Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-24 / 172. szám
1989. július 24., hétfő Somogyi Néplap 3 kínos órák A BOLTOKBAN A hét végén húsellátási zavarok voltak Kaposváron. Alig hihető, hegy abban a városban, ahol talán az ország legmodernebb húsfeldolgozója működik, megeshet ilyesmi. Ezért szombaton megkérdeztük: igaz-e a hír? A kaposvári vasútállomással szemben levő húsáruházban Sikes Lászlóné üzletvezető-helyettes szerint az ellátási zavarok miatt nehéz órákat éltek át a múlt héten : csütörtökön már azt kellett a meglepődött vásárlóknak mondani, hogy nincs hús. (Csak zárójelben jegyezzük meg: meg is indult a suttogás, „emelik a húsárakat", illetve csődöt mondott a húskombinát.) — Mi történt? — A Kaposvári Húskombinát váratlanul bejelentette: leáll a szállítással, mert nincs vágás és a szokásos húsz helyett csak nyolc féldisznót küldött. Üzletünk vezetője, Dekker Kálmán kétségbeesetten telefonált minden számbavehető beszerzési forráshoz — így Böhö- nyére, Lábodra, Szigetvárra, hogy pótolja a hiányzó Zavarok mennyiséget. Nem sok sikerrel, mert mindenütt azt mondták, hegy ilyen váratlanul benyújtott igényeket nem tudnak kielégíteni. Akadt hely, ahol kicsit gúnyosan azt is megjegyezték: „... akkor találnak meg minket, amikor baj van?" Tudni kell, hogy a húsáruház (persze szerződéssel agyonbiztosítva) a Kaposvári Húskombinátra épít. Az áfész vezetése ragaszkodik a megállapodáshoz, s — noha lenne rá mód —, megtiltja a más forrásból történő beszerzést. (A húskombinát azonban úgy látszik, nem tartja ennyire fontosnak azt a bizonyos szerződést.) A bolton végül is a Dal- mandi Állami Gazdaság könyörült meg és küldött árut. Így ki tudták elégíteni a csütörtök óta bizonyára a szép húsra kiéhezett vásárlókat. A vezetőhelyettes szerint a hét elején Böhönyén próbálják meg lebiztosítani a folyamatos ellátást. Nem tudni, milyen sikerrel. . . Mindenesetre ettől az úttól függ, lesz-e mit árulni ezen a héten. a húsellátásban A kaposvári Csemege ABC-ben Balogh Jolán részlegvezető elmondta: náluk is gondot okozott a húshiány. A szerződéses mennyiséget leszállította ugyan a Húskombinát, azon felül azonban nem volt hajlandó adni egy kilót sem. Arra a kérdésre, hogy mit mondjanak azoknak, akiknek nem jut hús, azt a választ kapták: „mit érdekel minket, hogy maguk mit mondanak a vásárlóiknak ...” A Zselic Áruház élelmi- szerosztályának vezetője, Marcsingó Józsefné megerősíti az ellátási zavarok hírét. Vásárlóik azonban szerencsére ebből eddig semmit sem éreztek, mert egy „füles" révén időben értesültek a várható gondokról, és azonnal intézkedett, hogy a böhönvei húsfeldolgozó segítse ki őket. — A jelenlegi készlet hamarosan elfogy — jegyezte meg —, továbbra is a böhö- nyeiekben bízunk. Hogy nem alaptalanul-e, az most a hét eleji tárgyalásokon derül majd ki. Két üzletben — a Zöldért Tanácsház utcai hentesáru- és húsboltjában, valamint a Honvéd utcai ABC-ben azt mondták, hogy náluk semmiféle zavar sem keletkezett az ellátásban. Az előbbinél Horváth László boltvezetőhelyettes azt is hozzátette, hogy a húskombinát olyan nagy mennyiségű árut szállított, hogy szinte gondot okoz a tárolása. Igazán csak a jó kapcsolat kedvéért vették át a szállítmányt. A Honvéd utcai ABC-ben Mezei Lászlóné is „bőkezű" húskombinátról beszél. Bizonyságul a hűtőket is megmutatja. — Igaz — tette hozzá — ez a hús nem az a hús. Szerintük a gyönyörű karajok nem a Kaposvári Húskombinátból, hanem valószínűleg Budapestről kerültek ide. — Ma (azaz szombaton) telefon telefont ér — jegyzi meg. — A boltokból azt kérdezik tőlünk, kaptunk-e húst. A válaszunk ezek után csak az lehet, hogy igen . . . Szóval nem értjük, mi van itt. Mi sem. Ezért ma a húskombinát illetékeseitől kérünk erre feleletet, mivelhogy