Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-06 / 80. szám

SZÓVIVŐI TÁJÉKOZTATÓ 2 _______________________________Somogyi Néplap ( Folytatás az 1. pldalról.) Kora este, az ülést kö­vetően Major László, az MSZMP szóvivője, Kovács Imre, az MSZMP KB gaz­dasági és szociálpolitikai osztályának vezetője és Sarkadi Nagy Barna, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal el­nökhelyettese sajtótájékoz­tatón fűzött kiegészítést a megtárgyalt napirendekhez. Kovács Imre kiemelte: az elosztáspolitika újbóli meg­fogalmazását leginkább az indokolja, hogy piacgazda­ság körülményei között megváltozik az állam sze­repe a lakossági jövedelmek elsődleges elosztásában. Olyannyira, hogy nem is célszerű ennek rendszerét a jövőben elosztáspolitiká- nak nevezni, mert a jöve­delmek elsődleges elosztá­sa a piacon történik. Az állam a jövőben az adózta­tás és a szociálpolitika út­ján befolyásolhatja a la­kossági jövedelmeket. A piacgazdaság megteremté­séig tartó átmeneti idő­szakban azonban bizonyá­ra lesznek olyan rétegek, amelyek saját hibájukon kí­vül nehéz helyzetbe kerül­nek, róluk az államnak a szociális biztonság meg­teremtésével kell gondos­kodnia. A megélhetés fő forrása továbbra is a mun­ka lesz, a munkához való jog alapvető fontosságú marad, ám hangsúlyozni kell a hatékony foglalkoz­tatás jelentőségét — mon­dotta Kovács Imre. A szociálpolitika kor­szerűsítéséről szólva az osztályvezető utalt arra, hegy kétféle megoldás ígér­kezik. Az egyik a jelenlegi (Folytatás az 'i- oldalról.) politikai úton kell rendez­ni”. Gorbacsov kijelentet­te, hogy nem ért egyet az amerikai fölfogással, amely a latin-amerikai térséget az Egyesült Államok „hát­só udvarának” tekinti. Ki­jelentette azonban azt is, hogy egyaránt határozot­tan ellenzi a forradalom és az ellenforradalom export­jának alátámasztására szol­gáló különféle ideológiá­kat, és a külföldi beavatko­zás mindenféle formáját a szuverén államok belügyei- be. A két ország gazdasági kapcsolatainak kérdéskö­rében végül is nem került sor a kubai adósságok el­törlésére, vagy százéves moratóriumára. Gorbacsov rendszer „kiigazítása”, a másik pedig, hogy a legrá- szorultabbaknak az eddigi­eknél érzékelhetőbb se­gítséget nyújtson a szociál­politika. így az idősek, a pályakezdők, a munkanél­küliek és a halmozottan hátrányos helyzetűek tá­mogatása bizonyos átcso­portosításokkal valósulhat meg, ám ez egyes rétegeket kedvezőtlenebb helyzetbe hozhat. A témát egyébként még ebben a félévben na­pirendre tűzi a Központi Bizottság. A Politikai Bizottság megeorősítete, hogy az el­osztáspolitika, valamint a szociálpolitika és az egész­ségügy megújítását célzó munkálatokat fel kgll gyor­sítani. Az elképzeléseknek már ez év második felében koncepcióvá kell alakulni­uk, hogy beépülhessenek az MSZMP választási prog­ramjába. Újságírók kérdéseire válaszolva Kovács Imre szólt a nyugdíjrendszer kor­szerűsítéséről is. Vélemé­nye szerint 1990. január 1- jétől még nem lehet beve­zetni a régóta tervezett, a jelenleginél rugalmasabb megoldást. Utalt arra, hogy a társadalombiztosítás for­mailag már ma is külön alapként működük. A cél, hogy a jövőben ténylegesen gazdálkodjon, ha kell, bér- házakat tartson fenn, fek­tesse olyan vállalkozásba a pénzét, hogy