Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-09 / 107. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLV. év folyam, 107. szám ;S Ara: 4,30 Ft 1989. május 9., kedd- ;** Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága Szükség van újabb pártértekezletre Több mint 200 akadémikus és 600 meghívott részvételével Megkezdte tanácskozását a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése Fejti György nyilatkozata Az MSZMP Központi Bizottsága hétfői ülésén arra a következtetésre jutott, hogy a soron következő országgyűlési képviselői választások előtt mindenképpen szükség van újabb pártértekezletre. Ezt Fejti György, a Központi Bizottság titkára mondja abban a nyilatkozatban, amelyet a testület A ülésének késő délutáni szünetében adott a Tv-Híradónak, a Rádiónak és az MTI-nek. A pártértekezletnek ki kell dolgoznia az, MSZMP választási stratégiáját, programját, demonstrálnia kell, hogy a pártnak van elképzelése a jövőről, a válság megszüntetéséről. Ugyancsak szükséges, hogy a párttagság széles köreiből választott küldöttek áttekintsék a párt működési szabályzatát, s amennyiben személyi kérdésekét is rendezni keli, erre — miként a tavaly májusi pártértekezlet bizonyította — ugyancsak lehetőséget teremt ez a fórum. A következő kongresszus időpontjára vonatkozóan a Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy arra a választások után, de nem túl távoli időpontban kerjiljön sor. Fejti György beszámolt arról a vitáról is, amelyet a párttörvény tervezetéről folytattak a Központi Í3i- zottság tagjai. Hang^yoz. (Folytatás % 2. oldalon) A Magyar Tudományos Akadémia minden eddiginél nyitottabb közgyűlése kezdődött meg hétfőn^ az Akadémia székhazában. Az eddigi gyakorlattól eltér, en a több mint 200 akadémikus mintegy 600 meghívottal, köztük a tudományos intézetek, országos hatáskörű szervek vezetőivel, az egyetemek rektoraival, a tudományos társaságok és szakszervezetek képviselőivel együtt tanácskozik'»az Akadémia, a hazai tudományos kutatás megújulásáról, jövőjéről. Berend T. Iván akadémikus elnök köszöntötte a résztvevőket, köztük Straub F. Brúnót, az Elnöki Tanács elnökét és Németh Miklóst, a Minisztertanács elnökét. Megnyitójában utalt arra, a etköii tanácskozás Gálosfán Nukleáris kardiológia A Du Pont másfél millió dollárt költött a kísérletre Az izotópos diagnosztika alkalmazásában újabb fontos állomás a vizsgálati eljárás kardiológiai alkalmazásának továbbfejlesztése, A neves Du Pont cég másfél millió dollárt áldozott arra, hogy olyan módszert dolgozzanak ki, amely a szívizom vérellátását az eddiginél pontosabban mutatja ki. Tegnap este kétnapos, zártkörű tudományos tanácskozás kezdődött a somogyi Gálosfán a szocialista országok izotópos diagnosztikával foglalkozó orvosai részvételével. Előadók érkeztek az Egyesült Államokból, az NSZK-ból, Olaszországból, Ausztriából, Belgiumból, Csernay László, a szegedi Szentgyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese, az egyetem központi diagnosztikai laboratóriumának vezetője elmondta: — Az izotópos diagnosztikában az utóbbi tizenöt-húsz évben mind fontosabbá vált a vizsgálati eljárás kardiológiai alkalmazása. A koszorúérmegbetegedések fölismerésében és a betegek gyógykezelésében hazánkban is jelentős szerepet szánunk a legkorszerűbb eszközök elterjesztésének. 1986-ban az amerikai Du Pont cégnek sikerült kidolgoznia olyan eljárást a szívizom vérellátásának mérésére, amit számos országban — köztük hazánkban is, a szegedi egyetemen — kísérletképpen már bevezettek. — A gyógyászatban sikerült már elismertetni az USA-ban, az NSZK-ban és Svájcban; a magyarországi kísérletek szintén eredményesek voltak. Eddig 1988- tól húsz betegen próbáltuk ki a nukleáris kardiológia alkalmazását. 