Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-11 / 109. szám
2 ■ Somogyi Néplap 1989. május 11., csütörtök rt TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS Vita az ülésszak tárgysorozatáról Az ünnepélyes megemlékezést követően immár a napirenden szereplő kérdések tárgyalásával folytatta munkáját az Országgyűlés. A tárgysorozat soron következő, döntést igénylő pontja élénk vitát váltott ki az ülésteremben. Ugyanis a Minisztertanács megbízásából Deák Gábor államtitkár, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnöke korábban benyújtotta beszámolóját az Országgyűlésnek az ifjúságról szóló 1971. évi IV. törvény • érvényesülésének tapasztalatairól, illetve az ezzel kapcsolatos további teendőkről. Németh Miklós kormányfő viszont levelet intézett a törvényhozó testülethez, azt indítványozva, hogy az ifjúsági törvény vitáját most vegyék le-a napirendről, s az ifjúság helyzetének áttekintésére a kormány készülő programjának vitája során térjenek majd vissza. A miniszterelnöki bejelentés nyomán kibontakozott vitában a téma fontosságára hivatkozva több képviselő kérte az ÁISH beszámolójának megtárgyalását. Az elhangzott képviselői véleményekre Németh Miklós miniszterelnök reagált. Rámutatott: amikor az Országgyűlés jelen ülésszakát előkészítették, Szűrös Mátyás úgy tájékoztatta őt, hogy a kérdéssel foglalkozó bizottság nem javasolja ennek a témának a napirendre tűzését, hanem az anyagi, a jogi, a közgazdasági és egyéb föltételek átgondolása után térjen vissza a kormány egy érdemi beszámolóval. De a kormány felkészült a beszámolóra, s ha a képviselők az elhangzása mellett döntenek, a vita tapasztalatait bizonyára hasznosítani lehet a kormány- programban. A képviselők többsége — 52 ellenszavazattal, 17 tartózkodással — egyetértett azzal: a mostani ülésen hallgassák meg Deák Gábor tájékoztatóját. A képviselők elfogadták az ülésszak tárgysorozatát: 1. személyi javaslatok tárgyalása; 2. az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat; 3. a Minisztertanács tagjainak és az államtitkároknak jogállásáról és felelősségéről szóló 1913. évi 111, törvény módosításáról szóló törvényjavaslat j 4. az Országgyűlés házszabályáról szóló 1 1989. számú határozat módosítására vonatkozó országgyűlési határozattervezet; 5. a Polgári Törvénykönyvről szóló 1939. évi IV, törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; 6. az országgyűlési képviselők és a tanácstagok Választásáról szóló 1983. évi III. törvény módosításáról szóló törvény- javaslat; 7. a Sztálin emlékének megörökítéséről szóló 1953. évi I. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat; 8. az Elnöki Tanács beszámolója az 1985. július 1-je óta végzett munkájáról; 9. az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökének beszámolója az ifjúságról szóló 1971. évi IV. törvény érvényesülésének tapasztalatairól, s javaslat a további feladatokra; 10. interpellációk és kérdések tárgyalása. Felmentettek hat kormánytagot Az elnök ezután bejelentette: a Minisztertanács tagjainak fölmentéséről, illetve új miniszterek megválasztásáról kell a képviselőknek dönteniök. Az Elnöki Tanács ezzel kapcsolatban átiratot intézett az Országgyűléshez. Eszerint az Országgyűlés ügyrendjéről szóló 1 1989. számú határozat 9. paragrafusa értelmében az MSZMP Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa közösen . kezdeményezi: a Népköztársaság Elnöki Tanácsa tegyen javaslatot az Országgyűlésnek a miniszter felmentésére vagy választására. Miután a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, valamint az MSZMP Központi Bizottsága nem kíván élni kezdeményezési jogával, a Miniszter, tanács elnökének kezdeményezésére — az országgyűlési bizottságok véleményének ismeretében — az Elnöki Tanács javasolja, hogy az Országgyűlés 1989. május 10-i hatállyal mentse fel Berecz Frigyes ipari minisztert, dr. Czibere Tibor művelődési minisztert, dr. Hoós Jánost, az Országos Tervhivatal elnökét, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi’ minisztert, dr. Várkonyi Péter külügyminisztert, dr. Villányi Miklós pénzügyminisztert. Javasolja továbbá az Országgyűlésnek, hogy válassza meg dr. Békési Lászlót pénzügy- miniszterré, Glatz Ferencet művelődési miniszterré, Horn Gyulát külügyminiszterré, Horváth Ferencet ipari miniszterré, dr. Hütter Csabát mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterré és dr. Kemenes Ernőt miniszterré, az Országos Tervhivatal elnökévé. Ezután Németh Miklós kért szót, hogy megindokolja a kormányátalakítás szükségességét. ' Nemzeti érdek a reformpárti kormány A miniszterelnök bevezetőben megjegyezte: sok embernek az a véleménye, hogy a kormányt már korábban át kellett volna alakítani. Az'előző hónapok tapasztalatai alapján igazuk van, s talán meg kellett volna fogadni azokat a javaslatokat, amelyek szerint már eleve új kormánnyal vállalja el feladatát a miniszterelnök. Lehet, hogy jobb lett volna — mondotta —, de nem biztos. Eddig , ugyanis a miniszterelnök javaslatához nem kérhetett volna támogatást, ma viszont már igen. mert a párt és az állam funkcióinak szétválásával megkezdődött a kormány és a kormányfő önálló tevékenységének folyamata. Gondolni kellett arra is, hogy hamarosan egy több intézkedésből álló csomagtervet kell az Országgyűlés elé terjesztem, amely a gazdaság egyensúlyi viszonyainak javítása miatt válik szükségessé. Célszerű, hogy ennek véglegesítésében már az új összetételű kormány vegyen részt, hogy a végrehajtásban is meglegyen a nélkülözhetetlen egység. Az úgynevezett csomag- tervet május végén, az átmenet kormányzati stratégiáját pedig várhatóan ősz elején terjeszti a kormány az Országgyűlés elé — monKádár János válaszlevele az MSZMP KB-hoz Tisztelt Központi Bizottság! Hozzám intézett levelüket kézhez vettem. Emberileg bizonyára megértik, hogy nehezen fogtam tollat, de úgy éreztem: kötelességem válaszolni Önöknek. Annál is inkább, mert nem tudom, hogy lesz-e hozzá még egyszer fizikai és lelkierőm. A Testület döntését fegyelmezett kommunistaként is elfogadom, de mint Önök közül sokan tudják, jómagámat is hónapok óta foglalkoztatott a visszavonulás gondolata. November óta orvosaim csak minimális munkavégzést engedélyeztek, áprilistól pedig egészségi állapotom tovább romlott. Ezúton szeretnék köszönetét mondani minden egykori munkatársamnak, elvtársamnak azért a támogatásért, amelyet munkámhoz kaptam tőlük az évtizedek során. Csaknem fél évszázadot dolgoztam a munkásmozgalomban. A politikai munkámban bizonyára követtem el hibákat is. De higgyék el, minden tettemet a jó szándék vezette: mindenekelőtt a magyar nép,.a mozgalom, a párt érdekeit tartottam elsődlegesnek. Köszönöm a bizalmat minden honfitársamnak, aki választópolgárként hitt és segítette a nemzeti megbékélésre és egy jobb, szebb Magyarország megteremtésére irányuló politikát. Ha voltak közösen elért eredményeink, akkor ezek összegzése majd mások feladata lesz. Engem mostanában inkább saját felelősségem gondolata foglalkoztat. Remélem, Önöknek lesz igazuk: a felnövekvő nemzedékek majd tárgyilagosabban ítélik meg az elmúlt három évtized eredményeit és hibáit. Ügy érzem, köszönettel tartozom azoknak a külföldi elvtársaimnak is, akikkel a nemzetközi munkásmozgalomban együtt munkálkodva és sokszor vitázva kíséreltünk meg egy korszerűbb szocializmusképet és -gyakorlatot kialakítani. Sokan tanúim rá, hogy internacionalizmusomtól soha nem tudtam elválasztani a magyar nép iránti felelősségemet, Néhány sót* erejéig fel kell Idéznem azokkal a külföldi politikusokkal folytatott tárgyalásaimat — Keletről és Nyugatról egyaránt —, akikkel az utóbbi évizedekbert találkoztam. Hiszem, hogy barátainkban és eszmei ellenfeleinkben sok gyanakvást és előítéletet oltott ki az emberközpontúnak szánt magyar szocializmus gyakorlata. Belső állapotaink és külpolitikai lépéseink is bizonyára hozzájárultak ahhoz, hogy hazánkról kedvező kép alakult ki a nagyvilágban, mindenekelőtt Európában, Tisztelt Központi Bizottság! Befejezésül minden honfitársamnak, pártunk tagjainak és vezetésének sok sikert kívánok azoknak a nehéz feladatoknak a megoldásához, amelyek a magyar nemzet, a társadalom és az MSZMP előtt állnak. Budapest, 1989. május 10. Elvtársi üdvözlettel KADAR JÄNOS dotta a kormányfő, majd arról szólt: egyszerű mi- nisztercserékről, vagy a kormány működését is érintő átalakításról van-e szó? Ez a kormány már nem az MSZMP