Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
Somogyi Néplap 1989. június 3., szombat Tanácsi yendágházból szálloda Május 15-én a. megyeházán, a megyei tanács és a megyei pártbizottság vezetői közötti rendhagyó eszmecserén terítékre kerültek olyan kérdések is, hogy miként szolgálhatná a közjót, s egyúttal a tulajdonos érdekét is a megyei tanács Róma-hegyi háza, a megyei pártbizottság oktatási igazgatósága. Nem véletlenül szorítkoztunk akkor csupán jelzésekre. Dr. Kerékgyártó Istvánt, a megyei tanács ön- kormányzati és elnöki hivatalának főosztályvezetőjét és dr. Fenyő Istvánt, a megyei pártbizottság titkárát kérdeztük. — A megyei tanács kaposvári Csalogány utcai vendégháza húsz évvel ezelőtt épült, amikor még volt rá pénz — mondja dr. Kerékgyártó István. — A kor divatja szerint készült el, fém nyílászárókkal és lapos v tetővel. Mára az épület beázott, tönkrement, fűthetet- lenné vált. Tavaly alternatíva állt előttünk. Vagy marad az épület úgy, ahogy van — természetesen állag- megóvásra ebben az esetben is szükség lett volna, vagy vendég'házat rendezünk ismét be, ahol más szervek, vállalatok is fogadhatnák vendégeiket. A mostani tervek szerint — mivel az állagmegóvás mindenképpen szükséges — panziót vagy szállodát akarunk itt. Ha már mindenképpen költenünk kell rá, akkor hozzon is valamit a konyhára. Nem utolsó szempont ez egy szállodahiánnyal küzdő városban. így azon kívül, hogy az intézmény önmagát fönntartaná, a bevételből jutna oktatásra, szociálpolitikára is. A tanácstestület elfogadta a felújításra szánt nyolcmillió forintot. Egy dolgot kell még tisztázni: más cégek vegyék-e át a működtetést, vagy mi foglalkozzunk vele. Az előbbi esetben természetesen bérleti díjat kérnénk. A megyei tanács főosztályvezetője levelet írt Kaposvár nyolcvan gazdasági és érdekképviseleti szerve vezetőjének. Ebben említi, hogy a felújítás és korszerűsítés lehetővé teszi, hogy a különböző intézmények, Épületek a közjónak Oktatási igazgatóságból közép- vagy főiskola Dolgoznak a megyei tanács Csalogány utcai vendégházában valamint gazdálkodó szervek partnereiket, üzletfeleiket kulturált körülmények között helyezzék el szállodagonddal küzdő városunkban. A vendégház átalakítási tervei tükrözik e szándékot; megnövekedett Lakóterek, rendezvények tartására alkalmas helyiségek találhatók az épületben. A földszinti tárgyalók konferenciák lebonyolítására is alkalmasak. A szerviz- konyha — szakértő személyzettel — napi háromszori házias étkezésről gondoskodik, mindezt a panziókra jellemző családias légkörben. Az emeleten kialakítandó két appartman mellett három fürdőszobás vendégszoba 12—16 személy magas színvonalú elhelyezését teszi lehetővé. A megteremtett kapacitások megfelelő kihasználása érdekében az októberben nyíló szállóhoz partnereket keresnek szabad hely felajánlásával. Szívesen vennék a tanácson, ha a hatvanszázalékos készültségi fokban levő beruházásban a gazdaságok, intézmények tőketársként részt vennének. — Az anyagi hozzájárulás vonatkozhat az általunk tervezett építési összegek részbeni kiváltására, illetve általunk nem tervezett magas szintű vendégfogadási föltételek bővítésére — mondta ki végezetül dr. Kerékgyártó István. A megyei pártbizottságon még nem szolgálnak ilyen konkrét tervvel. — Az Oktatási Igazgatóság egy részét átadjuk a tanácsnak — mondja dr. Fenyő István, a megyei párt- bizottság titkára. — Nincs az épület kellőképpen hasznosítva, ugyanis csak este van esti egyetemi oktatás. Ugyanakkor a demográfiai hullám „tetőzése” helyet követel az oktatásnak. — Milyen oktatási helyre gondolnak? — Ezt döntse el az, akinek átadjuk, hogy mire van a legjobban szükség. — Ez azt jelenti, hogy