Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-11 / 109. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLV. évfolyam, 109. szám Ara: 4,30 Ft > _____________________________1989. május 11., csütörtök TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS Megemlékezés a magyar holocaustról — Németh Miklós kormányfő beszéde Szerdán délelőtt 10 órakor iSzűrös Mátyás elnökletével megnyílt az Országgyűlés má­jusi ülésszaka. Az ülésteremben foglalt he­lyet Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács el­nöke, Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. Megteltek a diplo­máciai képviseletek és az újságírók számá­ra fenntartott páholyok is. A parlament a munkarendjén szereplő napirendi pontok tárgyalása előtt ünnepé­lyes megemlékezést tartott: a 45 évvel ez­előtti magyarországi deportálásokra emlé­kezve lerótták kegyeletüket a második vi­lágháború magyar áldozatai előtt. A magyar nem bűnös nemzet Az évforduló alkalmából Szűrös Mátyás mondott az áldozatokra emlékez^ be­szédet.. — A nemzet emlékezetét ébren tartani,*' választott képviselőinek súlyos, fele­lősségteljes, de megtisztelő kötelessége. Tudjuk, felhőtlen múltú, tévedhetetlen nemzetek nem léteznek. Megkülönböztetni csak aszerint lehet őket: ta­gadják-e hibáikat, vétkeiket, vagy éppen ellenkezőleg, emelt fővel megállítván a tör­ténelem ítélőszéke előtt, tel­jességében vállalják múltju­kat, képessé válván az ön­vizsgálatra, a teljes igazság kimondására, hagy jövőjü­ket ne fertőzhessék, ne ve­szélyeztethessék elhallgatott bűnök, nem törlesztett adós­ságok. „A múltat be kell vallani” — ez alól nem le­het felmentés. Egy egész nép lelkét nem égetheti még oly megrázó események és tisztázatlan kérdések el­hallgatásának izzó parazsa. A feltáratlan múlt előítéle­teket táplál Csak olyan nemzet lehet toleráns a másság iránt, amely szabad, független és tisztában van önmagával. Ezért is elen­gedhetetlen a józan, egészsé­ges magyar nemzettudat ki­alakítása. Előre kellett bocsátanom _ ezeket a gondolatokat, hogy világossá tegyem . szándéko­mat és célomat, emlékeztet­ve a nemzetet, egy mind- # nyájunk sorsát mindmáig befolyásoló tragikus ese­mény 45. évfordulóján. Em­lékeztetnünk kell ma innen, az Ország Házából mintegy 600 ezer magyarországi zsi­dó honpolgárunk emberte­len megaláztatására, halálá­ra. Olyan emberek emlékét idézzük fel, akiket zsidó származásuk, vallásuk miatt üldöztek, megszégyenítet­tek. Akiknek elvesztése fájó hiánya ma is a nemzetnek. Távolabbra visszatekintve is bizonyíthatnám osztozásukat á nerpzet sorsában, de hadd emlékeztessek ezúttal arra, hogy közülük többen az első hívó szóra ott voltak Kos­suth, a szabadságharc zász­lói alatt. Zsidó származá­sijaik neveit máig ott láthat­juk az 1848-as és az első vi- láibháborús emlékműveken. De nem hiányoztak az őszi­rózsás forradalom hívei és a Tanácsköztársaság katonái közül sem ... Ma az áldozatokra emlé­kezünk; azokra, akik soha nem tértek vissza a náci koncentrációs táborokból, a munkaszolgálatból, de azok­ra a honvédekre is, akik a Don-ka,nyárnál estek áldo­zatul, vagy azokra, akik itt­hon, magyar földön lelték emberhez méltatlan halálu­kat. Nem mentséget keresve — de elismerve azoknak a po­litikai erőknek és személyi­ségeknek még a második vi­lágháború elején kifejtett törekvéseit, amelyek és akik éveken át ellenálltak a hit­leri Németország követelé­seinek — meg kell állapíta­nunk, hogy a magyar holo­caust csak 1944. március 19- étől, a német megszállást követően teljesedett ki, s a magyar, különösen a vidéki zsidóság sorsa a nyilas ha­talomátvétellel pecsételő­dött meg. A legújabbkori antisze­mitizmus máig fellélhetően, hazánkban