Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-28 / 150. szám
4 Somogyi Néplap 1989. június 28., szerda néhány hónapja még az lo- pot onnan, aiki nem szégyellt. A legren dezettébb épületnek az iroda-átvevő látszik, gyanútlanul a telep, vezető szivaccsal bélelt székére terpeszkedtem, jól látni onnan a kuncsaftot s talán az átvételt is. A telepvezető nem sokat köntöría- laz, hívja kollégáit is, de addig, míg a*ők «odaérnek, sorolja a sérelmeiket, — Tudja, a* esett nekünk a legrosszabbul, amikor Drus'kóezi ötünket behívatott és azt mondta, hogy ke. ressenek magúknak más gazdát, ilyet még a kapitalizmusban sem mondanak a dolgozóknak. Pedig' johettek- ide, mindig rendben vojt az elszámolás. Mégis fel akarnak bennünket számolni. A hozzáértők szepint az átvételnél dől el minden. Katona korábban a MÉH- nél dolgozott, megtanították arra is, hogyan kell túljárni azok eszén, akik át akar. ják vágni. Mikor a telepre került, kérte, hogy építsenek kerítést, bevezették az áramot is a telepre, felhúztak egy portásfülkét. Az elnök később elmondta, hogy több mint egymillió forintot költöttek az átvevőhelyre. Sötétedés után két éjjeliőr vigyázza a területet meg a fémhalmokat, az eladhatatlan gramoxonos hordókat, nehogy a kuncsaftok visz. szalopják, amit délelőtt beadtak. A telepen ma is áldatlan körülmények uralkodnak: egyetlen közös helyiségben öltöznék, ebé. delnek és pihennek a férfiak meg a nőik is, az udvari pottyantósok közül már csak egy használható, ezt nejlonnal jelölték meg, hogy a vendég is megtalálja. Az épületek beáznak, van egy turtkálóbolt is a telepen, az eladó jobbára csak az átnedvesedett holmit szároglat. ja, eladni nemigen tud a kétszer-háromszor kiválogatott portékából. — Azt higgye el — folytatta kissé ingerülten a telepvezető —: nekünk ezeket a rongyokat kötelességünk átvenni a boltoktól. Van olyan üzlet, ahonnan többet küldenek vissza, mint ahány kilónyl bálát elvittek. Az utasítások ellen nincs apelláta. Ebbe bele lehet zavarodni! M.-től, a volt áruforgalmi osztályvezetőtől (a második szív- infarktusa után most a nyugdíjazását várja), eligazításról jöttem vissza, itt meg várt egy telefon egy homlokegyenest más utasí. tással. Az egyik kéz áttesg a másik felett, Hogy ez kinek jó, arról nékem fogalmam sines, Bent a központban a sze„ méiyzeti vezető 'külön felhívta a figyelmemet, nehogy azt higgyem, hogy bármelyik embert is az «teára küldik. Ha máshol nem, Bogilárűellén ajánlanaik fel nekik állást, Zalaikomár és Boglár között jelenleg száz, hatvan forintba kerül egy gyorsvonat! retúrjegy. A telepen dolgozók félnek, és bármennyire is érthetetlen, a bogiári áfészhez szeretnének továbbra is tartozni. A BÉRLŐ IS BÉRBE AD — Az igazgatóság döntése szerint átadjuk a telepet annak, aki a legjobb ajánlatot teszi — tájékoztat vé_ gül az elnök. — Belátható időn belül 'nem lesz nyereséges ez a vállalkozás, ezt tudomásul kell vennünk. Elhibázott döntés volt. Ott van a budapesti telepünk, azzal a kezdetektől fogva semmi baj sincs, igaz, azt nagyvállalatokra a 1 apoz tűk. A zalakomári áfésszel 1991-ben jár le a szerződésünk, akkor végleg vissza, adjuk a telepet. A jelenlegi telepvezető homlokegyenest másként vélekedik. Neki nincsenek számítógépei, meg1 tanácsadói: egyszerűen csak kereskedő, akj hisz benne, hogy ebből a telepből is meg lehet gazdagodni, csak érteni kell hozzá. Amíg mások atyáskodnak és perlekednek a feje fölött, csak a bizonyta. lanság és az ellentétek maradnak meg. Katona Sándor ötödma. gágával bérbe venné az átvevőt, úgy mondja, összeszednek egymillió. forintot az induláshoz. Ha megkapják — mert ők is