politikai határozatainak egyszerű végrehajtója, hanem a politikai döntések tényleges alakítója. Ilyen értelemben a pártállam megszűnése felé nagy lépést tettünk. Lezárult egy szakasz az MSZMP-vezetés, a kormány és a parlament viszonyában Korábban a kormány döntése szinte minden esetben párthatározaton alapult, és így tevékenysége a végrehajtó szerepre korlátozódott. A kormány ez időben az Országgyűlést nemhogy ellenőrző szervnek, de még egyenlő partnernek sem fogadta el. Ezután arra emlékeztetett Németh Miklós, hogy 1988- ban e téren változások kezdődtek, és a helyzet ebben az évben radikálisan megváltozott. A kormányt az MSZMP operatívan már nem irányítja. így a kormánynak módja van stratégiájának önálló formálására, tényleges döntésekre, amiről felelősséggel és elszámolással az Országgyűlésnek tartozik. Ebben a helyzetben egy erős. a reformok iránt elkötelezett kormány léte nemzeti érdek. Az elmúlt hat hónap keserves« tapasztalatai azt igazolták: kevés akár a legjobb szándékoktól vezérelt politikai cselekvés is. ha nincs mögötte kellő szakértelem, ha nem jön létre a megvalósításra hivatottak között az akarati és cselekvési egység; ha a politika nem ismeri fel, hogy a gazdaság és a legtágabb értelemben felfogott kultúra önálló kibontakozásában a kormány az első számú segítő kell, hogy legyen. Jelenlegi bajaink egyik legfőbb oka, hogy a napi működőképesség megőrzésének oltárán oly sok álmot, célt, tehetséget áldoztunk fel, hogy’ most a tűz felszínén maradásunk is kérdéses sok honfitársunk szemében. Németh Miklós ezután ar- rólt szólt, hogy a kormány egyértelműen a parlamentre kíván támaszkodni. Legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy fenntartsa a gazdaság működőképességét, következetesen keresztülvigye a szerkezetátalakítás programját, meg- Teremtse a demokratikus választások, a politikai pártok működésének, a népakarat érvényesítésének előfeltételeit, s egyben biztosítsa a társadalom békéjét és nyugalmát. A kormány dolgozik egy olyan javaslaton, amely a formálódó, alakuló és újjáéledő pártok működéséhez szükséges tárgyi feltételek megteremtését anyagi eszközökkel is segítené. A miniszterelnök kijelentette: csak az Országgyűlés által támogatott kormány’ lehet az a reformcentrum, amely a reformkor tartalmát, irányát és dinamikáját meghatározza. A jelenlegi kormány természetes támasza az MSZMP, amelyben a reformerők pozíciói egyértelműen erősödnek; egyúttal szövetséget keres minden felelős, a reform iránt elkötelezett politikai erővel. A kormányzatnak a nagy gazdasági egységek számát piaci eszközökkel kell csökkentenie és biztonságot teremteni az egyelőre kisszámú, de a jövő szempontjából kulcsfontosságú kis- és középvállalkozásoknak. Az egyéni kezdeményezések és a szövetkezetek formái alakuljanak ki a következő években. — Most a tulajdonosi kérdést sokan úgy fogják fel. hogy a betegen működő nagyszervezeteket mindenáron, minden ideológiai érvet bevetve fenn kell tartani. Ügy gondolom, az a tulajdonos, aki nem mer szembenézni a valódi gazdasági -perspektívákkal, rossz gazda. Ebből kiindulva, a formálódó — és az ősszel a Tisztelt Ház elé terjesztendő hároméves cselekvési program egyik sarkalatos pontja lesz annak megválaszolása: miként tudjuk elérni, hogy a mikroszférában erősödjön a részvétel, az érdekeltség, a motiváció és az elkötelezettség. Meggyőződésem: éneikül a .társadalomban és az egyes emberekben levő feszültségek- megmaradnak. Németh Miklós ezután arra, a kormányfői tevékenységének eddigi időszakát szinte keretbe foglaló jelzőre reagált, miszerint a miniszterelnök ..