Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-28 / 150. szám
1989. június 28., szerda Somogyi Néplap 5 Nyári műsorok 89 Hátrányos helyiotben a Balaton Miért mostohagyereke az ’ ' • országos -propagandának a Ha eljő a nyár, a Bala- ton-part egy kisebb fajta tengerként vonzza a pihenni vágyó honfitársakat és külföldieket. A nyaraló vagy alkalmi vendégek száma egy-egy szezonban meghaladja a tópart befogadóképességét — gondoljunk csak a zsúfolt strandokra — és még a mai napig sem értük el, hogy az infrastuktú- ra elfogadható minőségben szolgálja a kikapcsolódásra vágyók tömegét. A General Press gondozásában, a Színházak Központi Jegyirodája idén 10. alkalommal jelentette meg ingyenes nyári műsorfüzetét. A június, július, augusztus és szeptember hónapra érvényes országos kitekintésű programokat ajánló füzet azonban jelentőségéhez képest mostohán bánt a Balatonnal. Igaz, a programok repertoárjáról sem mondható el, hogy minden igényt kielégít, sőt ami keveset nyújt a propaganda, azt is szürkén, tárgyszerűen, a figyelemfölkeltő szándék minden megnyilvánulását melőzve teszi. Vajon miért? Talán kimondhatatlanul, de a szervezők is érzik azokat a hiányosságokat, amelyet a kulturális „étlap" ol- vastával tapasztalunk? Vagy valami egyéb miatt nem érdekük a balatoni műsorok propagálása? Annyi biztos, hogy például az Állami Bábszínház turnéjának műsor- programja nem sok üdülővendég figyelmét kelti föl, hacsak okulárét nem illeszt a szemére. Az apró betűkkel, tömören felsorakoztatott címek, helyek és dátumok még az olvasástól is elrettentik az érdeklődőket. Az Országos Rendezőiroda legalább egy picinyke embléma megjelenítésével „biztosítja”, hogy tudjuk: a Neo- ton Famíliát, a Bikini és az Edda együttest, valamint Zoltán Erikát az ő jóvoltából láthatjuk, hallhatjuk. Előnyösebb helyzetbe került a hasábon a Poli Sweet folyékony édesítőszer, a Hungária Biztosító, a Vegeta, és a tatabányai Delta Infra Therm reklámja. Tudom, vagy legalábbis vélem, hogy egy ilyen füzet megjelentetéséhez is kellenek sponzorok. Ám felteszem a kérdést: ki, kit sponzorál jelen esetben? Mert az üdü- Jövendéf rá lesz utalva néha a biztosítóra. Ha fogyókúrázik, jól jön neki egy kis Poll Sweet — főleg ha hozzá is jut. Ám egy műsorkalauzban az ember elsősorban mégis arra lenne kíváncsi, mikor, hol, mit és milyen színvonalon láthat, ha szórakozni, művelődni van kedve. méltán elismert Csiky Gergely Színház? Slawomir Mrozek Mészárszék című játékának címét olvasva, kap-e annyi információt az üdülő- vendég, hogy he a legyek lepte drága húsokra gondoljon,, főleg akkor, amikor a műsort kínáló hasáb melletti oldalon színes képekkel éppen a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat ajánlja ínycsiklandó falatjait? Természetesen színesben. S, ha már a kultúránál tartunk. Komolyzenei koncertek miért nem szerepelnek a Balaton-part nyári programjai közt? Az esős időben oly kedvelt könyv- és folyóirat-olvasás lehetőségét biztosító tóparti könyvtárak miért nincsenek feltüntetve? Hogy a kiállításokról ne is tegyek említést! Pedig ezeknek a rendezvényeknek már szép hagyománya van a tó partján és környékén. „Ebben, az esztendőben is igyekeztünk bemutatni azt a bőséges kínálatot, amely műfaji soszínűségével minden ízlés számára biztosít választási lehetőséget” — írják a füzet szerkesztői. Az igyekezet dicsérendő dolog. Ám a tények a jelen esetben js azt igazolják: ez kevés! Talán jövőre... Várnai Ágnes KAPOLI ANTAL EMLÉKÉRE Faragópályázat kiállítása * A Népi Iparművészeti Tanács a Somogy Megyei Tanáccsal közösen meghirdetben a művészeti ágban is ideje lenne elkezdeni. A 174 kiemelt faragvány kiállítása július 1-jétől tekinthető meg a balatonlellei művelődési házban. Hogy teljes legyen a dal HONISMERETI TÁBOR SZŐCSÉNYPUSZTÁN