1988-ban az NSZK-beli Aachenben rendeztek a gá- losfai zártkörű tudományos tanácskozáshoz hasonlót; azon a nyugat-európai országok vettek részt. A Du Pont cég kezdeményezésére most hazánk ad otthont a szocialista országok izotópos diagnosztikával foglalkozó szakemberei tanácskozásának. Ezen a hazaiakon kívül szovjet, bolgár, cseh, NDK-beli és lengyel orvosok vesznek részt. Magyarországon eddig angol izotópanyagokkal dolgoztak, a technécium nevű új izotóp hazai előállítása lehetővé válik. (Horányi) Berend T. Iván, az Akadémia elnöke megnyitja az MTA 149. közgyűlését hogy a Magyar Tudományos Akadémia a maga eszközeivel eddig is részt vállalt az ország sorsának formálásában, elsősorban a tudomány eredményeivel, illetve azok közvetítésével. Akadémiánk — mondotta a továbbiakban — az elmúlt években a szükséges változások és átalakulás egyik szószólója, a helyzet sürgető követelményeit fel nem ismerő politika bírálója volt. Szemben álltunk a 80-as években követett restrikciós, egyensúlyzavarokat okozó gazdaságpolitikával. Nem tekintettük elfogadható vitaalapnak azt a „gazdasági-társadalmi kibontakozási programnak” nevezett tervezetet, amely- lyel az MSZMP 1987 tavaszán fellépett. A radikális megújulást, s az ehhez szükséges fordulatot sürgettük. Vitában álltunk a rossz, energetikacentrikus beruházási stratégiát kifejező, a nyilvánosságot és ellenőrzést, a hatások és a következmények felmérését nélkülöző, a kormányzati döntéshozatali mechanizmus minden hibáját megtestesítő bős—nagymarosi vízlépcső ügyében. Véleményünket, állásfoglalásainkat azonban gyakran figyelmen kívül hagyták — mondotta az elnök. Berend T. Iván ezután — a hagyományokhoz híven — akadémiai díjakat adott át. Az MTA elnöksége ebben az évben az Akadémiai Aranyérmet Keresztury Dezső akadémikusnak ítélte oda a magyar irodalomtörténet jelentős alakjainak és korszakainak kutatásában elért kiemelkedő, tudományos eredményeiért, irodalom- és népművészet-népszerűsítő munkásságáért, a kutató nemzedékek nevelése, valamint a tudományos és kulturális közélet, a magyar közművelődés érdekében kifejtett magas szintű tevékenységéért. Ezűtán Németh Miklós a kormány nevében köszöntötte a közgyűlés résztvevőit. NÉMETH MIKLÓS BESZÉDE A Minisztertanács elnöke üdvözölte a közgyűlés résztvevőit. Elöljáróban gratulált a kitüntetett tudósoknak, külön is köszöntötte Keresztury Dezső akadémikust az Akadémiai Aranyérem elnyerése alkalmából. — Országépítő, de most talán jobb kifejezés, hogy országmentő küzdelmünkben nagyon nehéz szakaszban vagyunk. Túlzás nélkül állíthatom, hogy páratlan, egyedülálló történelmi szituációba kerültünk; hallatlanul súlyos örökséggel — hatalmas adóssággal, értékválsággal, krónikus társadalmi feszültségekkel — terhelten most egyszerre kell megoldanunk a piacgazdaság építését és egy valódi demokráciába való békés átmenetet. Ennek megoldására átvehető történelmi recept nincs. Egyébként sincs szükségünk olyan receptre, amelyet külső hatalmak írnak fel számunkra. Ebbe eddig mindig belebetegedtünk. Most utunkat szabadon választhatjuk. A kormány a társadalomban és a gazdaságban a tudás — és technológia — intenzív fejlődési pályájának kiépítését, és versenygazdaság kifejlesztését tekinti céljának. Ebben az összefüg(Folytatás a 2. oldalon) A kérdésre — ezúttal - három olyan fiatal munkatársunk válaszol, akinek a második világháború befejezése immár mások által felidézett és tanult történelem. Mit és hogyan tanultak? A győzelmet szeretem Negyvennégy év. Én valahol félúton születtem az akkori és a mai május 9-e között. Sokáig azt sem tudtam, mi történt; miért is nevezetes ez a nap. Magát a szót persze ismertem. Győzelem. Én is, mint mindenki más, a győzelmeket szeretem. Már hatévesen sorsolni kellett barátaimmal a háborúsdi előtt, ki legyen az orosz és ki a német, mert íratlan törvényünk lett, hogy az utóbbi sosem lehet győztes. Veszíteni nem jó. Mégis az eltelt idő alatt igen sokszor veszítettem. Nem voltam szerencsés, igen sokszor osztották rám a „német” szerepét. Jókedvvel vesztettem, mert hittem abban, hogy legközelebb én leszek az orosz. Akkor még nem sejtettem, hogy felnőttként is ,-meg kell vívnom ezeket a csatákat. Most is igen sokszor veszítek, s a legtöbben így vagyunk ezzel. Csatákat vesztünk el naponta abban a hitben, hogy a győzelem azért a miénk lesz. Mégis e sok vereség ellenére hiszem, s hisszük, hogy a győzelem ismét s Voltak, akik végig hittek benne. Lefoszlott róluk a ruha, fegyverük még lőporfüstös volt és csupa mo- csdk. De hittek a harcok végeztében azok is, akik évekig értetlenül bámulták a pusztítást. Miről üzen a győzelem napja? a harctéren. De az emberek is tovább pusztulnak. Az önjáró támaszpontok mellett néhol még ideggáz valóban a miénk lesz. „Tábornokok” jönnek, „hadvezérek” mennek — ez a háború —, de mindannyian ugyanazt akarják: győzelemre vinni a sereget. Lesz még addig sok vereség, de ma ne gondoljunk erre. Ma együnk jóízűen, igyunk rá egyet. Pihenjünk meg munka után, s ne gondoljunk a körmünkre égő másod-, harmad-, vagy negyedállásunkra. Próbáljunk optimistán nézni a jövőbe. Ma van a győzelem napja. Varga Ottó (1963. 09. 25.) A háborúban ne keressünk rációt! A harcok sora fosztogatás és fiatal lányok megbecstelenátése is mindkét oldalon. A katona robbant és lő, rombol és öl. Még ha védállásból teszi is. Fegyvere van, amit leginkább csak parancsszóra használ. Azok ellen, akik őt parancsra akarják meggyilkolni. Az ottmaradottak halálfélelmében senki sem osztozik. Nincs, aki fanatizálja őket. A házuk kártyavár, a gyerek, a nagyapa a puskák és ágyúk kereszttüzében névtelen bábok. Hiába a fájdalmas sírás. Hiába az ökölbe szorított kezek fenyegetése: a tan- kök megállíthatatlanul zörögnek. A katonák lépteinek dübörgése évtizedekkel ezelőtt is azzal fenyegetett, hogy a harcoknak nem lesz végük egyhamar. Voltak, akik hittek benne, különben jottányit sem tudtak volna tovább harcolni. Se ingük, se lelki erejük nem lett volna hozzá. A történelem viszont azóta is bizonyítja, hogy a fegyverek és a katonák fá- radhatatlanok. A másodikharmadik vonalban' mindig akadnak pihent harcosok. A vezérkocsikban meg lángelmék, akiknek nem számít a dzsungel, a napalm és a kéjjel csonkított holttest. A harc folytatódik. A legkorszerűbb technikák tucatját rombolják halomra öli a katonákat. Győzelem! Győzelem? Faragó László (1962. 04. 03.) Virágzó cseresznyefák A második világégés borzalmairól nagyapám szokott mesélni hosszú téli éjszakákon. A tűzhelyben égő hasábfa lángja rajzolt fénykarikákat a megkopott háziáldás köré... A győzelem napja azóta jelén van minden gondolatomban. Könyvek, filmek, virágok — tarka rét. Szerelem. Még romba dőlt házak között visszhangzott az utolsó puskalövés, amikor valahol új élet született a földön. Talán egy kicsit én is voltam. Hogy mit jelent nekem május 9-e? Tragédiát. A szétszakított családok csak most értek rá gyászolni az elvesztett fiút, az utolsó ütközetben elesett apát. Most csodálkozhattak rá az elpusztult otthonra. S elkezdhették megírni egy új történelemkönyv lapjait. Felelősséget. Bár sok mindent előre meghatározott: ki és hogyan lett győztes, az új világ térképét tervezőknek sorsok, életek felől kellett dönteni. Országok, népek vártak az igazságszolgáltatásra. Lehetőséget. Hogyan éltünk vele? Én nem tudom, hogy társadalmi eseményeink rangsorában. hol a helye a mai napnfak. Nekem belső, csendes családi ünnep. A cseresznyefák 1945 tavaszán is virágoztak. De hogy leszedhessük a gyümölcsöt, ahhoz kellett a győzelem napja- Czene Attila (1963. 06. 03.) Akadnak még pihent katonák