ügyintéző”. — Vállalom az ügyintéző szerepet, s ezt a maga helyén most minden felelős embernek vállalni kell — hangsúlyozta. Amit most tenni kell, annak nem tapsolnak az emberek. Most nem népszerű, hanem ésszerű intézkedéseket kell hozni. Meg kell oldani, hogy kikerüljünk az adósságcsapdából, hogy felszámoljuk a veszteséges tevékenységeket, hogy megfékezzük az inflációt, hogy megállítsuk az életszínvonal esését, hogy felemeljük az oktatást, az egészségügyet, a kultúrát, az erkölcsöt. Ki kell építeni a piacgazdaságot, átalakítaná a tulajdonviszonyokat, megteremteni a jogállamiságot, átvezetni az országot a valódi demokráciába. S addig is működtetni kell az országot. S bár a 70-es évtized végén az akkori vezetés ezt áz ellentmondást felismerte, még mindig azt hitte, hogy meg lehet védeni a teljesítménnyel nem alátámasztott életszínvonalat, hogy át lehet alakítani a termelési szerkezetet •áldozatok nélkül, és meg lehet újítani a gazdaságot a politikai intézményrendszer reformja nélkül. — E súlyos 'tévedések nyomán és csaknem végzetes illúziók kergetése közben pedig felhalmozódott egy hatalmas adósságtömeg, ami ma óriási terhet jelent. Csaknem gúzsbaköti á kormány kezét, és számos területen kényszerpályát jelöl ki. A kormányfő adatokkal is szolgált: az adósságnak jelenleg évi 3 milliárd dollárt meghaladó összeg a törlesztési és kamatterhe. Ezen túl fizetnünk kell a tőkés importért mintegy 5,5 milliárd dollárt, ami együtt már 8,5—9 milliárd dollár kiadás. Ezzel szemben áll egv 6 milliárd dollár körüli exportbevétel. Az egyensúlyhoz hiányzó összeget csökkentheti, ha aktív az idegenforgalom egyenlege, de a többit csak újabb hitelek fölvételével tudjuk kiegyenlíteni. Évente tehát fel kell vennünk 2,5—3 milliárd dollár hitelt csak azért, hogy adósságunk terheit fizetni tudjuk, és ebből fejlesztésre semmi nem jut! Ebben a helyzetben minden felelős erőnek, összefogva kell a múlt örökségét vállalni úgy, hogy ugyanakkor egyértelműen elhatároljuk magunkat a múlit hibáitól. Ez lesz a feladat a Bős- Nagymaros erőmű sorsa feletti döntés során is. Mindnyájan tudjuk: itt már rég nem csupán az erőműről van szó. Bős—Nagymaros egy meghaladásra ítélt modell szimbóluma lett. Teljesen érthetően. A hetvenes évek közepétől ugyanis ä politikai vezetés megismételte az ötvenes évek gazdaságpolitikai hibáit. Sok állami. nagyberuházás — amelyet a szűk pártvezetés határozott el, illetve szentesített — csődöt mondott. A bős—nagymarosi vízi erőmű feletti döntés is ebbe a sorba ' illeszkedik. Ezt a döntést antidemokratikus módon hozták. Mindenkinek igaza van, aki ezt kifogásolja és velük együtt mondom azt, hogy végérvényesen szakítani kell ezzel a rossz döntési mechanizmussal — hangoztatta a miniszterelnök. Hozzátette: — Ezzel az örökséggel is tisztességgel kell megbirkóznunk. A hogyan kérdése viszont máris megosztással fenyegeti a nemzetet. Pedig olyan megoldást kell találnunk, ami nem sodorja politikai válságba az országot, nein veszélyezteti katasztrófával környezetünket, és nem okoz helyrehozhatatlan károkat nemzetközi kapcsolatainkban. Presztízs-szempontok a kormányt végső állásfoglalásának kialakításában nem fogják vezérelni. Bejelentette: a Minisztertanács napirendjén van az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésére irányuló javaslat elkészítése. Erről a közeljövőben döntés születik. Ugyanakkor állami egyházpolitika a jövőben is lesz, de azt nem közhatalmi, hanem elsősorban politikai eszközökkel gyakorolják majd. Németh Miklós szólt azokról a kritikákról is, amelyek az Állami Ifjúsági és Sport- hivatal tevékenységét érték, különösen az utóbbi időben. — Egyértelműen megállapítható, s nyíltan ' ki kell mondani, hogy az Állami Ifjúsági és Sporthivatal létrehozása hibás döntés' volt — mondotta a kormányfő. — A hivatal nem tudott megfelelni az előzetes várakozásoknak. A jövő felnőtt generációját jelentő réteg sajátos helyzetére minden területen, valamennyi központi szervnek figyelemmel kell lenni, amikor intézkedéseket dolgoznak ki. Az ifjúság gondjait csak komplex, állami tevékenységgel lehet orvosolni. — Az új összetételű kormány határozottan és felelősségtudattal kíván szembenézni a helyzettel, s tenni akar a romlási folyamatok megállításáért. Úgy kívánja társadalmunk működőképességét megőrizni, hogy egyidejűleg elinduljunk az új fejlődési pályán — hangoztatta Németh Miklós, majd a következőket mondta: — Nem akarok részese lenni semmiféle egyéni vagy csoportérdektől vezérelt hatalmi harcnak, de áldozata sem! Meg kell akadályoznunk, hogy az egymásért és a népért tenni fudó erők egymás ellen forduljanak. Ez a nép megérdemli, és joggal követeli a felelős politizálást. Természetesen nemcsak az Országgyűléstől és a neki felelős kormánytól, hanem minden más politikai erőtől is. (Folytatás a 3. oldalon)
