Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-02 / 128. szám
2 Somogyi Néplap 1989. június 2., péntek Ülésezik az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) A mostani törvényjavaslat ezért a képviseleti demokráciát kiegészítő, annak legitimálását erősítő intézményként közelíti meg a népszavazást. Ebből következik, az is, hogy a népszavazás alkotmányos intézménnyé válásával sem billenhet át a törvényhozó hatalmi túlsúly, a folyamatos törvényalkotás nem lehet a népszavazás feladata. A népszavazásról Szóló törvények alapkérdései közé tartozik: mi lehet, s mi nem a népi akaratnyilvánítás tárgya; milyen kérdésekben kell elrendelni a népszavazást, s annak eredménye milyen jogi következményekkel jár. Nem kevésbé fontos annak eldöntése, hogy csak országos vagy a helyi szintekre is kidolgozott rendszert kell-e kiépíteni. A mostani törvényjavaslat a népszavazás elrendelését, illetve kitűzését a parlament hatáskörébe adja. Kötelező elrendelni a népszavazást, ha azt kellő számú állampolgár kezdeményezi. A tervezet ezzel kapcsolatban alternatív javaslatot terjeszt a parlament elé. Az Országgyűlés által elfogadott új alkotmányt is népszavazással kell megerősíteni. Más esetekben a kezdeményezések alapján a parlament mérlegelheti a népszavazás elrendelését, vagy elvetését. A tervezet — szinkronban a nemzetközi gyakorlattal — kizárja a népszavazás köréből a költségvetésről, a központi adónemekről és illetékekről, valamint a helyi adók központi föltételeiről szóló törvényeket, továbbá a nemzetközi szerződésekről hozott törvényeket és a személyi kérdéseket. Ami a nemzetközi szerződéseket illeti, Kulcsár Kálmán külön kitért a bős— nagymarosi beruházás kérdésére. Elmondta, hogy a kormány az ügy politikai jelentőségére való tekintettel mindenképpen nyitva akarta hagyni a beruházás kérdésében a visszamenőleges népszavazás lehetőségét. Fiiló Pál, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevében megállapította: a politikai intézményrendszer demokratizálásának és a jogállamiságnak fontos garanciája lehet a törvény- javaslat elfogadása. A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslatot az Ország- gyűlés három tartózkodással elfogadta. A képviselők a módosító javaslatokkal is egyetértettek. Németh Miklós csomagterve Az Országgyűlés ezután az 1989. évi állami költségvetésről szóló 1988. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását kezdte meg. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy a Minisztertanács új, átdolgozott állami költségvetési tervjavaslatot nyújtott be. Horváth Lajos elsőként Németh Miklósnak, a kormány elnökének adta meg a szót. A helyzet értékelését és a fenyegetések számbavételét a kormány elvégezte. Ismereteit és következtetéseit nem tartja titokban. Az Önökre és a népre tartozik. Mindnyájan vizsgázni fogunk a következő években. Ez kemény vizsga lesz, amely megméri majd, mit tanultunk az ezeréves magyar történelemből. Csak akkor fogunk átmenni ezen a vizsgán, ha képesek leszünk a magyar történelem minden értékének egységes képviseletére és ha nem egymás ellen próbáljuk kijátszani a küzdelmesen létrehozott történelmi értékeket. Ezt a szellemet mindnyájunknak erősítenünk és építenünk kell magunk körül. Szorítsuk ki a megosztottság, a gyűlölködés erőit! A kormánynak a vázolt politikai áalakulási folyamatban súlyos társadalompolitikai és gazdasági feladatokkal is szembe kell néznie. 