Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-19 / 168. szám
1989. július 19., sierda Somogyi Néplap A sztrájk végső eszköz Munkahelyi érdekegyeztetés Azután, hogy a parlament megalkotta a sztrájkról szóló törvényt, számolni kell azzal, hogy a munkavállalók adott esetben élnek is e jogukkal. De mint oly sokan és oly sokszor hangoztatták, a sztrájk végső eszköz. A konfliktusok rendezésére sokkal alkalmasabb az egyeztető tárgyalások sorozata. Hogy ezt miként képzelik el ma a szakemberek, arról szól az alábbi írás. Ha ellentétek támadnak a munkaadó és a munkavállalók között, akkor ezeket valami módon fel kell oldani. Sőt korábban is fel kellett, amikor még nem volt sztrájkjog. S mivel a körülmények egy jogszabály becikkelyezésétől alapvetően még nem változnak meg, ezért gyakran ma is a régi metódusokat használják. Ami, mondanom sem kell. abból áll, hogy az ellentétek elsimítására kívülállókat kérnek meg, legtöbbször úgy, hogy egy magas beosztásban lévő funkcionáriust arra próbálnak rávenni, hogy szerezzenek a vállalatnak az államtól különböző előnyöket, kedvezményeket, preferenciákat. Akkor aztán meg lehetett emelni a béreket, javítani a munkafeltételeket, megszüntetni a konfliktusokat. Nem jó » legmagasabb »litt E módszerrel csak az a baj, hogy a helyi konfliktusokat is gyakran a legmagasabb szinten rendezi, aminek következtében olyan döntések születnek — merthogy nem ismerik pontosan a körülményeket —, amelyek sem a munkaadónak, sem a munkavállalóknak nem jók. Nemegyszer megtörtént, hogy az ágazati szakszervezetek fogadatlan prókátorként avatkoztak be e vitákba, s vitték a szükségesnél magasabb fórumra a döntést. Azaz már akkor megszületett az ítélet, amikor a kérdésben a helyi szakszervezeti bizottság vagy a vállalatvezetés még nem is nyilatkozott. E meglehetősen paradox helyzetet igyekeznek most feloldani azzal, hogy a foglalkoztatáspolitikáért felelős szakemberek kimunkálják a munkahelyi konfliktusok megoldására hivatott tárgyalások rendszerét. Mi történik a klasszikus esetben? A munkások valamilyen követelést támasztanak, ezt a vállalati vezetés nem fogadja el — például azért, mert a kezét megkötik a jogszabályok, vagy mert az igények teljesítésére nincs pénz, de még további okokat is lehetne sorolni —, mivel hogy ma már joguk van a dolgozóknak sztrájkolni, hát beszüntetik a munkát. Az elképzelések szerint ekkor indul be az egyeztetési mechanizmus. A munkáltatónak és a helyi szakszervezeti bizottságnak asztalhoz kell ülnie, hogy kinyilvánítsák az álláspontjaikat. Ha nem tudnak megegyezni, akkor kerülhet csak eggyel magasabb szintre a békéltetés. Háromfordulós egyeztetés mint a megfelelő munkáltatói és munkavállalói érdek- képviseletek szakértőit is. Természetesen a békéltetésben részt vesznek a középszintű egyeztetés szereplői is. A bizottságnak 15 napon belül ki kell szállnia a helyszínre, ott vizsgálatot tartania, s majd ennek megfelelően javaslatot tennie az ellentétek elsimítására. Ha ezt az ajánlást nem fogadják el, akkor javasolhatják az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak, hogy tűzze napirendjére az adott kérdést Persze ennek elsősorban akkor van értelme, ha a megállapodás útjában valami olyasfajta jogszabály áll, amelynek fenntartása ma már nem indokolt. Az ÓÉT ilyenkor kezdeményezheti a jogszabály módosítását. Persze ha még ezek után sem sikerülne megegyezni, mégiscsak bekövetkezik a sztrájk. De hogy ez meddig tart, azt nem lehet tudni, hiszen folytatható addig, amíg a foglalkoztatottak belefáradnak a harcba, és