Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-24 / 147. szám
1989. június 24., szombat Somogyi Néplap 5 „Legalább érzelmi fölényünket tartsuk meg!” •' Kinőtte még fel sem próbált ruháját a SIÓ TV Júliustól.; Balaton Channel Beszélgetés Magyar Jóxsef filmrendezővel apa sem. Az anyaságot mint társadalmi elfoglaltságot több országban bevezették. Ennél magasabban kvalifikált állás nincs a világon. A társadalomnak biztosítania kellene ezt a lehetőséget, amely nem a nőnek, hanem a gyermeknek ajándék. — Mi a véleménye a nők egyenjogúsági törekvéseiről ? — Lehetetlen, hogy egy ember azonos színvonalon egyszerre nő, anya, feleség és munkatárs legyen. Tehát valamelyikből engednie kell. S legtöbben az anya szerepéből engednek. A társadalom azonban nem tudja elviselni a gyerek egyértelmű veszteségét. Az sem megoldás, ha egy ideális család ideális gyermeket nevel: besappík, kihasználják, csalódások sora éri. — Ha ez sem megoldás, akkor mi? — Ha nem látom a szárazföldet, akkor is éreznem kell. Egy jó irányú változásnak nem a családból, hanem a társadalomból kell kiindulnia. — Min dolgozik most, és milyen tervei vannak? — Júliusban befejeződik az a munkám, amely az alföldi falvak utóbbi tíz évét modellálja, s hamarosan elkezdődik a szerelemről szóló dokumentumfilmem forgatása. Ehhez elképesztően nagy anyag áll rendekezé- semre. A szerelem egy olyan érzés, amelyet a sors a legszegényebb embertől sem tagadott meg. Mivel a robot értelmileg többszörösen lekörözte már az embert, fölényünket, legalább érzelmi fölényünket tartsuk meg! Tamási Rita Magyar József filmrendezővel ,a Vöröskereszt kaposvári városi ‘szervezetének ankétján találkoztunk, amelynek so. rán a Mozimúzeumban az lérdeklödőknek levetítették A mi családunk című dokumentumfilmjét. A sötét terem, a fényes vásznon átsuhanó, avagy mozdulatlanságba dermedő árnyak mintha a félálom állapotába ringatnák a nézőt, s a képek szuggesztív ereje az álmainkat benépesítő látomásokhoz hasonló erővel hatnak. A bámulatos látomások játékszereiként átadjuk magunkat a képek ellenállhatatlan sodrásának. Magyar József alkotásai nem „könnyű álmot” ígérnek, az ébredés gyötrő gondolatokkal és „miért van így?” kérdéssel terhes. — Súlyos problémákat feszegető dokumentumfilmjei közül néhányat a televízió képernyőjéről is megismertünk, többek között Az időzített bombáink ellopott bubu-fék sztorijából vagy a szociális és emberi kapcsolatok mélypontjáról árulkodó A mi családunk című filmjéből mintha száműzték volna az optimizmust... — Lehetnék optimista? — kérdez vissza. — Ez az érzés különben is magánügy, nem a filmrendező jussa. Ha egyszer már kezembe kerülhetett az a bizonyos harangkötél, igenis rángatnom kell, figyelmeztetve a bajra. A televízió egyik ismert vezető személyisége vetette a szememre, hogy Magyarországon tíz- és tízezer ablak ragyog, miért nem azokról beszélek. De ha égnek a házak, hogy gondolhatnék arra az egyre, amely még nem lángol? Hazánkban egyre nő a hátrányos helyzetű, az idegbeteg gyerekek száma, a fiatalkori bűnözés aránya, minden második házasság válással végződik, Európa- elsők vagyunk az öngyilkosságot tekintve. Folytassam? Szembe kell néznünk azzal, hogy ennek az országnak nem a politikai és a gazdasági, hanem a morális válsága a legveszélyesebb. A harmincezer állami gondozott közül 28 ezernek élnek a szülei. Felvetődik tehát a kérdés: milyen társadalom az, amely