségünk lesz. Tegnap 70 mázsa meggyet hoztak visz- sza a Balaton-partról — a kárunk 70 ezer forint. A leginkább veszteséges tevékenységeket fel kell számolnunk — erre példa a siófoki. A siófoki telephely udva_ rán most néhány üres raklap árválkodik. A meglevő szociális létesítményt — benne konyhával, étterem, mel, mosdókkal — a megmaradt két fizikai munkás használja öltözőnek. A szá_ razraktárban esős időben ládák karbantartását végzik. A két, egyenként 50 va- gonos mélyhűtőben néhány láda üdítő. Állhatna az udvaron is. — Ügyeinket a kaposvári központban intézik — mondta egy magát megne. vezni nem kívánó dolgozó elkeseredetten — állítólag így vagyunk gazdaságosak. Trenyik Tibor, a fonyódi kirendeltségi vezetőhelyettese arról tájékoztatott, hogy dolgozóiknak nem jelent különösebb terhet a siófoki területellátás. Napi 30 mázsa zöldséggel és gyümölccsel kell többet kiszállítaniuk a megnövek'edett vevőkörnek. Dolgozóikat teljesítménybérben fizetik: így az esetleges több munka több pénzt is jelent. A siófoki 501-es számú Zöldért üzletvezetője, Csordás Jánosné elmondta: nem tapasztaltak lényeges különbséget a helyi forgalmazás megszűnése óta az ellátásban. Mindennap, közel két mázsa áru érkezik. Nagy segítséget jelent, hogy jogot kaptak gyümölcsfelvásárlásra. Mindenkinek így a legjobb? (Czene) Ellátás és közhangulat Kereskedőkkel találkozott az első titkár Sárdi Árpád, a megyei pártbizottság első titkára a somogyi kereskedelmi vállalatok, illetve szövetkezetek vezetőivel és az ottani pártbizottságok titkáraival találkozott tegnap délelőtt Kaposváron, az okatási igazgatóság épületében. Dévényi Zoltán, a megyei pártbizottság tagja, a Balaton Fűszért vezérigazgatója köszöntőjében elmondta, hogy hasonló találkozásra évek óta nem volt példa, meglehet a kereskedelem helyzete indokolta volna. Sárdi Árpád mellett a kérdések megválaszolására- vállalkozott dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság titkára és dr. Győri József, a megyei tanács főosztályvezetője is. A megyei pártbizottság első titkára mindenekelőtt a Központi Bizottság legutóbbi üléséről tájékoztatta a somogyi kereskedőket, s őszin. tén válaszolt kérdéseikre is, amelyek a pártvezetés átalakulásával, a szervezeti élettel voltak kapcsolatosak. Sárdi Árpád kérdést kapott egy, a tegnapi -lapunkban megjelent nyilatkozata kapcsán is. Ott azt mondta, hogy örül a mező- gazdaság demonstrációjának. Mit szólna egy esetleges kereskedősztrájkhoz? Sárdi Árpád elmondta, hogy nem ért egyet a sztrájkkal, de ez a demonstráció szükséges volt. mert bebizonyította, hogy a parasztságnak is van véleménye, amire oda kell figyelni. Az viszont egészen más következményekkel járna, ha a kereskedők bezárnák a boltjaikat. Természetesen ismert az MSZMP megyei vezetői előtt is, hogy a kereskedelemben dolgozóknak súlyos gondjaik vannak. Somogybán is fontos, lakossági közhangulatot befolyásoló kérdés az áruellátás, amely — az országosÖRÖKIFJÚ FIAT Kilencven éve alapították hoz hasonlóan — a megyében is fejlődött. Gond, feszültség azonban nálunk is bőven akad. Megnőtt az igény az olcsóbb áruk iránt! A megyei pártvezetés fontosnak tartja, hogy az ágazat megfelelő módon és időben alkalmazkodjon a megváltozott feltételekhez. Tudomásul kell venni azonban, hogy nincs pénz a fejlesztésekre, s bizonyos területeken a lakossági -kereslet is visz- szaesett. Ez újabb gondokhoz vezet: a kereskedelemben az alapvető cikkeknél kicsi az árrés, emiatt