Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-02 / 78. szám

Somogyi Néplap 1989. április 2., vasárnap AZ IFJÚSÁG ELETE „Andokiak” Kaposváron Népxane az ócaán túloldaláról Tetemes hátránnyal in­dult a Los Andinos — a Ki mit tud?-ról már jól ismert zenekar — a Ka­posvári Tanítóképző Fő­iskolán rendezett kon­certjén. Az ok: aznapi j pécsi bulijuk elhúzódott, és gépkocsijuk útközben lerobbant. A több mint egyórás előadás után azonban a közönség már mindent megbocsátott, és óriási tapsviharral bú­csúztatta az „andoki" le­gényeket. Mi az öltöző­ben kerestük meg őket. Tárnok Ákost a kezdet­ről faggattuk. — Honnét az ötlet, hogy egy ilyen távoli nép (né­pek) zenei hagyományai­\ ból merítsetek'.’ — Eg.v műszaki bizo­mányiban vett KO forin­tos pánsíppal kezdődött az egész. Érdeklődve hallgattam azokat a mű­sorokat, amelyekben ugyanezzel a hangszerrel játszottak. A székesfe­hérvári mezőgazdasági szakközépiskolában vol­tam diák; igazán' ott kezdtünk el együtt zenél­ni a mostani tagokkal. Hugo Romero Navarro tolmácsként él hazánk­ban. és mint az andoki zene ismerője sok segít­séget nyújtott nekünk a kezdéshez; hasznos taná­csaival ma is támogatja együttesünket. — Mióta létezik a Los Andinos, és mit jelent a név ? — 1982 óta ez az együt­tesünk neve, bár az igazi, „áttörés" a tavalyi * Ki mit tud?-on volt. A név egyszerűen csak andokia- kat jelent, azért így hív­juk magunkat, mert ez nem egyetlen, nép zenéje, hanem peruiak, ecuado­riak. chileiek és bolí­viaiak közös muzsikája. — Habar amatőrként szerepeltek, van már kü­lön menedzseretek, szer­ződésetek, és komoly tisz­teletdijat kaptok. — Igv igaz. De a na­gyon sok föllépés miatt szükség van menedzserre és q szerződésekre, a pénz pedig nem annyi, hogy azért csinálnánk. Gyak­ran játszottunk egyidö- ben a búdapesti Vörös­marty térén és annál nincs nagyobb dicséret, mint amikor odajön hoz­zánk egy argentin turis­tacsoport, és abban a hit­ben kezdenek ?1 beszél­getni velünk, hogy mi is az óceán másik partjáról érkeztünk. — Külföldön felléptetek már? — Igen. A „Ki mit •- tud?" díja egy kéthetes egyiptomi út volt. Kint is adtunk koncerteket, és felfigyelt ránk egv ott élő milliomos: hívott vissza minket. De zenél­tünk már a bécsi utcá­kon, tereken is. Az együt­tes nagy álma: kijutni Peruba, és ott gyűjteni anyagot a további mun­kához, valamint eredeti hangszerek beszerzése, ilyen például a' zampo- na. a quena. a charango. — Évente hány föllépé­setek van? — Itthon körülbelül 60— 70 volt tavaly, ás a mű­sorunk valamivel több mint egyórás. A legköze­lebbi föllépésünk a Szol­nok melletti Tószegen lesz. április 4-en. Ásta la vista, amigos! Viszontlátásra, fiúk! Cs. M. I». Kóló: Jakab Judit TAVASZI CSIVITELÉS nőnk férjétől hallottuk. hog\ itt. Berzencen van kot állás­hely. így kerültünk ide.'Csak persze messze van Kapos- vártól. A lányok kaposváriak Berzencen szolgálati lakást kaptak a tanácstól. — Mennyivel keresnek többet, mintha képesítés nél­küliek lennének? — Egyelőre semmivel sem — mondja Molnár Jó­zsef. — Hosszabb ideig kell b’zonvitaniuk. hogy többet tudnaa itepc.sr.es nélküli társaiknak Hogy ez. sikerül­jön, ahhoz többek között nagyon sok óralátogatáson keil részt venniük tapasztal­tabb kollégáik osztályában Tenniük kell ezt azért is. hogy jobban megismerjék azokat a gyerekeket, akiket a napközi otthonban rájuk bíztunk. Ebben sokat segít nekik Major Józsefné. az. alsótagozatos munkaközösség vezetője. Tanórákat elemez­nek együtt, ás megbeszélik a nevelési tapasztalatokat. Bedegi Krisztina: — Van egy gyermek a csoportom­ban. akiről kezdetben azt hittem, hogy a „fejemre fog nőni": nem bírtam vele. Szinte mindig verekedett. Az. óvónőképzőben tanultak ju­tottak eszembe: az ilyen gyerekek szeretetre vágy­nak. Ezért szép szóval, si- mogatássaD közeledtem hoz­zá. Ma a kollégáim azt mondják: azóta megváltozott ez. a fiú. — En is többször leemel­tem a polcról a pedagógia­könyvet — folytatja Széli Anikó. — Nem szégyen, há az ember felidézi a tanulta­kat. — A