Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-02 / 78. szám
Somogyi Néplap 1989. április 2., vasárnap 8 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Emlékezetes felszabadulási plakátok *7*» y í.*- tv* ' * -*• » Szóljunk bele! vanas évek második felétől kezdve eszköztáruk egyik jellegzetessége a montázstechnika. amivel gyorsan változó korunk új tartalmait sűrítették nemzetközileg érthető jelképekbe, mint 1976. április 4-re készült plakátjukon. A koncentrikus körökkel ábrázolt felkelő napkorongba ágyazott Osz- tvapenko-szobor valóban talányos rövidséggel fejezi ki az új élet kezdetét, az akkori történelmi sorsforduló lényegével. Megoldásaik sokféleségével tűnnek ki Zala Tibor konstruktív formaadású po-‘ litikai plakátjai. A hatvanas évek végén a felszabadulás körül született alkalmazott grafikusok aranycsapata tűnt fel. akik megújították a plakát, vele a politikai plakát forma- nyelvét. is. Hátat fordítottak minden hagyománynak, saját hangjukat keresték a .nyugati, lengyel és japán for.matörekvések szabad átvételével, de megújították a technikát és a manierizmus, az olajfestés, az új fotótechnikák, a pop art, <n szürrealizmus, majd az errviron- ment átültetésével. Múmiáikon minden avantgárd töÉUE1\ 4PRILIM I Só-Ky: Osztyapenko rekvésnek, a groteszknek, a képregény átsugárzásának és a sci-finek nyoma van egyaránt, sőt egyszerre többnek is, eklektikus egyvelegben. Főleg filmplakátokban jeleskedtek. Bakos István, Bállá Margit, Felvidéki András, Helen,”i Tibor, Molnár Kálmán, Scihmal Károly, Kulinyi István, Vertei Beatrix. Szyksznian Vanut? e generáció képviselői, vala.mint a sehova se tartozó fenegyerek, a sokoldalú Kemény György, aki a világ új művészeti áramlataira figyelve néhány feltűnően igényes plakátot rajzolt a pop art, a koncept art szellemében, de kísérletezett a térbe komponált tárgyegyüttesekkel is. Ezek a törekvések a politikai plakát számára felhasz- nálhatatlanok voltak. A poiitikai plakát műfaja az általános pénztelenség hatására a nyolcvanas években teljesen elszürkült, csupán néhány évfordulós megbízásra szorítkozik. Maga a plakát műfaja is halódik. Világszerte más tömegkommunikációs eszközök veszik át a szerepét. Sinka Mátyás alkotása Brcstyánszky Ilona Különböző fórumokon, vitáink során, meg a tömegkommunikációban is csak helyeselhetjük a társadalmigazdasági helyzettel való nyílt szembenézést. Mégis: a hibák összegyűjtése — noha lehet valamelyes katalitikus hatása — önmagában nem használ, sőt leszerel. Persze az sem jó, ha újból csak a csekélyke eredményekről beszélünk. A valóságnak bonyolultságában történő vizsgálata segít leginkább. Máig is van okunk az optimizmusra: megvolna az erőnk ahhoz, hogy a nehézségeken úrrá legyünk. De nagyobb erőfeszítésre, még jobb munkára, egészségesebb közgondolkodásra lenne szükség, reális fogyasztói és életszín vonal-politikára, mégpedig nemcsak a gazdasági vezetésben, hanem a családok terveiben is. Nem árt tehát meggondolni: aligha helyes, ha a tömegkommunikációban, reklámban, sőt irodalomban- művészetekben s ezek hatására bizonyos rétegek köz- gondolkodásában még min- dig a lehetőségeinktől elszakadó fogyasztási modell érvényesül. Fogyasztási propaganda van, ami talán vállalati érdek, de sok területen inkább fölösleges igényeket ébreszt. Hasznosabb lenne egy átfogó takarékossági „hadjárat", minél több gyakorlati tanáccsal, netán reménytelenül nehézkes és