Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-31 / 126. szám
2 Somogyi Néplap 1989. május 31., szerda Tanácskozik az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) csár Kálmán hozzáfűzte, hogy az átalakulási törvény nem kívánja a szövetkezeteket társasággá átalakítani. A lehetőséget természetesen mindenkinek megadja erre, de ilyen döntésre csak a teljes taglétszáz kétharmadának egyetértésével kerülhet sor. A tervezet vitája során javaslatok hangzottak el arra is, hogy valamennyi szövetkezetnél ne csak 50 százalékban, hanem 100 százalékban tegyék lehetővé a tagok közötti vagyonmegosztást. Ez esetben ugyanis az átalakulásnál nincs szükség az egyébként a szövetkezet által önkéntesen választható vagyonkezelő intézmények igénybevételére sem. A miniszter ezeket a javaslatokat még korainak tartotta. A most előterjesztett törvénycsomag kedvező hatásai közé tartozik az is, hogy az állami szektorban is előrelépést hoz a reformok irányába. A vállalatok önállóságát sértő, piacellenes beavatkozások egyik fő csatornája volt az utóbbi időben a minisztériumok és a tanácsok törvényességi felügyeleti jogköre. Ezt most a vállalati törvény módosítása megszünteti, s a jóval szűkebb tartalmú törvényességi felügyeletet a cégbírósághoz helyezi. Ezzel együtt megvalósul a vállalati mérlegek nyilvánossága is. A vállalati törvényt végrehajtó minisztertanácsi rendeletben jobban elhatárolták a vállalati tanács és az igazgató hatáskörét. Megerősítették a vállalati tanáccsal működő cégek igazgatóinak jogállását, gondoskodtak a vállalati tanácstagok érdekvédelméről, s arról is, hogy beépítsék a vagyonérdekeltség egyes elemeit a vállalati tanács és a vállalatok tevékenységébe. Kulcsár Kálmán megállapította: a társasági törvény volt az első jogszabály Magyarországon, amely konszern-szabályozással kívánt fellépni a piacellenes vállalatcsoportosulásokkal szemben, s ehhez most az átalakulási törvény a fúzió- konítrollt is hozzácsatolja. Az eddigi szabályozatlansággal szemben az átalakulási törvény az első, amely fellép az úgynevezett posta- vállalatokkal szemben, kimondva: ha egy vállalat vagyonát több mint 50 százalékban gazdasági társaságokban való részesedéssé alakítja át, köteles maga is bizonyos időn belül átalakulni. összességében nem az átalakulási törvény elfogadása, hanem annak elvé- tése vagy elhalasztása erősítené a magyar gazdaságban a versenyellenes összefonódásokat. VERSENYTÖRVÉNY KÉSZÜL Az Országos Árhwatalhan már kidolgozták az új versenytörvény közgazdasági koncepcióját, s ennek alapján egy szakértőkből álló munkacsoport dolgozik a versenytörvényen, amelyet egy éven belül az Ország- gyűlés elé terjesztenek. Ebbe beépítik majd azokat a javaslatokat, amelyek a nagyvállalaton belüli gyáregységek önállóságának erősebb jogi garanciáját sürgetik. Olyan rendelkezést terveznek, amely kimondaná: ha a gyáregységek többsége az önállósulást kezdeményezi, indokolt esetben a versenyhatóság felbonthatja a nagyvállalatot. Az igazságügy-miniszter ezután azokra a véleményekre válaszolt, amelyek az állami vállalatok átalakulása kapcsán a népvagy on felosztásával, a közvagyon kiárusításával, a gazdasági hatalom átjátszásával vádolták a törvényelőkészítőket. Akik ezt állítják, azok nem ismerték fel a törvényjavaslat valóságos tartalmát — mondta a miniszter. Az állami vállalati törvény ugyanis egyértelműen kimondja: a vállalatok állami tulajdonban álló vagyonnal gazdálkodnak. Az állami vállalatok vagy államigazgatási irányítás alatt állnak, vagy önkormányzó, öriigazgató vállalatok, azaz vállalati tanács, illetve közgyűlés, küldött- gyűlés irányítja őket. Az elemi logika megköveteli, hogy az államigazgatási irányítású vállalatoknál az esetleges társasággá való átalakulásról maga az alapító szerv döntsön, és a részvények az állami vagyonkezelő szervezethez tartozzanak, hiszen az állam központi szervezete a tulajdonosi jogokat is magánál tartotta eddig. A jelenlegi helyzeten csak egy új vállalati törvény változtathatna. Kulcsár Kálmán vitába szállt azzal- a nézettel, hogy az állami' szektorban fel kell számolni a vállalati tanácsot és általában az ön- kormányzati önigazgatást. Eszerint az állami vállalatok túlnyomó többségét kényszeríteni kellene a részvénytársaságokká való átalakulásra. Az átalakulási felülről kellene vezényelni egy felállítandó központi vagyonalap által, amely a/, átalakuló állami vállalatok valamennyi részvényét megszerzi és azzal korlátlanul rendelkezik. A jogalkotás elutasította ezt a felfogást, amely az állami vállalatok mintegy közhatalmi kényszerrel történő „visszaállamosítását” jelentené. Az átalakulási törvény e vélekedéssel szemben a vállalati tanácsi, illetve a köz- gyűléses vállalatok önkéntes átalakulásának elvéből indul ki. Mélyen ellentétes lenne a jogállamisággal egy olyan állami vagyonkezelő központ felállítása is, amely Magyar- ország valamennyi állami vállalatával szemben gyakorolná a tulajdonosi jogokat. A miniszter egyetértett azzal a javaslattal, hogy gyorsítsák meg az állami vagyonkezelést meghatározó jogszabályokat, . e munkálatok koordinálására nevezzenek ki kormánybiztost, s a törvényjavaslatot még az idén október 21-ig nyújtsák be a parlamentnek. A törvényjavaslatban kiegyensúlyozott és kompromisszumos szabályok találhatók, amelyek az állami és a vállalati érdekeket egyaránt kielégítik. Így például az álrészvénytársaságok létrejöttének megakadályozása érdekében a jogszabály kötelezővé teszi 20 százalékos, vagy 100 millió forint értékű külső tőke bevonását, ami a társaság alaptőkéjét növeli, nem pedig a költségvetést gazdagítja. Ha azonban a társaság létrejön, az eladott részvények ellenértéke nem növelheti az alaptőkét, a befolyt bevétel 80 százaléka a vagyonkezelőt illeti meg, míg 20 százalék marad a létrejött társaságnál. A társaságnál maradó részből az alaptőke 10 százalékáig kötelező ingyenes vagy kedvezményes dolgozói részvényt kiadni. Ilyen részvényt a dolgozók kis közösségei, csoportjai is kaphatnak. ERŐSEBB ELLENŐRZÉS Ha a vállalat húsz százaléknál nagyobb mértékben kívánja leértékelni vagyonát, úgy az átalakulással szemben állami vétójogra van lehetőség. Jelentős vállalati vagyonvesztés esetében az alapító megszüntetheti a vállalatot, átalakíthatja társasággá. Külföldi partner a társaságokban csak úgy kerülhet többségi pozícióba, ha ehhez a pénzügy- miniszter és a kereskedelmi miniszter hozzájárul. Végül pedig kivételes esetben a Minisztertanács megszüntetheti a vállalati önkormányzást. Kulcsán Kálmán leszögezte: az átalakulási törvény nem hoz létre vállalati, menedzsertulajdont. Éppen ellenkezőleg, ha végbemegy az átalakulás és a tulajdonosi, illetve a vállalatvezetői pozíciók következetesen elválnak, a vállalatvezetés a jelenleginél jóval erősebb tulajdonosi kontroll alá kerül. Az átalakulási törvény további halogatása jelentős hátrányokat okozna a kisvállalkozásoknak, lefékezné a szövetkezetek belső demokratizálódását, valamint az állami vállalatok szervezeti pluralitásának erősítését. Jelentős károkat okozna a külföldi befektetésekben is, hiszen a külföldiek még arra az egyértelmű kérdésre sem kaphatnának egyértelmű választ, milyen magyar partnerrel kell tárgyalniuk, ha befektetni kívánnak hazánkban. Kulcsár Kálmán expozéját követően az elnöklő Szűrös Mátyás bejelentette, hogy a törvénycsomaghoz több képviselő módosító javaslatokat nyújtott me. Tallósy Frigyes, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadója elmondotta, hogy a bizottság a három törvénytervezetet az Országgyűlésnek tárgyalásra és elfogadásra ajánlotta. Ismertette azokat a javaslatokat, amelyeket a bizottságok nem fogadtak el, de az érintett képviselők továbbra is fenntartottak, így azokról a parlamentnek kell dönteni. Ne legyen akadály a szabad vállalkozás útjában Plecskó Ferenc (Somogy m., 12. vk.), a barcsi Kemi- kál Építési Műanyagfeldolgozó Gyár energia-üzemvezetője szerint az átalakulási törvényjavaslat tervezete bizonytalan közgazdasági alapon áll, eszmei megalapozottsága hiányos, sok tekintetben zavaros. Nem érvényesíti a megszüntetve megőrzés elvét. Minden ma létező vállalatot a mai méretek, vagyon, létszám, irányítási és szervezési fölépítés mellett törekszik átvinni az új formációba. Ez nyilvánvaló közgazdasági képtelenség. Valamennyi vállalkozásnak először meg kell szűnnie a régi formában, s az új formát akkora erőforráslekötéssel kell fölvennie, amennyi mellett még biztosítható a jövedelmező működés. Az a törvényalkotói törekvés, mely a résztulajdont reprezentáló értékpapírban holt papírt lát, nem fejezi ki a lényeget, csupán a tulajdon papíron való megosztására alkalmas ... Az állami vagyonkezelő központ számos alkalommal tett említésének komolyságát megkérdőjelezi, hogy azok megalapítására nem előzetesen, hanem a törvény életbe lépése után került sor. Javaslom a vagyonkezelő központ, a tulajdonosi reform megalkotását határidőhöz kötni... A 17. paragrafus úgy állítja be az önigazgató formációkat, mint tulajdonosokat, s az ő döntésüktől teszi függővé az átalakulás elindulását. A valóságban az önigazgató formák sohasem voltak igazi tulajdonosok. Működésükben alapvetően az érdekképviseleti tevékenység és a bérérdekeltség volt a meghatározó. Arról szó van, hogy elvileg kik lehetnek tulajdonosok, arról viszont nincs, hogy milyen változásoknak kell végbemenni az újonnan létrehozandó vállalkozások vezetésében. A vállalati vagyont meghaladó alaptőke kritériuma olyan törekvést fejez ki, hogy a többletet külső vállalkozók jegyezzék, azaz a törvény a vállalatok kereszt- tulajdonlását eredményezi, amelyet az átmenet időszakában nem tartok egészségesnek. Zavarforrás az is, hogy a hitelezők követelésük erejéig váljanak résztulajdonossá. A legsúlyosabb közgazdasági ellenvetések a vagyonértékelés tervezett eljárásával szemben merültek fel. Egyértelműen a törvénykezelési inkonzisztencia jele, hogy míg a társasági törvény a forgalmi értéket helyezte a vagyonértékelés középpontjába, addig az átalakulási törvény tervezete a vagyonértékelést, a könyvviteli érték bázisára óhajtja helyezni. Közgazdaságilag megalapozatlan a könyvviteli érték vállalat által való megállapítása. A társasági formára átálló vállalatok vagyonát olyan versenytárgyalás határozhatja meg, ahol az állami számvevőszék a menedzserek licitjét meghallgatva dönt. Tehát az átalakulási törvény az egész folyamat igen leszűkített leképezésére vállalkozik. Nem rendelkezik olyan lényeges kérdésekről, hogy mi. lesz a nagy tömegben kibocsátott részvények piaci sorsa, vajon biztosított lesz-e ezen értékpapírok folyamatos értékelése? A társasági és az azt kiegészítő átalakulási törvény alapjában megkérdőjelezi az állami vállalatokról szóló törvény létjogosultságát. Olyan törvénykezésre van szükség, amely minden akadályt elhárít a szabad vállalkozás útjából, amely lehetővé teszi a vegyes tulajdoni formáción alapuló gazdaság létrejöttét. ÁLLAMI VAGYONKEZELŐ SZERVEZETET A képviselők körében nagyon nagy vitát váltott ki a törvénytervezet. A felszólalók közül Eleki János, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára (Békés m., 7. vk.) felszólalásában kifejtette, hogy az élelmiszer-gazdaságban a termelőkkel szerződéses kapcsolatban álló feldolgozó vállalatok társasággá alakulásának ösztönzése legyen kiemelt kormányzati program. Puskás Sándor (Heves m., 2. vk.), az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. vezérigazgató-helyettese kérte, hogy az Országgyűlés rögzítse határozatban: a Minisztertanács 1989. október 31-ig nyújtson be törvényjavaslatot az állami vagyonkezelő szervezet létrehozására. Ugyancsak fontosnak nevezte, hogy az állami vagyonkezelő szervezet jogállását a parlament határozza meg, tevékenységét pedig az Állami Számvevőszék ellenőrizze. Az állami vagyonkezelő szervezet vezetőjét szintén az Országgyűlés válassza meg. Zsidei Istvánná (Heves m., 5. vk.), a Mátravidéki Fémművek diszpécsere szükségesnek tartotta azt is, hogy a vállalatok kényszerátalakítására 30 százaléknál kisebb, már 20 százalékos vagyonvesztés esetén is sor kerüljön. Bödöné Rózsa Edit (Csong- rád m., 3. vk), a Taurus Gumigyár energetikusa indítványozta: az ügyrend 40. paragrafusa értelmében az Országgyűlés utasítsa el a törvényjavaslatot, és azt utalja vissza átdolgozásra az előterjesztőnek. Alakuljon ad hoc bizottság, amely a tervezetet külső szakértők bevonásával átdolgozza, és a kérdést körülbelül két hónap múlva tűzze ismét napirendjére a parlament. Kopp Lászlóné (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 21. vk.), a Szerencsi Édesipari Vállalat osztályvezetője fontosnak tartotta tisztázni az Ország- gyűlés ellenőrzési jogának, kötelezettségének, hatáskörének kérdését már az átalakulási folyamat megindulásának kezdetén, utalva a majdani állami vagyonkezelő központ kontrolljának szükségességére. Tulok András (Veszprém m., 9. vk.), a Pápai Állami Gazdaság kerületvezetője 940 pápai kisiparos véleményét tolmácsolta felszólalása elején. Mint mondotta, okkal háborította fel ezeket a választóit, hogy miközben állami vállalatokról, szövetkezetekről, társulásokról, vállalkozásokról vitatkozik a parlament, ugyanakkor megfeledkezik a kisiparosokról. Az Országgyűlés szünetében és Nyers Rezső beszélget Aczél György, Szűrös Mátyás Most, amikor egy bizalmi és önbizalmi válságban lévő társadalmat kell pályára állítani, nem használják fel ehhez a legrugalmasabb gazdasági szektort, a kisipart. RUGALMAS SZABÁLYOZÁST Kovács Sándor (Tolna m., 8. vk.), a dunaföldvári áfész elnöke hiányolta a szövetkezeti érdekképviseleti szervezetekre vonatkozó szabályozás kellő rugalmasságát. Véleménye szerint ezek a szabályok nem adnak lehetőséget a szövetkezeti ágazatoknak arra, hogy országos tanácsaikat szabadon alkossák meg. Az Országgyűlés az elnök javaslatára — 14 ellenszavazattal és 12 tartózkodással — úgy határozott, hogy a törvényjavaslatok feletti részletes vitával folytatja munkáját. Az átalakulásról szóló törvényjavaslathoz e szakaszban nem jelentkezett hozzászóló. A vállalati törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájában is többen elmondták véleményüket. Peják Emil (Budapest, 56. vk.), a HNF budapesti bizottságának vezető titkára ügyrendi kérdéssel foglalkozott felszólalásában. Elmondotta: ő maga is kezdeményezte annak idején, hogy a lényeges törvényeket kétfordulós vitában fogadják el. Szűrös Mátyás erre azzal válaszolt, hogy a képviselői felvetés már utólag hangzott el, ugyanis a parlament már előzőleg szavazott ez ügyben; akkor kellett volna tehát a képviselőnek szólnia. TÁRSASÁGI JOGI GARANCIÁT Kulcsár Kálmán vita- összefoglalójában az egyes gondolati korok szerint csoportosította a képviselői észrevételeket. A törvény jellegét, lényegét firtató kérdésekre válaszolva leszögezte: olyan jogszabályról van szó, amely sem többet, sem kevesebbet nem akar, mint megnyitni a társasági törvény alkalmazhatóságát, diszkrimináció nélkül, a gazdaságban működő valamennyi tulajdonformához kapcsolódva. A jogszabály időzítése kapcsán a miniszter hangoztatta: mivel a törvény „tulajdonviszony-semleges”, megalkotásával nem kell addig várni, amíg a tulajdon- viszonyokra vonatkozó koncepciók ki nem alakulnak, s a tulajdoni reform törvények formáját nem ölti. Ezzel függ össze az a képviselői indítvány, hogy a parlament adja vissza ezt a törvénytervezetet, egy ad hoc bizottság tárgyalja meg a törvényjavaslatot, majd terjessze a következő Ország- gyűlés elé. Kulcsár Kálmán (Folytatás a 3. oldalon.)
