Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-11 / 109. szám

3 1989. május 11., csütörtök So MOGYi Néplap TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS Június 16-án délben temetik Nagy Imrét és társait Közzétették az 1956-ban kivégzettek névsorát (Folytatás a 2. oldalról) — Felelősségünk közös. Ezért felhívom'önöket: ne hagyjuk kifolyni kezünk kö­zül a múló időt! Ragadjuk meg együtt a történelmi esélyt, és demokratikus ke­A kormányfő beszámoló­ját követően Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.), a jánoshalmi Petőfi Tsz MSZMP-bizottságának tit­kára kért szót. A képviselő fölvetette: a jelölést végzők vajon tájékozódtak-e arról, hogy a közvélemény miként vélekedik a Szociális és Egészségügyi, valamint a Környezetvédelmi és Víz­gazdálkodási Minisztérium vezetéséről. Ha ezt esetleg nem tették meg, mielőbb pótolják ebbéli mulasztásu­kat. Németh Miklós rögtön reagált a képviselő felszóla­lására. Utalt arra, hogy a mai politikai helyzetet még nem koalíciós viszonyok jel­lemzik. Ezért az eltérő ér­dekeket a formálódó pártok vagy erők akarata ellenére — mégha a kormány vagy bárki más szeretné is — nem lehet érvényesíteni. Szólt arról is, hogy ő maga a tárcák élére három-négy személyt is javasolt volna, ám a közelgő választások miatt — főként egzisztenciá­lis okokra hivatkozva — többen elálltak a jelöléstől. A miniszterelnök kijelentet­te: jelöltjei kreatív szemé­lyiségek, felkészültek a fel­adatra, politikailag egyikük sem kompromittálódott. A képviselő további kér­désének további részére vá­laszolva a kormányfő el­mondta, hogy a két minisz­térium vezetését érintő kri­tikai észrevételek hozzá is eljutottak, neki azonban más véleménye van a mi­niszterek tevékenységéről. A jelenlegi helyzetben a mostani változtatást tartot­ta indokoltnak. Az Országgyűlés ezután — az Elnöki Tanács javaslata alapján — a Miniszterta­nács tagjainak felmentésé­ről nyílt szavazással döntött. A szünetet követően Pes- ta László, az Országgyűlés jegyzője ismertette az újon­nan megválasztandó minisz­Hol lakik a biz--lom mos­tanában ... ? A parlament házatáján nehéz megtalálni. Nem véletlen, hogy a bi­zalmatlansági indítvánnyal kapcsolatos előzetes képvi­selőcsoporti vitában Reidl János somogyi képviselő föltételezte, hogy a T. Ház már jelen ülésén élni fog ezzel a lehetőséggel. S bár valójában erre csak a tör- vénykiiegészítés hatályba lé­pése, azaz a Magyar Köz­lönyben való megjelenése után nyílik mód, a képvise­lők a tegnapi ülésen is nemegyszer bizalmatlansá­gukat kifejező véleményt mondtak. Nem fogadták el például a kormány javasla­tát, hogy az ifjúság helyze­tével foglalkozó beszámoló kerüljön le a napirendről. A bizalmatlanság légkörét Né­meth Miklós miniszterel­nöknek sikerült megtörnie a kormányátalakítást in­dokló, kemény hangvételű felszólalásával, melyből ki­tűnt, a _ személycserék nem az önbizalom hiányát, sok­kal inkább a reformok vég­rehajtásának gyorsítását célzó eltökéltséget bizonyít­ják. A miniszterelnök maga is érezte azonban — s ezt több somogyi képviselő ref­retek közölt, egymás iránti bizalommal és felelőcséggel, a nemzet legjobb erőit ma­gunk köré gyűjtve tegyük meg. amit nemzetünk érde­ke megkövetel! — fejezte be beszédét a kormányfő. terekre vonatkozó titkos szavazás eredményét. Szűrös Mátyás felkérte az újonnan megválasztott mi­nisztereket, hogy — a ma­gyar parlamenti gyakorlat­ban elsőként — az ország- gyűlés plénuma előtt tegyék le ünnepélyes esküjüket. Az eskütétel után az új minisz­terek elfoglalták helyüket a