drága szolgáltatások kisebb feladatainak házi ügyeskedéssel való felváltásával — olyan készségek elsajátításával. amelyek már fél évszázaddal ezelőtt minden cserkészfiúnak birtokában voltak. De azért a magánkisiparosokat is rá kellene szorítani, hogy ne csak luxuscikkeket termeljenek, hanem ezt-azt javítsanak is. (Ma 1500 forintos cipőket tíz »és százezrével kell eldobni az olcsó sarkalás híján.) A helytelen érdekeltség gyakothta és sokféleképpen akadályozza a közérdekű termelő tevékenységet. Háttérbe szorul az olcsó és tartós cikkek gyárfása, pedig ez egyike lenne a szocialista termelés fölényének a csak haszonra néző kapitalista gazdasággal szemben. Ehelyett egyre inkább csak magasáron eladható árukat készítenek, ezt rendeli a kereskedelem is. így a vevő csak drágán vásárolhat! Ennél csak az felháborítóbb. mikor a versenyelv abszolutizálása jegyében papíron kimutatják, hogy a mindig NEGYVENNÉGY EVE MAGYARORSZÁGON Napjaink felgyorsult politikai, gazdasági, erkölcsi válságában átértékelődnek a felszabadulás óta eltelt évtizedek művészeti eredményei is. A rostán kihullik sok opportunista, perc diktálta mű. de jó néhány minden műfajban fennmarad, mely nemcsak ifjúkori hitünk, jószándékú teremteni vágyásunk dokumentuma, hanem az elmúlt évtizedek csúcsteljesítménye is. Áll ez a legváltozóbb, a történelmi- gazdasági széljárásnak leginkább kitett, azóta mélypontra zuhant plakátgrafika, közte a politikai piakát kategóriájára is. A plakát lenini értelemben vett. társadalmat mozgósító. agitátorszerepe a fel- szabadulás után széles ská- ■tán. bontakozott ki, és . a neg.vvfciK.as évek végéig sok maradandó efc-Aékű alkotás született. Az újjáépítés lendülete, az ország előtt ál'rté nagy feladatok hittel és önmagukba vetett bizalommal töltötték el nemcsak a saját jólétük alapjainak megteremtésén fáradozó milliókat, hanem az új perspektívákat szolgáló művészeket is. Az ötvenes évek elején a zsdánovi elvek alapján uralomra. jutott szocialista realizmus szájbarágó, őszinte átélés nélküli, sematikus ábrázolásai a plakátművészetben is elszürkülést' hoztak; elvetették az alkotások és a művészek hitelét. A megújulást az ötvenes évek végén az Európa felé nyitás hozta meg egy tehetséges új generáció, a Ko- necsni-tanítványok Papp Gábor köré csoportosult, vele egyivású „Tizenegyek" elnevezésű csoport munkásságé* val. Ekkor kezdődött nálunk a technika fejlődése eredményeként, a televíziós műsorok sugárzása, vele az információáradat. A művészek a kísérletezés mohó szabadságával kapcsolódtak bele a nyugati művészeti áramlatokba. Sok ötlettel aknázták ki a hatvanas évek elején a konstruktivizmus, a neo- avantgard, a neoszecesszió, majd sorban az op art, a POP art eredményeit. Új képi kultúrát teremtettek új formai-technikai eszközökkel. Hatásuk az egész grafika műfajára kiterjedt. A lendület csaknem tíz évig tartott, s hazánkat az európai fejlődés élvonalába emelte. Mondanivalójuk, megoldásaik sokfélesége, frappáns mivolta régi plakátjaikat ma is frissen tartja. A politkai piakát nagymestere a csoportban Balogh István volt; szuggesztív erejű, emblematikus tömörségű, ötletes, leginkább rajzos plakátjaival iskolát teremtett. Jelképeiben a nemzeti sajátosságokat ötvözte az internacionális kommunista jelképekkel, mint 1970- ben április 4-re készült, később sokat utánzóit plakátja, piros és nemzeti színű Möbius szalagjával, a belső, vörös sávban a sarló és kalapács emblémájával. Fel- szabadulásunk huszadik évfordulójára rajzolta magyar népművészeti ihletésű, ugyancsak sokat utánzóit páváját, a „Felszállott a páva a vár- megyeházra" népdal emble- matizálásával. Üj magyar reklámművé- szetünk e fénykorában sok jó, azonnal megérthető, ötletes, tömör politikai plakát született, melyek ma is nemzetközi színvonalúak. Határainkon kívül is elismerést arattak a Só-Ky házaspár Sós László és Kemény Éva) plakátjai. Közös munkáikkal először 1958-ban jelentkeztek. Az ő stílusuk is a hatvanas évek elején vált karakterisztikussá. Politikai plakátjaikat ötletesség, új jelképek alkotása, erőteljes, konstruktív formaadás, tiszta, szigorú kompozíció, kevés szöveg jellemzi. A hat194-i—1945-ben pusztító háború vonult át az országon. A front 193 napon keresztül két részre szakította hazánkat. Néhány héttel azt követően, hogy a szovjet csapatok Battonyánál átlépték a határt, a Szegedi Népakarat című újság beszámol a város október 11-i felszabadulásáról: „A vezető nácik áradata Budapest felé tartott . . . Mentek a rabolt holmikkal megrakott vagonok és teherkocsik után. A Hor- thy-kollégiumot, a Tóth- szanatóriumot és a piarista gimnáziumot teljesen kifosztották . . . Estefelé csak magyar katonákat lehetett az utcákon látni, akik, mint annyiszor már, most is utóvédéi maradtak a németeknek . ..” A front másik oldalán az október 17-i, keddi lapok közük a Szálasi-kormúny kiáltványát és Jelentés a Nemzetnek című programjukat. Ezen a napon az elsötétítés 17 órától 6 óra 30-íg Sajtódokumentumek tartott, és felhívták a figyelmet arra, hogy a zsidóknak „szigorúan kötelező a sárga csillag viselése". Ezen a napon a tejárusok már csak az „A”-jegyre adhattak négy deci tejet a fővárosban. Néhány héttel később azt olvashatjuk a csendőrség központi nyomozó parancsnokságának november 10-i jelentésében, hogy „...Domb- rádon ruhaneműket és egyéb árukat a szovjet katonák a szegény sorsú lakosok között szétosztották ...” A november 7-én Budapesten megjelent Képes Vasárnap címoldalán Szálasi eskütétele látható. Akkoriban már egyre többen tartották értelmetlennek a további ellenállást. A front másik oldalán, 1944. december 21-én összeült az ideiglenes nemzetgyűlés Debrecenben, és a december 22-én megválasztott ideiglenes nemzeti kormány 1945. január 20-án fegyver- szünetet kötött a szövetséges hatalmakkal. A Pravda január 25-i száma ezt így kommentálta: „Egy független Magyarország . .. szilárd egyensúlyi helyzetet teremt Európa rendkívül fontos részében.” A fegyverszüneti egyezményt az 525 1945 ME rendelet hirdette ki a hivatalos lap március 17-i számában. Január 25-én a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt pesti vegyesbizottsági ülésén leszögezte, hogy „a két párt legszorosabb együttműködéséi a munkásság, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front és a független, demokratikus Magyarország érdekében egyaránt elengedhetetlenül szükségesnek tartja." A meginduló életet jelzi, hogy február 20-án Gödöllőről beérkezett 'az első személyvonat a Keleti pályaudvarra ... Az első hangversenyt még az ostrom alatt, január 27-én tartották Pesten a Nemzeti Színházban, s március 16-án a Bánk bánnal menyílt a Magyar Állami Operaház. Mintha Tiborc panasza talált volna meghallgatásra: a hivatalos lap március 18-j számában a kormány kihirdette a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhöz juttatásáról szóló rendeletét, s március 29-én Pusztaszeren ünnepélyes keretek között megkezdődött a földosztás. És április 4-én a szovjet hadsereg benyomult Nemes- medvesre . .. Pár hét múlva, május 1-jén kezdte meg a Magyar Rádió az adását Budapesten, és a Magyar Közlöny május 1-jén megjelent számában a kormány április 4-ét a felszabadulás ünnepévé nyilvánította. Cs. K. is gyártott cikkek hazai előállítása immár nem gazdaságos, és azt importálják. Népszerűtlen, de alapvető kérdés, hogy a gazdaság liberalizálása nem teheti kétségessé a szocialista nagyüzem meghatározó szerepét A támogatást a legtöbb területen meg kell szüntetni, de á munkások közvetlen érdekeltségét, sőt tulajdonosi (szövetkezeti alapon?, jugoszláv modell?. 56-os elképzelések? — munkástanács? stb.) részesedését biztosítani kellene. Az egész gazdaságnak alapvető érdeke a mezőgazdaság fenyegető helyzetének fölismerése, és az agrárolló megszüntetése Meg ha népszerűtlen is (de kik körében-'): a világ- útlevéléi és az osztrák vízumkényszer megszüntetésével fölmerült problémák is vizsgálandók. Akár korlátozással is élni kell. Ne lehessen rendszeresen kiutazni, üzletelni. Ennél csak az rosz- szabb, ami főként az egyszerű embereket fenyegeti, hogy olcsónak tetsző áruval magyarul beszélő svihákok becsapják őket, s rajtuk keresztül az országot. A hiányokra föl kell figyelni, és elébük menni. (Miért kellett naponta több száz jugoszláv hűtőládát behozni Ausztriából, mire ezt észrevette az állami kereskedelem?) Fokozott gazdasági ellenőrzés szükséges a hiánycikkek pult alóli árusításának megakadályozására, maszék kereskedés megrendszabá- Ivozása érdekében. A lakosság érdekeinek eddiginél sokkal hatékonyabb védelmére lenne szükség, önkéntes társadalmi munkások mind szélesebb körű, de ha kell. hatósági jogkörű bevonásával. A vevő védelméért a fogyasztók tanácsának nagyobb ellenőrzési, sőt fel- jelentési és főleg tanácsadási lehetőséget kell adni. s ezt még kulturális területre is ki kellene terjeszteni Ide tartozik a közélet: tisztaság ügye, amit össznépi ellenőrzéssel kell -segíteni. Mindez a szocialista elvek legrégibb rétegeihez tartozik. Ez a lényege a tanácsi rendszernek is. a közvetlen .népi hatalom gyakorlásának. Nem kerülne pénzbe, de a közhangulatot nagyban javítaná a bürokrácia leépítése, aktatologáíás helyett a gyors ügyintézés megkövetelése. Ma a tanács-.' * tisztviselők egy része szolgáltatás helyett hatalmoskodik vagy ami még rosszabb: baksist vár el. Ezeket a jelenségeket, ha kell. látványos példastatuá- lással kell megtorolni, és a hivatalnokot az ügyfelekkel való udvariasságra is rászorítani. A rosszul fizetett, mégis tisztességes, dolgos többség kedvét nem veheti el a gorombák, hatalmukkal visszaélők vagy korruptak elbocsátása, sőt megbüntetése, a szigorú felelősségre vonás inkább erősítené tisztviselői öntudatukat. Nem folytatom, inkább ide iktatok még néhány jelszószerű, összefoglaló mondatot: Takarékoskodj, amíg van mivel takarékoskodnunk! .. . Szólj bele mindig, mindenütt abba. ami közérdek, közügy! Ne félj felemelni a szavad! Sose vagy egyedül — ám a többi is rád vár! Fent kezdjük a leépítést! Piac? Jó, de piaci legyek nélkül! — Verseny? Jó. de ne a kisember rovására! — Vállalkozás? Jó. de. ne a mi börünkré! Szabadság kell, nem anarchia! Nem kevesebb szocializmus kell. hanem valódi! Nem a múlt az érdekes, hanem a jövő. De azért jelen is kell! Kristó Nagy István