alacsonyak a bérek és növelésükre ilyen körülmények között nem is lehet számítani.. „Tudjuk, hogy a piacgazdaságban, illetve egy a felé tartó gazdaságiban nem kérhetjük számon az ellátási felelősséget. Tudjuk, hogy a szabályozórendszernek kell olyan feltételeket kialakítania, hogy mind termelési, mind forgalmazási oldalról biztosított legyen a szükséges árualap, amellyel szemben fizetőképes kereslet áll. Ennék figyelembevételével is sokat lehet tenni azért, hogy a lakosság áruellátása a jelenlegi feltételék ts lehetőségek mellett is jobb le. gyen”. Sárdi Árpád külön szólt az idegenforgalom helyzetéről ÍSu Az itteni gondok jelentős része túlnő a megyei hatáskörön. s ezt több alkalommal is. jelezték a központi szerveknek. Kevés anyagi lehetőség1 van a minőségi turizmus megteremtésének feltételeire, ezért szeretné a megyei pártvezetés is, ha az ágazatban keletkezett jövedelmek egy nagyobb érdekeltséget biztosító része a keletkezésének helyén maradna. Az első titkár elmondta, hogy a belső területek idegenforgalmáról sem szabad lemondani. Kilencven éve, 1899. július elsején alapították Európa legnagyobb autógyártó cégét, a Fiat-ot. A torinói előkelő társadalom kilenc tagja gyűlt össze Brischaresio gróf kastélyában, hogy aláírja az alapító okmányt. A szervező egy vállalkozó kedvű ifjú katonatiszt, Giovanni Agnelli. A tőke, amit összeadtak: 300 ezer líra (ma már egy robogó sem telik ki belőle, ám akkor igen nagy pénz.) A cél: automobilok gyártása. A céget „torinói olasz autógyár” (ennek rövidítése a Fiat) néven jegyzi be a közjegyző tíz nappal később, őszre kész is az első jármű. „3 1 2 HP” névre hallgat, s inkább hasonlít konfliskocsihoz, mint a mai autókhoz. A Fiat ma egyedül áll a porondon. Nemzetközi multinacionális cég 150 országban 700 leányvállalattal, 277 ezer alkalmazottal, 45 ezer milliárd líra (32 milliárd dollár) árbevétellel. A titok: az autógyártás mellett több lábra állítani a vállalkozást. A Fiat 1901-ben már gyárt omnibuszt, 1903-ban teherautót, szállító járműveket, 1905-ben kerül ki üzeméből az első hajómotor, 1908-ban az első repülőgépmotor. 1915- től katonai repülőgépeket állít elő. 1917-től vasúti szerelvényeket is. A második világháborút követően a „szenátor úr'” után a „tanár úr”, Vittorio Valletta foglalja el a torinói Fiat-birodalom komor vezérigazgatói irodáját. Ő is nagy ipari szervező. Az ötvenes években a Fiat belefog a traktorgyártásba, majd az atomipar következik, a távközlés, mára az űrkutatás. Jelen van ugyanakkor bankokban, az idegenforgalomban, lapkiadó (a torinói La Stampa az övé) és a fut- ballüzletben is: a feketefehér csíkos Juventus, a legtöbb olasz bajnokságot nyert klub szintén a Fiat-birodalom része. A nagy szerelem azonban máig a gépkocsi. A multinacionális kolosszus üzleti forgalmának felét ma is ez adja. A legendás Fiat- modellek — a háború előtt a Topolino, 1955-ben a híres 600-as és 500-as (Valletta is ezzel járt), később a 124-es (amelyik a szovjet Ladák ősanyja), mára a Tipo — hozzátartoznak a gépkocsi- gyártás történelméhez. A Fiat-ideál következetesen a kiskocsi, az olcsó népautó. 