Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-20 / 169. szám
1989. július *20., csütörtök Somogyi Néplap 3 Átalakul a pártbizottság Barcson Űj társadalmi modell, új pártmodell Négy hivatásos pártpolitikus marad a körzetben A korábbi 14 helyett jövőre már csak 4 hivatásos politikusi álláshely lesz az MSZMP Barcs Városi Bizottságán és a körzet párt- bizottságain. A bizottság az eddig működő apparátusi struktúrát a titkári funkcióval együtt megszüntette. Az apparátusi tevékenység irányítására és szervezésére, valamint az operatív mozgalmi föltételek biztosításának helyi és területi összehangolására ügyvezető titkárt nevezett ki. A városi bizottság indítványozta — a községi és üzemi pártbizottságokkal való egyeztetés után —, hogy a községi és üzemi függetlenített pártbizottsági titkári állások december 31-ig társa» dalmi tisztségekké alakuljanak át. Az MSZMP Barcs Városi Bizottsága köszönetét fejezte ki a város és környéke fejlődése érdekében kifejtett munkáért mindazoknak, akiket a változás közvetlenül érintett. FIGYELMEZTETŐ JELEK Ügyvezető titkárnak nevezte ki a bizottság Szabó Gyulát, aki egyben a társadalompolitikai munkabizottság titkári funkcióját is ellátja. Király Györgyöt és Nagy Istvánt politikai munkatársnak nevezték ki. Az előbbi a társadalompolitikai, az utóbbi a településpolitikai munkabizottság titkári teendőit is ellátja. — Hazánkban társadalmi és gazdasági modellváltásra van szükség. Ez elkerülhetetlen — indokolta a döntést a munkabizottság nevé- . ben dr. Németh Jenő, a városi pártbizottság első titkára. — Ez a társadalmi modellváltás az MSZMP működési zavarával, társadalmi hatásának nagyarányú csökkenésével társul. Ennek jelei: a tagság aktivitásának a hiánya, gyengesége. A testületek működésének formalizmusa, az apparátusok egzisztenciális bizonytalansága. Ezek a tendenciák figyelmeztetnek arra, hogy a lehető leggyorsabban meg kell változtatni a pártmodellt is. A bizottság a döntésnél figyelembe vette, hogy a pártnak ügyintéző pártból politikai párttá kell alakulnia, természetesen föltételrendszerét is alapvetően megváltoztatva. A többpártrendszer kialakulása fokozatosan hasonló működési föltételeket teremt a pártok számára. ALTERNATÍVÁK A VEZETÉSRE — Érdekes módon ezt elsők között abban a városban ismerték föl, ahol még alternatív szervezet sincs. — Ennek talán az az oka, hogy mi mindig elébe mentünk a problémáknak. Idejében meghoztuk a változást jelentő határozatokat, intézkedéseket. A kongresszuson várhatóan egészen más párt születik majd, mint ami az MSZMP idáig volt. 1956- ban még demokratikus szervezetként jött létre, de idővel elöregedett. Mi úgy gondoltuk, hogy nem várunk a kongresszusig. Azt akarjuk: addigra legyen gyakorlata az újnak, amiről ott már be tudunk számolni. Ha úgy tetszik, mi így készülünk a kongresszusra. Az a célunk, hogy a párttagság párttagsági azonosítását csak a kongresszus befejeztével végezze el. — A bizottságban a testület vezetését kétféleképpen is el tudták képzelni, s mindkettőt valós alternatívának tartották. A pártbizottság vezetője társadalmi funkció, vagy függetlenített első titkár legyen. — Hosszabb távon mindenképpen az a célunk, hogy az első titkár társadalmi megbízatás legyen. Elvégre előbbre való a párt érdeke, mint az egyéni érdek. Ha a testület úgy látja, új titkárra van szüksége, akkor könnyebb a váltás, ha az társadalmi funkció. Egyelőre azonban ennek sem a személyi, sem a tárgyi föltételei nincsenek meg. A bizottság tagjai a végrehajtó bizottság szerepét ellentmondásosnak ítélték. Egyrészt az alapszervezetek és a pártbizottság közé beékelődő szervezetnek tartják, és ezért — mondták — elveszi a pártbizottság erejét. Másrészt a pártbizottság hatásának gyengesége miatt mértékadó, előkészítő és, ha szükséges, megfelelő álláspont kialakító testületnek tartják. Megoszlottak a vélemények a megszüntetése és a kongresszusig való működtetése között. A többség azt támogatta, hogy az energiát nem a szervezeti változtatásokra, hanem a kongresszusi előkészületekre kell fordítani. Ezért a pártbizottság úgy határozott, hogy a végrehajtó bizottságot — kibővítve a községi pártbizottságok képviselőivel — megbízza a kongresszusi feladatok operatív előkészítésével és összehangolásával. A munkabizottságok szükségességét senki sem kérdőjelezte meg, mivel azokat olyan szakmapolitikai műhelyeknek tartják, amelyek alapvető segítséget adnak. A bizottság tagjainak — még ha ez okozott is egyéni tragédiákat — végül megegyezett a véleményük abban. hogy az elmúlt időszakhoz hasonló nagyságú pártapparátus nem tartható fenn. Az egyik politikai munkatárs népművelő lett. Öt keresték föl, szükség van erre a munkára. A másik ügyintézői állásra pályázik, a pályázatot még nem bí- ráltág el. A harmadik felmondási idejét tölti a munka törvénykönyvében leírtak szerint. A negyedik ker resi helyét. Több ajánlat közül is választhat. A város- környéki függetlenített párttitkárok közül van, aki pedagógus lesz. Oda megy vissza tanítani, ahonnan jött. A fizetése ugyanannyi lesz, mint a hasonló végzettségű és munkaviszonyú kollégáinak. Mások agronómusok kívánnak lenni. Több állás- ajánlatot kaptak. Olyan is van, aki még nem döntött, lehet, hogy maszek lesz. Az ötödik tanácsi állásra pályázott, s megnyerte. A hatodik fél éve lett függetlenített titkár, s oda megy vissza, ahonnan jött. A megüresedett helyét még be sem töltötték a helyi termelőszövetkezetben. — ők maguk kérték, hogy ne segítsünk az elhelyezkedésükben — mondja az első titkár. — Ezt a kérést a pártbizottság méltányolta, hiszen a problémákat nem biztos, hogy a beosztott apparátusi állomány okozta. Nem érdemelnék meg, ha manipulált álláshelyeket kreálnánk nekik, hiszen így a társadalom ellenérzésével kellene számolniuk. KÖZÖSSÉGI MUNKA A politikai munkatársak tevékenységét is meghatározta a testület. A munkabizottsági titkári feladatokon kívül a helyi és a városkörnyéki pártmozgalomban szervezőként dolgoznak majd. A pártvagyonnal kapcsolatban a bizottság még nem döntött. Azt a Központi Bizottság és a megyei pártbizottság illetékes vezetőivel is egyeztetni kell. Az érintett tagság képviselőinek bevonásával viszont meg kell teremteni a lakóterületi klub- és közösségi élet föltételeit. Javaslatokat kell kidolgozni a párt közösségi munkáját szolgáló bevételek lehetőségeire, a közösségi gondoskodás új módszereire — mondta ki a párt- bizottság. A bizottságban a vélemények megegyeztek abban, hogy a többpártrendszer keretei között nem járható út a titkárok jutalmazása gazdasági egységekben. — A teljes képhez hozzátartozik, hogy az érintett körben nem talált egyértelmű fogadtatásra a függetlenített státuszok megszünteti — hallottam dr. Németh Jenőtől. — Sokan a párt visz- szavonulásaként fogják fel és a helyi politizálás, mozgalmi élet visszaesésétől tartanak, néhányan helyi döntési jogosítványnak minősítették. Ügy érzem, hogy a korábban felsorolt érvek alapján mégis helyesen döntöttünk, s az idő igazolja majd ezt. Balázs Andor Nyomon követi az aratást a szalma betakarítása Somogybán. Az árpaszalma csaknem teljes egészében már a szérűsker- tekben van. A bálázógépek most a búzatarlókon gyűjtik az értékes mellékterméket Töröcske it ivóvizet kér A nyolc éve Kaposvár részévé nyilvánított Töröcske foghíjas utcáin minden évben új házaik épütoek: egyszerűek és több szintes csodapaloták. — Még többen telepednének itt le, ha nem riadnának vissza a magas nitrát- és nitrittartalmú „ivóvíztől” — mondja Kovács Józsefné. — Vezetékes vizünk, sajnos, nincs, ásott kút ja ink erősen szennyezettek, vizük emberi fogyasztásra alkalmatlan. — Körös-körül mezőgazda- sági termelés folyik, a kemikáliák alkalmazása tette ihatatlanná vizeinket — áililapít- jajneg Magyar József. — Az elmúlt 15 évben a családok zöme arra törekedett, hogy 20—30 000 forintos ráfordítással — hidrofor segítségével — kialakítsa a házi vízellátó rendszert. Igaz, hogy folyik a csapból víz, de mit Pincelakók az otthonukról Légvédelmi óvóhely. Hirdeti nagybetűkkel a felirat, s mellette szerényen aprócska név jegy tábla: Szentes Józsefné. Az asszony kedves és elégedett. Nem panaszkodik a pincelakásra, melyben évek óta él. Hogy elvágyik innen, mégsem csoda. A lakás minden kényelemmel fölszerelt igazi . otthon, a fényt, a napsütést azonban semmi sem pótolhatja. S ebből bizony nem sok van a kaposvári lakásban. A rácsos ablak — melyen át csak térdig látni az embereket — nem sok fényt enged be. A lépések zaja azonban sokáig kong a lakásban. Aki azonban évek óta itt él, meg sem hallja már. — Lassan tíz esztendeje, hogy itt lakom, s nagyon boldogok voltunk a férjemmel, hogy kaptunk lakást. Hogy egy pincében', az igazán nem számított. A második férjemmel azonban régóta szeretnénk már elköltözni innen. Erre azonban nem sok esélyünk van. Házfelügyelői munkámért kaptuk a lakást, s hiába próbáltam oly sokszor már másik házban dolgozni, sosem sikerült a csere. Mindenki idegenkedik a pincelakásoktól, pedig vannak közöttük kényelmesek is, melyekben egész kellemes az élet. Dőri Andráséké nem ezek közé tartozik. A fiatalember feleségével, valamint két és fél éves kisfiával várja egy 24 négyzetméteres szoba- konyhás lakásban a második gyermék születését. Minden komfort nélkül. A házigazda egy aprócska ajtóhoz vezet. Amint kinyitja, doh- és penészszag árad a lakásba. Meghajolva tudunk csak ■ belépni, s lebukdácsolni a korhadt lépcsőkön. Villany már régóta nincs, este a falat tapogatva, vagy gyertyával lehet csak közlekedni. S hogy hova vezet a 15 méteres folyosó? A pince túlsó végén levő WC- hez. A helyiség majdhogynem nagyobb, mint a konyha. Itt kaptak helyet Gáborka megunt játékai, s néhány „ki tudja, mire lesz még jó” kacat is. — Az,t már megszoktuk, hogy messze van a WC, nagyobb baj, hogy mosakodni nincs hol — mondja Dőri András. — Pedig hely volna legalább egy tusoló építésére, akár a pincében, akár itt a kamrában — mutat körbe a fiatalember — bosz- szúsan ütögetve a vízcsapot. Az ősrégi kagyló bizony, régóta cserére szorul már. Hideg vizet még csak hajlandó adni, lefolyója azonban — bármivel is próbálkozott a gazda — nem működik. — A WC-be járunk kiönteni a vizet, de már szóltak ér.te a szomszédos tárolótulajdonosok — mondja a feleség. — Büdös a mosogatóié, sokáig érezni a szagát, így aztán marad az udvar. Oda löttyintjük ki a vizet, másra úgysem jó. Garázsokkal vagyunk körülvéve, egyik kocsi a másik után jár ki-be, a gyereket ki se merjük engedni. A mozgásvágya pedig óriási, itt a sötét, hideg kicsi lakásban nem játszhat, bölcsőde után pedig mégsem dughatom azonnal az ágyba — mondja a feleség. aki már a kistestvéren gondolkodik. — Nagyon örültünk, amikor 3 éve megkaptuk a tanácstól ezt a lakást. Az első önálló otthonunk — néztünk körbe büszkém S nem is panaszkodtunk, míg meg nem született a gyerek. Fiatalok vagyunk, elviseltük a kisebb-nagyo