Somogyi Néplap, 1989. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-14 / 138. szám
2 Somogyi Néplap 1989. június 14., szerda Politikai egyeztető tárgyalások kezdődtek (Folytatás az 1. oldalról.) nek a megállapodásért, a nemzeti kiegyezésért és megbékélésért, az összefogásért. — Emlékeztesse Önöket felelősségükre az ország mély válsága. Nem könnyű időket élünk, de az aggodalom gyötrő érzése nem nyomhatja el bennünk az éltető reménységet. Az Önök tárgyalásaitól népünk biztatást vár, nehéz helyzetében. — Emlékeztessék Önöket felelősségükre e hét eseményei is, amikor a történelmi és politikai igazságtétel jegyében temetjük el Nagy Imrét és sorstársait. Tárgyalás és temetés. Mély sebek és kölcsönös megbékélési szándék jellemzi e napokat. Önöknek, tárgyaló feleknek példát kell mutatniuk. Be kell bizonyítaniuk a magyar nemzet előtt: nemcsak akarják a régi korszak lezárását es az új kezdetét, de képesek is rá. Jussanak eszükbe Deák Ferenc bölcs és időszerű szavai: „A hazáért- mindent lehet kockáztatni, de a hazát kockára tenni soha nem szabad” — mondotta Szűrös Mátyás, majd bejelentette, hogy a június 10-i megállapodást aláíró valamennyi párt, illetve szervezet képviselői jelen vannak, írásos meghatalmazásukat bemutatták. Megjelentek továbbá több párt és szervezet megfigyelői, akik a tárgyalásokba nem kapcsolódhatnak be, de véleményüket, észrevételeiket írásban eljuttathatják hozzá. Ezt követően átadta a szót Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának, a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége vezetőjének. — Mai zaklatott világunik nem bővelkedik reményit keltő eseményekben. Sokakban él szorongás, hizonyta- lamság a jövővel kapcsolatban,. Ezért is engedjék meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében bizalommal és bizakodással üdvözöljem az itt jelenlevőket. Ismert, hogy az előkészítés során lényeges véLe- ménykülönbségek voltaik a felék között. A résztvevők körét, a tárgyalandó fcórdé- sék részleteit ültetőén, a dolog természetéből adódóan, ma sem teljes az egyetértés. A nemzet somsa iránit érzett felelősség azonban — és ez a döntő — erősebbnek bizonyult az ellentéteknél. Szeretném hamgisúlyozmii: nem áll szándékunkban a demokratikus jogállam kiépítésének eddigi eredményeit sem eltúlozni, sem kisajátítani. Az a véleményűink, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt reálpo. lítákai felismerése mellett ebben jelentős része van az itt jelenlévő társadalmi szervezeteknek és mozgalmaknak, a most formálódó pártok konstruktív erőfeszítéseinek. Határozott szándékunk, hogy minden vonatkozásiban szakítunk a sztálini modell maradványaival. A Magyar Szocialista Munkáspárt, együtt más politikai erőkkel, olyan demokratikus és szocialista jogállam kiépítésére törekszik, amely a nép akaratát juttatja érvényre. Az új Magyarországért most kezdődő közös munka természetesen nem azt jeleníti, hogy a kialakult gazdasági és politikai válságért közös a felelősségűink. A Magyar Szocialista Munkáspártnak vállalnia kell kor- mámyzópárti múltját, s azt, hogy tárgyilagosan feltárja a közelmúlt politikai gyakorlatának tanulságait. E tényfeltárásnak mindenekelőtt hitelesnek kell lennie. A tárgyilagos tényfeltárásnak nemcsak a ma sokat vitatott politikai eseményekre és közéleti személyiségek munkásságára, hanem * gazdasági válságunk okaira is ki kell terjednie. Az ország eladósodása például olyan történelmi örökség, amellyel ma minden összefügg, és ami mindent meghatároz. Tagadhatatlan, hogy rossz beruházási döntések, a gazdasági növekedés voluntarista túlzásai nem csekély szerepet játszottak a mai nehéz helyzet kialakulásában, A súlyos gazdasági helyzetből való kitörés határozott kormányzást és cselekvésre ösztönző társadalmi légkört, közös akaratot igényel. Az elvont reformre- torika helyett alapos szakmai egyeztetésekre, politikai kompromisszumkeresésre van szükség egy távlatos gazdasági stratégia kimunkálásához, a stabilizáció és a dinamikusabb fejlődés órde- dekében. A Magyar Szocialista Mun. káspánt ezért is indokoltnak látja, hogy a gazdaság stratégiai kérdései a demokratikus jogállamba való átmenettel azonos súLlyal szerepeljenek a tárgyalásokon. A Magyar Szocialista Munkáspártot e kérdésben nem a felelősség áthárításának — amúgy sem reális — szándéka vezérli. 'A mai bonyolult, feszültségekkel terhes világban egyik fél sem számíthat könnyű tárgyalásokra. Várható az is, hogy a megegyezés nem terjed ki minden napirendre kerülő kérdésre. Ügy vélem azonban, a legfontosabbakban mindenképpen egyetértésre kell jutnunk. Ennek érdekében is kívánatos, hogy a tárgyalásokon a tényszerűség, a problémák megoldására irányuló, építő szándék érvényesüljön. A demokratikus politikai átmenetre vonatkozó feladatok és elvek többé-kevésbé körvonalazódtak. A Magyar Szocialista Munkáspárt egyetért azzal, hogy az állam erőszakszervezetei maradjanak távol a napi politikai küzdelmektől, és tevékenységüket törvények szabályozzák. Gondoljunk azonban arra, hogy a fegyveres testületek elleni hangulatkeltés még soha nem szolgálta a békés átmenetet. A gazdasági és szociális, válság leküzdésének stratégiai kérdései — mint az adósságválság kezelése, a szerkezetátalakítás, az ezzel összefüggő foglalkoztatáspolitikai koncepció, a tulajdonreform, az antiinflációs politika, a bér- és szociálpolitika alapvető kérdései — további előkészítő munka után formálódhatnak csak napirenddé. A tét nem csekély. A most új szakaszba lépő tárgyalásokkal lényegében azt kell megalapoznunk, hogy a választások után minél több kérdésben, közösen vállalható programokkal rendelkezzünk. A Magyar Szocialista Munkáspárt javasolja, hogy a politikai egyeztető tárgyalásokon minden résztvevő keresse a konstruktív együttműködés módozatait. Ha a múltért nem is, a jövőért közös a felelősségünk — mondotta a szándéknyilatkozat befejezéséül Grósz Károly. Ezt követően dr. Kónya Imrének, az Ellenzéki Kerékasztal szóvivőjének adta meg a szót Szűrös Mátyás. Magyarország — jog szerint — ezer esztendő óta a magyar népé. Ezen nem változtat az sem, hogy történelme során a népnek alig volt módja arra, hogy gazdaként, szabad polgárként rendelkezzen saját tulajdonával, bár időről időre megkísérelte, hogy birtokba vegye azt, ami az övé. Három be nem teljesült magyar forradalom feladatait kell most békés úton elvégeznünk. Június 16-án az utolsó ilyen husi kísérletre emlékezik nemzetünk. Az 1956-os forradalmat a szovjet harsereg leverte, nemzeti bizottságainkat, munkástanácsainkat, újjáéledt pártjainkat pedig a hazai reakció számolta fel. Az ezt követő megtorlás és hosszú újkori történelmünkben példátlan méretű volt. • A megfélemlített és reményét vesztett népnek aztán alamizsnaként juttattak néhány morzsát, a magánszférában elismertek bizonyos szabadságjogokat, és nagylelkűen engedték, hogy az emberek önmaguk kizsákmányolásával elviselhető körülményeket teremtsenek maguknak. Saját boldogulásunkat csak alattvalóként kereshettük, felelős polgárként közös sorsunk alakításába nem szólhattunk bele. Az ország irányítása a mindenható hatalomra maradt. A szűk hatalmi elit magánügyként kezelte közös ügyeinket. Az eredmény ismert: versenyképtelen gazdaság, működésképtelen társadalom, tömeges elszegényedés, megromlott morál. A válság a rendszer válsága, megszüntetni a jelenlegi hatalmi szerkezeten belül nem lehet. Harminc év bénultsága után végre megszólalt társadalmunk. Független szervezetek létrejötte és nagyszabású megmozdulások jelzik, hogy kezébe akarja venni sorsának alakítását. Ennek elősegítése nemcsak erkölcsi kötelességünk, hanem mindannyiunk közös érdeke, sőt ma már — sokan hisszük — a nemzeti fennmaradás alapfeltétele. A népakarat folyamatos érvényesülésének kipróbált, megbízható formája a képviseleti demokrácia. Megteremtésének békés módszere a szabad választás. Meg vagyunk győződve arról, hogy a szabad választás nemcsak a közélet és a politikai erkölcs megújításához vezethet, hanem sorsfordító jelentősége lesz nemzetünk történetében. Ezután a megállapodásban harmadik tárgyalófélként felsorolt társadalmi szervezetek és mozgalmaik szóvivője, dr. Kukorelli István kapott szót. — Kezdeményezői voltunk és vállalói vagyunk ennek a mai kerékasztalnak, ami, valljuk be, kicsit szögletesre sikerült. Jelentősége mégis nagy a békés társadalmi fejlődés nézőpontjából. Az általunk is aláírt megállapodás kölcsönös és józan kompromisszumok eredménye. Nézetünk szerint tárgyalásaink legfőbb feladata az, hogy a többpártrendszerbe, a képviseleti demokráciába, a jogállamiságba való átmenet előtt álló .történelmi csapdákat elhárítsuk, az aknákat felszedjük. Az ak- nafelszedést köztudottan niem tehet zaklatott idegállapotban végrehajtani.. Milyen csapdákról van- szó? Mindenképpen ilyennek tekinthető a mai törvényalkotási döntéshozatal. A jogállamiság megteremtésének, az alkotmányosságnak az évében élünk, kiváló szakmai műhelyek .kínálják fel megvételre a jelentősebbnél jelentősebb törvénytervezeteket. A kormányzat dolgozik, teszi a dolgát. Fel kellene vennünk nekünk is e fordulatszámot, mert hiányzik a törvények megalapozásának társadalompolitikai oldala, a politikai közmegegyezés. A harmadik oldal egyetért abban, hogy napirendjeinken két fő téma szerepeljen, nevezetesen a demokratikus politikai átmenet megvalósítását szolgáló elvek és szabályok meghatározása, illetve a gazdasági és szociális válság- leküzdésének stratégiai feladatai. A szándéknyilatkozat elhangzását követően Szűrös Mátyás mondott zárszót. Bejelentette, hogy — az előzetes megállapodás szerint — június 21-én 17 órakor ugyancsak az Országház Vadász-termében plenáris ülést tartanak. Ekkor már konkrét megállapodás jöhet létre a tárgyalási témák meghatározásáról vagy pontosításáról, a munkabizottságok számáról, valamint a tárgyalási szintekről. Az elkövetkezendő időszakban a szakértői munka folytatódik, és ennek során tisztázzák majd a tárgyalófeleket érintő valamennyi kérdést. GORBACSOV BONNBAN Közös politikai nyilatkozatot írtak alá Mihail Gorbacsov NSZK- beli hivatalos látogatásának keddi programja délelőtt a bonni szovjet nagykövetségen kezdődött: az SZKP KB főtitkára és államfő reggelin látta vendégül Hans-Dietrich' Genscher alkanoellánt és külügyminisztert. A Kohl—Gorbacsov megbeszélések második fordulója után szélesebb körben folytatódtak a tárgyalások. A két államférfi a kancellári hivatal sajtótermében kézjegyével látta el a mindkét fél által már most történelminek minősített közös politikai nyilatkozatot. Hans_ Dietrich Genscher és Eduard Sevardnadze külügyminiszterek 11 más megállapodást is aláírtak. Este Mihail Gorbacsov — felesége társaságában — részt vett azon a banketten, amelyet Richard von Weizsäcker, az NSZK szövetségi elnöke adott a brühli Augustusburg kastélyában. (MTI) Mihail Gorbacsov, az S.ZKI* KB főtitkára, a Szovjetunió Legielsobb Tanácsának elnöke és Helmut Kohl, az NSZR szövetségi kancellárja kicseréli a közös politikai nyilatkozat okmányát, miután kézjegyével látta el Valami megváltozott az NSZK-ban... A több milliós példányszámban megjelenő Der Spiegel egy reprezentatív közvélemény-kutatás adatait ismertetve arról tudósított, hogy Mihail Gorbacsov NSZK-beli népszerűsége minden bonni politikusét toronymagasan felülmúlja, s egyedül Richard von Weizsäcker szövetségi elnök előzi meg. A felmérés eredményeinek időzítése már csak azért is figyelemre méltó, mart valamivel megelőzte az SZKP főtitkárának, a Szovjetunió államfőjének bonni hivatalos látogatását. A rokon- szenv-kinyilvánítás így hát nem véletlen, hiszen a gor- bacsovi „effektus” — főleg ami az új moszkvai biztonságpolitikai gondolkodásmódból eredő fegyverzetcsök- kentési-leszerelési elképzeléseket illeti — már jó ideje hangulatformálóan hat a nyugatnémet állampolgárok többségére, s