miniszteri székekben. Az Országgyűlés ezután — a soros elnök, Horváth La­jos indítványára — együtt tárgyalt az alkotmány mó­dosításáról szóló törvényja­vaslatról, valamint a Mi­nisztertanács tagjainak és az államtitkárok jogállásá­ról és felelősségéről szóló törvénymódosító javaslat­ról. A témához hozzászólók közül Biacs Péter (Buda­pest, 30. vk.), a MÉM Köz­ponti Élelmiszeripari Kuta­tóintézetének főigazgatója indítványozta: ha a minisz­ter megbízatása lemondásá­val, felmentésével, visszahí­vásával, a bizalom vissza­vonásával vagy halálával szűnik meg, az új miniszter megválasztásáig feladatait a kormányban a miniszterel­nök vagy az általa kijelölt miniszter lássa el. Kifejtette: az államtitká­rok vagy miniszterhelyet­tesek a parlamentben nem lehetnek legitimek, mert az Országgyűlés előtt nem tet­tek esküt, így a megválasz­tott minisztert a kormány­ban nem helyettesíthetik. Biacs Péter elmondta: vá­lasztói felhívták a figyelmét arra, hogy már most is, de a választások után mégin- kább elképzelhető lesz, hogy a miniszterek nem egy párt­ból kerülnek ki. Választói­nak egy része ezért is sür­geti és igényli a pártok kö­zötti tárgyalásokat — muta­tott rá. A napirend feletti vitát követően a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság — tekintettel Biacs Péter önál­ló indítványára — ülést tar­lexiója is megerősítette —, hogy az Országgyűlés és az általa képviselt választók bizalmát már kiemelkedő szónoki teljesítmények sem nyerhetik meg, csak a tet­tek, az ésszerű döntések. Ami ma ésszerű, az ko­rántsem népszerű, s ez az­zal a követelménnyel jár­hat, hogy a választók bizal­máért harcoló képviselők az új lehetőséggel élve lesza­vazzák majd a kormány gyakran kényszer szülte ja­vaslatait. — Nem okozhatja-e ez a kormány cselekvésképte­lenné válását? — kérdeztük Pozsgay Imre államminisz­tert. — Szerintem nem. Az, hogy a bizalmatlanság ki- nyilvánítására is mód van, növeli a bizalom értékét és az így már nem formális bizalom erősíti a kormány önbizalmát is. Hiszen épp ezért intézményesítették ezt a lehetőséget a világ leg­több parlamentjében: jó eszköz ez, hogy a kormány fölmérje cselekvési hatá­rait. Ha ezt megtette és bi­zalmat kapott, megerősödve kezdhet munkához. Ha nem, tudomásul kell vennie a tott. Horváth Jenő, a napi­rend előterjesztője a bizott­sági tárgyalás eredményét ismertetve elmondta: Biacs Péter visszavonta indítvá­nyéi azzal, hogy javaslatát figyelembe veszik az új al­kotmány kidolgozásakor. A testület tagjai a vitát követően végül is 275 igen­lő szavazattal amellett dön­töttek, hogy a képviselők legalább egyötödének kell írásban benyújtaniuk a bi­zalmatlansági indítványt a Minisztertanáccsal vagy va­lamely tagjával szemben. A Az Országgyűlés ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően — rátért a par­lamenti házszabályok mó­dosításáról szóló határozat- tervezet megvitatására. Az ügyrendelőkészítő bizott­ságtól a tervezetet a képvi­selők a korábbihoz képest több helyen módosított és kiegészített változatban kapták meg, ez már figye­lembe vette az alkotmány- módosítás néhány rendel­kezését is. A tervezetet az ad hoc bizottság nevében dr. Kereszti Csaba terjesz­tette elő. A bizottság úgy ítélte meg, hogy a kormány elnö­kének és tagjainak megvá­lasztására irányuló politikai érdekegyeztetés mechaniz­musának ügyrendi újrasza­bályozása túlmutat a ház­szabály keretein. Egy másik módosító ja­vaslat lehetővé kívánja ten­ni, hogy az Országgyűlés ideiglenes bizottságának ne csak képviselők lehessenek tagjai. Ez erősíteni