pályáznak . — betesznek egy hirdetést az újságba, másnapra már tneg is hívnak, nézzek körül, hányán lesznek akkor. A meghívást nem utasítottam vissza. Faragó László — Efféle leveleket mostanában mindenhová küldözgetnek az emberek, tudja, ' ilyen a gazdasági helyzet. Van úgy, hogy egy hétén több is jön, aláírás egyiken sincs, hä látszik is valami maszat, elolvasni nem lehet. Élteszem őket egy dossziéba, van belőle már vagy száz. Azért érdekes ez, hogy sok közöttük a hasonló, majd mindegyiket ugyanazon a gépen írták. Arra sem érdemesek, hogy elolvassam, mind mocskolódás, hogy mást vagy másokat tisztára mosson. A boglárlellei áfész központjában, az egyik üresen hagyott irodájában Cseri János szövetkezetpolitikai munkatárssal ültünk le beszélgetni. Először nem egészen éíftttem, hogy miért éppen ő fogad, azután be kellett látnom: az ügy politikai kérdés. Az irományok — amelyeket Cseri behatóan tanulmányozott — finoman szólva, nem dicsérik a kialakult helyzetet. Márpedig akkor valami nincs rendjén, nem lehet szemet hunyni •fölöttük. A múlt év óta nem vala- ■ mi jó a tagok hangulata, de erről jobb nem beszélni, nehogy még tetézzék a bajt. Lemondott az elnök is, de a küldöttgyűlés nem fogadta el, mondván, ne csak a bajba ráncigálja bele a tagságot, hanem vezényelje a kilábalást is. Az új választásig jó fél év van hátra, s most úgy fest, hogy a legnagyobb rendben megy minden, rövidesen megszabadulnak a zalakomári teleptől; levetik a kölöncöt, minden baj qkozóját. A felvásárlótelep 1908-ban akkora veszteséget termelt, hogy csaknem tönkretette a szövetkezetét. A BÉRBE VÉTEL VISZÁLYAI Druskóczy János elnökhelyettes, áruforgalmi osztály- vezető a kezdet kezdetétől ellenezte, hogy a telepet bérbe vegyék: — Pedig a könyvelés szerint nyolc-tíz százalékos nyereséget hozott a fémhulladék-felvásárlás. Úgy számoltuk, hogy nyolc százalékért nekünk is megéri, látszólag biztos eredmény. De annyi mindent hall az ember. Feltettem magamnak is a kérdést, hog^ miért akar megszabadulni mégis ettől a teleptől a zalakomári áfész? — Igaz, sei/' övék még mindig, mi csak bérbe vettük. Ha nekik nem jó, miért vegyük át mi? A zalakomáriak nem bírták pénzzel, kevés volt a nyereségük, állítólag nem volt miből finanszírozni az átvételt — mondta néhány nappal később az elnökhelyettes, majd hozzátette, hogy őt idejekorán figyelmeztették: — „Jancsi, nem vagy te olyan buta gyerek, hogy ne láaá, mi folyik ott!” Egy ismerősömtől hallottam azt is, hogy a zalakomáriak nem tudtak másként megszabadulni a telepvezetőtől. Ez is az én megérzésemet igazolja, meg az a „gyönyörű” év. A boglárlellei áfész — 1987-et és 1988-at kivéve — mindig dicséretes teljesítménnyel zárt, a megye öt legjobb fogyasztási szövetkezete között voltak éveken át — tájékoztatott SzabóJó- zsef, a város tanácselnöke, ö jól emlékszik arra, hogy az utóbbi években húszmilliós eredményről számolt be a szövetkezet, azután hogy, hogy nem, tavaly már csak kétszázezer forintról beszéltek. Hivatalosan semmilyen információt nem kapott erről a tanács, a tavalyi küldöttgyűlésen derült ki, hogy nincs minden rendben az áfész körül. Pletykákat persze • lehetett hallani, leltárhiányról, rendőrségi vizsgálatról. Meg az is szóba került, hogy az elnök és helyettese nem ért mindenben egyet. Lehet normális vezetői kapcsolatnak is vélni ezt, de vannak, akik másként ítélnek: az ellentétek vakvágányra is vihetik az észszerű gazdasági elképzeléseket is. CSÜfLlL, SIKERÜLT MELLÉKTEVÉKENYSÉG Az áfészre komoly ellátási feladat hárul — folytatta az elnök —, hosszú ideig a szövetkezet volt a környék egyetlen ellátója. Mi ugyan nem kötelezhetjük őket arra, hogy egy boltot üzemeltessenek, vagy újat nyissanak, de minden elvi segítséget megadunk a működtetéshez. Az elmúlt időszakot tekintve uz élelmiszer-kereskedelem nem túlzottan nyereséges vállalkozás, kivált Bel- ső-Somogyban. Az árrés minimális, az emberek hébe- hóba néznek be az üzletbe. A forgalom oly -mértékben visszaesett, hogy nyilvánvaló veszteséget termelnek a kicsi üzletek. Ezt le kell nyelni az áfésznek a tagok, a részvényesek érdekében, hiszen a boltokat ők alapították, megbocsáthatatlan bűn lenne most ezeket az üzleteket, kereskedéseket becsukni. A kiegészítő tevékenységre szükség van, ezt belátta a szövetkezet igazgatója is. A zalakomári telepvezető és Szabó József, a szövetkezet elnöke (csak névazonosságról van szó a város polgár- mesterével) jégről ismerték egymást — mesélte Drus- kóczi — innen az ötlet, hogy próbálkozzanak meg a fémhulladékgyűjtéssel. A nyitány csúful sikerült, — s talán emiatt is — az áfész elnöke még ma is gondterhelt. Egy méregerős kávé közben — saját magát is erősítendő — vázolta az ez évi .terveiket és hozzátette, hogy az elképzelések szerint megy minden, a bizalmat kapott vezetőség ebben az évben semmilyen bérfejlesztést nem kap, előbb mutassák meg, hogy képesek-e túljutni a nehézségeken. Több mint nyolcmillió forintos leltárhiányról beszélnek a tagok. Bár ezt hivatalosan senki sem erősítette meg a szövetkezétnél, de nem is tagadták, hogy „tetemes” veszteséget termelt a zalakomári telep. 'Amióta viszont Katona Sándor a telepvezető, megszűnt a hiány, sőt, néha még többlet is mutatkozik. Csak éppen a felvásárlók kerülik el az átvevőhelyet : készpénz helyett csekket kapnak a portékájukért, amivel mehetnek Boglárra, vagy megvárják, amíg a bank átutalja nekik a pénzt. Néhány hónapja még harminchét gyűjtőkereskedővel volt szerződése a telepnek, most ezek mind átpártoltak a körmendi MÉH-telephez. LOPOTT. AKI NEM SZÉGYELLT Druekóczi szerint a pénz, a jövedelemérdekeltségű üzlet megkísért minden em- beirt. azt is, aki először naiv, és azt is, aíki már rutinos. Mindenki hajlamos arra, hogy kenhető legyen. Emlegette is: százszázalékos biztonsággal csak akkor le. hetne meghízni az emberek, ben, ha mindem átvételnél ott volna. Márpedig erre nincs is lehetőség, a telep túl messze van, elég a bogiári telepvezető útiköltségét fizetni. Katona viszont azt állítja, hogy legyen akár Bogláron is a telep, az irodák közvetlen közelében, az átvevő akkor is tud ma, nipulálni, és senki sem ven. né észre. A zalakomári telepet jó helyre telepítették: közel a vasút, nem messze fut a hetes főút is. A vasútállomás környéke lakatlan, a közelben dolgozók szerint Fagylaltozók, cukrászok, vendéglátók, figyelem! A Mór és Környéke Áfész fehérvárcsurgói fagylaltporüzeme lerakatot nyit Nagykanizsán, a Kodály Z, utca 5. 111/18, sz. alatt. Vezető: Horváth M. István Nyitva tartás: 6—12 óráig Fagylaltporainkat 66 féle ízválasztékban hazai, valamint import természetes alapanyagok felhasználásával kiváló minőségben — melyet szakmai körök elismerése is bizonyít — forgalmazzuk. Várjuk a felhasználók szíves érdeklődését! (105920)-----------------------------------------------------------------------~*-------------:— F ARAGÓ LÁSZLÓ RIPORTJA Szabad a gazda ■ f ... A telepet tönkretették, a dolgo- egész szövetkezet gazdasági életére, zóknak nincsen munkájuk, más egy- és a tagság, a dolgozók munkájára ségek rovására kapják a fizetésű- is... két... Kérjük, vessenek véget a szövetkezetnél uralkodó egymás iránti (Részlet egy szerkesztőségünkhöz éi- furkálódásoknak, mert ez kihat az kezet levélből.)