az minél gyorsabban minél nagyabb jövedelmet eredményezzen. Sarkadi Nagy Barna a lelkiismereti és vallássza­badságról szóló törvény alap- elveiről adott rövid tájékoz­A barátság megerősítése tatást. Mint mondotta, de­mokratikus jogállam aligha képzelhető el az emberi sza­badságjogok, ezen belül a világnézet szabad megvá­lasztásának törvényi biztosí­tása nélkül. A jövőben min­den tekintetben el kell vá­lasztani — ám nem elszige­telni — az egyházakat az államtól: az állam ne avat­kozzék az egyházak belső ügyeibe, az egyházak pedig ne vállaljanak állami, köz­hatalmi funkciókat. Major László egy kérdés­re válaszolva elmondta: kü­lönböző elképzelések van­nak arról, hogy az MSZMP- nek meg kell újítani viszo­nyát a vallásos hívők töme­géhez, bennük szövetségest kell találnia, másrészt a párttagokra vonatkozó ko­rábbi szigorú kötöttségeket is oldani kell. Arról még nem született döntés, hogy a párttagság alapvető krité­riuma a világnézet, avagy a politikai azonosulás lesz-e a jövőben. Kitért arra, hogy a Pozs- gay Imre vezette történelmi albizottság segítségére lehet az állami szerveknek olyan dokumentumok felkutatásá­ban iss amelyek tanulmá­nyozása megkönnyíti az egy­házak elleni koncepciós pe­rek felülvizsgálatát. Egy kérdésre válaszolva Major László elmondta, hogy az MSZMP főtitkárának Kárpát-aljái látogatása nem szerepelt a Politikai Bizott­ság napirendjén. Stop a magyar tv-stábnak Romániában A Magyar .Televízió külpolitikai főszerkesztőségének alkotóstábja Szovjet-Moldáviában kívánt forgatni, ám a forgatócsoport tagjait tranzitutasokként sem engedték át­utazni Románián. A történtekről Chrudinák Alajost, a Magar Televízió külpolitikai főszerkesztőjét, a stáb veze­tőjét kérdezte az MTI munkatársa. Elmondta: három munkatársával — Tanos Miklós rendezővel, Horváth Pé­ter szerkesztővel és Sára Balázs operatőrrel — együtt a román hatóságok „persona non grata”-nak nyilvánították. Április 4-én délelőtt ló órákor a tv külpolitikái főszer­kesztősége e négytagú forgatócsoportja hivatalosan, tran­zitutasként kívánt átutazni Románián, Szovjet-Moldáviá- ba. A borsi román határátkelőhelyen — több mint egy órás várakozás után — Gavril Ardelalnu őrnagy, a ha­tárátkelőhely parancsnoka személyesen közölte a buka­resti utasítást: Ohrudinák Alajos a román politikát bí­ráló műsorai miatt persona non grata Romániában. Majd hozzátette, hogy nem csák Ohrudinák Alajos és a vele utazó televíziósok, hanem a Magyar Televízió Külpoli­tikai Főszeikesztőségének egyetlen munkatársa sem kí­vánatos Romániában. újságíróknak azt mondta, hogy a témával folyamato­san foglalkoznak. Fidel Castro a kérdés jelentőségét azzal a megjegyzésével szállította le, hogy az el­telt harminc év során a Szovjetunió többször is át­ütemezte ezt az adósságot, és annak megléte soha sem akadályozta újabb hitelek nyújtását. A két vezető kedden es: te még díszvacsorán ült össze a szovjet nagykövet­ségen. Mihail Gorbacsov helyi idő szerint szerdán reggel utazott tovább Ha­vannából Londonba. Tá­vozását ugyanolyan ünne­pélyes és nagyszabású meg­mozdulás kísérte, mint ér­kezését. Varsó: Lengyelország jövőjéről tart megbeszélést a lengyel kormány, a Szolidaritás és a törvényes szakszervezeti moz­galom i(OPZZ) képviselőiből álló politikai