1988-ban 2 millió Fiatgépkocsit gyártottak és adtak el, ezzel első az európai gyártók között, s övé a piac 15 százaléka. Giovanni Agnelli, az unoka (az „ügyvéd úr”) — aki ma áll a birodalom élén — büszke arra, hogy méltó folytatója a cégalapító nagyapa művének. A Fiat 90 évesen életerősebb, mint valaha, s készülődik az Agnelli- dinasztia negyedik nemzedéke is. Magyar Péter (Róma) Vannak jó, figyelemre méltó kezdeményezések már most is, mint például a vadászturizmus fejlesztése, a kastélyok hasznosítása. „Az idegenforgalomban, a vendéglátásban ne legyen diszkrimináció külföldi vagy magyar, gazdag vagy szegény között, legyen mindegyik egyformán kedves vendég. Jó vagy rossz hírünket ők valamennyien szertevi- hetik a világban. Mindezekhez elengedhetetlen a megfelelő személyi feltételek kialakítása, folyamatos hasznosítása is.” (Nagy) Exportnövelő beruházásként, új, olasz gyártmányú palackozó gépsor üzemi próbája folyik a Balatonboglári .Mezőgazdasági Kombinát borászati üzemében. A húszmillió forintos beruházással létrehozott gépsor borból, illetve szénsavas italokból óránként háromezer nagyméretű — másfél literes —, vagy kisméretű — két deciliteres — palackok töltésére alkalmas. A nagyméretű palackokba töltött minőségi borok után az USA-ból, a kisméretű palackok után viszont a Malév és más légitársaságok részéről van jelentős megrendelésük. (MTI-fotó — Kálmandy Ferenc felvétele) VISSZHANG NE A BOKSZOT, A PÁRBESZÉDET FOLYTASSUK! A Somogyi Néplap június 24-i számában dr. Horváth Ferenc országgyűlési képviselővel készített beszélgetéshez szeretnék hozzászólni. Egyrészt azért, mert az interjúban név szerint is említenek, másrészt azért, mert a gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztésével munkakörömből adódóan foglalkozom. A személyemet érintő megjegyzések kapcsán az a véleményem, hogy az érdemi érdekképviseletet nem a lakcím, hanem a felfogás és a cselekedet minősíti! Attól tehát, hogy egy megyei tanácstag Kaposváron lakik, ugyanúgy tisztességgel képviselheti a községben élő választói érdekeit, mint a helyben lakó. Pontosítanom kell dr. Horváth Ferenc véleményét abban is, hogy a megyei itanácsban nem Csurgót képviselem, miután nem a csurgói, hanem a Zákányi Községi Közös Tanács választott megyei tanácstaggá. Végrehajtó bizottságunk pedig nem területi elv alapján került megválasztásra, tagjai nem területi, hanem megyei érdeket képviselnek. Meglepett, hogy az országgyűlési képviselő saját területének megyei tanácstagját sem ismeri. Pedig a térség érdekeinek képviseletében az országgyűlési képviselő és a megyei tanácstag közös fellépése nélkülözhetetlen. Ennyit a személyes jellegű kérdésekről. A gazdaságilag elmaradott térségekkel kapcsolatban tett megjegyzéseit nem tudom elfogadni. A pályáztatás rendszerét ugyanis kormányhatározat írta elő. E rendszert kezdettől fogva kellő nyilvánossággal és demokratikus döntési mechanizmus mellett bírálták el az erre illetékes megyei testületek. (Ezt a — szerinte — „bonyodalmasra formált” gyakorlatot a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság és a Pénzügyminisztérium külön-külön is az országban az egyik legjobb és legkorrektebb módszernek minősítette.) Sajnos nemcsak Csurgó térsége maradt ki 30 éven keresztül a jelentősebb fejlesztésekből, hanem azok a térségek is, amelyekre mint ellenpéldákra hivatkozik. Aki ismeri ugyanis, az tudja, hogy a zselici térségben semmifajta érdemi fejlesztés nem történt. A tabi térségben (Tab ipari üzemeinek kivételével) hasonló a helyzet. Ugyanakkor érdemes lenne összehasonlítani Csurgó és más hasonló kisvárosok infrastrukturális ellátottságát, mert e tekintetben Csurgónak nincs szégyellnivalója. A csurgói térségre jutó fejlesztési támogatás 28 százalékos arányát okkal íehet kevesollni, azonban az is hozzátartozik