mégiscsak felveszik a munkát. Mivel ma a legtöbb konfliktus a munkabérek miatt robban ki, nem érdektelen megvizsgálni azt, hogy ezen ellentéteket megelőzendő, miféle tárgyalásokat lehet folytatni. Ahal a tárgyalásnak nincs esélye Nyilvánvaló, hogy ott akár holnap is elkezdődhetnek e megbeszélések, ahol megfelelő munkaadói és munka- vállalói érdekképviseletek vannak. A megegyezések kritikus szintje a középszint. Ugyanis itt kell dűlőre jutniuk a Gazdasági Kamara és az ágazati szakszervezetek képviselőinek olyan fontos kérdésekről, mint a termelési ágon belüli minimális bérek, járadékok, pótlékok, természetbeni juttatások, a kívánatos üzemegészségügyi ellátás stb. E megállapodások figyelembevételével aztán vállalati szintű egyezkedések is folyhatnak már. Vannak azonban a társadalomnak olyan szegmensei, amelyekben az effajta tárgyalásoknak nincs esélye. Például az állami intézmények dolgozói hiába is követelnének bármit az igazgatótól, az képtelen lenne igényeiket teljesíteni, hiszen ehhez való eszközök nincsenek a kezében. Ilyen esetben az állam képviselőivel kell megegyezni. E tárgyalások akkor válhatnak azonban általánossá a gazdaságban és a társadalomban, ha sikerül megvalósítani a tulajdonreformot, és így pontosan látható, hogy a konfliktusok során ki kivel áll szemben. E reformok azonban megkövetelik az intézményi rendszer átalakulását, kiteljesedését is, ami keretéül szolgál a fentebb vázo'r, egyezkedéseknek. Meixner Zoltán Átképzőben FOGADÓ A VÖLGYBEN Kaposvárra néz a Panorá a A két ló nyugodtan po- roszkál körbe a karámban, a két szőke srác megszeppenve, de azért boldogan zötykölődik a nyeregben. Szüleik a napos teraszon kortyolják az üdítőt, büszkén figyelik csemetéik ügyetlenkedését, s arra gondolnak, talán itt is kellene aludni, hadd játsszanak még a gyerekek. A fogadó üveg- ablaikán át a tulajdonos pillant ki néha, rendben megy-e minden az első napon? Somogy aszaló előtt a völgyben régóta találgatták, ml lesz az építkezésből? Nemrég kiderült, itt a Panoráma fogadó épült fel, a harmadik magánfogadó a megyében. A tulajdonosa Kiss Tamás. A név nem ismeretlen vendéglátós körökben, ám a nagyközönség is megismerte már, hiszen a kaposvári Pálma cukrászdát és panziót is az ő neve fémjelzi. A két vállalkozás láttán sokan találgatnak: ki is ez a Kiss Tamás? Maszek kocsmáros? Cukrász? Vállalkozó vagy szerencselovag? — Vállalkozó vagyok, mindig is annak vallottam magam. Már 1974-ben is, amikor ez a szó még nem volt ennyire közhasználatú. Akkor Igáiban dolgoztunk a feleségemmel. Én egy kis borozóban, 6 pedig egy még kisebb ajándékboltban. A vendéglátós pályám már korábban kezdődött, amikor csaposként dolgoztam a Kapos Szállóban. Igáiban négy évet húztunk le, majd helyettesítő, „fregoli" kocsmánkként jártuk a megyét közel három évig. Dolgoztunk Mérőben a Pokol pincében, de Szentjakabon a Kinizsi sörözőben is. Akkor még elviselhető hely volt a Pokol. Végül Mennyén kötöttünk ki a kocsmában. Az áfész vezetői azt ígérték, ha elkészül az új vendéglőjük a faluban, én leszek a vezetője. így is lett. Hét évig dolgozott Mernyén, s ekkor új lehetőségek nyíltak meg a vállalkozó szellemű üzletvezetők előtt. Ekkor kezdődött a vendéglők, italboltok szerződéses üzemeltetésbe adása. Kiss Tamás az elsők között jelentkezett,. — Egy évig mint szerződéses üzletvezető még ott maradtam, de már nagyon szerettem volna a magam ura lenni. Régi tervem volt egy cukrászda, egy fagylal- tozó, ami a város egyik nagy forgalmú helyén van. így épült meg lassacskán a Béke-Füredi lakótelepen a cukrászdám. A fagyizó igazán jó helyre került, rövid idő alatt megismerték a környéken. A jó fagyi és a jó forgalom szépen hozta a jövedelmet a tulajdonosnak. 1966-ban egy régi, felújításra szoruló házra is futotta az Engels utcában, a város központjában. — Ez az új hely új ötleteket és új lendületet adott. Ismerve a város szállodahelyzetét, mindjárt arra gondoltam, itt egy panziónak kell lennie. A cukrászdát is átköltöztettem, elkészült a Pálma panzió és cukrászda. Ekkor már kínosan ügyeltem az építkezésnél a színvonalra. Nívós, az új követelményeknek megfelelő üzletet szerettem volna létrehozni. Kis6 Tamásnak ez is sikerült. A Pálma gyorsan közkedvelt hellyé vált, pan- ziórészébe évek óta visszajárnak a vendégek. A hat szoba szinte állandóan foglalt, de a cukrászdában sem könnyű ülőhelyet találni. Nincs ezek után más dolga a tulajnak, mint hátradőlni és várni, hogy tele legyen' a zsebe pénzzel. Az, hogy nem így történt, már egy újabb sztori. — Volt egy lovam, amit a magam kedvére tartottam, de helyet kellett neki bérelnem Somogyaszalóban. Később a gazda nem vállalta tovább, és kerestem egy istállót, amihez egy kis lovaglásra alkalmas terület is tartozik. Ilyet nem találtam, de szóltak, hogy egy eladó üres telek viszont van a falu elején. Ez voflt az... Miután megvette a területet, az első tervben csak egy istálló építése szerepelt. Ezután már a Deseda közelsége adta az ötletet: legyen itt egy kemping, négy-öt faházzal. — Itt megint eszembe jutott, hogy ami nálunk hiányzik, az a magas színvonal. Egy kemping pedig akármilyen jó, nem lehet igazán nívós. így nőtt a terv, jött a lovarda, a presz- szó és végül a panzió. Mindez akkor még csak terv volt. A terv — legalábbis egy része — mára megvalósult. Elkészült az istálló, a lovarda, a presszó és a panzió. Mindez nagyon igényes és látványos kivitelben. Menet közben jöttek még újabb ötletek. Kialakult a díjlovagló pálya, egy apró horgásztó, egy mini vadaskert, és a rackanyáj is így került ide. Ezzel még mindig nem ért véget a fejlesztés, az alapjai már elkészültek egy új, 11 szabás panziónak, ahol két étterem is lesz a szálló-, illetve az átutazó vendégeknek. — Mi az az ejö, ami nem hagyja nyugodni, miért nem áll meg és él kényelmesen az eddig megépített üzletek jövedelméből ? — Azt hiszem, ez alkat kérdése. Én egy ilyen alkat vagyok, nyugihatatlan, örökSomogyi vállalkozók mozgó, mindig újat akaró. Nagyon sok tervem volt már, mikor kezdtem ezt a szakmát. Mindez akkor még kivitelezhetetlen volt, s úgy látszik, most, hogy szabad, egyszerre tör ki belőlem minden. — Mindehhez igen komoly alaptőkére volt szükség. Honnan? — Az első cukrászda volt az utolsó, amit még saját erőből meg tudtam valósítani. A Pálmához és ehhez is már hatalmas bankkölcsönt kellett felvennem. No persze, emellett minden saját pénzem benne fekszik. Az új épülethez már nem isienne elég, ezért most tárgyalok egy osztrák partnerrel, aki beszállna egy közös vállalkozásba a tőkéjével. Nem szívesen adom föl az önállóságomat, de az üzlet érdekében muszáj. — Gondolom, sokak kérdését fogalmazom meg: hol az ön haszna, hol a BMW és a luxusvilla? — A „BMW-nF’ ott áll kint: egy tizenkét éves Zsiguli. Mondom: minden pénzemet elköltöttem. Nekem ez a szórakozás. — Ebből a pénzből, amit ide invesztált, már egy nagyobb forgalmú helyen, mondjuk a Balaton-parton is felépíthetett volna egy hasonlót. Nem lett volna jobb üzlet? — Biztos, hogy jobb lett volna1. Hívtak, területet ajánlottak föl Hévízen és Keszthelyen:, és más helyeken is. Ügy látszik, túl erősen kötődöm Kaposvárhoz, mert inkább itt csináltam meg. Ez a város sokkal többre hivatott az idegenforgalom terén, mint amennyire kihasználja. A Balaton már túlzsúfolt, a kört tágítani keU. Szerintem ez a jöivő útja és én eszerint cselekedtem. — Jövőre elkészül a főépület. Lesz-e még utána is továbblépés, vagy úgy gondolja, akkor már elég? — Konkrét tervem még nincs, de nehéz elképzelni, hogy ezután abbahagyom. Az ötletek a legváratlanabb pillanatokban jönnek, .de akkor azonnal ki kell azokat aknázni. Magyarul: vállalkozni kell; kockáztató i és dolgozni. Varga Ottó Fotó: Kovács Tibor a gimnáziumban végzettok Magyar—olasz vegyes vállalat A békéltetésben ekkor már részt vesz az illetékes középszintű szakszervezet, a Magyar Gazdasági Kamara megfelelő tagozata és természetesen a vitában álló felek. Közöttük megpróbálnak aztán az érdekképviseleti szervek közvetíteni. Ha megint nincs megegyezés, akkor jön a harmadik forduló: ilyenkor az Országos Eif- dekegyeztető Tanács kijelöl egy szakértői bizottságot arra, hogy ismét csak próbálkozzék meg a közvetítéssel. E testület tagjai között már ott találjuk az ÁBMH, az ágazati minisztérium, valaKilencvenen kapnak munkanélküli segélyt Somogybán, s 18-an végeznek Kaposváron a városgazdálkodási vállalatnál közhasznú munkát. Újrakezdési kölcsönt 61-en igényeltek, és 27-en kapták meg. Az általános iskolát befejező, de tovább nem tanuló diákoknak — csaknem 400- an vannak a megyében — továbbképzést indítottak. Az általános iskolát végzettek élelmiszer-kereskedelmi eladók, adatfeldolgozók és varrodai munkások lesznek. Gond a 16 évnél fiatalabb diákok nyári foglalkoztatása is: azok kapnak csak munkát, akiknek a szülei olyan vállalatnál dolgoznak, ahol ilyen igény van tevékenységükre. A megyében az általános iskolákban, szakmunkásképzőkben, szakiközépiskolákban, gimnáziumokban végzőknek és tovább nem tanulóknak a tavalyinál kevesebb álláshelyet kínálnak. Ezért 1400 pályakezdőnek várhatóan nem lesz munkahelye. Negyven gimnáziumot és szakközépiskolát végzettnek viszont átképzési lehetőséget terveznek más szakmára. Nagyon kevés az egyetemet, főiskolát végző pályakezdő fiatalok számára meghirdetett pályázat: 110 somogyi érdekeltségű végzősnek nem lesz itt a végzettségének megfelelő munkahely. A gondot tovább növeli, hogy a gazdálkodó szervezetek csak a mostani betöltetlen, üres álláshelyeket ajánlották. A jövőben létszámigényeiket még tervezni sem merik. Ugyanakkor-például a pamutfonó-ipari vállalat kaposvári gyárában gond a képzett munkaerő krónikus hiánya. Tire Esse Euromobilí néven magyar—olasz bútorgyártó részvénytársaság alakult mátészalkai szélehely- lyel. A Szaitmár Bútorgyár, az olasz Snaidero cég, a Skála-Coop Rt, valamint az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt képviselői tegnap a budapesti Hilton szállodában írták állá az alapító okiratot A társaság 214 millió forintos alaptőkéjéből az olasz cég és a Szatmár Bútorgyár egyharmad—egy- harmad, a Skála és az QKHB egyihatod—egy hatod arányban részesedik. A mátészalkai gyár gépeinek egy részét a részvény- társaság rendelkezésére bocsátja. Elsősorban korszerű konyhai és — a számítástechnikai követelményeknek is megfelelő — irodabútorokat készítenek. A cég hamarosan új beruházásokba kezd. A gyár területén 14 ezer négyzetméteres részen új gyártócsarnokot hoznak tető alá és ebben a bútorgyártó szakma legkorszerűbb gépsorait szerelik föl. Ezután évente mintegy 1,4—1,5 milliard forint értékű konyhai, irodai és kisebb számban lakásbútorokat készítene!?.