Mielőtt megérkeztünk úticélunkhoz, azon gondolkodtam, mi is jut az emberek eszébe, ha azt hallják: honismeret, Hogy a kezdetben — mintegy másfél évtizede — kicsit nagyobb lendülettel vett mozgalom ma hol tart? És hány település érzi magáénak azt a szép feladatot, hogy örökül kapott hagyományainkat megismertesse a fiatalokkal, hogy tartalmas programmal otthont adjon a honismereti táboroknak? Ez utóbbira feleletként Szenna, Meszteg- nyö és Szőcsénypuszta jutott eszembe. Nem véletlen, hogy idén is Szőcsénypusztán — ahol az Ott házaspár honismereti tevékenysége közismert — rendezte meg a Somogy Megyei Művelődési Központ a múltunkat, hagyományainkat kutató és megismerni vágyó fiatalok megyei táborát. A 130 résztvevő kisdiákra és szakkörvezető tanáraikra az impozáns Véssey kastélyban találtunk. A gyermektábor programjáról Károly Irmától és Kövesdi Tibornétól kértünk információt. — A táborban töltött egy hét alatt módszertani segítséget szeretnénk nyújtani az otthoni munkához — mondta a honismeretben immár szaktekintélynek számító Kövesdi Tiborné. — Idén a dramatizálható népszokások és népmesék feldolgozásával foglalkozunk. Tapasztalataink elszomorítóak: a gyerekekre jellemző a gátlásos mozgás, a rossz beszédtechnika és elhanyagolt stílus, — Egymás után kezdem a népdalokat és sorban nem tudják folytatni — kesereg Károly Irma. — A tánc előtt meg kell tanítanura^fh dalokat is. — Hol tart ma a honismereti mozgalom? — Kevesen vannak azok a pedagógusok, akik törődnek vele — válaszolt Károly Irma. — A közművelődési tevékenység eltolódik a vállalkozások felé, egyre kevesebb idő, pénz és energia jut a gyerekekre. — Nagyobb a szöveg, mint a támogatás ;— igazolta szókimondását Kövesdi Tiborné. — A 60—70-es években a honismeret „gyanús” terület volt, a nacionalizmus bélyegét sütötték rá. Azután eljutottunk odáig, hogy a mostani 30 évesek majd nagymamaként nem tudnak mondani semmit szülőföldjük múltjáról unokáiknak. S ha nem ismerik a múltat, mihez kapcsolják a jelent? — Ez az iskolai nevelésre is visszavezethető? — A gyerekek nem tudnak játszani, a „ne ugrálj, ■állj sorba” regulákkal kiölik belőlük legfontosabb életkori sajátosságukat, a jókedvet. — Én ezt „vén” tapasztalt tanítóként mondom — mosolygott Kövesdi Tiborné. — Azért is van óriási jelentősége ezeknek a táboroknak, hogy abban a kevés emberkében, aki lelkesen foglalkozik a honismerettel, azokban lobogjon a tűz! Kesergésüknek azonban szinte a kontrasztját fedeztem föl a gyerekek között, akik lelkesen beszéltek a tábor színes programjáról. Az egyik legapróbb „kutató” Farkas Évike meszteg- nyői másodikos a baba- és népviselet-készítésről áradozott, míg a 15 éves csoko- nyavisontai Nagy Beáta fel- nőttes komolysággal ecsetelte a táborban töltött napok hasznát: — Harmadszor vagyok ebben a táborban, ötödikes koromtól szívesen foglalkozom a múlttal. Ügy érzem, hogy ismernem kell azokat a hagyományokat, amelyeket elődeink féltett gonddal ápoltak és gyűjtöttek. Remélem, egyszer tanárként térek ide vissza, de hogy a gyerekeimnek, az unokáimnak átadom az apránként szerzett tudásomat, az biztos. Úgy legyen! Tamási Rita Fotó: Csobod Péter te idén is az id. Kapoli Antali országos faragópályáza. tot, amely már több, mint két évtizede az egyik legje. lesebb fóruma a magyar né. pi iparművészetnek. A pályázatra hetvenen küldték el alkotásaikat s a bíráló bizottság a 288 pályamunka közül 174 fara."