az első Világhá­borút követő évtizedekben eresztett gyökeret, s újbóli fölerősödésétől sokan tarta­nak manapsáig is. Meggyő­ződéssel állíthatom: aki európainak vallja magát, vagy egyszerűen rendes, be­csületes embernek, az nem tehet különbséget ember és ember között vallása, bőré­nek színe, nemzetisége okán. Attól idegen a kisebbség megalázása, bármiféle meg­különböztetése. Tegnap volt 44 éve annak, hogy az európai harctere­ken elhallgattak a fegyve­rek. Ez áz évforduló meg­felélő alkalom arra, hogy szóLjunk másik adósságunk­ról is. Beszéljünk arról, amiről évtizedekig nem sza­badott, mert népünkbe be- 1 eégették* a bélyeget, hogy a magyar bűnös nemzet, hogy Magyarország Hitler utolsó csatlósa volt.,. Négy évti­zedig nem lehetett beszélni arról, hogy a Kárpát-me­dence és Európa más térsé­geiben több százezer ma­gyar katona — zömével munkások és parasztlegé­nyek — nyugszik jeltelen tömegsírokban, szétszórva a csatamezőkön. Gondoljunk rájuk is ezekben a percek­ben, s azokra is, akik testi­leg-lelkileg szétroncsolva; sebesülten, vagy a hadifog­ság keserveit megtapasztal­va tértek vissza Magyaror­szágra. Ezek a százezrek ár­tatlanok, de bűnös az a po­litikai vezetés, amely a ha­lálba, más nemzetek ellen küldte őket. Mostanában kiteljesedő nyíltságunk, őszinteségünk, múltunk szépítés nélküli vállalása1, mind teljesebb, kendőzetlen féltárása módot ad már a tisztességes meg­emlékezésre, adósságaink törlesztésére. Javaslom, hogy hazánk felszabadulá­sának 45. évfordulójára az Országgyűlés alkosson tör­vényt a második világhábo­rú valamennyi magyar ál­dozata emlékének megörö­kítésére. Gyújtsuk meg jelképesen a gyász gyertyáit, helyezzük el a kegyelet virágait. Tuda­tosítsuk a világgal: mi, ma­Szűrös Mátyás beszéde után egyperces néma felál­lással emlékeztek a képvise­lők a magyarországi depor­táltakra, majd Schöner Alf­réd (országos lista) emelke­dett szólásra. Két javaslattal élt: állít­sanak emlékművet az el­pusztult 600 ezernyi ■ ma­gyarországi zsidónak, mert tudomása szerint hazánk­ban, közterületen nincs ilyen emlékmű. * Javasolta továbbá, hogy Magyarország gyarok és nem magyarok ebben az országban minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy emberek százez­rei, milliói a jövőben soha ne válhassanak a tébolyult fajgyűlölet vagy egy esetle­ges világháború áldozataivá — mondotta befejezésül Szűrös Mátyás. állítsa helyre a teljes körű diplomáciai kapcsolatot Iz­rael állammal, Réger Antal (országos lis­ta), a Magyarországi Néme­tek Szövetségének alelnöke a fájó, szomorú emlékezetű, figyelmeztető évfordulón az Országgyűlésnek nyilatkozat elfogadását, s annak közzé­tételét javasolta, majd felol­vasta a tervezett dokumen­tum szövegét. (Folytatás a 2. oldalon) Emlékművet az elhurcoltaknak A KORMÁNY ÜJ MINISZTEREI HORN GYULA DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ pénzügyminiszter 1942-ben született Győrött. Diplomáját a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán, majd a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetemen szerezte meg, 1971-ben egyetemi doktori címet kapott: Szak­mai pályafutását a közigaz­gatásban kezdte; különböző községi és járási tanácsok­nál dolgozott, majd a Pest Megyei Tanácshoz, onnan pedig a Budapest Főváros Tanácsához került; 1975 és 1981 között a Fővárosi Ta­nács elnökhelyettese volt. Ezután a főváros pártbizott­ságának titkáraként tevé­kenykedett, s 1985 óta pénz- • ügyminiszter-helyettes. ~ Az utóbbi 20 évben rendszere­sen publikált, főleg pénz­ügyi és közgazdasági témá­jú tanulmányokat. Tagja az MSZMP-nek; nős és egy gyermeke van. GLATZ FERENC művelődési miniszter 1941- ben született Csepelen. Dip­lomáját az EL TE Bölcsé­szettudományi Karán sze­rezte meg. Titkárként dol­gozott a Századok szerkesz­tőségében, s ott jelentek meg első tanulmányai. 1968 óta dolgozik az- MTA Tör­ténettudományi Intézetében, ahol 1986-ban tudományos igazgatóhelyettessé, majd igazgatóvá nevezték ki. Emellett a Történelmi Szem­le egyik szerkesztője volt hat éven át, majd 1979-től felelős szerkesztője a His­tória című folyóiratnak. Ta­nulmányaiban a XIX—XX. századC magyar és európai kultúrtörténetet vizsgálta. Szerepet vállalt a közműve­lődési, valamint az oktatási törvény előkészítésében. Több idegen nyelven beszél. Az MSZMP-nek* tagja; nős, két gyermeke van. külügyminiszter 1932-ben Budapesten született. Fel­sőfokú iskolai tanulmányait a Szovjetunióban, Rosztov- ban végezte, ott szerzett pénzügyi, közgazdasági vég­zettséget. Pályájának kezde­tén a Pénzügyminisztérium­ban dolgozott, majd a Kül­ügyminisztérium állomá­nyába került. A 60-as évek elején Szófiában és Belgrád- ban diplomataként teljesí­tett szolgálatot, ezt követő­en több mint 15 éven át az MSZMP KB külügyi osztá­lyának munkatársa, osztály­vezető-helyettese, majd vezetője volt. 1985 óta külügyminisztériumi állam­titkár. Időközben a köz­gazdaságtudomány kandi­dátusa lett. Eddig 120 pub­likációja, közöttük három könyve jelent meg. Több nyelven beszél. Az MSZMP- nek tagja, 1985 óta a KB tagja. Nős, két gyermeke van. „ . HORVÁTH FERENC ipari miniszter 1942-ben Za­laegerszegen született. Dip­lomáját a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyete­men szerezte, tanulmányai befejezése után ugyanott ta­nársegédként dolgozott. Oktatóként társszerzője volt a népgazdasági tervezéssel foglalkozó tankönyvnek. Közgazdászként a beruházá­sok tervezését és általában a beruházási rendszer prob­lémáit kutatta. Az 1970-es években az MSZMP Köz­ponti Bizottságának appará­tusában dolgozott, kezdetben munkatársként, majd alosz­tályvezetőként, illetve osz­tályvezető-helyettesként. 1984-től ipari minisztériumi államtitkár. Az MSZMP-nek tagja, nős iés egy gyermeke van. DR. HUTTER CSABA mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter 1943-ban született Moholon. A Gö­döllői Agrártudományi Egyetemen agrármérnöki diplomát, majd 1977-ben egyetemi doktori címet szer­zett. Vezető mezőgazdász­ként Mátranovákon, Ho- mokterenyén és Cedervöl- gyén dolgozott a helyi ter­melőszövetkezetekben. 1973 óta a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Mgtsz-ben tevé­kenykedik, ahol termelési főmérnök volt; tíz éve pedig a termelőszövetkezet elnö­ke. Tevékenyen részt vett mezőgazdasági energiataka­rékos rendszerek kifejlesz­tésében, a melléktermékek, hulladékok korszerű feldol­gozásának megszervezésé­ben. Az MSZMP-nek tagja, országgyűlési képviselő. Né­met lnyelven beszél. Nö's és három gyermeke van. DR. KEMENES ERNŐ miniszter, az Országos Terv­hivatal elnöke 1940-ben Bu­dapesten született. Diplo­máját a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyete­men szerezte, ahol később tanársegédként, majd ad­junktusként oktatott. 1964 óta részt vesz az Országos Tervhivatal munkájában. Az 1970-es években az OT Tervgazdasági Intézetének munkatársa, később a Mű­velődési Minisztériumban főosztályvezető volt. Ezután a Társadalomtudományi Koordinációs Bizottság tit­káraként részt vett a kor­mányzati tudománypolitika kidolgozásában és megszer­vezésében. 1983—87 között a Tervhivatal Tervgazdasági Intézetének igazgatója volt. 1987 óta az OT államtitkára. Időközben közgazdász egye­temi doktori címet szerzett; orosz nyeMén beszél. Ke- menes ErrWpártonkivüli. Az új miniszter nőtlen. 0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents