Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-20 / 169. szám

Somogyi Néplap 1989. július 20., csütörtök-dmeafcw Gyertyás László (elvételei Előfizetőt bosszantó tabi telefonok A posta türelmet kér, mert vonala nincs Telefonálni Tabon és kör- nyén az 1985 márciusában átadott crossbar központ se­gítségével már nem lehet. Legalábbis munkaidő alatt a siófoki góckörzeten kívülre lehetetlen' eljutni. Az előfi­zetők közül egyre többen szidják emiatt a postát. Pa­takfalvi Janos, a tabi posta- hivatal vezetője: — Különösen május végé­től nehéz szabad vonalat kapni a torlódások miatt. A nyári hónapokban csaknem lehetetlen bekapcsolódni a nemzetközi távhívó hálózat­ba. Jogos az előfizetők fel­háborodása. Naponta tucat­jával érkeznek bejelentések, de mi nem segíthetünk. Kórusz Ella csoportveze­tő: — A központ dolgozóit he­tek óta szidják az előfize­tők, pedig hát ők nem okai annak, hogy nincs szabad vonal s nem tudják kapcsol­ni a kért számot. Munkatár­saim a jogtalan elmaraszta­lás miatt egyre ingerülteb­bek és idegesebbek. Meg­értjük, hogy nagy problé­ma, ha az előfizető nem tud az üzleti partnerral kapcso­latot létesíteni, vagy alkat­rész hiánya miatt áll a ter­melés, de sajnos, segíteni nem tudunk. A központosok az igények gyors kielégíté­sében anyagilag is érdekel­tek! A Pécsi Postaigazgató­ságot egy óra alatt llÄ-szer tárcsáztam, míg végre sike­rült beszélni. Pásztor Csaba, a Somogy Megyei Távközlési Üzem helyettes vezetője: — Jogos az előfizetők pa­nasza. Mindez azért van — magyarázta a telefonba —, mert a Balaton déli oldalá­nak telefonvonalai a siófoki tranzitközponton mennek keresztül. Nyáron a központ terhelése négyszeres, ötszö­rös. Az áldatlan telefonhely­zet akkor javul csak, ami­kor átadják a marcali tele­fonközpontot, s Boglárlelle, Fonyód, Balatonmária-fürdő. Balatonszentgyörgy marcali központhoz kerül át. Sági János, a Pécsi Posta- igazgatóság beruházási osz­tályának csoportvezetője: A marcali telefonközpont több mint 400 millió forintos költséggel épül, és részleges átadása 1990 végén lesz. A központ ötezer helyi, és két­ezer helyközi vonal befoga­dására lesz majd alkalmas. A teljes átadást követően — 1991 nyarától — tehermen­tesíti majd a siófoki góc­körzet előfizetőit. Addig csak türelmet kérhet a pos­ta, mert vonalat adni nem tud. (Krutek) Klubok a társközségekben A megyében a 202 MHSZ- kluhközgyülés után 350-nél emelkedett a taglétszám. Különösen a kis községek­ben, társközségekben léptek be sokan. A 8200 tagot fi­gyelembe véve a növekedés elég jelentős. Voltak például olyan ifjúgárda-alegységek, amelyek intézményesen „át­igazoltak” a Magyar Hon­védelmi Szövetség klubjaiba. — Az idei programok va­lóban új szellemben készül­ték — mondta Tóth János, az MHSZ megyei titkára. — A korábbi gyakorlattal sza­kítva az eléggé formális föl­menő rendszerű versenyek helyett a klubszintű, a klu­bok -közötti megmozdulások­ra helyezték a hangsúlyt, s arra, hogy a rendezvénye- ■ ken különböző életkorúak vegyenek részt, s érződjön a családias jelleg is. A köz­ségben, a társközségekben 2-3 klub társult azonos fel­adat megoldására a hagyo- m ányteremtés szándékával. Fölelevenítették a régi kap­csolatokat is a klubok kö­zött. 30—35 a helyi, több klubot érintő megmozdu­lás. Ebben Kaposvár város jeleskedik az igazgatási te­rületével. Hagyományosan jó Barcson és környékén — a nemzetiségi területeken — a klubok .kapcsolata. Új mó­don próbálják szervezni a többgenerációs és családi jellegű megmozdulásokat Marcaliban, Tabán. Vannak ilyen kísérletek Siófokon is. — Más módon kél! foglal­koznunk a mozgalmi felada­tainkkal, mert saját bőrün­kön éreztük az emberek el­fordulását a közélettől. Egy­értelmű volt: új formákat kellett keresnünk, új lehető­ségeket kutatnunk, hogy meg tudjuk tartani a tago­kat, és több embert mozgó­síthassunk a rendezvénye­inkre. Figyéllmülket egyre inkább a társközségeikre irá­nyítottuk. Eldöntöttük hát, hogy ott leszünk mindenütt, ahol hatni tudunk és szük­ség van ránk. Úgy éreztük, hogy nem az üzemek, az in­tézmények a klubok igazi működési területei, hanem a társ- és a kis községek. Ott könnyebb újszerű kez­deményezésekkel előrukkol­ni, színesebb programokat lehet szervezni. Az iskolába járó vagy a másutt dolgozó fiatalok szabad idejükben szívesebben vesznek részt a helyi rendezvényeken. Köz­vetetten az is hatott a lakó­területi mozgalmi élet föl­lendülésére, hogy a középis­kolákban szinte mindenütt megalakítottuk a klubokat. Az ezekben fölkészített tisztségviselők a lakóterüle­ten vezető szerepet tudtak vállalni a különféle honvé­delmi meg mozdültá sokon. Több az MHSZ-tag — Mely klubok vonzása a legnagyobb? — Az úgynevezett honvé­delmi klubok az önszervező­dés alapján minden szabad­idős programot felvállalnak, s minden olyan feladatot, amelynek valamilyen köze lehet a honvédelemhez. Az utóbbi időben megerősödtek az úgynevezett technikai klubok, elég, ha megemlí­tem a könnyűbúvárak kitű­nő szereplését, a tevékeny­ségüket megújító rádiótech­nikai klubokat. Élénkülés ta­pasztalható a lövészsportban, az e rdész-1 övészkl ub például a jövő klubja Felújították a lőterüket, nagyszerű az után­pótlásuk. A kaposvári mo­dellezők tartják a régi for­májukat, a csurgói Metal- lux ha jómódéi lező-'klub tag­jai pedig nagyszerűen szere­peltek a Kínában megren­dezett világbajnokságon. — Mik a megyei vezető­ség tervei? — Az állandó jellegű ki­képzési feladatok mellett megkülönböztetett figyel­met fordítunk a kis és na­gyobb községek honvédelmi klubjainak fejlesztésére. A legtöbbet azért .teszünk, hogy javítsuk a működési föltételüket. Lajos Géza Tutaj és légpárnás komp ff.) A vaskortól a vashíd tervéig „Van egy nevezetessége Szántódnak, mely miatt ér­demes felkeresni — írta Szemléi- Lőrinc a századfor­dulón. — Ez az ősidők óta közlekedő komp, mely a for­galmat a somogyi és zalai partok között közvetíti. Pat­riarchális alkalmatosság ez, melyet révészek hajtanak hatalmas evezőkkel. Belete­lik jó fél óra, míg a nehéz­kes jármű eléri a túlsó par­tot, hullámos időben pedig egy óra is. Gyalogszerrel jött ember inkább csónakon kel át. Gyakran megesik, hogy az átkelni akarók épp túlol­dalt találják a kompot. Ilyenkor a csárdás szalma­csutakot gyújt a parton, s ezzel jelzi a révészlegények­nek, hogy várják őket ideát. A gyalogos ember mindösz- sze 14 fillért fizet, a megra* kott kocsinak két korona az átkelés bére. Azelőtt Boglár és Révfülöp között is kom­pon közlekedtek, de a gőz­hajó kiszorította úgy, hogy a szántódi rév most az egyetlen a Balatonon." A tóba betüremkedő tiha­nyi félsziget és a felé „épít­kező” szántódi túrzás-há- romszög kínálta átkelőt a természet tervezte. Harcá­szati és keresikedelmi jelentő­ségét a társadalom hamar felfedezte — már az őskor­ban földvárak vigyáztak mindkét hídfőjére. Később fegyelmezett római falanxok Védték a révet, majd Theo- domir északi félistenektől származó gót grófjai úsztat­ták lovaikat a két part kö­zött. Elhagyott házaikba kó­bor gepida harcosok költöz­tek, s a történelem viharai­ban eltűnt népek csak ro­mokat hagytak a honfogla­ló magyarságra. Keresztény­séget felvett uralkodóink az­tán a tihanyi apátságnak adományozták az átkelőt, s ezzel együtt a vámszedés jo­gát. A révész munkája sok ezer év alatt semmit sem változott. „Bús taktusa az evezésnek a legősibb — ír­ta Krúdy Gyula. — Hat le­gény hajtja a kompot, mint­ha egy test, egy izom volna valamennyi. Mint egy em­berfölötti tánc, ősi ringatása a testnek, megfeszülő és el­engedő kötele az izomzat- nak, a ^esti munka csodála­tossága: folyik az evezés a kompon. Nem lehet leírni azt a változást, melyen a révészlegények átmennek, amire a Balaton közepéig hintáztatják a kompot. A szélmarta, eső tépte, viharos arcok elveszítik minden dur­vaságukat. Megnemesednek a homlokok, belső fényben égnek a szemek, alkonyi aranypírban fürdőznek aki­pirult arcok...” Zala és Somogy várme­gye nem látta biztosítottnak az átkelő üzemelését. (...