Somogyi Néplap, 1989. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-15 / 165. szám
8 Somogyi Néplap 1989. július 15., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, EÖZMÜVELÖDÉS KANYAR JÓZSEF A magyarság helye Európában* A nemzetféltő honismereti szekértábor — ez idén — Szekszárd alá szállt. Babits és Illyés szülőföldjére, Németh László atyafiságának a Mezőföldjére, arra a tájra, amelynek igen mélyek a történelmi gyökerei. A kelták, a rómaiak után az Árpádok középkorán át, majd a hódoltság idején, amikoris a reformáció nagy nemzedéke már főiskolán tanított Tolnán, ahova a XVIII. század első felében egy szorgalmas, új nemzetiség érkezett, vagy amelynek sár- szentlőrinci iskolájában a szabadságharc „nagy csillaga” tanult. A táj, amely az ozorai csata dicsőségét is magáénak vallhatja, ahol „hírhedt zenésze a világnak” hangversenyezett, ahova több mint másfél százada a Perczel-fiúk nevelője- ként Vörösmarty érkezett, megénekelve fiatalságának „tündérországát: a Völgységet” oly szentté lett táj képeként, amelynek régiójában tucatnyi Sárral kezdődő település Sárközét találjuk, az ország legszínpompásabb viseletével, dalaival, táncaival, s amelynek tőszomszédságában a II. világháború után Bukovinából ismét új nép érkezett. Évről évre megrendezett honismereti akadémiáink mindig magyar sorskérdéseket tűztek napirendjükre. Most is ezt tesszük. Napjaink egyik legizgalmasabb kérdéséről: a Kárpát-medence népeinek a történetéről tanácskozunk, hat szekciónkba végzendő munkánkkal, egy sorsfordulónak is tekinthető nagy temetés után, amely hazánk és Európa történetébe emelte 1956 népfelkelését és forradalmát. Közismert, hogy honismereti mozgalmunk mindig a 15 milliós magyarság mozgalma volt határainkon innen és túl. Ezért is tűztük akadémiánk idei napirendjére: A magyarság helye Európában című előadást, valamint a települési mozgalmak és népmozgások XVIII—XX. századi történelmét. Noha Európa lakóházában nemzetünknek már nagyon korán meg kellett * Elhangzott Szekszárdon, a XVII. országos honismereti akadémia megnyitóján, július 3-án. tanulnia a beilleszkedés törvényét történelmi határai között, ám a XX. század harmadik és negyedik, évtizedében a nagyhatalmak már fölszámolták a történelmi Magyarországot. Ekkor került hazánk a kisantant szorításába, amely azóta is abroncsként vesz körül bennünket, következményeként annak, hogy nemcsak az első világháború utáni békekötések követtek el otromba nép- és nemzetellenes igazságtalanságokat, hanem még az 1947-es párizsi békekötéseken is sértő döntéseket hoztak az etnikai elvek ellen, hiszen közismertté vált az a tény, hogy a Szovjetunió is azért adta Észak-Er- délyt újra Romániának, mivel azt saját érdekszférájába eső államnak tekintette, Magyarországot pedig bizonytalan állapotban levő országnak. Nagyjából ez játszódott le mindenütt körülöttünk. Remélem, hogy az anyanemzet felelősségével tudunk majd tanácskozni arról, hogy az európai biztonság és együttműködés záróokmányában említett nemzeti kisebbségek és regionális kultúrák érvényesülésével véglegesen miképp segíthetjük elszigetelni az emberi és etikai jogokat semmibe vevő államok gyűlölködő acsarkodását. Ám kívánatos, hogy e tájban több legyen az államférfi, mint a politikus. A politikus ugyanis — ezt a nagy történész államférfi mondta: Winston Churchill — mindig csak a következő választásokra koncentrál, ám az államférfi mindig a következő nemzedékre. Az is bizakodással tölthet el bennünket, hogy az új művelődési miniszter — Trianon óta először — a kisebbségi politikát kormányzati szintre tudta emelni az elmúlt napokban. És ha nem is időszerűsíthetők határkiigazítások, a határainkon kívüli magyarsággal való törődés azonban igen, legalábbis a hazai honismereti mozgalom számára, nemzeti tudatunk erősítése érdekében. Ezért kívánatos az is, hogy az erdélyi magyar szövetséggel, a kárpátaljai és a felvidéki szövetségekkel együtt hatékony kapcsolatot tudjon kiépíteni a honismereti mozgalom. HONISMERET A Somogyi Honismereti Híradóról A Somogyi Honismereti Híradó — _ a megyei honismereti bizottság tájékoztatója — 1989-ben huszadik évébe lépett. A megemlékezés jegyében engedje meg a kedves olvasó, hogy a folyóirat felelős szerkesztője — aki 1980 óta végzi ezt a munkát — mondja el néhány sorban gondolatait. A híradó kezdettől fogva a Somogy Megyei Könyvtár gondozásában lát napvilágot. Alapvető célja, indulásától, a somogyi honismereti mozgalom népszerűsítése. Az évek folyamán szinte állandóvá vált rovatai — Vallomás a szülőföldről — A helytörténetírás szolgálatában — Névtani, nyelvjárási kutatások —•• Néprajzi dolgozatok — Tájvédelem, környezetvédelem, műemlékeink — Hírek, események — Figyelő — Helytörténeti arc- képcsarnok — Bemutatjuk megyénk honismereti kutatóit — Szakköreink életéből — jó lehetőséget biztosítanak a megye honismereti munkásainak változatos tematikájú tanulmányok, cikkek megírására. A szerkesztőbizottság tagjai kezdettől fogva arra törekednek, hogy a honismereti híradó a megyénk határain túl élő, de Somogy- hoz számos szállal kötődő alkotók számára is minél gazdagabb publikálási lehetőséget nyújtson. Erről egyébként minden érdeklődő személyesen is meggyőződhet, aki veszi a fáradságot és kézbe veszi a folyóirat bekötött évfolyamait. A Somogy Megyei Könyvtárban bárkinek a rendelkezésére állnak. A híradó első 12 évéről minden kutató számára hasznos segédeszközt állítottunk össze. A megyei honismereti híradók szerkesztőinek 1981-es budapesti tanácskozásán merült fel először: jó volna mielőbb elkészíteni a megyei híradók visszatekintő tartalmi feltárását. Ebből az elképzelésből született meg 1983-ban a Somogyi Honismereti Híradó repertóriuma, amely terjedelménél fogva önálló kiadvány formájában látott napvilágot. A repertórium és az újabb évfolyamok átnézése után kibontakozik előttünk a publikációk gazdag névsora, ízelítőül néhány név a megyei és a megyén túli alkotógárdából: Andrássy Antal, Draveczky Balázs, Gál József, Hunyady László, Kanyar József, Király Lajos, Knéz.v Judit, Koltay Péter, Kövesdi Tiborné, Magyar Kálmán, Mike Györgyi, Pillér Dezső, Reöthy Ferenc, Tüskés Tibor, Zákonyi Ferenc és mások. A gazdag alkotógárda természetesen a honismereti Tábor Mesztegnyőn Madarat fogtak Örömükben madarat lehetne fogatni a mesztegnyői honismereti tábor kis lakóival. A természetismereti tábor lakói meg is teszik a tónál kifeszített függönyhálónál, hogy megismerjék a vidék faunáját. Azok a kisdiákok is jól érzik magukat, akik a szövőszék mellett foglalatoskodnak, vagy éppen gyöngyöt fűznek. A népi játékok kedvelői ottjár- tunkkor Károly Jánosnak, a kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központ munkatársának az irányításával a