a vállalatnál a hét végén senkit sem találtunk. (Szegedi) ANGLIÁBÓL ÉRKEZETT Köszönet a vendéglátóknak Kaposvár angliai testvérvárosa Bath. Egyeteméről június 17—24. között — a Kaposvári Tanítóképző Főiskola vendégeként — pedagógusdelegáció tartózkodott Kaposváron. Nevükben Agnes Turner levelet írt Papp János kaposvári tanácselnöknek, amelyben megköszönte a somogyi és a magyarországi vendéglátást. A levele így hangzik: „Rövid tartózkodásunk alatt sokat tapasztaltunk. Rengeteg téves nézet szállt el. \Mindegyikünk tájékozottabb a valóságos helyzetről országukban és mindegyikünk gazdagabb ezzel a tapasztalattal. Két városunk iközött la kapcsolat többé nem elméleti. Néhányan találkoztunk városuk néhány lakójával. És kik a legjobbak ilyen első találkozásra: a tanárok! Általuk a gyerekek százainak tudatában kinyílnak az ablakok a következő hetekben, hónapokban, években. A tanítóképző főiskola és különösen az idegen nyelvi tanszék rendkívüli vendéglátó volt. A programok, amelyeket szerveztek, itanulságosak és !élvezetesek is voltak. Sokat tudtunk meg a magyarországi közoktatásról és Magyarországról is. Idegenvezetőink, Sárosdy lvánné és Varga Gyöngyi rendkívüliek voltak, nemcsak a szervezésben, hanem fáradhatatlan odaadásukban, hogy feláldozzák idejüket annak érdekében, hogy maradéktalanul jól érezhes- sük magunkat, iLegyen szives köszönetünket átadni nekik. Várjuk ,egy csoport viszontlátogatását 1990-ben. Biztos vagyok abban, hogy Önök, a városi tanács támogatják őket minden lehetséges módon. A Bath Városi Tanács nagyon nagylelkű volt hozzánk, pénzügyi támogatásukkal, ami nélkül a ‘mi utazásunk sem valósulhatott volna meg. És végül ,hadd mondjak személyes köszönetét önnek. Mindnyájan inagyra becsültük az időt '(és igyekezetei, amit On szánt a velünk való találkozásra. Rendkívül barátságosnak, jól tájékozottnak és tanulságosnak találtuk' Önt." EGY SZOMORÚ VIDEÓMŰSOR Boldogtalan tulajdonosok Pereg az amatőr videóLassú a felvásárlás film a Pannon Wolf Kft. igazgatójának szobájában, (Kéretik megjegyezni, hogy annak a nyugati úrnak, akinek neve a cégben szerepel, az égvilágon semmi köze sincs ahhoz, ami itt történik. Mindezért elődje, a Somogyép a felelős.) A videofilmét az a hét lakó mutatja be, aki egy hirdetés nyomán a kaposvári Mátyás király utca és a Corvin tér sarkán épült házakat megvásárolta, egyenként potom kétmillióháromszázezer forintért, és úgy gondolta, ezzel megteremtette a maga és családja számára a korszerű otthon melegét, vele a családi boldogságot. Ám már- a beköltözéskor — ez év márciusában — úgy látszott, hogy ez a feltételezett boldogság némi csorbát szenved, mert any- nyi (a garanciában kijavítandó) hiba, hogy némelyek arra is gondolhattak, ha valóban tisztességgel megszüntetik azokat, még jó ideig zúgnak körülöttük a gépek. A zajtól azonban nem kellett szenvedniük, mert volt ugyan jegyzőkönyv arról, mit kellene helyrehozni, az építők feléjük sem néztek, noha levélben, szóban (táviratban) jelezték a kivitelező és a Somber igazgatójának, hogy semmi sem történik. Erre sem reagáltak. Pedig ez alatt a négy hónap alatt is történt, még egy s más — mármint a lakásokban. Hogy pontosan mi, azt éppen a videofilm mutatja be, diszkréten, a dokumentáció kegyetlen igazságával. A nézők ezúttal a kivitelező vezetői, a panaszosok, no meg az újságíró. Szomorú a műsor. Amit látunk, az bőven elég ahhoz az elkeseredettséghez, amely ma jellemzi a lakók lelki- állapotát, és egyben hű tükre a magyar építőipar elmúlt évtizedekben sajnos társadalmi méretekben oly jól megismert jellegzetes hibáinak, baklövéseinek. E széles hibaskálán a fegyelmezetlenségtől az ellenőrzés elmulasztáséin, a munkások és helyi vezetők felületességén át a „sokat akar a