hivatott a bizottsági döntésekben a hozzáértést és a szakértel­met. Az elv az Alkotmány- jogi Tanács működésében már a gyakorlatban is be­vált. Az Országgyűlés hivatali szerve a javaslat szerint egységes szervezetet képez ugyan, de a munkamegosz­tást figyelembe véve há­rom szervezeti egységből áH, ezek: a parlamenti fő­titkár és az apparátusa, az Országgyűlés Hivatala és az Elnöki Titkárság. A parlamenti főtitkár funkciójának bevezetését az aktív képviselői vita és az intenzívebb törvényal­kotó tevékenység indokol­szavazás eredményét, és át­adnia a terepet másoknr. — Mi a véleménye arról, hogy a Münnich Ferenc Tár­saság a kormányátalakítás kapcsán megkérdőjelezte az államminiszteri tisztségek létjogosultságát? — Véleményük okát nem értem, hiszen feladatunkról világosan szóltunk az Or­szággyűlés * előtt is, tavalyi megválasztásunkkor. A Re­formban nyilatkozó más szervezetek úgy látszik jól értették ezt, így az előzetes közvélemény-kutatás nem a Münnich Ferenc Társaságot igazolta. A kormányátalakítást szé­les körben sürgették. Most megtörtént a váltás és adó­dik az újabb kérdés, több esélyt ad-e az új miniszte­rek személye a konkrét kér­dések megoldására. Horn Péter akadémikus, somogyi képviselő, a parlament kul­turális bizottságának elnöke az új művelődésügyi mi­niszterről mondta: — Clatz Ferenc a kultúr­történet elismert szaktekin­télye. A magyar kultúrtör­ténet — beleértve a legutób­bi időket is — sok olyan tanulsággal szolgálhat, amely — profi módon ér­Minisztertanács elnökével szembeni bizalmatlansági indítványt a Miniszterta­náccsal szemben benyújtott bizalmatlansági indítvány­nak kell tekinteni. Az Országgyűlés ezután az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatot rész­leteiben és egészében —309 szavazattal és 3 tartózkodás­sal — elfogadta. A Minisz­tertanács tagjainak és az ál­lamtitkároknak a jogállásáról és felelősségéről szóló 1973. évi III. törvény módosítását egyhangúlag szavazták meg. ja. Ezért szükségessé vált a főtitkár irányításával par­lamenti jogászapparátus lét­rehozása is. Az előterjesztő szerint a bizottságban élénk vita volt a funkció elnevezéséről is. Egyesek a háznagy elne­vezést kívánták feléleszteni, azzal a bizottság végül is nem értett egyet. A házszabályok módosítá­sa feletti vitában Huszár István (országos lista), a Hazafias Népfront elnök-fő­titkára ' szövegmódosítási javaslatot tett, miszerint tö­röljék az MSZMP és a HNF kezdeményezési jogát a kor­mánytagok megválasztásá­ra vonatkozóan. Ehelyett vi­szont foglalják a házsza­bályba: a Minisztertanács tagjainál a kezdeményezés joga a Minisztertanács el­nökét illeti meg. A rövid szünet eltel­tével ismét egybegyűlő képviselők egyhangúlag, el • fogadták Huszár István szö­vegmódosítását, majd pedig ugyancsak egyhangúlag a házszabályok módosítását Az elnök szavazásra bo­csátotta a bizottság jelenté­sét. A képviselők közül 114- en értettek egyet azzal, hogy nincs szükség harmadik al- elnökre, 128-an nem fogad­ták el a jelentést, 15-en pe­dig tartózkodtak a véle­ménynyilvánítástól. Az el­nök így arra kérte a bizott­ságot: folytassa munkáját. Ezzel az Országvűlés má­jusi ülésszakának első munkanapja — amelyen Szűrös Mátyás és Horváth Lajos felváltva elnökölt — befejeződött. Az elfogadott napirendnek mégfelelően az ülésszak ma 9 órakor foly­tatódik. telmezve, elemezve — irányt mutathat a ma szükséges változtatásokhoz is. Remé­lem, hogy az új miniszter­nek lesz elég ideje az or­szággyűlési meghallgatá­son előtárt programját megvalósítani. Ennek lénye­ge, hogy minden erővel meg kívánjuk fékezni a kultúra hosszabb ideje tartó erózió­ját. Ö is úgy látja, hogy nem szabad a kultúrát „nem termelő ágazatnak'’ tekinte­ni, hiszen ezernyi történel­mi példa is mutatja, hogy ez az egyik legfontosabb ter­melőerő. Jelen helyzetünk­ben a kultúra és a kutatás fejlesztése nélkül elképzel­hetetlen a gazdaság új pá­lyára vailó állítása. A szak­tudás és műveltség ugyan­olyan alapkérdés, mint maga a tőke. — Az ismert adottságok mellett aprópénzre válthal tó-e ez a program? — A költségvetési szer­kezet néhány módosításá­val — sokkal kevesebből mint az ipar szerkezetátala­kítása — megteremthetők a források, mindenek előtt a hazai iskolareformhoz. Ezen belül különösen fontos a nyelvoktatás korszerűsítése. Aligha véletlen, hogy a kül­földi tőkére alapozott gaz­dasági föllendülés épp azok­ban a távol-keleti országok­ban következett be először, ahol mindenki tud angolul... Bíró Ferenc Az Igazságügyi Miniszté­rium szerdán közzétette az 1956. december 20-a és 1961. december 13-a között, a bí­róságok által halálra ítélt és kivégzett személyek névso-. rát, amelyet a büntetésvég­rehajtás adatai és a bírósá­gi iratok alapján állítottak össze. Ez alkalomból Borics Gyu­la igazságügyi államtitkár elmondta: ahhoz, hogy e 277 nevet tartalmazó lista elkészülhessen, több mint 150 ezer kartont kellett át­nézni a büntetésvégrehajtás iratai, illetve a bíróságoknál föllelt dokumentumok kö­zül. A névsor azonban nem teljes. A felsoroltakon kí­vül lehet még olyan sze­mély, akit akkor halálra ítéltek és kivégeztek, ám e nevek között azért nem sze­repel, mert ez idáig semmi­lyen adatot nem sikerült ta­lálni erre vonatkozóan. A névsorban szerepel 13 olyan személy is, akiknek az ira­tait eddig nem találták meg. A most nyilvánosságra hozott névsorban nem szere­pelnek azok, akik a börtön­ben haltak meg. Jelenleg két ilyen személyről tud­nak, egyikük öngyilkos lett. A bírósági iratok alapján az akkor hatályos jogszabá­lyok szerint kifejezetten po­litikai — állam elleni — bűncselekmény miatt 77 személyt ítéltek halálra- és végeztek ki. Közülük 51 rendes bíróság elé került, 26-ot pedig statáriális eljá­rás során vontak felelősség­re. (Az akkori jogszabályok szerint az állam elleni bűn- cselekmények közé tarto­zott a hűtlenség; a népi'de­mokratikus államrend meg­döntésére irányuló mozga­lom kezdeményezése, veze­tése; a népköztársaság meg­döntésére irányuló szervez­kedés; a tiltott határátlépés és a külföldre szökés.) A lis­tán 177-en szerepelnek, aki­ket politikai és köztörvé­nyes bűncselekmény — az akkori szabályok szerint rablás, gyilkosság vagy va­gyon elleni bűncselekmény — miatt ítéltek halálra és végeztek ki. Az államtitkár felhívta a figyelmet arra: az akkori megítélés szerinti rablás, vagyon elleni bűn- cselekmény ma már nem biztos, hogy bűncselekmény­nek minősülne. A gyilkossá- . gok megítélése sem volt egyértelmű, hiszen a 177 személy között van olyan, aki agyonlőtt valakit, de olyan is akad, akinek a har­cokban való részvétele mi­nősült köztörvényes bűn- cselekménynek. Kifejezet­ten köztörvényes bűncse­lekmény elkövetése miatt egyébként 23 személyt vé­geztek ki az említett idő­szakban. A felsoroltak közül kato­nai bíróság 115, „civil” bí­róság pedig 162 személy fe­lett ítélkezett. A halálos íté­letek többsége, 210 a fővá­rosban született, a többi — egyebek között — Miskol­con, Győrött, Kecskeméten és Szekszárdon. Az újságírók kérdéseire az államtitkár és az e mun­kában közreműködők vá­laszoltak. Megkérdezték, van-e különbség a minisz­tériumi