bb kellemetlenségeiket, mely a komfort nélküliségből fakadt, a lényeg, hogy kettesben lehettünk. A gyerekeknek azonban szeretnénk mindent megadni, emberi körülmények között fölnevélni őket, erre azonban ebben a lakásban nincs lehetőség. Gábor fürdőkádját sem tudjuk hova tenni, pedig jobb híján nekünk is abban kell mosakodnunk. Amióta kinőtte a gyerek a kiságyat, ott alszik kettőnk közt a heve- rőn. Egy új ágyat nem tudnánk hova tenni; a 4 méter hosszú, két és fél méter széles szobában a rekamién és egy aprócska szekrényen kívül semmi sem fér el. S a konyhánk sem sokkal barátságosabb. Dőriné legfőbb vágya teljesülne, ha megkapnák az évek óta ígérgetett OTP-s lakást. Erre azonban nemcsak sokat kell várni, hanem sokba is kerül1. Szülői támogatás nélkül, két ember keresetéből hizony nem lesz könnyű. — Évek óta spórolunk, ku- porgatunk, s még mindig kétségbeejtően sok hiányzik a vételárból — panaszkodik a férj. — Innen pedig el akarunk menni, mindenáron. Két gyereket nem lehet egy ilyen lyukban fölnevelni. Kényelmetlen, s főleg egészségtelen itt az élet egy kisgyermeknek. Az egész helyiségben egy konvektor van, azzal fűtünk mindent, télen pedig rettegünk, hátha megfázik a gyerek. A dohos, áporodott levegőtől könnyen betegséget kapni, ennél borzasztóbbat pedig ól sem tu- tunk képzelni. Az udvarban nincs világítás, este koromsötétben kell lebotbrkál- ni a lakásba, s az alacsony lejárón bizony könnyen beveri a fejét, aki először jár itt, de még gyakorlott pincelakóknak sem egyszerű lejutni ide. Reméljük, hogy mined előbb elköltözünk innen, s elfelejthetjük, hogy a huszadik század végén ilyen körülmények között is élnek családok — reménykedik a fiatalember. Széki Éva érünk el vele, ha csak öntözésre és mosásra alkalmas. — Honnan szerzik be a jó minőségű vizet a kisgyermekes szülők? — Itt, a víztorony tövében van egy közkút, onnan hordjuk haza — mutatja Tálos Lászlóné. — Gyakran a kaposvári rokonoktól, ismerősöktől hozunk. Én szerencsés helyzetben vagyok, mert van kocsim, de sokan autóbuszon zötykölődve kénytelenek cipelni a nehéz műanyag kannát. Az éppen maltert keverő Budai Jenő bosszúsan legyint, amikor a vízről kérdezem. — Nem elég, hogy az építkezés testileg-ledkileg kizsigerel, ráadásul még három gyerekemnek kell a legalapvetőbb dologról: a jó minőségű ivóvízről gondoskodnom. A legkisebb háromhó- napos ... — Ez az áldatlan állapot sajnos, régi gondunk. ígéreteket kaptunk ugyan., de aztán egyebet sem ... Legutóbb április végén adtuk postára a városi tanácselnökhöz címzett levelünket. Válasz a mai napig nem érkezett — mondja Kovács Józsefné. — Ügy tudom, ha a kórház célgazdaságának sertéstelepére behozzák az egészséges ivóvizet, valamelyest enyhülhet a gondjuk ... — így igaz. Vállaltuk, hogy nem a legrövidebb úton — a szántóföldeken keresztül —, hanem a falu határát érintve építjük ki vízhálózatunkat. Ennek munkálatai előreláthatólag az év végére fejeződnek be — mondja Vida István, a kórház gazdasági igazgatója. — A 2—3 közkút elhelyezése a lakosság egy harmadát érinti, ez tehát csak átmeneti megoldás. — Mi a végleges? — ezt már Somlyai Lászlótól, a városi tanács kommunális csoportvezetőjétől kérdezem. — A Csorda-hegyi víztároló elkészültével oldódnának meg végérvényesen- a töröcs- keiek gondjai. Bízom abban, hogy a jövő év végére minden családhoz — természetesen lakossági hozzájárulással — eljut majd az ivóvíz. A töröcskei emberek azonban nem ennyire bizakodóak, hiszen jó pár év óta az ígéret mindig csak ígéret maradt. Kétségtelen: a legnagyobb problémájuk — a nyilvános telefon(ok) hiánya mellett — a víz. Lörincz Sándor