szarka, de nem bírja a farka" szólás igazságáig sok minden megtalálható. Elhiszem az egyik lakó kétség- beesett kijelentését: — Ma egyszerűen nem tudjuk, mi lesz velünk. Stresszben élünk. Remeg a térdem, emelkedik a gyomrom, ha elindulok a munkahelyemről az otthonomba, amelyről — anyagi áldozatokat nem kímélve — azt gondoltam, pihenőm és regenerálódásom színtere lesz. Vajon érezheti-e magát másként valaki, ha a plafonról csöpögő vizet gyűjtő lábosokat, lavórokat kell kerülgetnie; figyelnie, hogy az elképesztő hanyagsággal elkészített és beépített ablakokon át hogyan viharzik be a szél és az eső, miként megy szinte órák alatt tönkre a szőnyegpadló és a tapéta? Aligha! A vállalati vezérkar egykét tagja a film megtekintése után még megpróbálja a magyar építőipari „hagyományok" szellemében megmagyarázni az okokat, mégpedig olyan „hitelességgel”, hogy ha a panaszos érzékenyebb- lélek, akár mégi meg is könnyezheti a vállalat nehéz helyzetét, ám Kiss Béla igazgató határozott közbelépéssel elvágja ezt a fonalat és kijelenti a következőket: — Mélységesen sajnáljuk. hogy ez így alakult. A cég nevében elnézést kérek a lakóktól, és megígérem, minden olyan hibát, amelyről: bebizonyosodik, hogy mi követtük el, kijavítunk. Nem kivétel ez alól természetesen az sem, amit korábban jegyzőkönyvbe foglaltunk. Azt is megígérem, hogy a Somber és köztünk ez ügyben felmerült (felmerülő) vita következményeit nem hárítjuk a lakókra, Szimpatikus beszéd, annyi szent! A lakók mégis nyugtalanul fészkelődni kezdenek. A hirtelen feltoluló kérdéseket meg is fogalmazzák. — Jó, jó — mondta az egyik —, de ki dönti el, hogy mj keletkezet a kivitelező hibájából? Egy másik: — Mikor kezdik és mikor fejezik be a munkát? Kivel kell a kapcsolatot tartanunk? A művezetőnél kell kuncsorognunk, ha gondunk akad? Követelhetjük-e a kárunk megtérítését, annak a sok ezerre rúgó munkának az értékét, amelyet azért végeztünk, mert • kezdetben még azt hittük, képesek leszünk elhárítani a rossz kivitelezés következményeit? Egyáltalán mi a garancia arra, hogy a vállalat most valóban lép, amikor négy hónapig úgyszólván alig tör- •fént valami, és ami történt, abban sincs sok köszönet. (Jellemző: a bádogos azzal ment el, hogy befejezte a javítást, amit persze senki sem hitt el. Valahogy sikerült visszaimádkozni. Ezután még másfél napig dolga akadt!) A főmérnök e kérdések fölemlegetése közben dühösen reagál. Azt mondjam — „Ha ennyire nem bíznak bennünk, akkor kár itt ülnünk". Az igazat megvallva, nem tudtam rájönni, mire építi a történtek után ezt a fene nagy bizalmat, de úgy látszik, még mindig az érzelmeinkre és nem a tényekre alapozva foglalunk állást. Az igazgató leinteti ugyan beosztottját, de a szép biztató szavakon, a jószándékú tenniakarás ismételgetésén túl ő sem ad semmiféle biztosítékot. . Talán, mert hihetőnek tetszik amit ígér, talán mert még mindig elkerülhetőnek látszik a bíróság, a lakók hajlanak a bizalomra. Erre szokták mondani: majd az idő eldönti, jól tették-e, hogy hittek. Szegedi Nándor Gabonagondok 58 574 hektárról kell az idén betakarítani a búzát Somogybán. Eddig a munkák harmadával végeztek az üzemek. A termésátlag 48,64 mázsa hektáronként. A betakarított 8700 vagon termésből 7000 vagonnal szállítottak a Gabonaforgalmi Vállalat tárolóhelyeire. — Nem rajtunk múlik az átvételek üteme: a gazdaságok átadókészsége egyéb problémák miatt gyenge — mondta Perge István, a Ga- bonafmgalmi és Malomipari Vállalat igazgatóhelyettese. Azokban a gazdaságokban, ahol repcét és borsót is termesztettek, az összetorlódott növényérések miatt vontatottan halad a betakarítás. A lábon álló búza jobban bírja a pár napos várakozást, míg a borsó tönkremegy, a repce becőjéből szerterepülnek a magvak. Hiába, a bőség