reformok bizott­sága Teljes vietnami csapatkivonás Kambodzsából Vietnam szeptember vé­géig minden előfeltétel nél­kül kivonja valamennyi, még Kambodzsában állo­másozó csapatát. Ezt a fon­tos bejelentést tartalmaz­za a vietnami, a kambo­dzsai és a laoszi kormány közös nyilatkozata, ame­lyet szerdán tettek közzé a három indokíniai ország fővárosában. Mint emléke­zetes, Vietnam eddig is azt az álláspontot képviselte, hogy csak a kambodzsai kérdés politikai rendezése esetén kerülhet sor szep­temberben csapatkivonás­ra, megegyezés híján vi­szont csak a jövő évben. A mostani bejelentésben sem­miféle előfeltételről nincs szó. Vietnam egyébként 1982 óta hét ízben hajtott vég­re részleges csapatkivo­nást — legutóbb tavaly de­cemberben —, s az eredeti­leg .Kambodzsában levő egységeinek immár csupán negyede tartózkodik a szomszédos ország terüle­tén. A közös közleményben egyebek között ez áll: „a vietnami önkéntes erők tel­jes kivonására Kambodzsá­ból, valamint a külső be­avatkozás megszüntetésére és a kambodzsai feleknek nyújtott katonai segélyezés leállítására még 1989 szep­tember vége előtt sort kell keríteni, összhangban a már eddig elért megállapo­dásokkal. Vietnam a ma­ga részéről valamennyi egy­ségét visszavonja Kambo­dzsából 1989 szeptember végéig.” A már elért megállapodá­sok alatt a nyilatkozat azo­kat az egységeket érti, amelyek a délkelet-ázsiai országok és a négy kambo­dzsai fél képviselőinek két eddigi nem hivatalos ta­lálkozóján születtek Indo­néziában. A második ilyen találkozón, februárban, Dzsaikartában, a kambo­dzsai kérdés nemzetközi vonatkozásainak alapvető pontjaiban sikerült közös nevezőt találni. A térség országai a vietnami csapa­tok kivonásának szüksé­gességét összekötötték az­zal, hogy meg kell akadá­lyozni a népirtó Pol Pot- féle politika újbóli megva­lósulását Kambodzsában. Szó volt a külső beavatko­zás és a katonai segélyezés leállításáról, polgárháború kitörésének meggátolását szolgáló, hatékony nemzet­közi ellenőrzés megvalósí­tásáról, nemzetközi Kam- bodzsa-konferencia össze­hívásáról. A nemzetközi ellenőr­zést illetően a dokumen­tum azt javasolja, hogy a Kambodzsára vonatkozó 1954-es genfi egyezményt ellenőrző nemzetközi bi­zottság újítsa fel. munká­ját, kiegészítve a dzsakar- tai találkozón elnöklő in­donéz külügyminiszterrel és az ENSZ főtitkárának személyes megbízottjával. Az akkori nemzetközi el­lenőrző bizottságban India, Lengyelország és Kanada vett részt. Az indokínai or­szágok mostani javaslata értelmében a bizottság szükség esetén további részvevőkkel is bővíthetné állományát. Feladata a vietnami csapatkivonás, továbbá a külső beavatko­zás és a katonai segélyezés leállításának ellenőrzése lenne. Indiát, Lengyelországot és Kanadát a nap folya­mán értesítették az elkép­zelésről. Ez Nguyen Co Thatch vietnami külügymi­niszter szavaiból tetszett ki, aki a közös nyilatkozat kapcsán szerdán nemzet­közi sajtókonferenfciát tar­tott Hanoiban. Minthogy a dokumentumban az is sze­repel, hogy ha nem áll le a külső katonai segélyezés, Kambodzsát polgárháború fenyegeti s a phnom penhi kormánynak joga lenne segítséget kérnie, Nguyen Co Thatchot megkérdez­ték: ez esetben Vietnam nyújtana-e ismét segítsé­get. A vietnami külügymi­niszter kifejtette, hogy a Pol Pot-rendszer ismételt hatalomra kerülésének ve­szélye esetén Kambodzsá­nak joga lenne segítséget kérni, ám egy ilyen kérést bizonyára éppen azok uta­sítanának vissza, akik an­nak idején elítélték Viet­namot. Pol Pot-ék visszaté­résének megakadályozása az egész nemzetközi közös­ség ügye, mi csak akkor mennénk vissza Kambo­dzsába, ha mindenki más visszautasítaná a hívást — jelentette ki. További kérdésekre vála­szolva leszögezte: Vietnam nem foglal állást abban a kérdésben, hogy Kambo­dzsának- milyen összetételű, mely feleket magában foglaló kormánya legyen, s ezt még korai is találgatni. Szihanuk szerepéről szólva kifejtette, hogy a hercegnek méltó sze­Középpontban — a rakéták? GORBACSOV LONDONI ÚTJA 1989. április 6., csütörtök A meghívókat kinyom­tatták, a menüket összeál­lították, a biztonsági intéz­kedéseket a legapróbb rész­letekig kidolgozták, a sajtó emberei ugrásra készen vár­nak — akárcsak tavaly de­cemberben. Ám az esemé­nyek ezúttal remélhetőleg nem vesznek oly tragikus fordulatot, mint múlt év vé­gén, amikor Mihail Gorba- csovnak már bejelentett, s érthetően nagy érdeklődés­sel várt londani vizitjét kel­lett lemondani (a szintén most bepótolt kubai látoga­tással együtt) a sok tízezer áldozatot követelő örmény­országi földrengés miatt. Folyamatos párbeszéd Nem lemondásról, csupán kényszerű halasztánról van szó — jelentették be annak idején a két ország felelős képviselői, s az alig néhány hónappal későbbre, április 5—7-re kitűzött londoni út jól jelzi a két fél változat­lan érdekeltségét a párbe­széd folyamatosságának fenntartásában, az együtt­működés módozatainak ke­resésében és bővítésében. Szerencsére ugyanis az el­múlt néhány évben ezek a tényezők jellemezték a Moszkva és London közti kapcsolatokat, annak elle­nére, hogy — amit jó né­hány hírmagyarázó rámu­tatott — Margaret Thatcher kormányfő a brit politikai paletta „konzervatív” olda­lának illusztris vezetője. A szovjet pártfőtitkár és a brit miniszterelnök esz­mecseréit ennek ellenére eleve a konstruktív hozzá­állás és a kölcsönös tisztelet hatotta át, attól kezdve, hogy Gorbacsov 1984 végén, még KB-titkárként ellátogatott Albionba. Nem változott a légkör a következő találko­zások során sem: 1987-ben Thatcher asszony volt a szovjet főváros vendége, míg az év végén a szovjet ál­lamfő állt meg félúton_ Wa­shingtonba menet. Tavaly Howe külügyminiszter járt Moszkvában, sor került kö­zöttük üzenetváltásra és számos egyéb tárgyalásra a két- és többoldalú fórumo­kon. A hírelemzők emlékeztet­nek: Thatcher kormányfő már évekkel ezelőtt hangot repe lehet s kell is, hogy legyen a kambodzsai kérdés megoldásában. Mint mondta, nagy szerepe akkor lesz, ha a kambodzsai néppel együtt küzd Pol Pot-ék visszatéré­se ellen, s lényegesen ki­sebb, ha Pol Pot-ék oldalán áll. Nguyen Co Thatch vé­gezetül reményét fejezte ki, hogy még jóval szeptember vége előtt megegyezés jön létre a nemzetközi ellenőr­ző mechanizmusról. Hanoiban rendkívül ked­vezően fogadták Hun Sen és Szihanuk herceg újabb találkozójának hírét. A Pe- kingben tartózkodó Szilta­nuk vasárnap közölte: elfo­gadja Hun Sen néhány nap­pal korábbi javaslatát ket­tejük tárgyalásainak felújí­tására. Találkozójukra má­jus legelején kerül sor Dzsa­kartában. Az