Égő fáklya mellett léptünk a ha­jóba — jegyezte le még ko­rábban Kazinczy. A legé­nyek daloltak, s igen későre vették észre, hogy a csóna­kot farral hajtják előre ... Szerencsésen eljutánk a parthoz, honnan Szántód fe­lé a feneketlen s vermes in- goványon égő szövétnek mellett vezettek innen az it­tas legények.) A török idők­ben elpusztult kikötőket csak a XX. század fordulóján lát­ták el cölöpökből és tört kő­ből készített partvédő töltés­sel — melyek folyamatos ja­vításra szorultak. A két vár­megye ezért 1912-ben vas­híd létesítését kérte a mi­nisztériumtól, melyet Ti­hany és Szántód között kí­vántak megépíteni. Czene Attila (Folytatjuk.) Törvény és munka Avagy; jobb a dologlalanaág ? A fiú befejezte a nyolca­dikat. 14 éves lesz, két hó­nap múlva. Ettől függetle­nül; ,nep%4?^.tejM«J3tt-;í;entire ­nőni, és 70 kilót összeszed­ni. Csupa izom, egy mázsát is megemel, de ez nem ele­gendő, mert nem töltötte be a 14. évet. Innen származik szegénynek minden baja. Azt hamar megtanulta, hogy mindenért meg kell dolgozni. Maga körül sze­rencsére, csak ilyen példát láthatott. Az utolsó tanítási napon már úgy jött haza, hogy hozta a munkaválla­lási engedélyt az iskolából. Tavaly is így tette, és az idén is így akarta, mert sze­rették és hívták. A kollek­tíva ideális, zömében asszo­nyok, akiknek hasonló korú gyermekeik vagy unokáik vannak, így a szülő öröm­mel engedi el otthonról, tud­ja, jobban vigyáznak rá, mint bárhol. Hetekig nem is volt semmi baj. A problé­ma akkor kezdődött, ami­kor kiderült, hogy nem töl­tötte be a 14. évet. Nem a vállalatnál, hanem a köz­pontban figyelt fel erre egy éber tisztviselő, és közölte, a fiúnak azonnal abba kell hagynia a munkát, nem fog­lalkoztatható. így a káposz­ta osztályozása, az üres gyü­mölcsös ládák prizmába ra­kása, a kis Barkasok meg- rakása befejeződött: nem szaporodik a takarékba tett, kismotorra spórolt pénz sem. Hiába mondta, hogy személyi igazolványa van, hiába igazolta, hogy a kis­motor-tanfolyamra is fel­vették, hiába hangoztatta, hogy nagyon szereti a mun­kahelyét, és a munkát, ha­zaparancsolták. Tehetet­len dühében sírt. Az Illeté­kes a Törvényt emlegette. A Törvényt, amely kötelez. Évek óta, egyre hangosab­ban beszélünk az ifjúság el­hibázott neveléséről, az ön­magukkal mit kezdeni nem tudó, bandába verődött, szi- pózó, cigarettázó, alkoholt fogyasztó tizenévesekről, róluk, akik nem tudnak mit kezdeni a nyári szabadide­jükkel. A tizenévesek meg­oldatlan felügyeletéről. Milyen törvény az, ame­lyik tiltja a munkát, ked­vét szegi a szorgalomnak? Milyen törvény az, amely csavargásra, léhaságra kény­szerít? Az ilyen: rossz tör­vény. A ma élő és dolgozó kor­osztályom a tanúm, hogy mi 10 éves korunk után dol­goztunk. Én szőlőt kötöz­tem és gyomláltam. Ahol én nevelkedtem, erre volt igény és lehetőség. Az egész osz­tály együtt dolgozott nya­ranta. örömünk volt a munká­ban, segítettük egymást, s a kapott pénz sem volt mel­lékes. A munkaidőt nem korlátozták 6 órában, mi 10 órát dolgoztunk, mégis, olyan sokszor emlegetem azokat az éveket, a háború utáni éveket, mint ifjúsá­gom legszebb időszakát. A fiút nagyon sajnálom. Én tudom azt, amit ő csak sejt: a fiút a törvény szel­lemében meglopták. Egyik legnagyobb kincsét vették el tőle, a hitét. Majdnem elfelejtettem; a Fiú, a fiam. Dr. Huszár Zoltán Böhönye IKEA-ÁRUHÁZ Félidejéhez érkezett az IKEA svéd—magyar áruház építése a budapesti Örs ve­zér téren. A svéd konszern­nek szocialista országban ez lesz az első bútoráruháza, amelyet a tervek szerint több követ majd. Lengyel - országban jövőre, és öt éven belül a Szovjetunióban is tervezik IKEA-áruház létesí­tését. Fonyódi pillanatok Helytállás a világversenyeken

Next

/
Thumbnails
Contents