Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-07 / 81. szám

1989. április 7-, péntek Somogyi Néplap 3 Az agrárpolitika bázisa a nagyüzem fszmtettre Göllébtn napjainkról Körbeülték az elnöki iro­da tárgyalóasztalát. Nem most először, mert — ahogy megjegyezte Sipos József, a göllei pártbizottság titkára — lassan hagyomány már, hogy legalább évente egy­szer meghívnak egy megyei vezetőt, hogy a közigazga­tási körzetben élők helyze­téről, életéről, gondjairól és törekvéseiről személyesen, kötetlenül szót váltsanak. Így ez a tegnap délelőtti eszmecsere egy igényelt, és hasznosnak bizonyuló gya­korlat folytatása. Ahogy a korábbi években, most is volt mit feljegyezni a jegyzetfüzetek lapjaira a vendégnek is, dr. Sarudi Csabának, a megyei pártbi­zottság megbízott első titká­rának, és az- itt élő vezetők­nek is; Kovács József ta­nácselnöknek, Zsigárdi Pé­ter iskolaigazgatónak, Már­ton Dénes áfész-elnölknek, Vétek Józsefnek és Horváth Istvánnak, a göllei tsz elnö­kének és helyettesének, va­lamint Kovács Gyulának, a szomszédos, kisgyaláni szö­vetkezet elnökének. Ültek az asztal körül és őszintén, kendőzetlenül be­szélgettek. Minden perccel, minden gondolattal tisztább lett a kép, épp úgy, mint mikor egv fotós élességet állít az objektiven. Amikor határozott kontúrral már nemcsak a fehér és a feke­te, hanem az árnyalatok is jól elkülöníthetők. Ezen a délelőttön a kép­zeletbeli iképen jól láthatóvá vált sok minden. Mindenek­előtt a göllei ember, aki év­százados állat- és földsaere- tetével és szorgalmával egy stabil' mezőgazdasági nagy­üzemet teremtett, kötődik hozzá és kötődik a telepü­léséhez. Horváth István el­nökhelyettes mondta: nap­jaink változó világában ter­mészetesen itt is fok kérdés foglalkoztatja az embereket, de elsősorban úgy, hogy fél­tik az eredményeket és azt vallják: nem annyira sza­vakkal, mint inkább jó munkával, tettekkel kell ma politizálni. „A jó politika az, ha jól és többet terme­lünk” — fogalmazta meg a köz véleményét Horváth Isltváin. Amíg a Béke szövetkezet münden külső és időjárási nehézségek ellenére jelentős tartalékokkal, biztosan néz­het a holnap elé, a szom­szédos falvakban, a kisgya­láni szövetkezetben igen so­kat kell tenni még azért, hogy ezt elmondhassák. Ko­vács Gyula egy hónapja áll a gazdaság élén, ott csak most körvonalazódnak azok a tennivalók, amelyek — remélhetően — egyetértés­ben a tagsággal, lendületet adhatnak az oda tartozó te­lepüléseknek. Kovács József tanácselnök és Zsigárdi Péter iskolaigaz­gató mondataiból nem ke­vés, a holnapot féltő gon­dolat csendült ki. Ezeken a nagy múltú településeken is érzékelhető az elöregedés, az iskolában nő az aránya a hátrányos helyzetű, cigány tanulóknak. Éppen ezért szükség lenne napközire, ta­nulószobára és nem utolsó­sorban szolgálati lakásokra, hogy jó pedagógusok, hely­ben élve, többet tehessenek a tehetséges gyerekekért is, és azokért is, akik ma még hátrányos körülmények kö­zött élnek. Saját erőből min­den nem megy. Jóllehet, az itt élők még változatlanul fizetik a településfejlesztési hozzájárulást, mely nem nagy összeg ugyan, de még­is segít a közérdekű javas­latok megvalósításában — járdaépítésben, fásításban. Természetesen- segítenek a gazdálkodó szervezetek is: csakhogy ez a forrás egyre apad. Figyelemre méltó gon­dolatot vetett fel Sipos