így a bonni politikacsinálók magatartására is. Bár az utóbbit jobbára nem a hangulati elemek, hanem inkább a fokozott veszélyérzetből táplálkozó önvédelmi reflexek, az életbenmaradáshoz fűződő nemzeti-állami érdekek határozzák meg. Igaz ez végül találkozik az „utca emberének” ösztönös, vagy tudatos felismeréseivel, cselekvési motivációval. A Der Spiegel egy korábbi számában így írt: „Azóta, hogy Mihail Gorbacsov merész leszerelési javaslataival valósággal két vállra fektette a Nyugatot, a hidegháború idejéből származó ellenségkép egyszerűen eltűnt. A NATO katonai vezetői által oly gondosan ápolt fenyege- tettségi érzet tulajdonképpen szétfoszlott.” Amikor Rupert Scholz, a nemrégiben távozásra kényszerített védelmi miniszter még nagyobb tehervállalásra igyekezett ösztökélni az állampolgárokat, s amerikai barátait azzal nyugtatgatta, hogy a (nyugat)németek „sohasem lesznek pacifisták, vagy semlegesek”, egy közvélemény-kutató intézet kimutatta: a lakosság 68 százaléka ellenzi a további fegyverkezést, a katonai túlköltekezést. Két hónappal ezelőtt a „Wintex—Cimex ’89” fedőnévvel az NSZK-ban megrendezett NATO-törzsgya- korlat még jobban felpaprikázta a közhangulatot. Egy úgynevezett válságstáb — persze csak feltételezéssze- rűen — végigjátszotta az elképzelhetetlent, az európai nukleáris háborút. A forgatókönyv szerint az amerikaiak már a kezdetkor 17 atombombát vetettek be középeurópai célpontok ellen, mintegy „előzetes figyelmeztetésként”, amire természetesen a potenciális ellenfél is hasonlóképpen válaszolt. A tömegpusztító elsőcsapások az NSZK területéről indultak, így a megtorlás őt sújtotta. Mielőtt azonban a „korlátozott atomháború” folytatódott volna, Kohl kancellár röviden eny- nyit üzent a válságstáb betonbunkerébe : „Azonnal hagyják abba ezt a hülyeséget.” Ügy látszik, a nyugatnémetek millióinak életével mit sem törődő NATO-hadi- jáiték Bonniban is riadalmat keltett, nem is szólva a közvetlenül érintettek felháborodásáról. Az embereket mostanság egyre többet foglalkoztatja az a gondolat, vajon kik is dönthetnének a fejük felett nukleáris harceszközök bevezetéséről, az életről és a halálról? Nos, az a cseppet sem megnyugtató kilátás, hogy az Egyesült Államok fejső vezetése — az NSZK-t csupán előretolt védőbástyának, „frontállamnak” tekintve — válság esetén mérhetetlenül nagyobb kockázatnak tenné ki a szövetségi köztársaságot, mint amennyit maga hajlandó volna vállalni, a Rajnán túl igencsak felkorbácsolta az indulatokat. Még csak olajat öntött a tűzre az á NATO-terv, hogy a mar lassan kiöregedő Lance rakéták „pótlására” szánt új fejlesztésű harcászati atomfegyvereket szintén az NSZK területén akarják elhelyezni, amikor az ország egyébként is tele van zsúfolva tömeg- pusztító eszközökkel. Ezzel azután csordultig telt a pohár. A tenvre a barmi kormánykoalíció éppen úigy nemet mondott, akárcsak az ellenzék, határozottan kijelentve: az NSZK biztonsági érdekeit fenyegető veszélyek csak tárgyalásokkal, a Szovjetunióval való együttműködéssel háríthatok el. A mind sokrétűbbé váló szovjet—nyugatnémet politikai és katonai kontaktusok feltétlenül hozzájárulnak a kölcsönös bizalom erősítéséhez. Ahhoz, amit egy washingtoni kommentár- tor így jellemzett: „Ügy fest a dolog, hogy a (nyugatnémetek most már sokkal jobban félnek az amerikai rakétáktól, mint az orosz páncélosok ...” Egészen bizonyos, a Gorbacsov-látogatás újabb hozzájárulást jelent a bizalmatlanság ködének oszlatásá- hoz, a biatonságioisabb Európa fundamentumát képező kapcsolatok kiszélesítéséhez. És ez nemcsak a két országnak válik majd hasznára... Serfőző László szentesi MINTABOLT ŰSTYILIKSZENTESI BAROM KI FELDOLGOZÓ VÁLLALAT MA, szerdán 12 órakor SIÓFOKON a vásárcsarnok emeletén előhűtött és fagyasztott, darabolt és egész — BAROMFI, továbbfeldolgozott baromfitermékek, — FELVÁGOTTAK és speciális szentesi baromfiáruk teljes választékban, állandóan kaphatók! (105796)