ilyen szülőket „termel”? — Ha már itt tartunk, milyennek látja ön a mai magyar család, mint intézmény helyzetét, s benne az anya szerepét ? — Amint az a filmemből is kiderült a magyar család jelenleg működésképtelen, helyzete bizonytalan. Az időből és energiából — mint alaptőkéből — fontos, humánus célokra már nem futja. S ez a társadalmi folyamat igen veszélyes: elemi értékek elsorvadásához, érzelmi elszegényedéshez vezet. Ez tűnik ki akkor is, ha órákban számolunk. Egy család — főként ha több- gyermekes — eltartásához napi 15 órai munka kell, s ez már önmagában elég a neurózis, az agresszivitás kialakulásához. Pedig a család és a társadalom minősége közé egyenlőségjel tehető. — Ez azt jelenti, hogy család „működéséből” következtetni lehet a társadalom minőségére? — Igen. A család gondjai döbbenetesen mutatják a társadalom problémáit. _ » _ — Negyvenéves tévedése vezetőinknek, hogy a termelés a gyárakban kezdődik. Pedig a gyökerek visszanyúlnak a szülői és főként az iskolai neveléshez. Az emberre mint „tényezőre” jutott, ami maradt. Tehát szétesett a család intézménye, az oktatás színvonala süly- lyed, a szociális háló lyukas, szakadt. — Kérem, térjünk vissza az anya szerepére ... — A családban az anyát senki nem tudja pótolni, az Nagy örömmel számoltunk be lapunk hasábjain is a tavasszal arról, hogy belátható időn belül végre megkezdheti adását a megye első városi televíziója, a Sió TV Siófokon. A stúdiófelszerelések, átépítések, beszerzések, adminisztárciós és pénzügyi nehézségek miatt azonban a tervezett áprilisi kísérleti adás elmaradt, s elmaradt a májusi rendszeres jelentkezés is. Mostanra viszont végre minden kész ahhoz, hogy rajtoljon ... S nemcsak a Sió TV! — Már kezdetben terveztük, hogy a városi televíziózás mellett kereskedelmi jellegű szolgáltatásokkal is foglalkozunk — mondja dr. Kovács Péter főszerkesztő, a Balaton Channel Kft. ügyvezető igazgatója. — Több jelentkező hajlandó lett volna anyagiakkal is segíteni bennünket, de ennek fejében technikánkat szerette volna igénybe venni a saját céljaira. Szinte a véletlen műve, hogy a Filmpremier Kisszövetkezethez is eljutott a hír, miszerint Siófokon városi televízióstúdió kezdi meg működését. Június elején kerestek meg bennünket, s néhány nap alatt sikerült megállapodnunk, és megalakítottuk a Balaton Channel Kft-t. Elképzeléseik, céljaik hasonlóak a miénkhez, s emellett nagy gyártási kapacitással rendelkeznek. Két, igen korszerű stúdiójuk van, valamint jelentős anyagi hátterük. Így együtt a Sió TV szintén európai színvonalú stúdiójával már minden feltétel adva van ahhoz, hogy színvonalas szolgáltatást nyújtsunk. — Ezek szerint július elsején egy teljesen kereskedelmi jellegű televízióadás kezdődik? — Nem, nem erről van szó! Alapfeladatunkat, a lakosság tájékoztatását továbbra is igen fontosnak tartjuk. A tévé lehetőséget teremthet arra, hogy a mindeddig mostohán kezelt üdülőtulajdonosok is jóval több információhoz jussanak a város életéről, gondjairól. Július 1-jétől szeptember 10- ig naponta 8—10-ig, majd 20—24 óráig sugározunk műsort: filmeket, reklámokat, információkat, híreket, videóklipeket, gyermekprogramokat. Olyanokat, amelyek az állandó lakosságot és az üdülővendégeket egyaránt érdekelhetik. Ebben az időszakban magyar és német nyelvű műsorvezetést tervezünk, a filmeket pedig szükség esetén feliratozzuk. Hangsúlyozom, hogy adásunk a nyári időszakban a városi és a kereskedelmi televíziózásnak egyaránt szeretne megfelelni, télen pedig túlnyomórészt a hagyományos városi televíziózás kerül előtérbe. — Milyen nagy területet sugároz be az adó? — A kft. megalakulása nem befolyásolta az adáskörzet nagyságát; jórészt Siófokra és körzetére korlátozódik. Balatonföldvártól Aligáig. Ezen túl azonban szinte a Balaton egész-keleti medencéjében fogható lesz az adásunk, például Tihanyban és Füreden is. Július 1-jén reggel tehát a 34-es csatornán, új monoszkóp jelenik meg a televízió képernyőkön: TV—S, azaz: Balaton Channel. Gyarmati László Szántódpuszta az idegenforgalomban (Tudósítónktól.) A Siotour a harmadik újságíró-találkozóját tegnap délelőtt tartotta Szántód- pusztán. A rendezvény védnöke volt a szántódpusztai Tudományos Bizottság, a BIB, a Pest-Budai Vendéglátó Vállalat Ménes-csárdája, a Pannonvin és az Equus sportegyesület. Az eseményen részt vett Ábrahám Kálmán, a Balatoni Intéző Bizottság elnöke, dr. Kanyar József, a Szántódi Tudományos Bizottság elnöke és Rosta Sándor, a BIB főtitkára is. Dr. Fodor János bevezetőjében elmondta: Szántódpuszta 1979. május 23- án nyílt meg a nagyközönség számára, miután a puszta rekonstrukciója lehetővé tette a XIII—XIX. századi műemlékegyüttes bekapcsolását az idegenforgalom vérkeringésébe. A puszta képe azóta jelentősen megváltozott: jelentős helyet kapott a magyar idegenforgalomban, s jelentős, rangos színfoltja Közép-Európának is. Az idegenforgalom mindinkább meghatározó az ország gazdasági tényezői között. Ezért nagyobb súlyt kell helyezni a lehetőségek kibontakozására, nem hagyhatjuk, hogy kínálatunk elszürküljön a nemzetközi piacon. Dr. Kanyar József szerint a világ- kiállítás megrendezése esetén a puszta jelentős bázisa lehet a balatoni kínálatnak. A kérdésekre adott válaszokból azt is megtudhattuk; gazdag programajánlat várja az ide látogatókat. Szombat-vasárnap lesz a XI. nemzetközi díjugrató-verseny, július 7—8—9-én a nemzetközi kettesfogathajtó bajnokság, a hetente több alkalommal megtartandó lovas show-műsor, és ami újdonság a Balaton déli partján: a helikopteres sétarepülés. HERNESZ FERBNC Nagy Utazása V. Stefit %tm 4. Vagonba zárva A szovjet katonák, akik átvették, útnak indították, majd pedig kísérték a mind népesebb csoportot, éppúgy nem tudták, kikből áll a szállítmány — vétettek-e valamit ezek az emberek, s ha igen, köztörvényes vagy po. litikai vétséggel vádolják-e őket —, mint azok, akik a szerelvényt a végállomáson fogadták. Vélhették talán, hogy abból az országból, amely Hitler csatlósaként ellenük harcolt a háborúban, ádáz ellenség érkezik hozzájuk a zsúfolt marhavágó, nokban, most már persze igencsak megszelídítve ... Otthon pedig a családtagok, a legközelebbi hozzátartozók misét mondattak értünk Gaál plébánossal, imádkoztak, ahogyan azt búcsúzáskor megígérték. És lesték a postást, várták a híreket, amelyek egyre és csak egyre késtek. Aztán ki ezt hallott, ki azt... Ki jót, ki rosszat. Főként a szökevények hoztak friss értesüléseket a bosszú útról hazatérve. Azok, akiket a szerencse kísért ezer kilométereken át. Hazamentek, mindössze néhány napot pihenitek, azután útnak eredtek és fölkeresték még a távoli falvakban, városokban élő hozzátartozókat is, hogy hírt vigyenek szeretteikről ... Azokról, akikkel egyre több száz kilométert hagyott maga mögött a vonat. Már Romániában, a Kárpátok meredekein vonszolta a tehervagonokat a mozdony. Az egymást vigasztaló L.