patkódobást gyakorolták. Ismét benépesült Mesztegnyőn a honismereti tábor. Otthonuk a faluház, ahol a távoli, alföldi gyerekek a somogyi népélet emlékeivel találkozhatnak. Kövesdi Tiborné, a faluház asszonya elbeszéléseiből megelevenednek a fakó tárgyak is. Madai Erika sokadmagával Mezőkovácsházáról érkezett. S miért éppen Mezőkovácsházáról, arra Dunainé Pszota Mária, az alföldi kisváros művelődési központjának munkatársa adott feleletet. A népművelő ismerősünk. A kaposvári városi művelődési központ tevékeny kézműveseként sok gyerekkel ismertette meg és sajátíttatta el a szövés ősi mesterségét. Most Mezőkovácsházán él. — Hároméves a mesztegnyői honismereti tábor. Huszonhat gyerekkel fölkerekedtem és — hazajöttem. A mezőkovácsházi tanulóknak most módjuk van ösz- szevetni a dunántúli nép- művészeti hagyományokat az alföldiekkel. Tábori emlékként kis méretű szőttesek készültek. A szőttesek fonalában barátságok is szövődtek. Az első elkészült munka öröme sugárzott Orbán Andrea marcali kislány arcán. — A nagyszüleimnél nyaralok, Gizi nénivel — Kövesdi Tibornéval — megbeszélték, hogy eljárhassak a honismereti táborba. A csurgói óvónőképzőben tanulok tovább, rendszeresen sportolok és nagyon örülök, annak, hogy megtanulhattam szőni. Orbán Andrea táborhoz edzett lány, megfordult az NDK-ban, Csehszlovákiában, a marcali művelődési központ fonvódligeti táborában a bábkészítéssel ismerkedett dolgozatok rendkívül változatos tematikáját is jelenti. Az eddigi számok átnézése ugyanakkor arról is meggyőzheti az érdeklődőt, hogy a honismeretnek számos olyan publikálási területe van még, ahol viszonylag szerényebbek az eredmények. Legyen gazdagabb az intézménytörténet, különösen a művelődési ágazatok története, a személyiségtörténet, a helytörténeti arc- képcsarnok. Színesebb, sokoldalúbb néprajzi dolgozatokat várunk, módszertani segítséget is kívánunk nyújtani a szakkörvezetőknek. A Somogyi Honismereti Híradó mindenki számára hozzáférhető. A híradó jelentőségét Major Judit, az MTI - Dokumentációs Szerkesztőségének rovatvezetője a Könyvtáros című folyóirat egyik közelmúltbeli számában megjelent cikkében így jellemezte: — A Somogyi Honismereti Híradó eleget tett és tesz megfogalmazott céljainak. Alkotó hazaszeretetre nevel és a helyes értelemben vett' lokálpatriotizmust szolgálja. írásaival, tudósításaival hozzájárul a honismereti mozgalom további erősödéséhez, s ezzel egyetemes közművelődésünk vérkeringésének felpezsdítéséhez is. Dr. Sipos Csaba meg. A falusi nyár pedig kedvére való — mesélte. A Somogy Természetvédelmi Szövetség is kivonult a táborba azoknak a gyerekeknek a hadával, akik a Fekete István természetismereti megyei vetélkedőn jól szerepeltek. Filotás Zoltán erdészeti előadóval indultak el kora reggel a közeli tóhoz, hogy a kifeszített függönyhálót átvizsgálják: milyen madarat fogtak. A nádi énekesek mellett jégmadár, füsti fecske, veréb volt a hálóban: nem sokáig, csak amíg megismerkedtek velük a gyerekek. — A madárbefogás bemutató jellegű. A madarakkal való rövid ismerkedés után a gyerekek boldogan eresztik őket szabadon: Ritka madár a fekete gólya, ezen a vidéken néhány pár költ. Ezeket reggelente a tónál lessük meg és van egész nap miről beszélgetnünk ... — És közben nagyokat horgászunk — fűzte hozzá Hivatal Nándor, a Kilián György Városi Művelődési Központ munkatársa. Nagyobb