feltétel nélkül adják át az épületet? — Nem. Figyelemmel kísérjük, hogy mire használják majd, de nem szólunk bele. Az épület jelenleg is állami tulajdon, csak a kezelői jog az MSZMP-é. — Miért nem adták át már korábban? — Évek óta használja a tornatermet a Berzsenyi iskola. A tanítóképzősök előadásokat tartottak itt. Ha megfigyelte, már korábban is parkoltak az épülés előtt külföldi és magyar rendszámú buszok, szállodaként üzemeltettük az igazgatóságot. Az apparátus létszámának mostani csökkentése teszi lehető,vé a nagyobb változásokat: a városi rendőrkapitányság mellett levő épületünkbe már beköltözött a városi köjál, azt tervezzük, hogy ott lesz a somogyi Néplap szerkesztősége, a megyei lapkiadó vállalattal együtt. Az Oktatási Igazgatóság hasznosításáról pedig a megyei tanács illetékese tud nyilatkozni. Dr. Horváth Sándor, a megyei tanács társadalom- politikai főosztályának vezetője : — Szakértőgárdánk terepszemlét tartott az épületben. Megállapították, hogy több funkció betöltésére alkalmas lehet. Például oktatási célra, filmvetítésre, lehetne ott könyvtár, sőt járóbetegellátás is. A 600 adagos konyha pedig enyhíthetne a közétkeztetés gondjain. A jelenlegi épület kis módosítással alkalmas arra, hogy a Munkácsy gimnáziumé legyen. Szeptember elsejétől a jövő tanév végéig itt is oktatnak majd a középiskola tanárai, s itt lesz a kollégiumuk is. — Szükség van ma a gimnázium bővítésére, amikor egyre kevesebben jelentkeznek ebbe az iskolatípusba? — A hagyományos gimnázium iránt az érdeklődés csökkent. Az év végi beiratkozási statisztika szintén azt mutajja, hogy a humán pályák értéküket vesztették. A gimnázium funkciója is változik. Míg eddig csak továbbtanulásra készített föl, s az egyetemre, főiskolára föl nem vett érettségizettek nem tudtak elhelyezkedni,. addig a jövőben szakirányú oktatást vállal. A Munkácsy gimnázium például kétnyelvű gimnázium lesz, ahol nemcsak somogyi gyerekek tanulnak majd. Nekünk a Balaton miatt nagy szükségünk van idegenforgalmi szakemberekre. . Egy másik elképzelés szerint egészségügyi főiskola lesz az Oktatási Igazgatóság. — Idézek a Magyar Hírlap május 31-i számából: „Az MSZMP Vas Megyei Bizottsága felajánlotta oktatási igazgatóságának épületét Szombathely második felsőoktatási intézményének elhelyezésére. [A Szociális és Egészségügyi Minisztérium Vas megye tanácsával egyetértésben élt a felkínált lehetőséggel. A tervek egyeztetését , követően létrejött a megállapodás, miszerint a kitűnő állapotban levő épületben kap helyet a Pécsi Orvostudományi Egyetem kihelyezett karaként az az egészségügyi főiskola, amelynek oktatóbázisa \a Markusovszky kórház lesz.” Úgy hallottam, hogy még Zalaegerszeg is pályázik erre a főiskolatípusra. — Az imént beszéltem telefonon dr. Lukáts Jenővel, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetőjével. Ö cáfolta a Magyar Hírlapban megjelent hírt arról, hogy megállapodtak volna. Kedden Kaposvárra jön, s szakértőivel megtekinti a mi épületünket. Esélyeink nagyobbak, mint bármelyik említett megyeszékhelyé. Pécshez mi vagyunk a legközelebb, kórházunk az ottani orvos- egyetem gyakorlókórháza. A legkorszerűbb a kaposvári műtéti tömb. Bízzunk benne, hogy elkészül a diagnosztikai tömb is! A Munkácsy gimnáziumban egészségügyi szakközépiskola is van. Erre ráépülhetne szakmailag a főiskola. Az Oktatási Igazgatóság épületét Glatz Ferenc művelődési miniszter is látta. Az egészségügyi főiskola létrehozását támogatja. Akár megvalósul az utóbbi terv, akár nem, az említett törekvések üdvözölhetők. Habár a végleges döntést mindkét esetben a tanácsülés után mondják ki, egy dolog már biztos: két épületet adnak át a közjónak Balázs Andor TÖREDÉK Z. kitűnő szakember. Több évtizedes munkálkodását már fent a központban is ismerik. Z-nek tehát jó hírneve van, köz- tiszteletben álló polgára e hazának. Z. szakbarbár. Az értelmező szótár szerint ez a nem éppen szép szó egyirányú érdeklődést, a saját munka túlbecsülését jelenti. Z. imádja a szakmáját, vele fekszik, vele kel. Városában kitűnő színház működik. Sokak szerint egy kézen is meg lehet számolni, hogy hányszor nézte meg belülről. Z-nek nagyon rossz a véleménye a színészetről. Ugyanolyan lekicsinylő, lekezelő, néha sajnálkozó hangnemben beszél az irodalomról, a művészetről is — már amikor persze beszél róluk, mert komolytalan dolgokról ugyebár nem érdemes szót ejteni. Ügy hírlik, Z. a feleségében is a szükséges rosz- szat látja. Egy olyan zavaró valamit, ami elvonja figyelmét, energiáját a munkájáról. Z-t sohasem lát- I ták becsipve, de még enyhén kapatosán sem. Z. mindent a logika, az észszerűség pozíciójából ítél meg. Az érzelem szót és jelentéstartalmát nem ismeri — kivéve persze a munkája irántit, mert az határtalan. Azzal hegyeket lehetne elhordani — mondjuk Nagymarosnál. Z. korunk embere. 30— 40 év minden eszmei értéke benne testesül meg. A „nagy kor”, az „új világ” erőtől duzzadó, visz- szafelé nem tekintő, kérlelhetetlen bajnoka. Nemrég, sétám során, egy gyönyörű virágzó fát láttam. Nem tudom megmondani milyen fa tárta fel csodálatos szín- és formavilágát, (Z. sem tudná megmondani, nem a botanika érdekli), de gyönyörködve fürdettem meg szememet a látványban. Elhaladva mellette vettem csak észre, hogy a közeli tűzfal hatására a fa féloldalasán nőtt. Megnyomorított fele siralmas látvány, csupasz ágai között egy szál virág sem nőtt. Kár érte, gondoltam kissé szomorúan. (Alexis) II. A feleség öngyilkossága 1932. november 9-én hajnalban öngyilkos lett Sztálin felesége. Nagyezsda Alliluje- va Sztálin második felesége volt. Első felesége, Jekatye- rina Szvanidze 1907-ben halt meg, amikor fiuk, Ja- kov alig egyesztendős volt. Szergej Allilujevvel — második feleségének apjával — Sztálin még 1903-ban ismerkedett meg, amikor Tif- liszben járt, Néhány év múlva Bakuban ismét összehozta őket a sors. Sztálin ekkor ismerhette meg Allilujev család kislányát, Nágyát, aki akkor mindössze hatéves volt. Az Allilujev család hamarosan Pétervárra költözött. Lakásuk a bolsevikok illegális találkozóhelye lett. Gyakran megfordult itt Sztálin is, és felfigyelt bakui elvtárs szép, 16 éves lányára. Az októberi forradalom győzelme után bevonta a fiatal lányt a nemzetiségügyi népbiztosság munkájába. Amikor a szovjet kormány 1918 tavaszán átköltözött Moszkvába, Sztálin magával vitte Nagyezsda Allilujevát is, és hamarosan feleségül vette. Az asszony belépett a pártba, és Sztálinnal együtt a caricini frontra ment. Moszkvába visszatérve a fiatalasszony Lenin titkárságán dolgozott. Hamarosan megszületett a fia, Vaszilij, néhány évvel később pedig a lánya, Szvetlána. Lenin halála után Nagyezsda az egyik folyóirathoz került. A húszas évek Browning Berlinből Igazából Nagyezsda Alli- lujeva nagyon barátságos asszony volt, pártkörökben pedig jól ismerték. Jó barátnője volt Molotov felesége. Jó viszonyban volt Nyi- kita Hruscsovval, akit az Ipari Akadémiáról ismert, Jakov Dzsugasvilivel, Sztálin első házasságából született fiával, aki mindössze öt évvel volt fiatalabb nála. Nagyon bántották Sztálin és fia gyakori veszekedései, és megrendítette Jakov sikertelen öngyilkossági kísérlete. Sztálin lánya, Szvetlána szerint Jakov nagyon ' lojális volt az apjával, de nem istenítette. „Apám mindig tézisekben beszél” — mondta egy alkalommal Jakov Szvetlánának. Sztálin ridegen, sőt ellenségesen bánt a fiával. Ezért próbálta főbe lőni magát Jakov. „Szerencsére csak megsérült — írja Szvetlána Allilujeva. Nagyezsda Allilujevának egyre nehezebb lett az élete Sztálin mellett. Gyakran veszekedtek. Egyik alkalommal Nagyezsda fogta a gyerekeket és otthagyta Sztálint. Ám apja és rokonai rábeszélésére néhány hónap múlva. visszatért hozzá. Az asz- szony rokonai — amikor a vitákról, veszekedésekről tudomást szereztek — többnyire Sztálinnak fogták pártját. Mivel legközelebbi hozzátartozóinál sem talált megértésre, Nagyezsda Allilujeva az öngyilkosság gondolatával kezdett foglalkozni. Amikor testvére, Pavel, aki hadmérnök volt, szolgálati útra külföldre ment, Nagyezsda megkérte, hozzon neki egy revolvert. Pavel teljesítette kérését. Berlinből hozott egy kis női browningot . . . Cigaretta a dekortázsba Nagyezsda Alliluja öngyilkosságát az alábbi eset előzte meg. 1932. november 8-án a Kremlben összejöttek a bolsevik vezetők és családtagjaik, hogy megünnepeljék az októberi forradalom 15. évfordulóját. Ott volt Nagyezsda Allilujeva is, Sztálin azonban késett. Amikor megérkezett, Nagyezsda gúnyos megjegyzést tett rá. Sztálin felfortyant, és gorombán válaszolt. Néha nem pipázott, hanem cigarettázott. Azzal töltötte ki a haragját, hogy az égő cigarettát váratlanul felesége afeá- ba vágta, de a cigaretta á ruha kivágásába esett. Na- gyesda kikapta a cigarettát, felugrott, Sztálin pedig hirtelen sarkon fordult, és elrohant. Rögtön utána távozott a felesége is. Mint később kiderült, Sztálin kiment a nyaralójába, Nagyezsda pedig hazament a Kremlben levő lakásukba. Az ünnepi hangulat elromlott. Néhány óra múlva azonban sokkal rosszabb történt. Telefonáltak Sztálin lakásáról; Avel Jenukidzét és Szergo Ordzsonikidzét kérték oda. Nagyezsda agyonlőtte magát. Mellette hevert a kis női revolver és egy Sztálinnak címzett levél, amit természetesen senki sem mert elolvasni! Azonnal telefonáltak Sztálinnak a nyaralóba; ő gyorsan megérkezett. Felesége halála megrendítette, de nem szólt egy szót sem. Nagyezsda Allilujeva ön- gyilkosságáról semmit sem írt a sajtó. Az újságokban megjelent egy közlemény Sztálin feleségének váratlan megbetegedéséről és haláláról, és egy hamis orvosi jelentés. Nem ment el a temetésre Nagyezsda Allilujeva családja nem ítélte el Sztálint a felesége haláláért; az volt az első reakciójuk, hogy valamiképpen segíteni kell Sztálinnak átvészelni ezt a tragédiát. Nagyezsda bátyja, Pavel Allilujev sürgősen hazaiért Berlinből és egész családjával Sztálin nyaralójába költözött, aztán több évig lakott ott. . . Sztálin többször beszélgetett vele Nagyezsdáról. Időnként hibásnak érezte magát, és megpróbálta mentegetni magát Pavel előtt: „Mindent megtettem, amit akart — mondta Sztálin. — Oda ment ahova akart, azt vehetett, amihez kedve támadt. Idenézz! .. . Kihúzta az íróasztalfiókot, amely nem volt bezárva: tele volt papírpénzzel." Sok fikció fűződik Nagyezsda Allilujeva temetéséhez is. Sztálin néhány rajongója ma is arról beszél, hogy Sztálin gyalog ment felesége koporsója mögött a Kremltől a temetőig. Még olyan legendákat is lehet hallani, hogy Sztálin hetente egyszer kiment felesége sírjához, és reflektorok fényében órák hosszat üldögélt ott. A valóság azonban egészen más volt. Allilujevát a mai GUM-áruházban ravatalozták föl (a harmincas években a Kreml különböző hivatalai voltak itt). Sztálin a temetés kezdete előtt érkezett, odament felesége koporsójához, és hirtelen olyan mozdulatot tett, mintha eltaszítaná magától a koporsót. Jól kivehetően ezt mondta: „Ügy ment el, mint ellenség.” Aztán sarkon fordult, és távozott. Nem vett részt a felesége temetésén, s élete végéig egyszer sem ment ki a sírhoz.