- iek között napról napra nőtt a bizonytailamság és az elkeseredés. Vigasztalták egymást és másokat — hogy mástól is vigasztaló szót halljanak... A gyengébbe, két, a betegeket segítették ápolták, nem engedték elaludni a remény már-már alig pislákoló lángját senkiben, Akik kilestek a vagon ablakán, az állomásokat jelölő táblákból csak arra következtettek, hogy beljebb és beljebb viszi őket a vonat egy idegen országba. Hol pan már az a decem. bér ,24-i, téli map, amikor közmunkára, lövészárok. ásásra összegyűjtötték és útnak indították őket? Sokukban újra és újra villan az amiékkép: a tűzoltószer. tár előtt, jobbra a jegyzőeég épülete, balra a kocsma, lófogatok sorakoznak a patos. faii utcáiban, s a rudak Szigetvár felé mutatnak: a csengő pedig csilingel — ka. rácsonyi csengő a behavazott faluban —, azután lassan elmaradoznak az utca házai: Brunneréké, Wágner susztaréké, Dornackeréké, a szódás Maureréké, és lassan Nagy József szélső háza is a messzeségbe vész. Ahogyan jobbról 1 a szőlőhegy présházai, a cigányok vályogviskói is eltűntek a rét alján... A hosszú úton hányszor, de hányszor gondoltak arra: mi lehet az otthon maradottakkal vagy a fronton katonaként levő férjekkel?! Talán már hazaértek, s most értük aggódnak ... Vagy elestek valahol a háborúban, talán hadifogságba kerültek, s otthon a hozzátartozók lehet, hogy tudnak róluk valamit. És ha velük itt most bármi történne, ki értesítené az otthoniakat?! Azt képzelték, a katonaférjek — immár ha. difoglyokként — ugyanerre bolyonganak, egy másik szerelvényen, ismeretlen úti cél felé ... Szabadkán, majd Bukaresten át vitte őket a vonat. Huzamosabb időt csak a romám fővárosban töltöttek. Az út körülbelül egy hónapig tartott. A több mint harminc vagonlakó úgy jutott innivalóhoz, hogy a kis kályhán havat olvasztott. — Ha megálltunk egy-egy állomáson és az őreink megengedték, hogy kiszálljunk a vagonból, a lábosainkat megtöltöttük friss hóval, a havat felolvasztottuk a vaskályhán. Volt tüzelőnk is: az L.-i férfiak gondoskodtak róla, úgy, hogy az állomásokon fűrészeltek fát és azt bedobálták a vagonunkba. A férfiakat másik kocsiba vaigoníroztáik be ... Elemi biológiai szükség létükét úgy oldották meg, hogy a vagon padlóján vágtak egy lyukat, s akinek dolga akadt, az arra ült. Ezt az „illemhelyet” nem választotta el függöny, spanyolfal a vagon többi részétől, a lányok és asszonyok feledték a szégyenlős, séget. Az igazi tortúrát az szenvedte el, akinek a fekhelye a lyuk mellett volt; bizony, nem sok nyugalomra nyílt alkalma a nagy forgalom miatt.. i — Elképzelhető, hogyan éreztük magunkat. Már azt sem bántuk, hová visznek bennünket, csak azt kívántuk, állna meg és ne menne velünk tovább a vonat! Rakjanak már ki bennünket! A férjemről akkor még semmit sem tudtam. Októ- berban kaptunk tőle utoljára levelet. Kiskunhalasról irt, később ott esett fogságba,.. Hosszú időn át vitt bennünket a vonat, úgy, hogy közben nem láttunk várost, falut, de még egy őrházait sem. Átment velünk a szerelvény a Dnyeperen —a hidat nem robbantották fel, s hogy mi a neve a folyóna'k, azt is csak később tudtuk rheg —, s még mindig nem tudtuk, hová visznek bennünket. Hiába kérdeztük a todmácsnőt — egy horvát származású, teklafalusi asszonyt, aki ugyancsak azért került el hazulról, mert a férje sváb volt —, nem lettünk okosabbak ...
