Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-28 / 150. szám

4 Somogyi Néplap 1989. június 28., szerda néhány hónapja még az lo- pot onnan, aiki nem szé­gyellt. A legren dezettébb épületnek az iroda-átvevő látszik, gyanútlanul a telep, vezető szivaccsal bélelt szé­kére terpeszkedtem, jól látni onnan a kuncsaftot s talán az átvételt is. A telep­vezető nem sokat köntöría- laz, hívja kollégáit is, de addig, míg a*ők «odaérnek, sorolja a sérelmeiket, — Tudja, a* esett nekünk a legrosszabbul, amikor Drus'kóezi ötünket behíva­tott és azt mondta, hogy ke. ressenek magúknak más gazdát, ilyet még a kapita­lizmusban sem mondanak a dolgozóknak. Pedig' johettek- ide, mindig rendben vojt az elszámolás. Mégis fel akar­nak bennünket számolni. A hozzáértők szepint az átvételnél dől el minden. Katona korábban a MÉH- nél dolgozott, megtanították arra is, hogyan kell túljár­ni azok eszén, akik át akar. ják vágni. Mikor a telepre került, kérte, hogy építse­nek kerítést, bevezették az áramot is a telepre, felhúz­tak egy portásfülkét. Az el­nök később elmondta, hogy több mint egymillió forintot költöttek az átvevőhelyre. Sötétedés után két éjjeliőr vigyázza a területet meg a fémhalmokat, az eladhatat­lan gramoxonos hordókat, nehogy a kuncsaftok visz. szalopják, amit délelőtt be­adtak. A telepen ma is ál­datlan körülmények ural­kodnak: egyetlen közös he­lyiségben öltöznék, ebé. delnek és pihennek a fér­fiak meg a nőik is, az ud­vari pottyantósok közül már csak egy használható, ezt nejlonnal jelölték meg, hogy a vendég is megtalálja. Az épületek beáznak, van egy turtkálóbolt is a telepen, az eladó jobbára csak az át­nedvesedett holmit szároglat. ja, eladni nemigen tud a kétszer-háromszor kiválo­gatott portékából. — Azt higgye el — foly­tatta kissé ingerülten a te­lepvezető —: nekünk eze­ket a rongyokat kötelessé­günk átvenni a boltoktól. Van olyan üzlet, ahonnan többet küldenek vissza, mint ahány kilónyl bálát elvit­tek. Az utasítások ellen nincs apelláta. Ebbe bele lehet zavarodni! M.-től, a volt áruforgalmi osztály­vezetőtől (a második szív- infarktusa után most a nyugdíjazását várja), eliga­zításról jöttem vissza, itt meg várt egy telefon egy homlokegyenest más utasí. tással. Az egyik kéz áttesg a másik felett, Hogy ez ki­nek jó, arról nékem fogal­mam sines, Bent a központban a sze„ méiyzeti vezető 'külön fel­hívta a figyelmemet, nehogy azt higgyem, hogy bárme­lyik embert is az «teára küldik. Ha máshol nem, Bogilárűellén ajánlanaik fel nekik állást, Zalaikomár és Boglár között jelenleg száz, hatvan forintba kerül egy gyorsvonat! retúrjegy. A telepen dolgozók félnek, és bármennyire is érthetetlen, a bogiári áfészhez szeretné­nek továbbra is tartozni. A BÉRLŐ IS BÉRBE AD — Az igazgatóság dönté­se szerint átadjuk a telepet annak, aki a legjobb aján­latot teszi — tájékoztat vé_ gül az elnök. — Belátható időn belül 'nem lesz nyere­séges ez a vállalkozás, ezt tudomásul kell vennünk. Elhibázott döntés volt. Ott van a budapesti telepünk, azzal a kezdetektől fogva semmi baj sincs, igaz, azt nagyvállalatokra a 1 apoz ­tűk. A zalakomári áfésszel 1991-ben jár le a szerződé­sünk, akkor végleg vissza, adjuk a telepet. A jelenlegi telepvezető homlokegyenest másként vé­lekedik. Neki nincsenek szá­mítógépei, meg1 tanácsadói: egyszerűen csak kereskedő, akj hisz benne, hogy ebből a telepből is meg lehet gaz­dagodni, csak érteni kell hozzá. Amíg mások atyás­kodnak és perlekednek a feje fölött, csak a bizonyta. lanság és az ellentétek ma­radnak meg. Katona Sándor ötödma. gágával bérbe venné az át­vevőt, úgy mondja, össze­szednek egymillió. forintot az induláshoz. Ha megkap­ják — mert ők is pályáznak . — betesznek egy hirdetést az újságba, másnapra már tneg is hívnak, nézzek kö­rül, hányán lesznek akkor. A meghívást nem utasítot­tam vissza. Faragó László — Efféle leveleket mosta­nában mindenhová küldöz­getnek az emberek, tudja, ' ilyen a gazdasági helyzet. Van úgy, hogy egy hétén több is jön, aláírás egyiken sincs, hä látszik is valami maszat, elolvasni nem lehet. Élteszem őket egy dossziéba, van belőle már vagy száz. Azért érdekes ez, hogy sok közöttük a hasonló, majd mindegyiket ugyanazon a gépen írták. Arra sem ér­demesek, hogy elolvassam, mind mocskolódás, hogy mást vagy másokat tisztára mosson. A boglárlellei áfész köz­pontjában, az egyik üresen hagyott irodájában Cseri János szövetkezetpolitikai munkatárssal ültünk le be­szélgetni. Először nem egé­szen éíftttem, hogy miért éppen ő fogad, azután be kellett látnom: az ügy po­litikai kérdés. Az irományok — amelyeket Cseri behatóan tanulmányozott — finoman szólva, nem dicsérik a ki­alakult helyzetet. Márpedig akkor valami nincs rendjén, nem lehet szemet hunyni •fölöttük. A múlt év óta nem vala- ■ mi jó a tagok hangulata, de erről jobb nem beszélni, ne­hogy még tetézzék a bajt. Lemondott az elnök is, de a küldöttgyűlés nem fogadta el, mondván, ne csak a baj­ba ráncigálja bele a tagsá­got, hanem vezényelje a ki­lábalást is. Az új választá­sig jó fél év van hátra, s most úgy fest, hogy a leg­nagyobb rendben megy min­den, rövidesen megszabadul­nak a zalakomári teleptől; levetik a kölöncöt, minden baj qkozóját. A felvásárló­telep 1908-ban akkora vesz­teséget termelt, hogy csak­nem tönkretette a szövetke­zetét. A BÉRBE VÉTEL VISZÁLYAI Druskóczy János elnökhe­lyettes, áruforgalmi osztály- vezető a kezdet kezdetétől ellenezte, hogy a telepet bér­be vegyék: — Pedig a könyvelés sze­rint nyolc-tíz százalékos nyereséget hozott a fémhul­ladék-felvásárlás. Úgy szá­moltuk, hogy nyolc százalé­kért nekünk is megéri, lát­szólag biztos eredmény. De annyi mindent hall az em­ber. Feltettem magamnak is a kérdést, hog^ miért akar megszabadulni mégis ettől a teleptől a zalakomári áfész? — Igaz, sei/' övék még min­dig, mi csak bérbe vettük. Ha nekik nem jó, miért ve­gyük át mi? A zalakomáriak nem bír­ták pénzzel, kevés volt a nyereségük, állítólag nem volt miből finanszírozni az átvételt — mondta néhány nappal később az elnökhe­lyettes, majd hozzátette, hogy őt idejekorán figyel­meztették: — „Jancsi, nem vagy te olyan buta gyerek, hogy ne láaá, mi folyik ott!” Egy is­merősömtől hallottam azt is, hogy a zalakomáriak nem tudtak másként megszaba­dulni a telepvezetőtől. Ez is az én megérzésemet igazol­ja, meg az a „gyönyörű” év. A boglárlellei áfész — 1987-et és 1988-at kivéve — mindig dicséretes teljesít­ménnyel zárt, a megye öt legjobb fogyasztási szövet­kezete között voltak éveken át — tájékoztatott SzabóJó- zsef, a város tanácselnöke, ö jól emlékszik arra, hogy az utóbbi években húszmil­liós eredményről számolt be a szövetkezet, azután hogy, hogy nem, tavaly már csak kétszázezer forintról beszél­tek. Hivatalosan semmilyen információt nem kapott er­ről a tanács, a tavalyi kül­döttgyűlésen derült ki, hogy nincs minden rendben az áfész körül. Pletykákat per­sze • lehetett hallani, leltár­hiányról, rendőrségi vizsgá­latról. Meg az is szóba ke­rült, hogy az elnök és he­lyettese nem ért mindenben egyet. Lehet normális veze­tői kapcsolatnak is vélni ezt, de vannak, akik másként ítélnek: az ellentétek vak­vágányra is vihetik az ész­szerű gazdasági elképzelése­ket is. CSÜfLlL, SIKERÜLT MELLÉKTEVÉKENYSÉG Az áfészre komoly ellátá­si feladat hárul — folytatta az elnök —, hosszú ideig a szövetkezet volt a környék egyetlen ellátója. Mi ugyan nem kötelezhetjük őket ar­ra, hogy egy boltot üzemel­tessenek, vagy újat nyissa­nak, de minden elvi segítsé­get megadunk a működte­téshez. Az elmúlt időszakot te­kintve uz élelmiszer-kereske­delem nem túlzottan nyere­séges vállalkozás, kivált Bel- ső-Somogyban. Az árrés mi­nimális, az emberek hébe- hóba néznek be az üzletbe. A forgalom oly -mértékben visszaesett, hogy nyilvánvaló veszteséget termelnek a ki­csi üzletek. Ezt le kell nyel­ni az áfésznek a tagok, a részvényesek érdekében, hi­szen a boltokat ők alapítot­ták, megbocsáthatatlan bűn lenne most ezeket az üzle­teket, kereskedéseket be­csukni. A kiegészítő tevékenység­re szükség van, ezt belátta a szövetkezet igazgatója is. A zalakomári telepvezető és Szabó József, a szövetkezet elnöke (csak névazonosság­ról van szó a város polgár- mesterével) jégről ismerték egymást — mesélte Drus- kóczi — innen az ötlet, hogy próbálkozzanak meg a fém­hulladékgyűjtéssel. A nyi­tány csúful sikerült, — s ta­lán emiatt is — az áfész el­nöke még ma is gondterhelt. Egy méregerős kávé közben — saját magát is erősíten­dő — vázolta az ez évi .ter­veiket és hozzátette, hogy az elképzelések szerint megy minden, a bizalmat kapott vezetőség ebben az évben semmilyen bérfejlesztést nem kap, előbb mutassák meg, hogy képesek-e túljutni a nehézségeken. Több mint nyolcmillió fo­rintos leltárhiányról beszél­nek a tagok. Bár ezt hiva­talosan senki sem erősítette meg a szövetkezétnél, de nem is tagadták, hogy „tete­mes” veszteséget termelt a zalakomári telep. 'Amióta viszont Katona Sándor a te­lepvezető, megszűnt a hiány, sőt, néha még többlet is mu­tatkozik. Csak éppen a fel­vásárlók kerülik el az átve­vőhelyet : készpénz helyett csekket kapnak a portéká­jukért, amivel mehetnek Boglárra, vagy megvárják, amíg a bank átutalja nekik a pénzt. Néhány hónapja még harminchét gyűjtőke­reskedővel volt szerződése a telepnek, most ezek mind átpártoltak a körmendi MÉH-telephez. LOPOTT. AKI NEM SZÉGYELLT Druekóczi szerint a pénz, a jövedelemérdekeltségű üzlet megkísért minden em- beirt. azt is, aki először na­iv, és azt is, aíki már ruti­nos. Mindenki hajlamos ar­ra, hogy kenhető legyen. Emlegette is: százszázalékos biztonsággal csak akkor le. hetne meghízni az emberek, ben, ha mindem átvételnél ott volna. Márpedig erre nincs is lehetőség, a telep túl messze van, elég a bog­iári telepvezető útiköltsé­gét fizetni. Katona viszont azt állítja, hogy legyen akár Bogláron is a telep, az iro­dák közvetlen közelében, az átvevő akkor is tud ma, nipulálni, és senki sem ven. né észre. A zalakomári telepet jó helyre telepítették: közel a vasút, nem messze fut a hetes főút is. A vasútállo­más környéke lakatlan, a közelben dolgozók szerint Fagylaltozók, cukrászok, vendéglátók, figyelem! A Mór és Környéke Áfész fehérvárcsurgói fagylaltporüzeme lerakatot nyit Nagykanizsán, a Kodály Z, utca 5. 111/18, sz. alatt. Vezető: Horváth M. István Nyitva tartás: 6—12 óráig Fagylaltporainkat 66 féle ízválasztékban hazai, valamint import természetes alapanyagok felhasználásával kiváló minőségben — melyet szakmai körök elismerése is bizonyít — forgalmazzuk. Várjuk a felhasználók szíves érdeklődését! (105920)-----------------------------------------------------------------------~*-------------:— F ARAGÓ LÁSZLÓ RIPORTJA Szabad a gazda ■ f ... A telepet tönkretették, a dolgo- egész szövetkezet gazdasági életére, zóknak nincsen munkájuk, más egy- és a tagság, a dolgozók munkájára ségek rovására kapják a fizetésű- is... két... Kérjük, vessenek véget a szö­vetkezetnél uralkodó egymás iránti (Részlet egy szerkesztőségünkhöz éi- furkálódásoknak, mert ez kihat az kezet levélből.)

Next

/
Thumbnails
Contents