lányok a gyógypeda­gógiai főiskolán szerettek volna továb,tanulni, de kide­rült. hogy biológiából is kell felvételizni, márpedig ők rövid ideig tanulták ezt a tárgyat a szakközépiskolá­ban — Akkor hogyan tovább? —■ A nyáron lejár a szer­ződésünk. de szeretnénk to­vábbra is itt maradni — mondják, szinte egyszerre. Balázs Andor Politikusnak készül a mezőgazdász A KISZ-küldöttgyülésen több felszólalás hangzott el. amelynek témája az okta­tásügy gondja volt. Az, egyik felszólaló Papp László volt. a kaposvári Móricz Zsig- mond Mezőgazdasági Szak- középiskola negyedikes ta­nulója. Vele beszélgettem a téma hátteréről, a problé­mák lehetséges megoldásá­ról. — Hogy kerültél a kül­döttgyűlésre? — Száz szavazattal lehe­tett bejutni a küldöttgyűlés­re. de a helyzet úgy alakult, hogy én egy szavazatot sem kaptam. Talán azért nem. mivel összekülönböztem a szakközépiskola diákmoz­galmat segítő tanárával, de mint a városi KlSZ-bizott- ság és a városi diáktanács tagját, felkértek, hogy ve­gyek részt a gyűlésen. — Készült egy összeállítás, amely a témául szolgáló problémákat foglalta össze „Az oktatásügy kérdéséi a városban" címmel. Kik vet­tek részt e dokumentum összeállításában? — A városi KlSZ-bizott- ság tagjai, a statisztikai ada­tokat pedig a városi tanács szolgáltatta. Ez tulajdonkép­pen egy jegyzőkönyvi kivo­nat a bizottsági ülésen ki­alakult vitáról: arról, ho­gyan lehetne a „demográfiai hullám" gondjait kiküszö­bölni. — Hogyan fogadták? — Nem volt róla szó, nem hallottam más hozzászólást. Talán a szervezés volt rossz: 50 példányban sokszorosítot­tuk a dokumentumot, s reg­gel szétosztottuk a küldöttek között. Erre alapult a „be­szédem". a problémák fel­vázolásával és a megoldásra tett javaslatokkal. — Beszéljünk az összeállí­tásban szereplő problémák­ról. Hogyan képzelitek el az iskolatípusok városhoz való alakítását? — Elsősorban új uktat.ás- politkai törvényre és tanítá­si rendszerre lenne szükség. A legnagyobb kérdés az. hogy egy tizennégy éves gye­rek tud-e dönteni a tovább­tanulásáról? Nekem nagyon tetszik a finn módszer: ez azon alapul, hogy két évig törzsanyagbeli tudást szerez­nek a tanulók, ebből vizs­gáznak. majd utána specia­lizálódnak. A két év alatt van idejük eldönteni, hogy milyen pályán kívánnak to­vábbtanulni. tgv érdekeltté lehetne tenni a pedagóguso­kat is, a tanulókat is a ta­nulmányi munka hatékony­ságában. — Lassan eljutunk addig a pontig, hogy túlképzés lesz általános iskolai taní­tókból. Mi volna a megol­dás? — Még mindig sok képe­sítés nélküli pedagógus dol­gozik a megyében. Ugyan­akkor szükség lenne a peda­gógusok tevékenységének kiszeiesitescie. a riiuwiodcsi házakban, népművelői mun­kában való hatékonyabb részvételükre. Ehhez persze a megyei tanács támogatá­sa is szükséges. — A tananyagról, a tan­terviül is sok szó esik a diákok közölt. —- Nagy a fejetlenség ezen a téren. Például szakmai ügyekben a tanárok sem ér­tenek egyet a tankönyvek­kel: sokszor egymással sem. Az a kérdés, hogy akkor miből készüljünk érettségi­re. Egységes tananyagra vol­na szükség, és olyan tan­könyvírókra. akik tényleg értenek ahhoz a tárgyhoz. Sajnos, ez is gond. A ta­nácsnak kellene felkarolni ezt. de onnan még nem kap­tunk támogatást. — Veszélyesnek tartjátok a gimnáziumba fölvettek nagy számát, a gimnázium alapfeladatát, a továbbtanu­lásra való felkészítést véve alapul? Féltek, hogy sok gyereknek ez a négy év csak a „parkolá,st" oldja meg? Hogyan lehet meg­szűrni a fölvételizökel? — Visszakérdezek: hogyan lehet „megszűrni" egy lizen- négv éves gyereket? Erről már volt szó. Talán a finn módszer a megoldás. — Az összeállításban sze­repel a Kaposvári Tanító képző Főiskola bevonása az oktatásügy reformjába Mi "íven módon? — A főiskolán indított művészeti iskola példája nyomán lehetne több ha­sonló tanfolyamot indítani: így fölkészítenék a diákokat, megismernék a főiskolát, kapcsolatba kerülnének ve­le: több diákot lehetne a megyében tartani. Mester és követője Torma Jenő lassan fél évszázada cipész. —- Az a baj — mondja, hogy már az iskolából is azokat a "gyerekeket küldik ide, akiknek a leggyengébb a tanulmányi eredményük. „Mind­egy. fiam. majd elmész suszter­nak . mondják nem égyszer. Aki ezt ..kapja útravalóul. mit gondolhat errroT a foglalkozásról? Néhányuk- kal. aki ennek ellenére idejön, nem a műhelyben van gond. hanem az iskolában. Nehezen végzik, bukdá­csolnak. De az is igaz. hogy nem könnyű itt ülni egész nap egy fia­talnak. Emiatt is elmentek többen olyanok, akikre később számíthat­tunk volna! Halmokban állnak a javításra \ áró cipők, és a beszélgetés közben is alakul a sarok, készül a talp. Nincs megállás, pihenés, hiszen ten­gernyi itt a felújításra váró lábbeli. A Sompgy Áruház alatt van a javítóműhely. — Mindig ilyen sok a munkájuk? — Az utóbbi időben igencsak megsokszorozódott. Nem véletlenül, hiszen ki tud manapság újat venni. amikor egy valamire való bőrcipő másfél ezer forint. Inkább javíttat­ják a régit.. . A beszélgetés eg.v-két mondatára fölpillant Vasvári Lajos is. Az ifjú „kisinus“ néhány 1'elbólintás.sal jelzi: egyetért tanítójával. Rövid időre félbeszakítva szorgoskodását, meg­kérdeztük. mi vezette erre a pálya- a*a. — A lábbelik sokasága is jelzi: szükség van ránk. Én otthonról hoztam a munka szeretetét, hiszen a családunkban hagyományai van­nak a cipőkészítésnek. Nincs fiatal ezen a pályán; mi is csak ketten vagyunk, az 512. Számú Ipari Szak­munkásképző Intézetben. Kaposváron az elmúlt időszakban több cipő javító bezárt. Az ok: mun­kaerőhiány. Vajon ha több erkölcsi és anyagi elismerést kapna az a né­hány szakember, aki nap nap után még kézbe veszi a kaptafát, talán változna idővel a helyzet. De amíg ez nem történik meg, addig ez a szakma is a hiányszakmák kö/.e tartozik. — A küldöttgyűlés után hogyan látod: megindul va­lami pozitív folyamat? — Több fórumon beszél­tem már erről a témáról, s addig kell erről beszélni, míg a tanács, a KlSZ-kong- resszus. a minisztérium föl nem ismeri a lépés szükség- szerűségét. Ezt a gondot központi intézkedéssel kell megoldani. Nagyon sok hely­ről hallottam azt a véle­ményt: amíg az ország ilyen gazdasági helyzetben van. addig nem lehel változtatni ezen az állapoton. De ha nem, akkor ki lesz a jövő megvalósítója? Ez lehetne a legjobb befektetés! — Neked sikerült a vá­lasztás az általános iskola után? — Sajnos, nekem sem. A szülők es a tanárok taná­csára- választottam a szak- középiskolát. — S tovább? — A Politikai Főiskolára jelentkeztem. Főleg a tölti nelem miatt. Szeretnék az új politikai irányvonal „föl­építésében" tevékenyen részt venni. Csapó M. Péter Spanics Gábor Két 18 éves tagja is van a berzencei általános iskola nevelőtestületének. Bedeyi Krisztina és Széli Anikó ta­valy érettségizett. Képesítés nélküli nevelők? Nem; van pedagógiai képesítésük. — Mindketten gyógypeda­gógiai gyermekfelügyelők vagyunk. A csurgói óvónő­képzőben végeztük el ezt a fakultációt — mondja Széli Anikó. Bedegi Krisztina a nyom­tatott szövegről való máso­lást gyakoroltatja az első osztályosokkal. — Major Józsefné osztály­főnök elutazott Berzencéröl. s ilyenkor Krisztina helyet­tesíti — veszi át a szót Mol­nár József igazgatóhelyettes — Nyugodt lelkiismerettel rábízhatjuk a legfiatalabbak tanórájának a vezetését is Egyébként napközis csopor­tot kaptak a lányok. Bedegi Krisztina az első­sökkel dolgozik a legszíve­sebben. Ezen nincs mit cso­dálkozni. hiszen ők még csak egy "evvel idősebbek azoknál, akiknek a nevelé­sét négv évig tanulta Krisz­tina va középiskolában. — Gyermekkorom óta óvó­nő szerettem volna lenni — vallja Bedegi Krisztina. — Aztán lehetőség nyílt arra, hogy a napközi otthoni ne­velői, gyermekotthoni gyer­mekfelügyelői és a gyógype­dagógiai gyermekfelügyelői szakmák közül választhas­sak. Én az utóbbit válasz­tottam, ás megszerettem. — Gyógypedagógiai intéz­ményekbe jelentkeztünk elő­ször. de oda nem vettek föl bennünket — teszi hozzá Széli Anikó. — Egyik tanár­18 évesen katedrán

Next

/
Thumbnails
Contents