- ványt választott ki a kiállításhoz. A pályázók többsége a szép formájú, de ke. vésbé díszes paraszti edények gazdag emlékanyagából, a kalotaszegi faragás geometrikus mintakincsé, bői, valamint a paraszti bú. torok világából merített. Néhány alkotás a naiv művészethez sorolható. Az elutasított pályamunkákon stíluskeveredés tükröződik. Az idegen ornamentika fel- használása azt mutatja, hogy az élő népművészettől időben távolodva a faragók egyre bizonytalanabbak a hagyományanyag kezelésé, ben, az új alkotások művészi színvonalú tervezésé, ben. A pályázat többek között figyelmeztet arra, hogy a tanfolyamok, a táborok és a szakkörök ma már nem tudják helyettesíteni a szakirányú közép- és felsőfokú képzést, amelyet ebHERNESZ FERENC Nagy Utazása ét«p %etet 7. Szeptember 20-án indultaik haza. A nagy igyekezet, ben ötvenen is bepréselőd- tek a vagonba. F. K. emlékezete szerint .akkor a barakkokból, a hadifogoly-tá. borokból több mint ezren keltek útra. — Foksánvban (Focsani — Románia) találkoztam azzal a hadifogollyal, föl- dimmel, aki annak idején együtt volt a férjemmel. Ö is hazafelé tartott, s tőle tudtam meg, hogy az uram. miután még Magyarországon fogságba került, súlyosan megbetegedett és úgv vagonírozták be őket Sze. Hazafelé geden. Már szovjet területeit jártak, amikor javasolták neki a társai: kérje magát abba a vagonba, amelyikben a betegeket szállítják, hátha a jobb koszt, az orvosi gondoskodás révén rendbejön. A vagonból már úgy segítették le,* annyira legyengült addigra. Amikor legközelebb olyan állomásra érkeztek, ahol a szerelvény hosszabb ideig állt, le. szálltak a hadifoglyok is — ekkor az utolsó kocsi, a betegeket szállító vagon már hiányzott. Hogy hol, melyik állomáson kapcsolták le a vonatról, senki sem tudta... , Foksányban zenekar és jé koszt fogadta F. K.-t és társait. Tejet és citromos teát is kaptak, de mindennél jobban annak örültek, hogy tudták: odaát, a Kárpátokon túl már Magyarország várja őket. A műsorban magyar színészek lép. tek föl — őke.t addig' csak mozivásznon látta F. K. Tisztaság volt a városban, és a szobában is, ahol elhelyezték őket. Temesvár, Arad következett, majd már itthon: Deb. récén. Minden nagyobb pályaudvaron megvendégelték őket itallal, étellel, rögtönzött fogadóünnepségen. Debrecenben öt forintot kaptak — ezen később Budapesten szőlőt vett. F. K. ekkor volt először Budapesten — és utoljára ... Reggel értünk Kaposvárra a Hartmann Liszkával. Ott is kaptunk ennivalót, ott is köszöntöttek bennünket. Magyar területen már nem marhavagonban utaz. tünk, hanem személyvonaton, fapados kocsiban. Kaposváron találkoztunk egy falunkbeli asszonnyal, ő gyorsan hazatelefonált Lad- ra, hogy a> késő délutáni vonattal érkezünk, várjanak bennünket szekérrel, ne kelljen három kilométert gyalogolnunk a faluig. Két. újfaluba, a szüleimnek azok a társaim vitték a hírt, akikkel együtt érkeztem haza, így onnan is eljöttek Lad. ra. Várták az állomáson. Ott volt a fia. ott voltak a szülei, az apósa meg az anyósa. A férjéről akkor még nem tudtak bizonyosat, csak annyit, hogy eltűnt. Azóta sem jelentkezett senki, aki meghalni .látta volna. Hiteles tanúsítvány csak ar_ ról szólt, hogy fogságba esett, ott súlyosan megbetegedett, s ezt legyengült szer. vezetővel, valószínűleg, már nem élte túl. Hogy hol tették koporsóba — és egyáltalán koporsóba tették-e, vagy deszka híján csak úgy elföldelték ... —, senki sem tudja. Apósáék a szüretnél tartottak, amikor hírét vették, hogy él s hazavárhatjáik — meghagyták a lugason az otellót, hogy megízlelhesse az az évi termést. A két asszonyt szekér vár. ta a vasútállomáson, hogy bevigye őket a faluba. A hozzátartozók és a kíváncsiskodók két nadrágos nőt láttak leázállni a vonatról. F. K. volt az egyik hosszúnadrágos fehérsze. mély, aki ilyen munkarúhá- ban Ladon elsőiként mutatkozott. Csak addig viselte, amíg a régen látott házba be nem lépett... A ruhákból áradt a fertőtlenítő szerek bűze. Még többszöri mosás után is megmaradt bennük a kellemetlen szag — későbbi viselőjük, az el. ső világháborúban hetvenöt, százalékos hadirokkantságot szenvedett após nagy bosszúságára. (Folytatjuk.)
