Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-03 / 129. szám
1989. június 3., szombat 5 A gyógypedagógus lemondott a tanításról FÁJÓ SZÍVVEL AZ ÉRTELEMÉRT A főigazgatói kollégium «Irtoké LEITNER SÁNDOR Gyermekek, a ki kéri felelőnek vagyunk A legtöbb szülő számára nem kétséges, hogy hatéves gyereke iskolaérett-e, avagy halasztani kényszerül. A tanulási készséget vizsgáló szakértői bizottság elé azok a gyerekek kerülnek, akik valószínűsíthetően nem az általános iskolában kezdik meg a tanulmányaikat. Korábban’ állandó áthelyező bizottságként működött az intézmény, amit Somogy megyében Tölgyesi Lajosné hívott életre. A nyugdíjas pedagógussal munkahelyén beszélgettünk: — 1974 január elsején azzal a céllal alakult meg megyénkben is az állandó áthelyező bizottság, hogy azokat a gyerekeket, akik az általános iskola követelményeinek nem képesek megfelelni, kiszűrjük. — Nem fáj a szíve olyankor, amikor ilyet kell megállapítani a szakembernek a hatéves gyerekről ? ... — De igen, nagyon fáj. Ezen felül kell emelkedni. Azzal tudok tenni, ha a gyermeket hozzásegíthetem, hogy szakember révén a saját képességein belül minél előbb fejlődhessen. Ezt a szülőknek nagyon nehéz megmagyarázni. Nagyon nehéz azt elmondani, hogy gyermekük értelmi fogyatékos, illetve, mai — finomabb — szóhasználattal : eltérő értelmi fejlő- désű. Ezt az utóbbi megfogalmazást a szülők jobban elviselik. — ön szinte az egész életét ennek a hivatásnak szentelte. Levelező tagozaton elvégezte a gyógypedagógiai szakot, lemondott a tanításról, hogy a tanulás képességét vizsgáló szakértői bizottságban tevékenykedjen. Az általános iskola padjaiba nem ültethető gyerekeket hol taníttatják? — Zömmel a kisegítő iskolákban. Egyetlen foglalkoztató iskolánk van, So- mogyváron. Mások az általános iskolák mellett működő „kihelyezett” osztályokban sajátítják el a speciális tantervű anyagot. Somogybán öt kisegítő iskola működik: Barcson, Nagyatádon, Marcaliban, Siófokon, illetve Kaposváron. Ezekben az iskolákban a tanulás kilenc évig tart, a foglalkoztató iskolákban nyolcéves képzést kapnak a gyerekek. — A kevésbé sérült gyerekek a kisegítő iskolákba járhatnak. Ügy tudom, a jobb képességűek szakmunkás-bizonyítványt is szerezhetnek. — Nincs eleve elvágva előttük az út a középfokú oktatási intézményekbe. Továbbképző tagozatot szerveztek Kaposváron a kisegítő iskolában, vagy ahogy jobban ismert, a Kecel-hegyi általános iskolában, s felkészítjük őket arra, hogy szakmunkássá válhassanak. A vállalatoknál rész-szakmun- kásképesítést is szerezhetnek. — Évekig emelkedett azoknak a gyerekeknek a száma, akik a normál általános iskolában nem kezdhették meg tanulmányaikat. Hogy van ez most? — Az országos átlagnál most is magasabb azoknak a gyerekeknek a száma, akik kisegítő vagy foglalkoztató iskolában tanulnak. Korábban a hatévesek csaknem öt százalékát szűrte ki a bizottság, most valamennyivel kevesebbet. Világszerte nő egyébként a sérült gyerekek száma. Ám sok országban együtt nevelik a többiekkel, s minden segítséget megadnak nekik. — Milyen okokra vezethető vissza az a sérülés, ami nem teszi lehetővé a kisgyerekek számára a normál általános iskola elvégzését? — Sajnos az, orvosok kontraszelekciós tevékenysége is nagymértékben hozzájárul. Említhetem a szülési sérüléseket, a