zavarkeltő: hatása mindenütt érvényesül. A GMV 370 millió forint előleget, fizetett a gazdaságoknak. Jelenleg sincs a megyében fennakadás, hiszen a leszállított tételeket azonnal fizetik, készpénzzel és váltóval egyaránt. Úgy határoztak a MÉM, a Pénzügyminisztérium, a Kereskedelmi Minisztérium és az Országos Tervhivatal illetékesei, hogy kedvezményt kapnak azok a vállalatok, szövetkezetek, melyek az ez évre leszerződött mennyiségen felül vesznek át a termelőtől kajszit, őszibarackot és körtét. Kissé megkésett ez az ösztönzés, hiszen a termékértékesítési szerződéseket már tavaly megkötötték, az exportlehetőségek behatároltak, nem valószínű, hogy nyitásra kerül sor. Belföldön általános a vélemény, a feldolgozott termék ára nem versenyképes az otthon eltett befőttel, lekvárral. Talán ha a dömpingnek ár- mérsékelő hatása volna .. . Erről azonban nem szólnak a híradások. A Nagyatádi Konzervgyárban Simon Lászlóné megerősítette az exportpiac zártságát. Ök is csak akkor tudnának élni ezzel a felajánlott lehetőséggel, ha a belföldi igény olyan lenne, A minőségről Perge Istvántól megtudtam, hogy az első szállítmányok kiváló minőségűek voltak. Sajnos, az idő múlásával, a közbejött csapadék és túlérettség hatására a minőség gyengült. A malmi I-es minőségű búzákat azonnal a malmok tárházaiba szállítják. — Hogyan állnak az exporttal? — összesen 9000 vagonnyi búzára kötöttünk szerződést. Szállítmányaink a Szovjetunióba és az NDK-ba mennek. Eddig 700 vagonnal teljesítettünk, partnereink a de felesleges kockázatra nem vállalkoznak.. Csábító a hitelkamat átvállalása, de nem élnek a lehetőséggel.-Megkérdeztük Báli Gyulát, a Zöldért Vállalat igazgatóját is. Elmondta, hogy megyénk kajsziból nem exportképes termelő. A szór- ványgyümölcsösöket növényvédelmi előírások miatt zárták ki az exportból. Az őszibarack esetében a vállalat engedélyezte azt, hogy a termelő közvetlenül a pultra szállítson, így a felvásárlás — raktározás — terítés során keletkező minőségi károsodástól megóvható ez a nemes gyümölcs. Körtéből számottevő mennyiséget megyénkben csak a bárdibükki gazdaság és a Siófoki Állami Gazdaság termel, mindkettő önálló exportőr, tehát a Zöldért nem kapcsolódik be a kereskedelmi folyamatukba. Az egyéb körtetermés szintén a már említett szórványgyümölcsöst sújtó megkülönböztetés alá esik, csak belföldi értékésítésre hasznosítható. további tételeket is biztosítják. Megtudtam, hogy tárolási gondjaik nincsenek, egyedül a vontatott szállítás okoz gondot. A napi tételek két- háromszorosát is át tudnák venni zökkenőmentesen. Reméljük, hogy a kezdeti gondok elmúltával a GMV- nek már sokkal izgalmasabb, és kellemesebb feladatokkal kell megküzdeni. Ez pedig a gabona megőrlése és a kenyérnek való eljuttatása a felhasználóhoz. Ha már megtermett, hát meg is ehessük azt a kenyeret. (Mészáros) — A dömpingáruvá lett kajszibarack értékesítésére meghirdetett kedvezményes vásárlási akciónk nem hozta [meg a várt sikert, a felkínált mennyiségnek mintegy 30—50 százaléka talált csak vevőre — mondta végezetül Báli Gyula, a Zöldért igazgatója. A mintegy 30—50 ezer tonna többlettermés értékesítésének ily módon történő támogatása ezúttal megyénket nem érinti, bár a boltokban — különösen a Ba- latcn-parton — ez a többlet az árakban nem érzékelhető. Elgondolkodtató, hogy ezt a többlettermést már a virágkötés után előre jelezték a szakemberek, az intézkedések azonban legalább két hónapot késtek. Ilyen szervezettséggel még nincs helyük az igazi piac- gazdálkodásban. Különösen akikor, ha az információ előbb jut el a szerkesztőségihez, mint az érintetthez. Mészáros Tamás Sok örömet okozhatna ez a szép ház, ha a hibák tömkelegé nem szomoritaná el lakóit Az is ba§ ha sok van? Gyümölcskesergő ) >j
