Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-26 / 97. szám

4 Somogyi Néplap 1989. április 26., szerda OTTHON ÉS CSALÁD Á PSZICHOLÓGUS TANÁCSAI Érzelmi életünk vonzásai, taszításai Az ember érzelemvilága rendkívül gazdag és válto­zatos. Különböző ideig tar­tó és erősségű érzelmek él­nek benne, a futó feillob- banásoktól a tartós kötődé­sekig, a halvány hangula­toktól a tüzes szenvedé­lyekig. És a negatív elője­lektől (fájdalom, félelem, harag, irigység stsb.) a po­zitív előjeáűekig (érdeklő­dés, szeretet, csodálat, együttérzés stb.) igen széles a skála. Az érzelmi élet változa­tosságát fokozza, hogy a pozitív és negatív érzel­mek egyidőben is jelen le­hetnek egy emberben, sőt, ugyanazzal a dologgal, je­lenséggel vagy személlyel kapcsolatban is fennállhat­nak. Ha nagyon szeretünk is valakit, előfordulhat, hogy terhűnkre van éppen, vagy haragszunk rá vala­miért, ha okot ad rá. És ellenkezőleg: ha gyűlölünk valakit, megférhet mellette időnként mondjuk az irán­ta érzett elismerés, ha ki­érdemli valamivel. Vala­mely eseményt kívánhatunk — és félhetünk is tőle egyidejűleg. Ezt a jelensé­get érzelmi ellentmondás­nak, kettősségnek, kettős értékűségnek (szakszóval: ambivalenciának) nevezzük. Az egyidejű vonzás-taszí­tás lelki konfliktust okoz, amelyet nehéz feloldani. A probléma leginkább abból származik, hogy az embe­rek egy része megijed sa­ját ellentmondásos érzel­meitől, és nagyfokú belső feszültséget, bizonytalansá­got, nem egyszer súlyos szo­rongást él át miattuk. Kü­lönösen akkor, ha fokozot­tan hangsúlyos kapcsolat­ban (szülő—gyermek vagy szerelmi partnerek vonat­kozásában) él át hasonlót. Pedig a ragaszkodás mel­lett igazában megfér az elégedetlenség, a csodálat mellett az irigység, és így tovább. Főleg, ha magát a viselkedésünket alapvetően nem befolyásolja a másik emberrel szemben, tehát nem ártunk neki pillanat­nyi haragunkban sem. (A „rossz gondolat” biztos, hogy nem ártalmas számára.) MOSÓISKOLA A mosást — mint minden házi munkát — meg is le­het könnyíteni, akár kézzel esünk a mosnivalónak, akár a mosógép áldásait vesszük igénybe. Az alábbi néhány mosó­leckével és fortéllyal meg­próbálunk segíteni, hogy mások tapasztalataiból és mások kárából tanuljon mindenki, aki okos! A mosásra már akkor gondolni kell, amikor egy- egy új ruhadarab kerül a család ruhatárába. Emléke­zőtehetség dolga, hogy meg­jegyezzük: melyik ruhada­rab milyen összetételű anyagból: készült, mert az idő folyamán esetleg kivág­juk belőle azt a kis útba­igazító címkét, szalagda­rabkát, amire később — a mosásnál — nagy szüksé­günk lenne. Nem mindegy, hogy tiszta gyapjú, pamut, műszál, vagy kevert alap­anyagú ruha kerül a mosó­gépbe, a teknőbe. Ellenkező esetben az egyik összemegy, a másik duplájára nyúlik, s találgathatjuk: ez most a papa pulóverje volt-é, vagy a legkisebb gyerek tipegő­je? A másik „átok”: a ruhák színe. Az első mosásnál so­ha semmit nem szabad a többi ruhával együtt mosni, mert az ördög nem alszik, s a festékek — sajnos! — engednek. Ha tehetjük, színt a színhez válogatva mossunk, vagy ne sajnáljuk külön-külön tisztítani az egyes „gyanús” darabokat. A fehérítés — vagy nép­szerűbb nevén a hipózás — művelete is produkálhat „vidám” dolgokat! A hófe­hér lepedőket, párnákat, a fehér zoknikat és alsóne­műket gyakorta hiipös vízbe kell beáztatni. Ám legyen! De ne gondoljuk, hogy a holmik annál fehérebbek lesznek, minél töményebb oldatot használunk az ázta- táshoz. A túlontúl’ sok hipó- zással ugyan elérhetjük, hogy a ruhadarabok a „lát­hatatlanságig” kifehérednek. A „rongyos divat” is csak a tiniknek tetszik, főként far­mer holmikban ... De félre a tréfát! A mo­sás művelete komoly dolog, s ha nem figyelünk oda, sok kárt és bosszúságot okozha­tunk vele. S ez napjainkban egyire drágább mulatsággá válik! A Vidám Színpad „ELADÓ A MENYASSZONY” (a lakodalmas rock jegyében) KAPOSVÁRON a VÁROSI SPORTCSARNOKBAN május 8-án 17.30 és 20 órakor. Menyasszony: SHÜTZ ILA Vőlegény: BALÁZS PÉTER Örömszülők: Lorán Lenke — Kibédy Ervin Pécsi Ildiké — Kása András Násznagy: Bodrogi Gyula Koszorúslányok: fftaJa Xtjurepft Lehocky Zsuzsa Kovács Zsuzsa Felíöldy Anikó Rátonyi Hajul Vőfélyek:-Straub Dezső Ar adszky László Böröndi Tamás. Earkas Bálint Verebély Iván Közreműködik: a Betűi Duó és LagzI Lajcsi Kísér: a Lakodalmas együttes Dusanann Péter vezetésével Jegyek a jegyirodában válthatók, KAPOSVÁR, Május 1. u. 8. Tel.: 11-113. . (105208) Más kérdés, hogy a negatív érzelmeket szóban kifejez­ni, megbeszélni tanulságos és előrevivő lehet. Egy ben­sőséges kapcsolatban úgyis a pozitív érzelmek a meg­határozók, a pillanatnyilag fellángolt érzések nem mérvadók. Nemcsak érzelmeinkben támadhat ambivalencia, ha­nem a késztetéseinkben, is. Vagyis: az ember néha ezt is csinálná, meg az ellen­kezőjét is. Az ember végül is saját kialakult értékrendje, bel­ső normát alapján dönt és cselekszik. Alkalmazkodni kell ugyan mindenképpen a környezet elvárásaihoz, de mégis mindenkinek saját lelkiismerete legyen a leg­főbb mérce, amelyen meg­méretik, és amelyet követ. Ha egy emberben gyak­ran, erős ambivalens érzel­mek és késztetések dúlnak, és nem képes kellően fel­dolgozni azokat, ez ideges panaszokhoz — neurózishoz — vezethet. De ennek gyö­kere mindig a túlságosan érzékeny személyiség. a „lelkiző” természet! A megoldás: nem keld megijedni az érzelmek és késztetések belső ellent­mondásaitól. Jobban el kell fogadni őket, hiszen termé­szetes velejárója az emberi létnek. Felfoghatjuk úgy is, hogy színesítik élményvilá­gunkat, és erőpróbái, sőt, fejlesztő gyakorlatai az érett, felnőtt személyiség­nek. Dr. Ignácz Piroska Általában minden házi­asszony arra törekszik, hogy a különféle ruhaneműk ap­róbb javításait — bővítés, szűkítés, stoppolás, foltozás — önmaga végezze el.'-So­kan örömüket lelik a kéz­ügyességet igénylő munká­ban, ám akadnak szép számmal olyan lányok, asz- szonyok, akiknek nyűg e tevékenység. Miért? Talán azért, mert gyermekkoruk­ban édesanyjuktól, nagy­anyjuktól nem tanulták meg a szobás-varrás techni­káját, a hímzés, a kötés és a horgolás alapjait. Elsza­kadva a szülői háztól, s új családot alapítva akarva- akaratlanul is vállalkozniuk kell e feladatra, hiszen fér­jük zakójáról gyakran pat­tan le a gomb, kislányuk szoknyája kissé hosszú, a fiúkon ormótlanul áll a nadrág.' Mindig más és más ten­nivaló akad, ezért hasznos, ha az ifjú feleség — később a kamaszodó leány (netán a fiú is) — megismeri a var­rás kellékeit és műveleteit, a kisebb átalakítások forté­lyait : átéli a kézimunkázás örömét. E titkokat leshetjük el az Idegenforgalmi Propa­ganda- és Kiadó Vállalat gondozásában megjelent Gombtól az estélyi ruháig című könyvből, amely első­sorban a kezdő háziasszo­Divat a. Talán még soha ennyi fa­zonú nadrág nem volt di­vatban, mint mostanában. Sokan és szívesen viselik, fiatalok, idősebbek egyaránt. Az ügyesebbek meg is varr­ják maguknak. Olvasóink gyakran kérdezik, mennyi anyag szükséges egy nadrág elkészítéséhez. Reméljük, e kis táblázat jó segítséget nyújt az anyagvásárláskor: három nadrághosszúsághoz igazodik. Méret 90 cm szélesből (m) 140 cm szélesből (m) A B C A B C 36 2,20 2,00 1,80 1,40 1,30 1,20 38/40 2,20 2,00 1,80 1,40 1,30 1,20 42 2,20 2,00 1,80 1,50 1,40 1,25 44 2,20 2,00 1,80 1,55 1,45 1,25 Gombtól az estélyi ruháig nyaknak kíván segítséget nyújtani. A szerzők a „csi­náld magad” szellemében ajánlják kötetüket: A falvakban még mindig igen sok helyen és sokan az asszonyok, lányok maguk varrják az ágyneműt, az asztalneműt, de még ruhái­kat is. Az utóbbi időben a városi háztartásokban is egyre többen térnek erre az útra. Most, amikor a gazdasági gondok egyre sú­lyosabban nehezednek a családok vállalna, különösen aktuálissá válik ez a moz­galom” — írják bevezető- jükben.­Az első fejezet az egyik legősibb mesterséggel, a varrással foglalkozik, be­mutatva a tűk, a cérnák és a fonalak színes skáláját, az öltésfajtákat. A szegéstől a oipzárbevarrástól a ■ zsebké­szítésen, a nyak- és karki­vágás eldolgozásán -át ju­tunk el a szabásminta-ké­szítéshez. Méret tábla áll rendelkezésre és jó néhány divatos modell. Köztük megtalálhatjuk a poncho, az otthonka, a kismama ru­ha, no meg az estélyi ruha rajzát is. Igaz, hogy napjainkban egyre kevesebb a nők sza­bad ideje, de a díszítőkedv, az alkotóvágy arra serkenti őket, hogy hímzéssel tegyék otthonukat hangulatosabbá, ruháikat különlegessé, egye­divé. A híjnzés című rész­ben .aránylag gyorsan elké­szíthető, kis méretű motí­vumok kínálják a lehetősé­geket. Húsz tájegység gaz­dag forma- és színvilága villan fel az oldalakon. Köztük olyan rajzok, mint a bukovinai keresztszemes, a nagytarcsai, a sióagárdi, a buzsáki és a kaposmenti hímzések: a palóc vagdalá- sos és a martos i rátétes. Á következő két fejezet­ben a kötés és a horgolás alapjait sajátíthatjuk el. A . készségszinthez kiváló raj­zok, fotók, aprólékos ma­gyarázatok — és természe­tesen gyakorlat — útján juthatunk el. A kötet praktikus ajándé­kok készítésére is felhívja a figyelmünket. Edényfogó kesztyű, fürdőlepedő, ágy- elő, újságtartó és számtalan ötletesebbnél ötletesebb, egyszerűen elkészíthető tárgy látható a könyvben. A szerzők fontosnak tart­ják föledeveníteni a test­ápolás alapjait is, hiszen „ma, amikor a szappanok, tusfürdők, habfürdők, dezo­dorok seregéből válogatha­tunk (...) ki hanyagságból, ki figyelmetlenségből vagy éppen tájékozatlanságból nem használja ki a lehető­ségeket”. A tisztálkodás alapszabályain kívül a smink menetrendjével és az arctisztítás jelentőségével ismerkedhetünk meg. A kötet utolsó lapjain a ■kiegészítő ruhadarabokról, mint az öltözködés fontos tartozékairól olvashatunk. L. S. Hétköznapi hazugság Zsófi a tízesztendősök tel­jes rajongásával csüggölt Rita tanító nénin. Anyu ott­hon minden este mosolyog­va hallgatta a dicshimnuszo­kat a fiatal tanítónő szőke hajáról, legújabb pulóverjé­ről, s arról a kedves szoká­sáról, ahogyan naponta több­ször is évődve beletúr az első padban ülő Zsófi bo- zontjába. A kislány és a tanító néni között felhőtlen volt a sze­relem, s anyu már csak azért is örült ennek, mert soha nem kellett Zsófira rá­szólnia, hogy készen van-e a leckéjével. Egyik reggel Zsófi ezzel rohant ki a fürdőszobába: — Képzeld, anyu, éjjel Rita nénivel álmodtam! Egy réten szaladgáltunk, és ő koszorút font virágokból a fejemre ... Ha beérek a su­liba, rögtön elmondom neki az álmomat! Anyu a fejét ingatta: — Minek mondanád el? Rita néni enélkül is szeret téged. Az ilyesmivel nem szoktak dicsekedni, s egyéb­ként is, maradjon ez az álom a te titkod. Zsófi könnyen beleegye­zett. Tetszett neki ez a ti­tokdolog. Mosakodott, öltöz­ködött, reggelizett, aztán us- gyi, rohant az iskolába. Délután, amikor hazaért, anyu alig ismert a kislányá­ra. Zsófi arca piros volt a dühtől, zöld szeme lángokat szórt, és fojtott hangon ezt suttogta: — A Jutka az egy aljas! A Jutka az egy hazudós! Utálom és gyűlölöm Jut­kát ... — és zokogva borult a. konyhaasztalra. Anyu lassan és tapintato­san kezdte faggatni, s a hüp- pögős mondatfoszlányokból összeállt a kép. Zsófi az ál­mával valóban nem dicseke­dett el Rita néninek, de azt már nem tudta megállni, hogy titkát el ne mondja padtársának, Jutkának. A szünetben aztán .Jutka oda- somfordált a tanító nénihez, s elújságolta, hogy vele ál­modott az éjjel. — Azt mondta, hogy ö ál­modta a rétet, meg a virág­koszorút is! — zokogott to­vább Zsófi. — Rita néni pedig megölelte, puszit is adott neki, és még a hajába is beletúrt, pedig azt csak velem szokta csinálni, Jut­kával soha... Anyu nyelt egy nagyot, széket húzott Zsófi mellé, és nagyon halkan beszélni kez­dett: — Zsófikám, igazad van. Jutka tényleg csúnyán ha­zudott. De most elmondok neked valamit, amiről nem tudsz ... Jutkát egy öreg szomszéd néni neveli, kü­lönben teljesen egyedül len­ne. A papájáról már évek óta nem is hallott, a mamá­ja pedig, nos, hogy1 is mond­jam, szóval a mamája csak­nem minden este másik pa­pával, jön haza, s ilyenkor Jutkát küldi a kocsmába borért, aztán meg kizavarja a lakásból, ahhoz a beteg, öreg szomszéd nénihez. Jut­kát nem várja, nem szereti senki, legtöbbször egyedül csatangol... Jutka valóban hazudott, de azzal, hogy köl­csönvette a te titkodat, vol­taképpen lopott magának egy kis szeretet Rita nénitől. Nem szabad ezt sajnálnod tőle... / — De té mindig azt mond­tad, hogy a hazudóst utálni és kerülni kell! — vágott vissza Zsófi, de már bizony­talanabbul. — Ez igaz — felelte anyu, és mélyen Zsófi szemébe né­zett. — Jutka cselekedete azonban nem volt igazi ha­zugság. A felnőttek ezt in­kább úgy nevezik, hogy ke­gyes csalás. Zsófi percekig maga elé meredt, s aztán így szólt: — Értelek, Anyu. Holnap megmondom Rita néninek, hogy ezentúl Jutka lesz a barátnőm. És akkor hazug­ság nélkül szeretni fogja öt is.

Next

/
Thumbnails
Contents