rendellenességeket, a méhen belüli magzatkárosodásokat, a kora gyermekkorban szerzett betegségeket ... — A szociális körülményeknek milyen jelentőséget tulajdonít? — Ez vitatott kérdés. Magyarországon az organikus idegrendszeri sérülést ismerik el csupán az értelmi fogyatékosság okaként. Ezt nem tudom teljesen elfogadni. Véleményem szerint a negatív családi; társadalmi környezet is jelentősen hozzájárul a gyerekek rendellenes fejlődéséhez. Sok gyereknél nem is tudjuk bizonyítani az organikus eredetet... A nyugdíjba vonult gyógypedagógussal munka közben beszélgettünk... — A hivatalos teendőktől szívesen szabadultam meg, a jelentésektől, a statisztikáktól ... A gyerekeket nagyon szeretem. Tőlük igen nehéz megválni... Horányi Barna PORTRÉ — GYEREKSZEMMEL Repülő kréta és Törökkoppány a hatvanas évektől fogyatkozó somogyi település, a hetvenes évektől viszont már kevesebben hagyják el a falut, A betelepülök azonban még mindig rövid időt töltenek a faluban, mivel nem találnak maguknak munkaalkalmat. Vida Irén 1982-ben érkezett Törökkoppányba, mint képesítés nélküli tanítónő. Tengődön már két évet tanított előtte — mondhatni — gyakorlott képesítés nélküli pedagógussal gyarapodott a most tizenhat tagú tantestület. Alkalmasságát főiskolai oklevél nélkül is bizonyította, ám a hatvankettes körzetesítés idején — megismerve az iskola nevelőszükségletét — beiratkozott a pécsi tanárképző főiskolára, ahol magyar—orosz szakon szerzett képesítést. Most a pedagógusnapon távol kollégáitól, tanítványaitól, Budapesten ünnepel, együtt azokkal a kiváló pedagógusokkal, akik megérdemelten vehették át a Parlamentben a kitüntetést munkájuk elismeréseképpen. — Milyennek látják — távollétében — a tanítványok Vida Irént? Portréja az ő segítségükkel rajzolható meg. Az ötödik osztály huszonhárom gyereke közül hár- man-négyen ülik körbe az asztalt az iskola egyik termében. Vida Irén szeptembertől osztályfőnökük, egy évvel korábban orosztanár\* kent azonban már közvetlenül megismerkedhettek vele. Bóka Gizella: — Az óra elején mindig vidám a tanárnéni, kedves. Azonban ha fölbosszantjuk, szigorú is tud lenni, de hamarosan újra mosolyog. — Miért szokott mérges lenni a tanárnő? — Nem szereti, ha az órán fölöslegesen beszélgetünk egymással. Olyankor krétát hajít közénk, vagy éppen azt, ami a keze ügyében van. Volt már ceruza, radír ___ — Ti ilyenkor mit csináltok? — Visszavisszük a tanárnéninek a krétát... — Hányszor repül a kréta az órán? — Egyszer, kétszer, de nem föltétlenül minden órán. — Nem próbáltatok meg a kedvébe járni? — Sok virágot hozunk neki. — Melyik a kedvenc virága? Pásztler Anikó nyolcadikos: — A gyöngyvirág! — Tudjátok, hogy van egy közmondás: aki a virágot szereti,,, — Igen... De mi megértjük, hogy elfárad. Mondja is olyankor, legyetek rám tekintettel. — Anikó, tjßy tudom, te a siófoki Perczel Mór Gimnáziumban szeretnél továbbtanulni. Hogy érzed, hozzásegített Vida Irén tanárné- •ni? — Játékosan tanítja az oroszt. így sokkal könnyebb megbirkózni a nyelvvel. Nemrég elvitt néhányunkat Siófokra a területi orosz tanulmányi versenyre, hogy abból is tanuljunk. Nem sokkal maradtunk le a többiektől. — Mit tudtok a tanárnéni magánéletéről? A gyerekek kíváncsiak. Matesz Krisztina: — Szeret a kertben dolgozni. De az egértől nagyon fél. A századik oroszórára túrótortát sütött az osztálynak. Ünnepeltünk, vetélkedtünk. Ezt hallván, megszólaltak az ötödik osztályos diákok. — Mi addig nem megyünk el ebből az iskolából, amíg a tanárnéni nem süt nekünk is egy szép, nagy tortát... H. B. Leitner Sándort, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola főigazgatóját választotta meg tizenhét hazai főiskola főigazgatója a főigazgatói kollégium elnökévé. A főigazgatói kollégium feladata a tanító- és az óvodai pedagógusképző intézmények irányítói munkájának összehangolása, valamint a tanító- és az óvodai pedagógusképzés érdekeinek képviselete a főhatóság előtt és a közéletben. A felső- oktatás felhívása Rendhagyó ünnep a pécsi egyetemen Rendhagyó ünneplést készítettek elő pedagógusnapra a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen. A cél, hogy az oktatók szabadon fejthessék ki véleményüket a felsőoktatásról, a pedagógus szerepéről. A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete pécsi bizalmi testületé Jelhívással fordult a termelőágazatok dolgozóihoz azzal a céllal, hogy a szélesebb közvéleménnyel megismertesse a felsőoktatás valós és patinás nagy egyetemeken nehéz helyzetét. Mint levelükben írják, a dolgozók átlagbére 1938- ban mindössze 8600 forint volt, a tanítóképző főiskolák oktatói csupán 7600 forintos átlagbért kaptak. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán a bérek hetven százaléka nem éri el a társadalmi minimumot, „Erre azért kell felhív- nunk a közvélemény figyel-, mét =- fogalmazza meg a levél —, mert a tömegtájékoztatásban mér egy éve rendszeresen jelennek meg híradások a pedagógusok és ezen belül a felsőoktatásban dolgozók jelentős fizetés- emeléséről. Olyan hangulatot keltenek ezzel, ihogy az már megtörtént, de még mindig, ismét többet követelnek az egyetemek. Holott még semmi sem történt, csak szeptembertől kap a felsőoktatás rendkívüli, de így is minimális béremelést. A hangulatkeltés csak arra jó, hogy téves nézeteket keltsen a felsőoktatás kereseti viszonyairól, az értelmiség ellen fordítsa a munkásokat." Szól a levél arról is, hogy felsőoktatási intézmények rossz körülmények között működnek. „Hazánkban a felsőoktatás csak akkor lesz »stratégiai ágazat« — fogalmazzák meg —, ha ezt a haza polgárainak többsége, elsősorban az ipar és a föld munkásai követelik saját érdekükben. Mi — a felsőoktatásban dolgozó néhány tízezer ember — kevesek vagyunk ahhoz, hogy nyomatékosan felléphessünk a társadalom egésze, és nemcsak saját érdekünkben.” A levél azt fogalmazza meg, hogy az egész magyar társadalom közös ügye a felsőfokú oktatás helyzetének javítása is. ERDÉLY MŰVÉSZETÉRŐL A legkeletibb végvár A brassói „fekete templom” a Fellegvár hegyéről nézve Nincs olyan nap, hogy Erdély neve el ne hangzana hivatalos vagy baráti beszélgetéseken, de újság sem jelenik meg már anélkül (pedig egyre több van), hogy valamilyen hírt ne közölne erről a tájról. Mégis úgy hat: ez az információáradat nem tud, nem képes bennünket hozzásegíteni ahhoz, hogy a jelenbe ágyazottan, ám mégis történelmi léptékkel szemléljük a túlnan zajló eseményeket. A kampányszerűen ránk zúduló újabb és újabb ismeretanyag indulatokat kavar. A tájékozatlanság, az események hiányos ismerete pedig bizonytalansággal tölt el bennünket. Ez a bi- zonyitalanságérzés különösen annak a generációnak tudatában jelenik meg, amely csak történelemkönyvek kurta és tartalmilag is gyakran megkérdőjelezhető „leckéiből” alakíthatta ki a maga Erdély-'képét. És itt vannak az idősebbek! Azok, akiknek a Székelyföld, Hargita vagy a Gyilkos-tó környéke eleven valóságként él az emlékezetében. ök a felszakított sebeket próbálják „ápolgatni”, s nem tudnak vagy tán nem is akarnak a fájdalmas élmények okozta önsanyargató érzelmektől megszabadulni, Mert Erdély sebét testünkön érezzük. Olyan sebként, amelyet megnevezhetünk, amelyhez elzarándokolhatunk, s amelynek láttán régi vagy jelenkori sérelmeinket is újra élhet-, jük, Erdélynek katartikus hatása van a magyarság történelmében. Azzal, hogy érzelmeket kelt, s hogy egy széthullás veszélyétől fenyegetett nemzet nagy kérdése. Ám amiben erénye lakozik, abban bujkál veszélye is. Érzelmeink kordában tartása, az értékek okos megőrzése és továbbadása hosszú távon eredményesebb terápiát tenne lehetővé. Ezért üdvözöltük örömmel a Somogy megyei múzeum baráti körének legutolsó találkozóján elhangzottakat. Mert miről is volt szó ezen a találkozón? Természetesen Erdélyről. Egy utazásról, amely napjainkban zajlott le ugyan, ám olyan szemmel tekintett végig a vidéken, amely csak egy européer-gondolkodású ember sajátja lehet. Dr. Magyar Kálmán, a múzeum tudományos főmunkatársa, régésze ragadta el a hallgatóságot a kétórás „utazásra”. Lyka Károly művészettörténész és Bíró József Erdély művészetének hiteles tolmácsolója segítségével. Lyka Károlyt 'kell idéznem, aki e vidéket művészetünknek és vele az egyetemes európai művéSegesvári városrészlet az őrtoronnyal n Sebesvár szét legkeletibb végvárának nevezte: „A geológia itt mintegy alapjait adta az emberek művészkedésének. Így lett a román stílus itt erdélyi román stílussá, a gótika erdélyi gótikává, a reneszánsz különleges erdélyi jellegűvé és így tovább" — mondta. Bíró József pedig így adta meg Erdély művészetéről szóló írásában a látvány és az élmény hangulatát: „Utasok, kik sosem jártak errefelé, a mosoly igézetével ajkukon figyelnek fel a meseország kapujában. Egy- mást váltó alagutak, romantikus sziklák, zuhogó vízesés, fölötte rozoga fakorlát r> igen, ez Erdély, Erdély, a „másik haza", fatornyos templomok, kalotaszegi hímzések, székelykapuk, ódon várromok, festői városkák, nagyszerű fejedelmek, tudós papok és hitvitázók, tragikus életsorsok, bánatos balladák, kemény, szikár, maguk lábán álló magyarok hazája, De ahogy a vonat elsuhan a Királyhágó bércei mellett,,, a felcsigázott képzelethez méltó nyitány véget ér, a vidék prózaibb lesz... A nép gyermekei, a legelésző jószágok mellett, vagy az állomásokon, másféle ruhát hordanak, mint túlnan... csupa en garde védekezés és óvatosság. Csontig ható jeges szél csap be az ablakokon ... Igen, ez a hideg, mely a havasról áramlik alá az alkonyaiban: igen, ez Erdély." Az elődadást hallgatva és a diaképek látványába merülve a magyarságtudomány két áramlatának — jelesen annak, amely Erdélyt az európai kultúra integráns részének és annak, amely a „transzszidvánisták” szemszögéből önálló entitásként fogadja el — egyaránt tanúi lehettünk. A 'kötődés „itt és most” történelmi és művészeti szálakon szövődve ivódott be a hallgatóság lelki világába. Várnai Ágnes
