Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-31 / 126. szám

1989. május 31., szerda

Somogyi Néplap

3

TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS

(Folytatás a 2. oldalról.)

I

elvetette ezt az indítványt. Az ország mostani helyzetében várni nem csak hiba, hanem egyenesen bűn lenne — mondotta.

Számos kérdés merült fel a vagyonkezeléssel és a vagyonértékeléssel kapcsolatban. Kulcsár Kálmán hangoztatta, hogy a kormányzat a kifogások ellenére is lehetségesnek tartja a törvény életbe léptetését egy kialakított vagyonkezelő szervezet, illetve az erre vonatko zó eljárás nélkül. Emlékeztetett arra: a kormány — ugyancsak egy képviselői indítványra — felelősségei vállalt arra, hogy a vagyon kezelői szervezetre vonatkozó törvény tervezetét október 31-ig benyújtja a parlamentnek.

Ami a vagyonértékelést illeti, a körültekintő szabályozáshoz hosszabb időre lesz szükség. A vagyonértékelési szabályok kimunkálásán a Pénzügyminisztérium dolgozik

Az igazságügy-miniszter ismételten vitába szállt azokkal a nézetekkel, amelyek egyfajta menedzsertulajdon, menedzserhatalom

akadályozására tartalma: sajátos társasági jogi garanciákat.

Végül néhány további javaslatra, észrevételre válaszolt a miniszter. Elmondotta: már dolgoznak az egyéni vállalkozásokra, a kisiparra és a magánkereskedelemre vonatkozó jogi szabályozás felülvizsgálatán, egységesítésén. Egységes törvény létrehozásán dolgoznak, ugyanis semmi sem indokolja, hogy a kisiparra eltérő szabályokat hozzanak. A kormány foglalkozik az új vállalati, valamint az új szövetkezeti törvény kidolgozásával is. Mindkettő az új alkotmány elfogadása után kerülhet az Országgyűlés elé. Több képviselő is hangoztatta: túl sok a vállalatokat érintő jogszabály. Ezzel egyetértett a miniszter.

Kulcsár Kálmán válasza után Tallóssy Frigyes, az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának nevében adott tájékoztatást a bizottsági ülés eredményéről, a vitában elhangzott képviselői javaslatok elfogadásáról, illetve elvetéséről.

Határozathozatal következett

kialakulásának veszélyét vetítik előre. Álláspontja szerint ez a vízió teljesen indokolatlan, s kialakulása sok szempontból a törvény félreértésén alapszik, illetve azon, hogy az egymással szorosan összefüggő jogszabályokat nem egymás kontextusában vizsgálják. Kulcsár Kálmán határozottan leszögezte: a törvény kifejezetten a gazdálkodó szervezetek körében ma tapasztalható összefonódások megSzámos képviselői módosító javaslat elfogadása után az Országgyűlés törvényerőre emelte a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról, az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. számú törvényjavaslat módosításáról, valamint a szövetkezetekről szóló 1971, évi III. törvény módosításáról szóló jogszabály- tervezeteket. Ezzel a t Országgyűlés befejezte munkanapját.

FOLYAMATOS MEGŰJULÁS, TÁRSADALMI KONTROLL

Grósz Károly interjúf adott a Magyar Televíziónak

— Manapság elég sok egyszerű ember úgy érzi, hogy hovatovább lehajtott fejjel kell járnia {azért, mert tagja az MSZMP-nek. Mit mond ön ezeknek az embereknek?

— Azt, hogy ne hajtsák le a fejüket, nincs semmiért okuk szégyenkezni. Hisz mindaz, ami az elmúlt évtizedek alatt hibának bizonyult, azért ők nem lehettek felelősek, és nem is felelősek ma sem. Hisz a gondok alapvető forrása egy szűk vezetés elhatározásából eredeztethető hiibás döntésekből fakad. A pánttagok a munkahelyeken, az üzemben, falun, az értelmiségi munkaterületeken tették a dolgukat, és igyekeztek felvállalni mindazt, amit úgy éreztek, hogy ebből a politikából számukra követhető. Tehát nem lehet őket elmarasztalni azokért a nehézségekért, amelyek ma egyértelműen, bizonyítottan korábbi döntésekből fakadnak.

— Igen, de hát a többség úgy gondolta, és úgy gondolja ma is, hogy az prszág helyes úton járt az elmúlt 32 évben, vagy mondjuk így négy évtizedben. Az igazat szólva itt nem egyes hibás politikai és gazdasági döntésekről beszélnek erőteljes véleményformáló körök, hanem arról, hogy ez az út tévút volt, a fejlődés pedig zsákutcába jutott.

— Nézze, én tagadom, hogy a négy évtized zsákutca volt, tagadom, hogy hibás út volt, tagadom, hogy hamis az alternatíva, amit választottunk. Attól, hogy egy eszmét rosszul valósítanak meg a gyakorlatban, nem biztos, hogy az eszme a hibás. Hogy itt súlyos hibák történtek, azt a mai végeredmény bizonyítja, de a súlyos hibák mellett is olyan sikerek is születtek, amelyekért nem kell senkinek restellkednie és .szégyenkeznie. Természetesen egy eszmerendszernek, mint a szocializmusnak — amely tulajdonképpen mozgalom, s csak hosszú távon bontakoztathatja ki értékeit —, vannak olyan periódusai is, amelyek kanyaroknak tűnnek utólag, vagy olyan szakaszai, amikor lelassul a fejlődés.

Az MSZMP Központi Bizottságának 1989. május 29-ei javaslatai a politikai érdekegyeztető tárgyalások előkészítésére

Az MSZMP Központi Bizottsága áttekintette a politikai érdekegyeztető fórummal kapcsolatos előkészítő tárgyalások állását. Megállapította, hogy a testület 1989. május 8-ai javaslata számos pozitív, támogató vélemény mellett tartózkodó és elutasító reagálásokat is kiváltott. Az előkészítő tárgyalások megkezdését élénk sajitópolémia kísérte, ami a közvélemény számára az álláspontok megmerevedését sugallta.

A Központi Bizottság a társadalmi közmegegyezésért érzett felelősségétől áthatva indokoltnak tartja elvi tárgyalási javaslatát az alábbiak szerint konkrét formába önteni, s az előkészítést ezáltal a holtpontról kimozdítani :

— A Központi Bizottság javasolja, \hogy a politikai egyeztető fórum négyoldalú tárgyalási formában jöjjön létre. A tárgyalóasztalnál foglaljanak helyet az MSZMP, az Ellenzéki Kerekasztal, továbbá mindazon szervezetek képviselői, akik az előzőekhez nem kívánnak csatlakozni. Negyedikként a tanácskozási joggal rendelkező megfigyelők lehetnek jelen, egy részük állandó jelleggel;

— Az MSZMP konstruktív megegyezési szándékának kinyilvánitásaként javasolja az előkészítő szakasz felgyorsítását annak érdekében, hogy az érdemi tárgyalások 1989. június 10-én megkezdődhessenek;

— A Központi Bizottság kijelölte az érdemi tárgyaláson részt vevő delegációját, amelyben a kormány képviselői is helyet kaptak. A tárgyalóküldöttség mandátuma akkor lép életbe, ha a i politikai egyeztető fórum tagjai egyetértésre jutnak az elő-, készítés valamennyi kérdésében;

— A Központi Bizottság felkéri az Országgyűlés elnökét, hogy — a tárgyalófelek egyetértése esetén — elnököljön az érdemi tárgyalások plenáris ülésein:

— A Központi Bizottság javasolja, hogy az érdemi tárgyalások kereteit rögzítő dokumentumot minden érintett szervezet vezető \képviselője írja alá. A Központi Bizottság ezzel az előkészítő tárgyalócsoport vezetőjét bízza meg.

Az MSZMP Központi Bizottsága felhívással fordul a párt tagjaihoz, alapszervezeteihez, alakuló refórmkö- reihez és a közvéleményhez. Felszólít minden haladó erőt az országos politikai egyeztető tárgyalások támogatására. Ügy ítéli meg, hogy a demokratikus szocialista jogállam megteremtésének nehéz időszaka az érdekek kölcsönös tiszteletben tartását igényli. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy az országos érdekegyeztető tárgyalások szervesen kapcsolódjanak a helyi kezdeményezésekhez. Az alulról is építkező társadalmi közmegegyezés biztosíthatja, hogy az átmenet békés úton, a politikai stabilitás fennmaradása mellet^ menjen végbe. (MTI)

— ön szerint tehát tévedés az úgynevezett szocializmusra ráhúzni azt a bélyeget, hogy sztálini modell, amelyet el kell takarítani az útból?

— Itt két különböző dologról van szó. A létező szocializmus az ismert történelmi viszonyok között valóban egy modellben, a sztálini modellben valósult meg. A sztálini modell pedig nem felel meg a kor követelményének, és utólag végiggondolva, a fejlődést sem biztosította olyan mértékben, mint ahogy kívánatos lett volna, vagy amire lehetősége lett volna, tehát maga mint modell — az én véleményem szerint is — megbukott.

— Magyarország éppenséggel erőteljesen kitörőben van — hogy finom kifejezést {használjak — ebből a modellből, különösen, ha szomszédainkra . tekintünk, önt egy évvel ezelőtt választották az MSZMP főtitkárának. Ebben az egy évben — én úgy gondolom, hogy — Magyarország lélegzetelállító politikai fejlődésen ment keresztül. Először de facto, majd de jure is kialakult a többpártrendszer. Eközben a hatalom szilárdan az MSZMP kezében maradt, de sokak szemében ez a szilárd hatalomgyakorlás csak látszat. Nagyon sokan úgy vélik, hogy az MSZMP inkább a hatalomvesztés felé tart. A vezetését például úgy szemlélik, hogy képtelen a maga által vállalt pozíciókat akár rövid távon is tartani.

— Hát először maradjunk a példáknál. Nem egyforma fajsúlyú. — A többpártrendszer—egypártrendszer viszonyával kapcsolatban valóban az a folyamat ment végbe, amit az emberek éreznek, tudnak, és amit ön is mond. Mi még a pártértekezleten úgy gondoltuk, hogy a politikai pluralizmus az egypártrendszer viszonyai között valósul meg.

Erről a vita nem a pártértekezleten, vagy azóta kezdődött, hanem azit megelőzően, jóval korábban. És ezért a pártértekezlet ezt a problémát nyitva hagyta. Az események, a viták, a társadalomban végbemenő érdekek megjelenítésére való erőfeszítések mutatják: mélyebb igény volt arra, hogy ez a pluralizmus a pártstruktúrában is megjelenjen. Énszerintem a vezetés nem hibázott, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a valóságos igényeket elfogadja és elismerje. Ugyanezt másik oldalról is meg tudom közelíteni. A Magyar Szocialista Munkáspárt az elmúlt 32 évben

— de elmehetek 1948-ig is

— tulajdonképpen monopolhelyzetben volt, versenytársak nélkül. Az én tapasztalataim azt mutatják, hogy ez sok vonatkozásban nem 'tett jót ennek a pártnak. Ez alatt az idő alatt a pártba bekerültek olyan emberek is, akik a nehezebb időszakban, mikor megmérettek, könnyűnek találtattak. Bekerültek olyan emberek, akik nem politikai meggyőződésből, hanem karrierjük érdekében jöttek a pántba. Most látszik, hogy milyen viharos gyorsasággal változtatnak és váltanak köpenyeget.

— ön 'ezen a ponton azt mondja, hogy a több pártrendszer -megjelenése tulajdonképpen tisztítja a pártot, az MSZMP-t.

— Ezt mondtam eddig is, de tovább megyek, nemcsak erről van szó. Az MSZMP utóbbi három évtizedében, ha a gyengeségeket számba vessizük, az egyik legnagyobb gyengesége a személyzeti politikája. Sok

tehetséges ember nőtt ki az elmúlt évtizedek alatt, mutatta meg igazi képességeit, tehetségét, ugyanakkor nagyon sok ember „fönnmaradt”, aki a napi munka során nem bizonyított, és mégis sokáig különböző módon tudott a maga számára szilárd egzisztenciáit nemcsak megteremteni, hanem megtartani is. Egy versenyhelyzetben ez elképzelhetetlen. És igen, ez a verseny igenis kényszerítse a Magyar Szocialista Munkáspártot folyamatos megújulásra. Ugyanis elméletileg is és ideológiailag is hibásnak bizonyult az a gyakorlat, amelyik az elmúlt 30—32 év alatt nem a megújulásra, hanem a folyamatosságra, az állandóságra tette a hangsúlyt. Ez elvezetett a kényelmességhez. Ez a világ pedig nem bírja el a kényelmes magatartást, a kényelmes szemlélet- módot. Kérem itt az alapvető .probléma az, hogy abban a felépítményben, amelyben indokolatlanul nagy szerep jut a személyiségeknek, nincs a mechanizmuson belüli kontroll fölöttük, nincs kellő társadalmi kontroll, s egy idő után a kényelmesség, az összefonódás, az úgynevezett hatalmi elit, politikád elit csoportérdeke meghatározóvá válik. Ezért olyan felépítményt kell csinálni, amely természetes működési mechanizmusából kiiktatja ezeket a hibákat.

— ön mondta: Nagy Imrét nem rehabilitáljuk politikailag. Most pedig az álláspont vélhetően az, .hogy Nagy Imrét politikailag rehabilitálni kell. Meglehetősen rövid az időtáv a két állásfoglalás között. Kérem, adjon magyarázatot arra, hogy miért történt ez a fordulat.

— Én már tavaly az Egyesült Államokban, egy sajtó- konferencián kijelentettem, hogy amit ma tudunk Nagy Imréről, annak alapján nem tartjuk indokoltnak a rehabilitálását. De azt én ott is kijelentettem, hogy a Nagy Imre ügyet felül fogjuk vizsgálni. Ez a felülvizsgálat elindult. A pillanatnyi helyzet alapján, ami információ van, az azt mutatja, hogy az ügyészség ennek a kérdéskörnek a vizsgálata során arra a következtetésre jut, hogy nem alátámasztható jogilag az annak idején meghozott ítélet. Ha ez így van, az egyben — mint minden ilyen jogi felmentés — a politikai felmentést is jelenti. iMás kérdés azonban a párt által történő politikai rehabilitálás. Nagy Imre a Magyar Szocialista Munkáspárt alapító tagja. Hogy Nagy Imre párttagsága ilyen minősítést kap, az nem a bíróság dolga, hanem a párté. A mostani ismereteim alapján változatlanul azt tudom mondani, hogy ebben nem áll rendelkezésünkre olyan információ, hogy az ezzel kapcsolatos korábbi döntést meg kellene változtatni, de nem fejeződött be a Nagy Imre-ügy felülvizsgálata.

— ön tehát úgy érzi, nem a közvélemény nyomása érezhető abban, hogy látható fordulat következett be Nagy Imre politikai szerepének a megítélésében?

— Nem. Én nem így értékelem. Magunk határoztuk el, óriási viták után — ezt nagyon sokan tudják —, hogy az 1962-ig történt ügyeket át kell tekinteni. Elsősorban Nagy Imre ügyét, de a többit is. 15—16 olyan nagy ügy van, ahogy a szakemberek mondják, amelyben valószínűsíthető, hogy meghatározó elemek

voltak a koncepciós elképzelések. . Kérem, ezeket az ügyeket sorba kell venni, és felül kell vizsgálni. A konkrét tények alapján lehet következtetésekre jutni. Ezt a sort Nagy Imre ügyével kezdték, s szerintem helyes is, hogy ezzel kezdték. Nem ismerem, még nincs is végkövetkeztetés, de ha lesz — és úgy látszik, hogy ebben az irányban megy a vizsgálat — akkor annak le kell vonni minden konzekvenciáját, nem lehet féligazságot kimondani, nem lehet tessék-lássék módon lezárni ezeket az ügyeket. Be kell egyszer már fejezni, le kell zárni ezt a korszakot, a nemzetnek megbékélésre van szüksége, ahhoz pedig pontosan tudnia kell az igazságot.

— Az ön mai tudása szerint hogyan minősítené: minek lett áldozata Nagy Imre?

— Több mint valószínű — de még egyszer mondom: a jelenlegi tudásom alapján —, hogy olyan nemzetközi politikai érdekeknek, amelyeket a résztvevők, az események résztvevői nem is nagyon ítélhettek meg.

— Tudna erről esetleg bővebbet mondani?

— Nézze, én csak az utóbbi időben jutottam hozzá néhány olyan okmányhoz, amelyet rendelkezésünkre bocsátottak külföldről, nincs meg a teljes dokumentáció, tehát bizonyára még nagyon sok új információhoz fogunk jutni. Kértük a test- vérpártokat, illetve az illetékes országokat, segítsenek abban, hogy ezt a folyamatot meg tudjuk ítélni. Akkoriban a nemzetközi helyzet kapcsán egy szenvedélyes vita robbant ki, ebben benne voltak a magyarországi események, akkor volt Szuez, akkor voltak más nemzetközi jelentőségű külpolitikai események. Én úgy látom, hogy ennek a metszetében ítélték meg akkor a magyarországi eseményeket. Azt tudom — átnéztem az archívumunkat —, a magyar párt egyetlen testületé sem foglalt állást Nagy Imre ügyében, sem bűnösségét, sem ártatlanságát nem minősítette. Tudom, hogy személy szerint Kádár János, illetve a párt akkori vezetői semmifajta konkrét intézkedést, döntést, határozatot, utasítást nem adtak azoknak, akik ezzel az ügygyei foglalkoztak.

— És most, ha megengedi, a hátrálás harmadik esetéről kérdezném, tehát nem pártértekezlet, hanem párt- kongresszus, és még az idén.

— Igen. Pártértekezlet vagy pártkongresszus — nem elvi kérdés. Ugyanazt tudjuk mondani a pártkongresszuson is, mint a pártértekezleten, vagy fordítva.

— Akkor miért volt vita?

— A vezetésben nem volt vita, a párttagság vitatkozott a vezetéssel. Ez nem ugyanaz. És a vezetés pedig elfogadta a párttagság véleményét. Mi lenne egy következő kongresszus feladata? A párt hosszú távú stratégiai programjának a kidolgozása. Ezt mi a párt- értekezlet után elhatároztuk.

— Hol tart ez a munka?

— Még csak a múlt elemzésénél tart, a jövőkép hiányzik. Fozsgay elvtárs szerint is jövő tavasznál korábban ezt megcsinálni nem lehet — mondotta többek között a főtitkár.

Nagy Sándor és Németh Miklós