Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-02 / 128. szám
1989. június 2., péntek Somogyi Néplap 3 Ülésezik az Országgyűlés Nagyatád városkörnyéke EGYENRANGÚAK BIZOTTSÁGA Lemondott a tanácselnök-helyettes (Folytatás a 2. oldalról.) A vállalkozásélénkítés mellett stratégiai dimenzióban vetődik fel a szociálpolitika reformja és a szegénység problémájának kezelése is. Ezt veszi figyelembe már az intézkedési csomagterv is azzal, hogy a költségvetés egyensúlyát úgy akarja rendbehozni, hogy a lakosság további terhelése minimális legyen. Ez a kormány által vállalt tudatos kötelezettség. Nem tehetünk mást, mert további életszínvonalcsökkenés a szociális problémák robbanásához vezethet. A szociális célra fordítható források elosztásánál abból indultunk ki, hogy a szegények potenciális körén belül a nagycsaládosok, nyugdíjasok — eezen belül is a rokkantnyugdíjasok — tekintélyes részt alkotnak, ezért e társadalmi rétegeket preferáljuk. Nekik van a legkevesebb esélyük arra, hogy az életszínvonal-csökkenés ellen védekezzenek, azaz. ők igénylik a leginkább a központi segítséget. Törekszünk arra, hogy ez évben további, a feszültségek enyhítésére irányuló intézkedéseket hozzunk, így például az első osztályos kisdiákok tankönyvellátása ingyenessé tételének föltételein dolgozunk. Ezek kényszerű, tűzoltó jellegű intézkedések, amelyekre a korábbi időszak mulasztásai kényszerítenek bennünket. Az élenjáró ipari társadalmak gyakorlatának tapasztalatai alapján többszörösen beigazolódott, hogy a gazdasági növekedés legfőbb motorja a munkaerő minősége. A gazdasági hatékonyság növekedésének forrásai a tudomány, az oktatáspolitika, a művelődés, valamint az egészségügyi és a szociálpolitika, amely a munkaerő szellemi és fizikai állapotát határozza meg. Az új tehnológiák többnyire nagyobb tudást, magasabb műszaki-technikai képesítést igényelnek. így nemcsak az oktatás szerepe nő, hanem a kutatásigényes termékek és termelési értékesítési folyamatok jelentősége is. Stratégiánkban ezért a társadalompolitikai prob- léfnák, a humánszféra problémáinak önálló kezelésével kell a gazdasági teljesítőképesség erősödését megalapozni. A mostani helyzetben az éppen csak megkezdődő átmenet rendezett előrehaladását számos tényező veszélyezteti. Ide sorolom a politikai vezetés és a társadalom közötti feszültségeket, amelyek fókuszában a bizalom- hiány áll. A bizalmi tőkét az elmúlt évtizedben a politikai vezetés fölélte, és ezért újra kell építeni a bizalmi kötődéseket. Én is érzem a bizalom hiányát, és meg kívánom szerezni a bizalmat. De nem ígéretekkel, előlegbe! Bizonyítani kívánom a helyzet és a lehetséges stratégiai mozgásirány pontos és hiteles ismeretét és erre alapozva közös cselekvésre hívom az együttműködni kész erőket. A bizalmat én. a közös cselekvésen tudom lemérni. Az igazság feltárása mindig hosszú folyamat. így lesz ez most is az 1956. október 23-án indult népfelkelés és Nagy Imre szerepének értékelésében. Bizonyos tények talán már sohasem kerülnek napvilágra és szükséges az is. hogy az érintett szocialista országok mindegyike kész legyen velünk az együttműködésre a tények feltárásában, a történelmi források felkutatásában. Ma már tudjuk: az ítélet az akkor érvényben lévő törvények szerint is jogsértő volt, s tartalmazott koncepciós elemeket. És ez nem is lehet másként, mert az ítéletet megalapozó