összeállítás és a Ka­pu című folyóiratban meg­jelent lista között. A vá­lasz: mintegy 50 eltérés van a két névsor között, vannak nevek, amelyek csak a most nyilvánosságra hozott listán szerepelnek és fordítva. Borics Gyula leszögezte: az akkori jogszabályok alap­ján ezek az ítéletek nem voltak törvénysértők. Ak­kor statáriális eljárásban vonták felelősségre például azokat, akiknél fegyvert ta­láltak, s halálbüntetést szabhattak ki velük szem­ben. Ez ma már természete­sen más megítélés alá esik. Emlékeztetett arra, hogy a kormány létrehozott egy bizottságot, amelynek a fel­adata, hogy minősítse az akkori eljárásokat, ítélete­ket. Véleménye szerint aligha képzelhető el, hogy az összes akkori — s még korábban született — bíró­sági ítéletet egyenként fe­lülvizsgálják. Valószínűleg a koncepciósnak vélt ki­emelkedő politikai és gaz­dasági pereket külön-külön vizsgálják felül. A többi ügyet pedig minden bizony­nyal együttesen egy jogsza­bály rendezi majd. Azok­nak, akiket bűncselekmény hiányában felmentenek, kártalanítás jár. Az akkori szabályok sze­rint a kivégzetteket jeltelen sírokba temették. A minisz­tériumba már eddig is mintegy 40 olyan levél ér­kezett, amelyben a hozzá­tartozók kérik a kivégzett sírjának megjelölését, az ex­humálást, s a földi marad­ványok kiadását. Az Igaz­ságügyi Minisztérium igyek­szik minden kérést teljesí­teni, ám a rendelkezésre ál­ló hiányos följegyzések alap­ján nem lesz könnyű meg­találni és azonosítani min­den holttestet. A tájékoztatón megkér­dezték: elkészülhet-e az 1956-os események áldoza­tainak listája is? Az állam­titkár visszakérdezett: va­jon ki tudna ilyet összeállí­tani? Mint mondotta, ő és munkatársai csak az igaz­ságszolgáltatás rendelkezé­sére álló dokumentumok alapján dolgozhatnak. Borics Gyula ezt követő­en szólt a Nagy Imre és társai hozzátartozóival foly­tatott hétfői megbeszélésé­ről. Kiemelte: a családta­gok kérésére Nagy Imre, Gimes Miklós, Maiéter Pál, Szilágyi József és Losonczy Géza polgári temetése ez év június 16-án, 12.30 óra­kor lesz a Kozma utcai új köztemetőben. Az érdeklő­dők 10 órától róhatják le kegyeletüket. Nagy Imrét — leánya kérésére — külön temetik el oda, ahol holt­teste 1961 februárjától ed­dig nyugodott. (Az egykori miniszterelnök korábban a Kozma utcai kisfogház ud­varán volt eltemetve Maié­ter Pállal és Gimes Miklós­sal együtt.) A másik négy személy föl­di maradványait pedig a né­hány méterrel távolabb ki­alakított sírba temetik. Egy üres koporsót is a földbe helyeznek, ezzel emlékezve a ma még nem azonosított, jeltelen sírokban nyugvók­ra. Ugyanitt egy leendő em­lékmű alapkövét is lerak­ják. Mivel a temetésen nagy tömegre lehet számítani, a Történelmi Igazságtétel Bi­zottsága mintegy 1000—1500 rendezőről gondoskodik. Az államtitkár jelenlegi tudomása szerint a kormány hivatalosan nem képviselte­ti magát a temetésen. A szertartást egyébként a ter­vek szerint a Magyar Tele­vízió közvetíti. Az egyik újságíró tudo­mása szerint a nyugaton élő magyarok közül is sokan ké­szülnek haza erre az ese­ményre, ám van közöttük, aki nem kapott magyar ví­zumot. A Belügyminisztéri­um jelen lévő képviselője erről nem tudott. Borics Gyula végezetül utalt arra, hogy a 301-es parcellában még a temeté­sig egy kőlapon feltüntetik azoknak a nevét, akikről — a rendelkezésre álló nyil­vántartások alapján — tud­ják, melyik parcellában, sorban és sírhelyen nyug­szanak. Megválasztották a kormány új tagjait PARLAMENTI TUDÓSÍTÓNK JELENTI Felértékelődik a bizalom 'v

Next

/
Thumbnails
Contents