eszmecserét néhány nappal előzi csak meg egy bangkoki konferencia, ame­lyet eredetileg az indokínai gazdasági lehetőség áttekin­tésére szerveztek, ám várha­tóan fontos politikai ese­ménnyé válik. Az április 28-i tanácskozáson a thaiföldi kormányfő elnököl. Magas szinten képviselteti magát Vietnam, s hírek szerint meghívták Hun Sen-t is. Valószínűleg akkor ugyan­csak Bangkokban tartózko­dik Szihanuk herceg. adott felismerésének arról, mennyire új módon, új gon- dolkozási kategóriákban kí­vánja megközelíteni a szov­jet pártvezető a külpolitika kérdéseit. Mindez persze nem jelenti azt — mielőtt az összkép túl rózsaszínnek tűnne —, hogy ne lennének komoly ellentétek, érclek­és véleményütközések Lon­don és Moszkva között. El­lenkezőleg, az emberi jogok szférájától a biztonság- és katonapolitika ügyéig jó- néhány ilyen ütközőpont akad, ám a jelek szerint ezek sem váltak a párbeszéd aka­dályává. Vihar a Lance körül Ügy tűnik a mostani lon­doni vizit során sűrűn szó­ba kerül majd a vitatémák egyik legfontosabbika: a NATO tervezett rakétakor­szerűsítése, azok az elkép­zelések, hogy a rövidesen elavultnak számító Lance (lándzsa) kódnevű rakétá­kat a 90-es években fejlet­tebb harceszközökre cserél­jék ki. Igaz, e nukleáris fegyvercsoport modernizá­lása az Atlanti Szövetségen belül is heves viharokat kavart, hiszen az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a minél gyorsabb döntés híve, míg a telepítésben legérintettebb NSZK, saját közvéleménye és a jövőre esedékes általános válasz­tások nyomását érezve a sokkal megfontoltabb meg­közelítés híve. A Szovjetunió számára természetesen nem a fegy­verzetkorszerűsítés időzí­tése, hanem annak ténye a lényeges. Moszkva épp ezt a veszélyes lépést igyekszik megelőzni. Ezért is hang­zott el ismételtein több ja­vaslat a rövid hatótávolsá­gú (vagyis a szovjet—ame­rikai „csomagból” minded­dig kimaradt) rakétaarze­nál felszámolásáról. Hivatalos brit vélemény szerint viszont egy ilyen „harmadik nullamegoldás” egyelőre nem kívánatos, s maga Thatcher asszony is óvott az „elsietett” lépések­től. A NATO-n belüli egyeztetések arra utalnak, hogy — egyfajta, Bonn ér­dekeit figyelembe vevő kompromisszumként — kü­lönválasztják az új rakéták kifejlesztéséről, illetve rendszerbe állításáról ho­zandó döntést. Az elsőre viszonylag hamar (talán már a május végi brüsszeli csúcstalálkozón) sor kerül­hetne, míg a második csak­ugyan a következő évtized­re tolódna át. Bonn és Párizs A rakéták ügye, bár­mennyire is a középpont­ba kerül esetleg, semmi­képp nem meríti ki a lon­doni tárgyalási napirend egészét. Az európai együtt­működési folyamatoktól az Afrika déli részén lejátszó­dó fejleményekig számos kérdést megvitat a két ve­zető politikus. A szakértők természetesen azt sem mu­lasztják el hozzátenni, hogy a mostani nagy-britanniai út bizonyos fokig nyitánya egy „vizit-triónak”, hiszen Gorbacsov Nagy-Britannia után alig pár héttel (jú­niusban) az NSZK-ba ké­szül, a rákövetkező hónap­ban (július elején) pedig a francia főváros vendége lesz. Azt azért aligha tű­nik felelőtlenségnek meg­jósolni, hogy a Lance-raké- ták témája a másik két helyszínen is különös fi­gyelmet kap majd ___ S zegő Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents