Somogyi Néplap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-17 / 114. szám
Somogyi Néplap 3 1989. május 17., szerda Miért nincs több MSZMP KB-tag Somogyból? Egy vitatott döntés hátteréről A JÓAKARAT KAPKODÁSBAN VÉGZŐDÖTT Régi az új alapszabály Állóvízben a kisipar A megyei választmány tanácskozott Hárman képviselték So- mogyot az MSZMP Központi Bizottságában, egészen február végéig. A testület ülésén azonban kettej ükét — Klenovics Imrét, a megyei pártbizottság azóta nyugdíjba vonult első titkárát, Lo- sonczi Pált, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnökét — érdemeik elismerésével, saját kérésükre fölmentették központi bizottsági tagságuk alól. A vb-tagok kérték Fontos, hogy a megyei pártmozgalomnak legyen megfelelő képviselete a Központi Bizottságban. Jó alkalmat kínált a megyei párt-vb március 10-i ülése arra, hogy ez az igény megfogalmazódjon. Akkor készült a Központi Bizottság a párt vezető testületéit jellemző munkastílus- és -módszer tanulmányozására, figyelembe véve a megyei pártbizottságok képviselőinek véleményét is. Somogybán Váncsa Jenő akkori mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter járt a KB megbízásából. Véleményt kért a Politikai Bizottság, a Központi Bizottság tevékenységéről!, a két testület munkamódszerének, munkastílusának javításához szükséges személyi feltételekről. A végrehajtó bizottság tagjai — figyelembe véve az április 15-re ösz- szehívotit megyei pártérte- kez'let tényét — megfogalmazták azt az igényüket, hogy ezen a fórumon közvetlenül delegálhassanak vagy pedig jelölhessenek KB-tagot. Váncsa Jenő megígérte, hogy továbbítja ezt az igényt, majd közük a megyével is, miként válasszák ki a jövendő KB-tagot. A jelölést előkészítő bizottság a vb-üilés után megkapta azt a feladatot, hogy kérjen előzetes véleményt a megyei pártértekezlet küldötteitől erre nézve is, függetlenül attól, milyen választ kap a megye a jelzett igényre ... A Központi Bizottság három nappal azelőtt tartotta ülését, mint összeült a megyei pártértekezlet. A jelölőbizottság javaslata alapján tíz taggal bővítették a testületet kooptálás útján. A névsort a lapok is közölték, s bárki megállapíthatta, hogy nincs köztük somogyi. Az nem derült ki a cikkekből, hogy javasoltak-e bárkit a megyéből. Csak a nyilvánosság hiányzott? Szinte bombaként robbant a megyei pártértekezleten, amikor dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke kétszer is felszólalt amiatt; ki tudott arról, hogy Somogyból is javasoltak valakit a Központi Bizottságba. Elsősorban a nyilvánosság és a széles körű előkészítés hiányát tette szóvá. Szerinte március 10-e és április 15-e között bőségesen volt rá idő, hogy megkérdezzék a véleményeket. ö például a jelölés tényét más megyéből tudta meg, mint a végrehajtó bizottság egyik tagja. Mint ismeretes, kézfelnyúj- tásos szavazást kért arról, hogy ki tudott minderről, s az derült ki: addig mindösz- sze néhány küldöttcsoportot hallgathatott meg a jelölőbizottság. Tatai Ilona, a Politikai Bizottság tagja kötelességének tartotta, hogy elmondja: az előzetes elképzelésekhez képest volt változás! Eszerint nem a megyék küldenek tagokat a Központi Bizottságba, hanem úgy kooptálják őket, a központi jelölőbizottság javaslata alapján. A bizottság azonban nem a megyei testületekkel beszélt — ez így volt Somogybán is —, hanem saját tagjaival elsősorban. Ennek alapján került egy somogyi a jelöltek közé. A Politikai Bizottság tagja szerint ezért nem a nyilvánosság hiányát kell elítélni, a problémát a jel - lölőbizottságban kell keresni. Ezit a vitát akkor, az elnöklő dr. Grübl László, a marcali pártbizottság első titkára azzal zárta le, hogy a Központi Bizottság jelölő- bizottságát nagyon komoly kritika' érte, s ennek a munkamódszerbeli tanulságát mindenképpen le kell vonni. Telefonhívás a központból Egy hónappal a megyei pántértekezlet után sem csitult sokat a KB-tag jelölés miatti vita. Sok pánttag szerint egy központi bizottsági tag jelölése legalább annyira fontos, mint egy megyei •tisztségviselőé. Bizonyos kockák hiányoznak tehát a mozaikból, érdemes visszatérni arra, mi volt az ajánlás hiteles története. Azért is tanulságos, mert demokratikusan indult a KB-tag jelölése. Azelőtt ugyanis élőforult, hogy egyszerűen „felhívattak” valakit, s beválasztották a testületbe ... Most azonban a jelölőbizottság azzal kezdte a tájékozódást, hogy először a megyei pártértekezlet küldöttei döntsék el, kit küldenek a Központi Bizottságba. Két tényező azonban mindent megváltoztatott: a Tatai Ilona által már említett kooptálás eldöntése, de főképpen az, hogy a Központi Bizottságot előbb hívták össze, mint a megyei pártértekezlet tanácskozott. így fordult elő, hogyVán- csa Jenő, a jelölőbizottság elnökeként két nappal a KB-ülés előtt telefonált a megyei pártbizottságra, s kérte a javaslatot a KB-tag- ra. A véletlennek köszönhető, hogy éppen akkor is ülésezett a megyei pártértekezlet jelölést előkészítő bizottsága. ök azt javasolták volna, hogy a leendő megyei első titkár legyen tagja a Központi Bizottságnak. Ez azonban nem volt kivitelezhető, hiszen a megyei párt- értekezlet még azután választotta meg, két jelölt közül. Maradt az a két — egyébként hitelt érdemlő — jelölt, akik Somogy mező- gazdaságát is képviselnék: dr. Pallér Endre, a barcsi Vörös Csillag Tsz elnöke, és dr. Klie Csaba, a Bárdibükki Állami Gazaság igazgatója. Őket ajánlották tehát a jelölőbizottság elnökének a figyelmébe, mégpedig ilyen sorrendben. Kevesen mondhattak véleményt A Központi Bizottság április 12-á ülésén egyikük sem volt a jelölitek között. Éppen ezért Révészné, Kéri Anna, a megye egyetlen központi bizottsági tagja felállt, s azt javasolta, hogy dr. Pallér Endre szintén kerüljön fel a jelölőlistára. Ez megtörtént, de a választás más eredményt hozott... A szerkezetbe mindenképpen homokszemek kerültek. A jelölőbizottságnak csak arra volt alkalma, hogy néhány küldöttcsoporttal — így a marcalival, a barcsival, a fonyódival és a bog- lárlelleivel — beszéljen. Ugyanakkor az idő már nem tette lehetővé, hogy a többi küldött . is véleményt mondjon. Végül is igaz a megállapítás, hogy így nem volt teljes körű az előkészítés! Az viszont vitathatatlan, hogy nem a megyei pártbizottság tisztségviselői, és nem az apparátus javasolt, saját szájaíze ,szerint. A megyei jelölőbizottság is csak az addig feltárható véleményekre alapozhatott. A „derpokratikus jószándék” ellenére a „tanulópénz” mégsem csekélység ... A tanulságot tehát le kell vonni. Kiváltképp akkor, amikor az új megyei párt- bizottság úgy döntött május 3-ii ülésén: a területi arányoknak megfelelően biztosítsák, hogy Somogyot a jelenleginél több központi bizottsági tag képviselje a testületben. Másodszor tehát már nem lehet elkövetni azt a hibát, hogy ne kérjék ki a megyei pártmozgalom, az érvényes mamdátumú pártértekezleti küldöttek véleményét arról, kit tartanának alkalmasnak a KB-tagságra. Erre a bizalomra van szüksége annak is, akit majd megválasztanaik' Lajos Géza A közreadott alapszabály- tervezet csupán a régi gondosan átfésült újratálaiása, leginkább arra való, hogy csak a kötőszavakat hagyják meg belőle. Rövidesen, két hét múlva lesz a Kisiparosok Országos Szövetségének küldöttgyűlése — ahol többek között az új alapszabályról is döntenek —, a tervezet nagy részét viszont át kellene dolgozni — hallhattuk több hozzászólótól is tegnap délelőtt, a Kiosz megyei választmányának ülésén. Volt, aki egyenesen úgy fogalmazott, hogy az alapszabályt a mostani formában egyáltalán ne is terjesszék a küldöttgyűlés elé, hiszen a tervezet az alkotmány elemeire épül, s tudvalevő : készülőben az új alaptörvény. Vagyis néhány hónapon belül újrafogalmazhatnák az alapszabályt is. Ili Gyula somogyaszalói asztalos szintén azt indítványozta, hogy halasszák el az alapszabály megújítását, helyette javasolta: a megyei választmány tagjaiból alakítsanak egy reformbizottságot, amely majd javaslatot tehet az alapszabály módosítására, és a Kiosz egész munkájának átalákítására. Szerinte efféle reformbizottságoknak kellene alakulnia az egész országban, és később reforrrntanácskozást hívhatnának össze. Utóbb kiderült, hogy a kezdeményezéssel másutt is próbálkoztak, de többék véleménye volt, hogy a két hét nagyon kevés egy tartalmas koncepció kialakításához. Az ötletet — a későbbiekre nézve — ésszerűnek tartották. Várhaitóan 1990 januárjától önkéntes tagsága lesz a szervezetnek, s így néhány alapszervezet igen nehéz pénzügyi helyzetbe kerül — hangzott el az ülésen. Az alapszervezetek természetesen több pénzt kérnek a tagdíjaikból, viszont a megyei és az országos vezetőségnek is szüksége van rájuk eső részre. A pécsi és a gyöngyösi Kiosz-szervezetek állásfoglalásához hasonlóan Kaposváron is megfogalmazódott, hogy valamelyest csökkenteni kellene az apparátus létszámát, ezzel együtt a bürokráciát. Nem elég, hogy házon belül is sok a nézeteltérés, a külső, gazdasági szabályzókkal is meggyűlt a bajuk a kisiparosoknak. Az iparosok számai nem csökkent, de az általuk előállított termékek és a szolgáltatások összértéke egyre kevesebb, ha figyelembe vesszük az egyre nagyobb ütemű inflációt. Vegetál a kisipar, a korszerű műhelyek egyelőre csupán tervek maradnak, hiszen a magánvállalkozók is inkább a bankokban fiaz- tatják a pénzüket, mintsem a kevésbé jövedelmező beruházásokba fektetnék. A Kiosz Országos Vezetőségének állásfoglalása szerint u szabályozórendszer bünteti a munkát, a tavaly bevezetett adórendszer az idei változtatásaival együtt is telje- sítmónyvisszatartó. Schán István, a Kiosz megyei titkára szerint mindaddig, amíg a kisiparosokat megkopasztható adóalanyokként kezelik, aligha lesz bármilyen változás. Az iparosok nem pénzügyi szakemberek, pedig a naplófőkönyvek vezetéséhez, a jogszabályok kihámozásához ilyen végzettség sem ártana. Az idén valamelyest egyszerűsödött a helyzet, de a könyvelés még így is rengeteg iejét veszi el az iparosoknak. Tetézi a helyzetet, hogy a boltokban sokszor csak nehezen lehet hozzájutni az áfás számlákhoz. A választmány az adórendszer továbbfejlesztéséről szóló állásfoglalását és a javaslatokat — a kiegészítésekkel együtt — elfogadta. Ili Gyula felvetésére az iparosoknak küldött levélben ezután az úr vagy a kartárs megszólítást használják majd... (faragó) VOL T EGYSZER EGY FALUGYŰLÉS Útravaló Táskából Újra közösség a község „Nem volt ez falugyűlés. Botrány volt Táskán. Miután annyira sem tisztelték egymást az emberek, hogy meghallgatták volna társaik véleményét, 'a vezetők kétségbeesetten azzal zárták le a nem létező vitát: »Szavazzunk emberek!«" (Somogyi Néplap, 1984. augusztus, 28.) Előzmények: A failu lakosságának többsége Niklára szavazott. Miért? Bár 1977-től — amióta Táska Lengyeltóti társközsége lett — 1984-ig 7,5 millió forintot költöttek a Táska és Nikla közötti útra, évente 30 ezer forinttal támogatták a falu sportegyesületét, új tűzoltószertár épült és konténeres gázcseretelep: 850 ezer forintba került a vízhálózat építése, a régi tanácsiházból postahivatalt teremtettek, befejezték a ravatalozót és a hét Megérkezett az „express” év alatt összesen 9 millió 85 ezer forintot fordítottak a falu fejlesztésére, de ez nem volt elegendő. Ilyen véleményeket hallottunk akkor: — A lengyeltóti tanács semmit sem adott, csak elköltötte a pénzünket. — Még mindig nincs fürdő a faluban, pedig van meleg vizünk. — Majd, ha Niklához tartozunk, akkor... Dobosi József csak ennyit mondott: — Majd meglátjuk, a vak is azt mondta. A minap levél érkezett a szerkesztőségbe. A feladó: Dobosi József elöljáró, Táska, Kossuth utca 7. „1984 augusztusában megígérték, hogy bemutatják pár év múlva Táska községet, a falu politikai és közéletét. Ezennel szeretettel meghívom Önöket.” Megígértük — menjünk. Útba esik Nikla. Majd öt éve — a viharos falugyűlés óta — Táska ! székhely.köz- ságs. Végvári Ottóné tanácselnök: — 2,5 millió forintért felújítottuk a kultúrházat és az óvodát. A temetőben kutat létesítettünk. Kiderült, hogy az orvosi rendelőből kifelejtették a vécét, a tűzoltószertárhoz kerítés kellett. Fölújítottuk a párthá- zat. Az italbolt mögött buszkitérő létesül és a település lakói föltételes megállót is igényeltek a falu végén. Ehhez leállósávot kell építenünk. Az idén 600 ezer forintot költöttünk Táskára. Ezt azután tettük, hogy csökkentek a tanácsi támogatások. Nehogy egy szélesebb jármű jöjjön szembe! — izgultunk a Nikla és Táska közötti úton. (Erre, majd tíz évvel ezelőtt, 7,5 millió forintot költött a lengyeltóti tanács.) A templommal szemben takaros porta az elöljáróé. — Bevált-e az új házasság, Józsi bácsi? — Mi akkor se a lengyeltóti vezetésre haragudtunk. Ök is megérthetik: a faluban sok az idős ember, s nem mindegy, 140 vagy 30 kilométert kell utazni, a kisebb-nagyobb ügyek miatt. Azelőtt ha valaki a rendőrségre vagy bíróságra ment, akkor a 70 kilométerre lévő Siófokra kellett utaznia, most mindezt Marcaliban is el lehet intézni, amely csak 15 kilométerre van. — Józsi, mondjuk meg azt is, hogy ha nem váltunk volna el, akkor nekünlk óvodánk nem lett volna — szól közbe Kis Dörnyei László, az italbolt vezetője. — Erre az épületre a lengyeltóti tanácsnak már megvolt a bontási engedélye — mutat az elöljáró a falu központjában egy takaros házra. — Itt van most az óvoda, a kultúrház és a könyvtár is. Aki városban élt mindig, az el sem tudja képzelni, mit jelent az óvoda egy kisközösség lakóinak. Ä legkevesebb az, hogy a 3—6 éves. csöppségeket nem kell Buzsákba utaztatni mindennap. A legtöbb, hogy újra közösség a község. A szülők révén megindult a társadalmi érintkezés. Korábban ezt a szerepet a kocsma és a bolt töltötte be. A táskai- akban mindig megvolt az igény erre a kocsmán és a bolton túli közösségi életre is. Haszon Lajos ma a lengyeltóti iskola pedagógusa, de negyven évvel ezelőtt Táskán kezdett tanítani. — Akkor még minden tanítónak ott kellett dolgoznia, ahova küldték. Nekem Táska jutott. Megérkeztem a faluba, s csak egy üres szobát találtam. Azonnal összefogott a lakosság, s estére már megvolt minden, amire szükségem volt. Vannak persze elégedetlenek is Táskán. Például To- mity Sándorné. — Elvették a földet tőlem, amit 25 évig műveltem, trágyáztam. Ezt írják meg az újságban — kiabál hozzánk, miután híre ment, hogy a Somogyi Néplaptól vannak itt a faluban. — Amikor megszűnt az iskola, a pedagógus illetményföldet Tomityné kapta meg használatra, cserében azért, mert a kultúr - házban takarított. Most viszont újra van pedagógusuk — siet a magyarázattal Dobosi József. — Munkalehetőség ? — kérdezem az elöljárót. — Még a varrodát is elvitték tőlünk. Húszán dolgoztak itt. Az elöljáróságot ebben az ügyben meg sem kérdezték. A jó közlekedési lehetőség valamicskét kárpótolja a helybeli munkalehetőség hiányát. Naponta többször lehet utazni autóbusszal Marcaliba- is, Lengyeltótiba is. A kisvonat is bepöfög ma még naponta háromszor Fenyvesről. A sínek már alig látszanak ki a gazból. A telefonvezeték oszlopai ugyan még állnak, de a drót már régen elszakadt, a földön hever. Az állomás nevét hirdető egykori táblán ma már nem lehet elolvasni a feliratot. A déli „vonatról” ketten szállnak le. Innen Dörnyei Károly portáján keresztül vezet az út a faluba. Megengedi mindenkinek azt is, hogy a gazdasági udvaron menjen keresztül. Még a csípősnek mondott kakasa is menekül az utasok elől. Az ásványi anyagokban gazdag 80 fokos vizet is visszasajtolták a kutakba. Nem csak az itt élők reménykednek abban, hogy egyszer még gyógyít ez a víz! Húsz gyermek jár az óvodába. Az egyetlen csoporttal két óvónő és egy dajka foglalkozik. — Rendezvényeink bevételeiből vásároltuk a berendezést — mondja Vpits Fe- rencné vezető óvónő. Nagy sikere volt a szülők báljának. Ügy érzem, gazdag útra- valóval távozom Táskáról. Egy sorvadásra ítélt település él és élni akar. Társközségként Nikla oldalán is. Van-e nagyobb siker ma egy ötszáz lelkes magyar faluban? Balázs Andor