Jó­zsef azzal, hogy érdemes lenne úgy is ösztönözni a gazdálkodókat, hogy a köz érdekében adott támogatá­sokat, a tömegszervezetek­nek, -mozgalmaknak nyúj­tott sokoldalú anyagi segít­séget levonhassák adóalap­jukból. Mert a nehézségek és a gondok ellenére a kö­zösségi élet számos formája él, működik, sőt fejlődik a •térségben és ehhez nem ele­gendő az erkölcsi segítség. Mint ahogy más oldalról — így mondta Márton Dénes áfész-etnök — a kétezer ta­got számláló szövetkezeti mozgalom is igyekszik min­dent megtenni a kis telepü­léseken élők közérzetének javításáért, mind az ellátás­ban, minid a kistermelés szervezésében. Dr. Sarudi Csaba mond­ta: a beszélgetés során ki­alakult képen jól láthatók a fények, az árnyékok, és az árnyalatok. Ami a leg­fontosabb: jól látszik az a kötődés, ahogy ragaszkod­nak lakóhelyükhöz, gazda­ságukhoz ■ az ide tartozó te­lepüléseken élők. — Helyesen gondolkod­nak — mondta —, amikor azt vallják: ha jól és job­ban dolgozunk, azzal politi­zálunk. Az agrárpolitikáról vita folyik, a tagságnak kell kialakítani álláspontját. A többség úgy gondolkodik, hogy a közös gazdaság, a nagyüzem az alap, ám ez nem zárja ki a formagaz­dagságot. Olyan formára van szükség, amely az egyénnek is, a faluközösség­nek is, a társadalomnak is hasznot hoz. Persze, ehhez fontos, hogy a tulajdonosi kötődés erősödjön', hogy minden fő kérdésben a tag­ság döntsön, hogy megte­remtsük a gazdasági alkot­mányosságot is. Természetesesen a beszél­getés során a megyei párt- bizottság megbízott első tit­kára szólt napjaink jelentős munkájáról, a közeledő me­gyei pártértekezlet előké­születeiről. Délután dr. Sarudi Csaba a göllei pártszékházban pro­pagandistákkal és középveze­tőkkel folytatott beszélge­tést a térség és a megye időszerű gazdasági, politikai kérdéseiről. V. M. Ország­járó épít­kezők Drágább a fuvar, mint a ház A tavasz nemcsak a me­zőgazdaságban és a kisker­tekben jelenti a munka megkezdését, az építkezők is újult erővel vágnak neki nagy álmuk, a saját ott­hon megteremtése további munkálatainak. A magán­erős építkezés azonban közismerten nem kényel­mes, nyugodt dolog; az idegeskedések fő oka az anyagbeszerzés. Hiába jártuk ugyanis Ka­posvár építési telkeit, s ta­láltunk sok helyen lázas munkáit, a tulajdonossal nem sikerült beszélnünk. A feladatokat gmk-brigád, vagy kft. emberei végzik és nekik mindig, minden megvan, ami a munkájuk­hoz szükséges. A kitartó keresés végül is sikerrel járt, találkoz­tunk alapot ásó, maltert ke­verő, betonozó leendő tu­lajdonosokkal. A TANÁCS: ELŐSZÖR TELEFONÁLNI Nagy Imre két hete vá­gott bele a nagy vállalko­zásba. Telkén már ott van a szükséges tégla, a geren­dák, a sóder, és minden más, ami a kezdéshez szük­séges. — Én már tavaly el­kezdtem a gyűjtögetést, amikor megvettem a tel­ket és elhatároztam, hogy építkezek. Közel fél évi utánjárásba került mindaz, amit most a telken lát. Be­jártam az egész megyét, Kiskorpádon, Nagyatádon, a Fészek Áruházban és már nem is tudom, hol vásárol­tam! Végül is sikerült mindent beszereznie, de ez nemcsak nagyon- sóik időt vett igény­be, hanem a fuvarköltségek megemelkedése a pénztár­cáját is alaposan leapasz­totta. Gondolt a későbbi munkákra is Nagy Imre: már otthon vannak az aj­tók, az ablakok és az alpe­si tetőcserepet is megren­delte. — Csak így lehet ma ne­kivágni. Ha valaki hirtelen elhatározza, hogy építkezik és nekilát, biztos, hogy be­lebukik az anyaghiányba. És aki most vág bele, fo­gadjon el még egy taná­csot: először telefonálni, és csak azután odamenni! Sok benzin spórolható meg így! Persze „megalkuvások­ra” is szükség van ilyen­kor, mert ha kapható is a kérdéses anyag, nem biztos, hogy olyan fajta és színű, amilyet elképzelt az épít­kező. De meg kell venni, mert legközelebb már lehet, hogy ilyen sem lesz. CSEMPÉT JUGOSZLÁVIÁBÓL Horváth Endre háza már tető alatt áll, sőt az ajtók és ablakok üvege is meg­csillan a napfényben. Bent a házban a munkáktól visszhangoznak a szobák, minden helyiségben dol­gozik valaki. — Azért ez a nagy haj­tás, mert szeretnénk már végre az új házunkban lak­ni — mondta Horváthné, akinek férje akkor is épp valami anyag után járta a várost. — A villany és a vízve­zeték szereléséhez szüksé­ges anyagokat sehogy sem tudtuk időben, beszerezni. Hol cső nem volt, hol csap, még szerencse, hogy a mes­ternek van ismerőse és ő megvette, ami kell. Per­sze így kicsit többe kerül, de legalább van. A férjem most fürdőszoba-berende­zést keres. Sehogy sem tu­dunk összehozni egyforma színű berendezést. Ha van barna kád, akikor biztos, hogy nincs barna mosdó. Még szerencse, hogy a WC külön helyiségben lesz, így nem olyan feltűnő, ha más színű. Horváthék a harmadik éve építik házukat, s sze­retnének a kezdés évfor­dulójára — júniusra — be­költözni. — Az új valutákeretünk- re azonban még két évet várnunk kell, hisz minden pénzünket csempére és metilachira költöttük. Ju­goszláviában vásároltuk meg, -négyszer fordultunk az utánfutóval. Még sze­rencse, hogy utazásra nem maradt pénzünk, különben biztosan sajnálnám. HÓDFARKÚ CSERÉP Mi nem jártuk be a me­gye tüzép-telepeit, csak egy helyen érdeklődtünk, ott ahol — igazság szerint — minden egy helyen kap­ható: a Fészek Áruházban. Tápi József igazgatóhe­lyettes: Tudom,, sok a probléma, de engedje meg, hogy egy icipici reklámmal kezdjem. A Dél-dunántúli Tüzép Vállalatnál beve­zettük az anyagbiztosítási megállapodást, ami meg­könnyíti a vásárló dolgát. Lényege, hogy az űrlapon bejelöli, amire szüksége van, s mi kötelességet vál­lalunk, hogy ezeket az anyagokat három hónapon belül beszerezzük. Ez a megrendelőt nem kötelezi, bármikor ideszólhat, hogy .köszönöm, találtam más­hol, ez nem kell”. Minket viszont kötelez, és amint beérkezik az anyag, értesí­tést küldünk és másnak nem adjuk el. Nem kellene járni az országot, mert — igaz, csak ritkán és kevés — de érkezik csempe is, burkoló is és más hiány­cikk is jó minőségben. Ha hiszi, ha nem, 1988-ban és idén ezidáig senki sem kö­tött velünk ilyen szerző­dést! — Vannak-e most hiány­cikkek? — Tulajdonképpen hi­ánycikkről nem beszélhe­tünk. Mindent lehet kapni, ami kell az építkezésekhez, igaz, a választékuk nem túl nagy. Téglából csak a Rá- ba-termékeket tudjuk ad­ni, s mostanában a poroton a „divat”. Azt Somogybán nem gyártják, csak néha kapunk kisebb mennyisé­get belőle. A Rábából van, amennyi kell és a hőtech­nikai tulajdonságai sem­mivel sem rosszabbak. A régebben hiánycikknek szá­mító nyílászárókból is kapható az összes forgalom­ban lévő típus. A cserép és pala hiánycikk volt eddig, a második negyedévben már ki tudjuk elégíteni az igényeket. Itt is van „di­vat”; ez az alpesi tetőcse­rép. A VÁÉV viszont ráállt a hódfarkú cserép gyártá­sára, melyét még kevésbé kedvelnek a vevők. Az al­pesiből pedig kevesebb ér­kezik. AJÁNLKOZIK A FÉSZEK — Csempe és metlachi is kapható a boltban, igaz, választékot valóban nem tudunk nyújtani. Jelenleg háromféle jugoszláv csem­pénk és csak tízszer tizes burkolónk van. Abban iga­za van az építkezőnek, hogy nincs komplett fürdőszo­ba-berendezésünk. Van kü­lön kád, mosdó és WC, de nem egyforma színű és a legtöbb fehér. Azt pedig már nem keresi senki. — Tehet-e valamit ja (Fé­szek az építkezők Igondjai- nak enyhítéséért? — Tervezzük, hogy egy autóra hangos bemondót szerelünk, ez - járja majd a várost és bemondja, mi ér­kezett ide. Ezzel talán csök­kenthető a felesleges kijár- kálás. Addig is azt tanácso­lom, kössenek velünk szer­ződést. Megéri! Varga Ottó TOT ELNÖKSÉGI ÜLÉS Vélemények az átalakulási törvényről A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának el­nöksége csütörtökön ülést tartott, amelyen az átala­kulási törvény tervezetét vi­tatták meg. A testület meg­állapította: az új jogsza­bály lehetővé teszi, hogy a tagok lehetőségeiket jobban kihasználják, ér­dekeiknek megfelelően döntsenek arról, milyen formában kívánnak tovább gazdálkodni. Ugyanakkor még igen. sok a tisztázatlan kérdés. Nem ismeretes, hogy a járadék jellegű jövedel­mek a jövőben miként ille­tik meg a nyugdíjasokat, és a földértékelés kérdése sem megoldott Töhben el­mondták: tudomásul kell venni, hogy a tulajdonos és a munkavállaló érdekei kettéválnak. Ennek a szö­vetkezeti gazdálkodásban is olyan következményei lesz­nek, amelyek nem hagyha­tók figyelmen kívül. A vitában többen, el­mondták: véleményük sze­rint a termelőszövetkezetek közül csak igen kevesen vá­lasztják a gazdálkodás új formáit. Mivel az újonnan átalakuló gazdasági szerve­zetek semmiféle adóked­vezményben nem részesül­nek, várhatóan valóban csak azok a tsz-efc válta­nak gazdálkodási formát, 'amelyeknek ez feltétlen ér­deke. Elhangzott az is: a jogszabály megalkotásával egyidejűleg szükség van arra is, hogy olyan gazda; sági szabályozók működje­nek, amelyek versenysem­legességet biztosítanak és azokat a gazdálkodókat se érje hátrány, akik nem ala­kulnak át. A testület ülésén szó esett arról is, hogy a TOT-nak is át kell alakulnia, az érdek- képviseleti és -védelmi munka mellett várhatóan vagyonkezelési feladatokat is el kell látnia. Ha az or­szág . valamennyi termelő- szövetkezete társasággá alakulna, ebben az esetben mintegy 100 milliárd forin­tos vagyonnal gazdálkod­hatna a TOT. A gyakorlat­ban várhatóan ennél jó­val csekélyebb kezelendő vagyonnal kell a TOT-nak számolnia. Semmiképpen sem közömbös azonban, hogy a rábízott értékkel mi­ként bánik. Ezért okoz gon­dot, hogy egyelőre a TOT nem ismeri ezzel kapcsola­tos feladatait. A testület elengedhetetlennek tartja, hogy az átalakulási tör­vénnyel egyidőben készül­jön el a szövetkezeti va­gyonkezelési jogszabály is. A testület elfogadta az átalakulási törvény terve­zetét. Kombájnok az NDK-ból Tizenhat NDK-gyárt- mányű, nagyteljesítmé­nyű kombájn érkezett a napokban a Somogy Me­gyei Agrokerhez. A gé­pek felkészítését már megkezdték, a termelő- szövetkezetek pedig fo­lyamatosan szállítják el azokat az Agroker köz­pontjából. (Fotó: Gyertyás László) SZERZŐDÉSSEL KÖNNYEBB VOLNA

Next

/
Thumbnails
Contents