politikai koncepciót nem csupán Magyarország határain belül alakították ki. Nagy Imrét ugyan kivégezték, de az 1953-as Nagy Imre-kormányprogram több kezdeményezése lényegében megvalósult. Annak szemlélete élt tovább az 1968-as reformban, a különböző reformtörekvésekben. Én azonban nem tudok Nagy Imréről beszélni Kádár János nevének említése nélkül. A két kiemelkedő politikus életútja, pályaíve ugyanis tragikusan összekapcsolódik. Ezt az összekapcsolódást több ponton sűrű homály fedi, számos nyom kifelé vezet az országból, a kommunista pártok akkori vezetése felé. Ma még tehát sok mindent nem tudunk. Az viszont biztos: az elmúlt harminc évet Kádárkorszakként tartja számon a rriagyar és a nemzetközi közvélemény. Ez a korszak — eredményeivel és fogyatékosságaival együtt — olyan reformokat is eredményezett, amelyek lehetőséget adnak egy békés, rendezett modellváltásra napjainkban. A mi közös felelősségünk, hogy ezzel a lehetőséggel élni tudjunk. A politikusok pályaíve rendszerint sajátosan alakul. Kádár Jánosé — mint első titkáré — tragikusan indult, amelyet aztán föllendülés követett. Ez azután megtört, és elhúzódó válságba torkollott, ami még most is tart. De térjünk vissza a közeli napokra, mikor az egész ország figyelme Nagy Imre és sorstársai temetése felé fordul. Engem, mint a kormány elnökét a végtisztesség megadásával kapcsolatban számos belső és külső kötelezettség vezérel. A kormányzat mindent megtesz azért, hogy június 16. a nemzeti megbékélés szimbóluma legyen. Hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy Nagy Imre és sorstársai olyan végtisztességben részesüljenek, amely az európai kultúrkör szokásai szerint minden magyar embert megillet. Ebben a szellemben gondolkodnak az egyházak vezetői is, amint erről a tegnap velük folytatott megbeszélésen is meggyőződhettem. A kormány megteremtette a föltételeket ahhoz, hogy a Nagy Imre-per anyagainak tanulmányozása alapján a legfőbb ügyész a bűnügyben kifejthesse jogi álláspontját Erre a közeljövőben — még a temetés előtt — sor kerül amelynek nyomán megtörténhet a jogi és ezzel lénye gében a politikai rehabilitáció. Mindezek alapján úgy járulhatunk a ravatálukhoz, hogy fejünket a magyar kormány egykori miniszterelnöke, államminisztere és hadügyminisztere előtt hajtjuk meg. És közben gondolnunk kell a koncepciós perek, a törvénytelenségek áldozataira is. Politikai-jogi rehabilitálásuk együttes kötelességünk, ezért megfontolásra ajánlom az Országgyűlésnek egy, az ártatlanságukat kimondó törvény megalkotását. Június 16-a legyen a kegyelet, a gyász napja és csak rajtunk múlik, hogy a nemzeti megbékélés napjaként fogunk-e rá visszaemlékezni. Én hiszem, hogy így lesz! Csak ratjunk múlik, hogy az a korszak, amely- 1956-ban nemzeti tragédiával kezdődött, ne nemzeti tragédiával végződjön, hanem békés, rendezett átmenet keretében kerüljön meghaladásra. Csak így juthatunk múltunkban kiegyezésre, s csak ily módon fordulhatunk a jelen és méginkább a jövő feladatai felé! — mondotta végezetül Németh Miklós. A vitákon részt vett dr. Vida Kocsárd (Somogy m., 6. vk.), a Pannónia Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat balatoni igazagtóságá- nak igazgatója. Egyebek között szorgalmazta egy olyan gazdaságpolitikai koncepció és eszközrendszer kidolgozását, amelyben nem a partikuláris érdekek érvényesülnek. Ezzel kapcsolatban úgy vélte: a magyar belpolitika valamennyi szereplőjének, a pártoknak, az alternatív szervezeteknek is személyes, közvetlen érdekeik fölé kell emelkedniük, és az egész nép érdekeit kell szem előtt tartaniuk. Ily módon egy mindenki által elfogadható, radikális, következetes programot lehet összeállítani és végrehajtani. A hozzászólások után az elnöklő Horváth Lajos az ülést berekesztve közölte, hogy ma a törvényjavaslat feletti vitával folytatja az Országgyűlés negyedik munkanapját. Ismét vaskos dossziéval érkeztek a városatyák a Nagyatádi Városi Tanács tegnapi ülésére. Tizennégy napirendi pontot kellett megtárgyalniuk, köztük azt, amely a városkörnyéki koordinációs bizottság munkájáról szólt. Hamvas János tanácselnök elmondta: a bizottságot nem azért hozták létre, hogy egy korábbi irányítási rendszert, átmentsenek; fő céljuk a város és környékének összehangolt fejlesztése. Az érdekegyeztető szerep a fontos, és ebben mindenki egyenrangú. Ezt bizonyítja az is, hogy a hét település tanácselnöke egymást évente váltja a bizottsági elnöki székében. A koordinációs bizottság egyebek között már a VII. ötéves településfejlesztési tervet is összehangoltan készítette el. Megtárgyalta a bejáró dolgozók helyzetét, a város és a városkörnyék telekellátottságát, s létrehozták a városkörnyéki alapot. Hogy ezt mire költötték? Háromszázötvenezer forintot juttattak az MHSZ nagyatádi bázisának építésére, a TIT helyi szervezetének képmagnót vettek és átutaltak oda ötvenezer forintot is. Hozzájárultak a Nagyatád újság megjelentetéséhez. A háromfai tanács két-, a kutasi félmillió forint hitelt kapott. A rinvaszentki- rálvi vízműnél 1,5. a kivadárinál 3 millió forint hitel felvételére adtak lehetőséget. Ezek a hitelek nem azt jelentették, hogy gyorsabban készülhetett el, illetve készülhet el a két vízmű, hanem a. lakosság kedvezményes kamatozású kölcsönhöz jutott. A tegnapi tanácsülésen megtudtuk azt is, hogy a koordinációs bizottság nem törekszik közös célokat szolgáló beruházásokra — nem mintha nem kellenének —, mert szinte mindegyik tanács területén vannak alap- ellátási hiányosságok, ugyanakkor egyre kevesebb az anyagi lehetőségük. A tanácsülés „hírei" között szerepelt, hogy megszüntetik a Dózsa György utcai bölcsődét, mert kihasználatlan. Az épületben idős embereket helyeznek el. Hasonlóképpen kihasználatlansága miatt szüntetik meg a Rókus közben levő óvodát. A gyerekeket a Rozsnyói úti óvodába helyezik el, a megszüntetett intézményben pedig szeptembertől középiskolások tanulnak. A tanácsülésen jelentette be lemondását dr. Horváth Ferenc tanácselnök-helyettes: őt a közelmúltban a helyi takarékszövetkezet elnökének választották meg. A takarékszövetkezeti törvény pedig kimondja, hogy a szövetkezetnek nem lehet elnöke a városi tanács vezetője, illetve tisztségviselője. (Nagy) A győri Cardo bútorgyárban 50 millió forintos beruházással európai viszonylatban a legmodernebb lapmegmunkáló, valamint fúrógépsorokat állították üzembe. Maróthy László: Nem a magam vízlépcsőjét építem PARLAMENTI TUDÓSÍTÓNK JELENTI A kormány ma ad tájékoztatót az Országgyűlésnek a Bős—Nagymaros beruházás helyzetéről. E sokat vitatott témáról beszélgettünk Maróthy László miniszterrel. — Korábbi álláspontjához képest a kormány visszakozott, s ezt érezhetően nem elsősorban költségvetési vagy környezetvédelmi megfontolásokból, sokkal inkább politikai nyomásra tette ... — Ez a mű önmagában is rendkívül komplikált, hiszen itt szó van egyebek között vízről, mederről, hajózásról, árvízvédelemről, környezet- védelemről, áramtermelésről. Mindezek egymással is sok szálon összefüggenek. Nagy hiba volt, hogy e kérdések nem kerültek idejében a közvélemény elé. A tájékoztatás hiánya kétségeket, előítéleteket gerjesztett. Jóllehet valamennyi kérdésre volt megalapozott válasz. Még a legutóbb fölmerült környezetvédelmiekre is, ámbár ebben vannak föltáratlan összefüggések. Ami tény: valamennyi káros hatás kizárása megoldhatatlan. Csupán á mérséklésükre törekedhetünk. A beruházás összetettsége miatt máig is adódnak a közvéleményben újabb kérdések. Ilyen például a szeizmicitás, a vízminőség vagy számos ökológiai tényező. Ebben még tájékozatlanság és ismerethiány tapasztalható, s ez változatlanul az érdeklődés középpontjában tartja a témát. Az újabban felmerült kételyeket ritkán támasztják alá bizonyítékok, jellemzőbb a sommás állítás. Ennyiben tehát a kormányt nem a felsorakoztatott új tények és valós ellenérvek befolyásolták. Fontosabb tényező a társadalomban zajló dinamikus politikai átalakulás. Ennek pozitív elemei közé tartozik a szocializmus egészét megújító, működőképességét javító szándék, ezen belül olyan gazdálkodás igényének a megfogalmazása, amely nemcsak hatékony, hanem a nép támogatását is élvezi. Vannak azonban a politikai átalakulásnak vitatható, a múltat egészében tagadó vonásai is. Az előbbiek nyomán sok egyéb mellett a beruházások is új megvilágításba kerülnek. Egyszerre jelenik meg egy progresszív új igény, egy, a régi gyakorlatot konzerválni próbáló törekvés és a teljes tagadás. A jövő szempontjából az a véleményem, hogy egy ilyen típusú beruházás indításának nem az a módjp;, raánt amilyen a vízlépcsőé volt. Más kérdés: nem igaz az, hogy ez a beruházás úgy rossz, ahogy van. A legvadabb kritikusok sem tudják kikezdeni például a műszaki megoldásait. Vannak viszont olyan féligazságok, amelyeket épp a tájékozatlanságot kihasználva politikai szándékok szolgálatába állítottak. A politika megújulási folyamata nem mentes az indulatoktól és szélsőségektől sem. E szélsőségek képviselői a legkülönfélébb módon kapaszkodnak bele ebbe a beruházásba, miközben már korántsem a műszaki vagy a környezet- védelmi szempontok izgatják őket. — Sikk lett a meglevő intézményrendszerrel, annak törekvéseivel szemben ágálni. Bős—Nagymaros mintha ■ehhez adna szelepet... — Nem szeretnék magam is a sommás ítélkezés hibájába esni. Több vitában is elmondtam azonban: ha ezzel semmissé tehető a múlt összes hibája és megoldható a jövő összes igénye, akkor az egészet azonnal le kell állítani. Csakhogy ez nem oldaná meg sem a múltat, sem a jövőt. A vízlépcsőt egyszerűen jelképpé tették, s mint a múlt hibáinak, rossz döntési mechanizmusainak emlékművét támadják. Ezért vált Bős—Nagymaros politikai ütközések okává és ürügyévé. — Mi a véleménye a sokak által számonkért népszavazásról? Egy-egy kiragadott információ, s még inkább érzelmi motívum alapján okosabban dönthet-e a közvélemény, mint a sokszor egymással is vitatkozó szakértők? — Különválasztandó az ügy jogi pályája és társadalmi, politikai vonatkozása. Azt el tudom képzelni, hogy egy ilyen jelentős beruházás indításakor legyen népszavazás. Ám közben, mikor már készen van több mint a fele, akkor e lépés tisztessége és realitása már megkérdőjelezhető. Ilyenkor az efféle szándék már csak a politizálás eszköze. Jogi szempontból: érvényes nemzetközi szerződések esetén nem tartható népszavazás. Egy elutasító népszavazás nem mentene föl bennünket, az európai joggyakorlat szerint, nemzetközi kötelezettségeink teljesítése alól. — A tárcát és az ön személyét is sok támadás érte Nagymaros miatt. — Az egész vízlépcső- rendszerrel kapcsolatos beruházás törvényes, kormányhatározaton nyugszik. Az említett támadások mögött elsősorban: politikai szándékok állnak. Igazságtalannak tartom a tárcát ért vádaskodásokat, s különösen a személyem elleni támadásokat. Hiszen nem én terveztem vagy találtam ki, menet közben kaptam ezt a feladatot, és végzem legjobb szakmai és politikai meggyőződésem szerint. Mégsem sértődtem meg az éleskedések miatt, mert bízom abban, hogy a társadalomban erősödik a tolerancia, a higgadt megfontolás, mérlegelés készsége s annak belátása is, hogy ez a beruházás nem személyes ügy. Nem a magam vízlépcsőjét építem. — A hazai környezetvédelem megítélése: Bős— Nagymaros túlsúlyos, miközben vélhetően ennél fontosabb kérdésekről alig esik szó ... — Való igaz, a vízlépcső Magyarországnak nem a legnagyobb környezeti kérdése. A most vitatott földtörvényben például izgalmasabb és nagyobb tétet rejtő környezetvédelmi problémák vannak, mint a vízlépcső ügye. Nagyobb horderejű témának tartom a közép-dunántúli karsztvizén problémáját, amelyeknek megoldása már jó vágányon tut, s mely megoldást szakmailag ez a sokat kárhoztatott minisztérium dotgozott ki. Nagy kérdés a városok légszennyezettsége vagy a veszélyes hulladékok ügye, melyben Magyarország Svájccal közösen nemzetközi jelentőségű megállapodást készített elő, az országhatárokon való átszállítás témakörében. Kevéssé ismert, hogy az érzelmektől fűtött kritikák kereszttüzében is dolgozunk a kormány környezeti politikájának megformálásán. — Bár nyilván migrénje van a vízlépcsőktől, mégis egy másik, a gyurgyeváci jugoszláv—magyar vízlépcső-beruházás Somogyot érintő terveiről és programjáról kérdezném. — Nincs migrénem a témától, hiszen más dolog egy vízlépcső és más az a politikai máz, ami rárakódik. Egy miniszter nem engedheti meg magának. hogy személyes érzelmi alapon kezeljen egy kérdést. Gyur- gyevácé érdekes eset. Itt már a bős—nagymarosi tapasztalatok birtokában vagyunk. Ebből kiindulva: a döntéshez egyrészt kellően alapos szakmai előkészítés kell. Ez nagyrészt megtörtént. Másrészt számolni kell a társadalom igényével és ítéletével is. Nem szükséges tehát, hogy a minisztérium, bármennyire is meg van győződve egy lépés hasznosságáról, föltétlenül erőltesse a döntést. Kényszerítse ki ezt a társadalom érdekelt része vagy épp vesse el! Én tehát mindaddig, amíg ebben egv társadalmi konszenzus vagy egyértelmű többségi szándék . ki nem alakul, nem terjesztem elő a témát. Ugyanakkor a mérlegelendő szempontokat nyilvánosságra kell hozni. Például hogy határfolyóról van szó; energiájának fele a miéiyk, s ezt • célszerű együtt kihasználnunk. Számolni kell azzal is, hogy egy ilyen létesítmény milyen pezsdülést hozna Somogynak ebbe az alulfejlesztett térségébe, milyen foglalkoztatottságot teremtene s milyen kapcsolódó "előnyökkel járna. Ezekre föl fogjuk hívni a közvélemény figyelmét, de nem erőltetjük a dolgot. — Köszönöm a beszélgetést. Bíró Ferenc