a valóságos képhez, hogy e térségből a pályázatoknak mindössze 18 százaléka érkezett! Az is a képhez tartozik, hogy alig volt eredeti új és megvalósítható ötlet közöttük. Az egy pályázatra jutó támogatás a térségben egyébként meghaladta 20 százalékkal a megyei átlagot. Dr. Horváth Ferenc szerint: „elintézték, hogy Somogy- bükkösdön ne épülhessen meg a szarvasmarhatelep”. Ha vette volna a fáradságot, és megkérdezte volna a gyéké- nyesi termelőszövetkezet vezetőit erről, akkor tudná, hogy a gazdasági feltételek alapvető változásai miatt a termelő- szövetkezet módosította pályázatát. Végül is a somogybük- kösdi telep helyett a gyékényesit kívánta megvalósítani, amelyhez az általa kért 5 millió forint támogatást a végrehajtó bizottság biztosította! (Időközben a beruházás nagysága és a MÉM-táfnogatás csökkenése miatt a tsz kérelme alapján a megyei támogatás is arányosan csökkent.) Meggyőződésem, hogy nem szolgálnak jó ügyet az olyan félig kimondott gyanúsítgatások, mint amit dr. Horváth Ferenc a következőképpen fogalmaz meg: „Egészen véletlen, hogy az elmaradott térségi támogatásból Kaposvár környékén valósult meg a legnagyobb beruházás?” Szeretném a képviselővel ezúton is közölni, hogy ez nem véletlen. Ugyanis a szennai termelőszövetkezet vezetőinek — és nem másoknak! — jutott eszébe, hogy a csomagolóanyag-gyártásban hallatlan gazdasági és piaci lehetőségek rejlenek, és erre gazdasági társaságot szerveztek. A lízinggel együtt 410 millió forint értékű létesítményt hoztak létre, amelyhez a gzadaságilag elmaradott térségek alapjából mindössze 15 millió forint (4 százalék) támogatás jut. Ügy gondolom, hasonló jó ötletek kidolgozására és végigvitelére másoknak is meg'-' volt a lehetőségük. Így jó lett volna, ha a cikkben említett porrogi kivételes területi adottság hasznosítására vonatkozó pályázatot a vállalkozók megfogalmazták volna. Ez ugyanis nemcsak „guruló forint”, hanem vállalkozás kérdése is. Engedtessék meg, hogy a világkiállítással kapcsolatban is kifejtsem személyes véleményemet. Meg kell mondanom, hogy én a világkiállítás támogatója vagyok, mert meggyőződésem, hogy nemcsak Budapest érdekeit szolgálja. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a világ minden tájáról ide- sereglő vendégek csak a világkiállítást látogatják meg. Biztos vagyak benne, hogy aki messzeföldről hozzánk érkezik, az megtekinti egyéb látnivalóinkat, értékeinket is. Ügy gondolom, hogy valamennyiünknek azon kell dolgoznia és gondolkodnia, hogy a világkiállítás kapcsán mit nyerhet megyénk, és benne a csurgói térség is. A világkiállítás „apropója” lehet az autópálya továbbépítésének, a Budapest— Trieszt közötti kapcsolat megteremtésének. Közvetlenül érinthet bennünket a déli határátkelőhelyek korszerűsítése, a hírközlés gyorsított rekonstrukciója. Lehetőséget látok abban, hogy kastélyaink idegenforgalmi célú rekonstrukciójával speciális kínálatot teremtsünk a külföldiek számára. Nem sorolom tovább a számunkra kedvező lehetőségeket. Úgy vélem, hogy ezek kiérleléséhez és megvalósításához minden politikusnak és szakembernek érdemes lenne felelős gondolatokkal hozzájárulni. Végezetül vitatkozni szeretnék a képviselőnek azzal a felfogásával, amit az interjú címe is kiemel, hogy „ha ringbe szólítanak, ütni kell”. Hiszem, hogy ma ebben az országban és Somogy megyében is: nem a bokszot, hanem a párbeszédet kellene gyakorolni. Brandtmüller István a Somogy Megyei Tanács elnökhelyettese