madarakat is láttunk a nádi poszátánál Mesztegnyőn. Az udvaron a zalaegerszegi MHSZ sárkányrepülői szerelték össze a gépmadarat, amely korántsem volt olyan félelmetes, mint egy igazi sárkány. Nem mondhatja senki ezentúl, hogy Mesztegnyőn nincsenek sárkányok, mert papírból is jó pár készült a honismereti táborban^ a lakók nagy örömére. Horányi Barna Szekszárd után Az országos honismereti akadémia témája — a Kárpát-medence népei a XVIII— XX. században — ezúttal is kötődött a vendéglátó megye, a magyarok, a svábok, a székely és a felvidéki betelepítettek által lakott vidék sajátosságaihoz. A költő, Babits Mihály Szekszárd szülöttének szavait ajánlva figyelmünkbe: „Hogy’szolgálhatom az emberiséget, ha nem őrzök meg magamban minden színt, ami az emberiséget gazdagítja?...” Pozsgay Imre a magyarság Európában elfoglalt helyéről tartott nyitó előadása után tudományos életünk jeles képviselői, Szabad György történész, az ÉLTÉ egyetemi tanára és Andrásfalvy Bertalan, az MTA néprajzkutatója a települési mozgalmak és népmozgások XVIII—XX. századi szerepét vázolta fel. A kisebbségi lét időszerű kérdéseiről beszélt Stark Ferenc, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője, majd szekciókban folytatódott a tanácskozás a magyarországi és a határon túli magyar etnikumok, a német, délszláv, szlovák, román, cigány nemzetiségek helyzetéről. Valamennyi szekció egyetértett abban, hogy az anyanyelv ápolása, a szellemi és tárgyi hagyományok gyűjtése, feldolgozása és átörökítése, valamint az anyaországgal való kapcsolat erősítése, a kisebbségek létének, fennmaradásának alapvető feltétele, s e téren sok még a tennivaló. A honismereti mozgalomban egy évtizede korszak- váltás kezdődött, amelynek első jelei az 1983. évi kaposvári akadémián mutatkoztak. A mozgalom legitimitását az »1985. évi soproni konferencia és akadémia tette teljesen nyilvánvalóvá. Erősödött a honismereti munka szakmai tevékenysége, ez az akadémiák témájában, programjában és hatásában is megmutatkozott. A mozgalom szakmai támaszaiként felsorakoztak a köz- gyűjtemények. Újjáalakult az Országos Honismereti Bizottság, melynek elnökéül dr. Kanyar Józsefet választották, tagjai között másik somogyit is találunk, dr. Gál József marcali tanár személyében. A mozgalom közéleti aktivitása megnövekedett, 1988- ban Tatán az akadémia résztvevői elsőként nyújtották be tiltakozásukat Bős- Nagymaros megépítése és a romániai falurombolás ellen, len, a történeti értékek megmentése védelmében. Ma a honismereti munka megyei feladatai között kellő szakmai háttér és működéshez szükséges tárgyi, anyagi és személyi feltételek biztosítását tekintjük a legfontosabbnak. Közgyűjteményeink szerepét e munkában erősítenünk kell. Kiemelten támogatjuk a Magyar Történelmi Társulat és a négy dél-dunántúli megye összefogásával szervezett történészkonferenciákat és a történelemkutatók nyári táborait, a megyei és helyi szerveződésű honismereti táborokat Szőcsénypusztán, Mesztegnyőn, Kötésén — nagyobb figyelemmel a határainkon kívül élő magyarok részvételére. Elő kell segíteni a városi könyvtárak helyismereti részlegeinek gyarapodását, a helytörténeti gyűjtemények szakmai gondozását. Mindehhez nélkülözhetetlen a helyi önkormányzatok anyagi és erkölcsi támogatása. Gálné Jäger Márta a Somogy Megyei Tanács közművelődési irodájának közgyűjteményi főmunkatársa