1989 március végén a tényleges népgazdasági terhet jelentő nettó kamatozó konvertibilis .tartozásunk 14,5 milliárd dollárt tett ki. Az 1989. évi nettó kamatkiadás 1340 millió dollár, amely mintegy 100 millió dollárral meghaladja a kalkuláltat, részben a piaci kamatok emelkedése, részben a tervezettnél rosszabb konvertibilis folyó fizetési mérleg miatt. Az év első négy hónapjában csak 700 millió dollár hiányt mutatott a folyó fizetési mérleg egyenlege. Ez egyértelműen az említett kamatkiadási többlettel és a turizmussal hozható összefüggésbe,. a konvertibilis elszámolású áruforgalom ugyanis lényegében a tervezett pályán halad. A Magyar Nemzeti Bank könyveiben 17 milliárd dollár adósságot és 5,8 milliárd dollár követelést tart nyilván. A követelések majdnem fele, 2,7 milliárd dollár azonban kéteS, sőt csaknem biztos, hogy nem térül meg. Ezért az összeget a szanálási folyamat végén mint veszteséget le kell írni. Ezt számításba véve jön ki, hogy nettó kamatozó adósságunk ténylegesen 14,5 milliárd dollár, Az államháztartás — főként az állami költségvetés előző években, évtizedekben felhalmozódott adóssága következtében — az első negyedév végén 630 milliárd forintot tesz ki. Ezt potenciálisan még növeli a mintegy 160 milliárd forint ösz- szegű állami garancia, amelyet a költségvetés vállalati hitelekhez kapcsolódóan vállalt. Ez a belföldi állam- adósságot majd 800 milliárd forintra növeli. A költségvetés adósságát 24 milliárd forinttal növeli az 1968-as reform bevezetése után a vállalatoknak forgóalap-juttatásként folyósított összeg, amelynek elszámolására eddig nem került sor. S ha mindehhez még hozzáadjuk a nemzetközi beruházások későbbi éveket terhelő, de külön alapokon nyilvántartott állományát, illetve a legutóbbi ez évi forintleértékelések hatásút, a teljes — jórészt ma még terhet ugyan nem jelentő — államháztartási adósság csaknem 950 milliárd forint. Az önök előtt fekvő ,.csomagterv" végrehajtásával — beleértve az előterjesztésben jelzett tartalékintézkedéseket is — 1989-re megteremthető egy olyan pénzügyi egyensúly, amely szerkezetében eltér ugyan a tervezettől, de még lehetővé teszi a gazdaság külső és belső finanszírozását. Őszintén remélem, hogy az intézkedési csomag elfogadását megkönnyítik azok a korábbitól eltérő elvek és megoldások, amelyekre épül. Ezek közül csak néhányat emelek ki: — Elsőként azt, hogy az óhatatlan korlátozások mellett, igaz, szerény mértékkel, de teljesítményösztön- ző, vállalkozásserkentő megoldásokat is tartalmaz; — másodszor azt, hogy antiinflációs filozófiára épül, mivel a bevételek növelése, az adók emelése helyett az állami kiadások visszafogásával, az állami rezsi és a támogatások mérséklésével kívánja a bevételek és kiadások összhangját helyreállítani; — a harmadikként azt, hogy a kiadások csökkentését, a támogatások mérséklését nem lineárisan, hanem differenciáltan, ésszerűen szelektálva javasoljuk végrehajtani. Különösen jelentős a kiadáscsökkentés a védelem és fegyveres testületek esetében, valamint az iguzgatási ágazatban: — s végül kiemelném: uz intézkedések korlátozó elemei nem érintik az oktatást, a kultúrát, az eg.-/ ségügvet és a tudományt, érpárosul egy szerény, de talán éppen célirányossága miatt hatásában jelentősebb szociálpolitikai „csomaggal", amelyben a SZOT-lal megállapodtunk. Az intézkedési csomagnak, eltekintve az időközben végrehajtott benzináremeléstől, közvetlen inflációs hatása nincs. A vállalkozásélénkítő és szociálpolitikai intézkedések nem a csomag eladhatóságát javító díszítőelemek, hanem első lépései egy hosszú távra szóló stratégiának. Amikor a nemzet sorsa a munkában dől el, s amikor együtt kell működni minden felelős erőnek azért, hogy elkerüljük az összeomlást, akkor nem a szavaké, hanem a tetteké a döntő szerep. Igaz, hogy megfelelő erőforrások hiányában a struktúraváltás erőltetése feszültségekhez vezet, újabb teher- próbának kitéve a jó irányban haladó politikai, gazdasági folyamatokat. Ezért csak olyan változás lehetséges, amely főleg a racionalizálásra irányul és a szükséges szerkezetváltást a mik- roszférában indítja el. Ez viszont csak kötöttségektől mentes, működőképes piaci mechanizmusokban bontakozhat ki, ami radikális változásokat kíván az irányítási rendszerben és föltételezi a politikai és gazdasági struktúrák összefonódásának megszüntetését. Csak az így kiépülő piac- gazdaság képes ösztönözni és kikényszeríteni a vállalkozást. A gazdasági stratégia tengelyébe a vállalkozásélénkítést kell állítani! Váljunk a több százezer kis- és középvállalkozó országává! (Folytatás a 3. oldalon.) Megalakult az önálló Sajtószakszervezet Visszaadták Nagy Erzsébetnek a hagyatékot Életrajzot írt Nagy Imre — Hiányoznak a siralomházbeli jegyzetek Nagy Erzsébet hosszú évek várakozása után átvehette édesapja, Nagy Imre inéhai miniszterelnök személyes jellegű hagyatékát máju9 31-én, Budapesten, a Legfőbb Ügyészségen. A szűk Ikörű aktusra elkísérte férje, Vészi János is. Több mint három évtizede halogatott jogi aktus színhelye volt szerdán a Legfőbb Ügyészség: Nagy Imrének, Magyaroszág koholt vádak alapján elítélt és kivégzett miniszterelnökének leánya, Nagy Erzsébet hosz- szú évek várakozása után átvehette édesapja személyes jellegű hagyatékát. A szűk körben, minden külsőségtől mentesen lebonyolított hivatalos aktuson Nagy Erzsébet férjével, Vészi János sál jelent meg dr. Nyíri Sándor legfőbb ügyészhelyettes dolgozószobájában. A tágas hivatali helyiség vendégfogadó asztalán glé- dába állítva várták a hozzátartozókat mindazok a személyes jellegű iratok, feljegyzések, amelyek Nagy Imre életének utolsó éveiben papírra vetett gondolatait, emlékeit rögzítették; illetve mindaz, ami ezekből a dokumentumokból egyáltalán előkerült. A jogászi pontossággal összeállított átvételi lajstromra a többi között felkerülhetett a 72 számozott oldalon íródott élettörténeti vázlat, amelynek Nagy Imre a Viharos emberöltő címet adta. A hagyaték dokumentumai között vehette • át a család azt a három román blokkfüzetet is, amelyek lapjaira Nagy Imre romániai száműzetése idején papírra vetette Gondolatok, emlékek című jegyzeteit. •Versek, levelek, orvosi igazolások zárják a listát, amelynek valamennyi tételét - a hozzátartozók kérésére átmenetileg továbbra is a legfőbb ügyész helyettesének páncélszekrénye őrzi. Nagy Erzsébet az MTI munkatársának adott interjújában elmondta, hogy tudott ezeknek az iratoknak a létezéséről édesanyja elbeszéléséből. Így azt is, hogy édesapja rögzíti gondolatait az 1956-os forradalommal kapcsolatosan, s hozzálátott életrajzának megírásáhaz is, sőt azt is tudta, hogy ez az írás a Viharos emberöltő címet viseli. Nagy Erzsébet a hagyatékot áttekintve sajnálattal konstatálta, hogy nem jutott messze önéletírásában; kevés ideje volt hozzá. Sajnos, számos konkrét dolog hiányzik, amiről Nagy Erzsébetnek tudomása volt. Ilyen például az a nagyon ártatlan, politikai vonatkozásoktól teljességgel mentes levél, amelyet Nagy Imre internálása alatt Nagy Erzsébet születésnapjára írt. Nincs meg az a kis tréfás költemény, amelyet első férje, dr. Jánosi Ferenc — a volt sárospataki diák és tanár — szerzett, hogy szilveszterestéjén felvidítsa az internáltak nyomott hangulatú kis csoportját. Azt nyilatkozta Nagy Erzsébet: számára oly kedves emlékeknél politikai súlyánál fogva jóval fontosabb lenne, ha előkerülne az a jegyzet, amelyet — egybehangzó állítások szerint — szinte az utolsó pillanatig írt édesapja a siralomházban. Föltételezi: a családnak is hagyott hátra végső üzenetet. Az emlékirat hiányzó oldalaival kapcsolatban elmondta, hogy szinte az utolsó napokig a Belügyminisztérium őrizte ezeket az iratokat. Nem tudja kinek a kezén fordultak meg a dokumentumok, illetve kinek lehetett betekintése, netán beavatkozási lehetősége. A dolgok mindenesetre arra utalnak, hogy valaki vagy valakik „belenyúltak” az iratokba. Ezt támasztja alá, hogy a snagovi (Románia) emlékiratokból teljes szövegrészek hiányoznak, helyenként 40—50 oldalt távolítottak el a kézzel írott füzetekből, néhol pedig oldalakat vágtak félbe. A külső beavatkozásra utal az is, hogy azokat a részeket, amelyeket maga Nagy Imre szeretett volna kihagyni, egyszerűen áthúzta tollával. Talán a kéziratokról készült filmtekercsek tartalmazzák a teljes anyagot. Nagy Erzsébet ezt egyelőre nem tudta megmondani az MTI munkatársának, mert a papírba csomagolt tekercseket lezárva vette át az ügyészségtől. Egyébként az sem kizárt, hogy a hiányzó szövegrészek kapcsán fölkérik az illetékes szerveket, indítsanak. nyomozást. Nagy Erzsébet ezeket az iratokat olyannak ítélte meg, amelyek a nemzet kincsestárát illetik meg. Szerinte a dokumentumok egyelőre a Legfőbb Ügyészség páncélszekrényében lesznek a legnagyobb biztonságban, később pedig esetleg egy történészcsoportot bíznak meg az anyag feldolgozásával, de szóba került egy Nagy Imre Intézet felállítása is a dokumentumok kezelésére, a korszak kutatására. Alakuló kongresszusát szerdán tartotta Budapesten a Guttenbex'g Művelődési Otthonban a mintegy tízezer újságírót, szerkesztőségi és kiadói dolgozót tömörítő sajtószakszervezet 108 küldötte. A vezetőségbe megválasztották Horányi Barnát, a Somogy Megyei Lapkiadó Vállalat szakszervezeti bizottságának titkárát is. A kongresszus küldöttei egyetértettek azzal a javaslattal, hogy a megyei sajtó és lapkiadók sorsának ügyében nyílt levéllel forduljon a vezetőség Grósz Károlyhoz, az MSZMP főtitkárához. Megfogalmazták: tanácskozásukon egyik központi kérdés volt a megyékben, az MSZMP irányítása alatt működő lapkiadó vállalatok és megyei lapszerkesztőségek sorsa. — Tudomásunkra jutott ugyanis, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága már döntött erről szakszervezetünk (illetve jogelődünk: a Gutenberg Szakszervezeti Szövetség) megkérdezése, illetőleg tájékoztatása nélkül. Minthogy a szervezett dolgozók élet- és. munkakörülményeinek változásában a szakszervezetnek kompetenciája van, kifejezzük értetlenségünket és tiltakozásunkat a döntéshozatal ilyen módja ellen. Igényeljük, hogy a döntést szíveskedjék a Sajtószakszervezet tudomására és nyilvánosságra hozni, mert ki akarjuk alakítani ezzel kapcsolatos állásfoglalásunkat. Ez alakuló kongresszusunk határozott kívánsága. Tisztelettel: Berényi János elnök Dr. Lepies György litkár A Boglárlelle és Vidéke Áfész egész évi foglalkoztatásra FÖLVESZ — szakképzett eladókat — szakképzett pénztárosokat — 1 kirakatrendezőt — érettségizett fiatalokat (továbbtanulási lehetőséggel) valamint pályázatot hirdet — 1 ellenőrzési osztályvezetői — 1 kozgazdász-üzemgazdászi állásra, felsőfokú végzettséggel. A jelentkezéseket, illetve a pályázatokat az áfész személyzeti vezetőjéhez kérjük: 8630 BOGLÁRLELLE Dózsa Gy. út 55—59. ____________(105765)
