Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-18 / 90. szám

Somogyi Néplap 1989. április 18., kedd Grósz Károly sajtótájékoztatója (Folytatás az 1. oldalról) az elszámolási rendszer fo­gyatékosságaira — vezethe­tők vissza. Egyetértettek ugyanakkor abban, hogy kölcsönös érdek az elmoz­dulás e helyzetből. Azonos véleményen voltak abban is, hogy a tőkés piacépítés nem helyettesítheti a szo­cialista, benne a magyar— bolgár gazdasági együttmű­ködés lehetőségeit. Grósz Károly ennek kapcsán hangsúlyozta: azonosan ítél­ték meg a két ország nem­zetgazdasága, s a szocialista közösség mai problémáinak gyökerét és a jelenlegi hely­zetből lehetséges kiutat egyaránt. A megbeszélésen nem volt véleményeltérés Magyaror­szág, illetve Bulgária nem­zetközi törekvéseit tekintve sem. Röviden értékelték a világpolitika időszerű kér­déseit, érintve a többi kö­zött az egységesülő Európai Közösséghez való viszonyt, a kisebb országok nemzetközi lehetőségeit a szovjet—ame­rikai kapcsolatok tükrében. A bolgár fél megértéssel fo­gadta hazánk azon lépéseit is, amelyek a Dél-Koreával és az Izraellel való Kapcso­latok rendezését szolgálják. Az MSZMP főtitkára ki­emelte: egyetértésre talált az a törekvése, hogy az illyen munkatalálkozókat szabadítsák meg a koráb­ban jellemző formalitások­tól, az érdemi eszmecserére, az előrehaladásra koncent­rálva. A szófiai megbeszélé­sek már ennek jegyében folytak. Az MSZMP főtitkárának programja a szófiai magyar nagykövetségen tett rövid látogatással zárult. Simics Sándor nagykövet segítségé­vel tájékozódott a magyar kolónia életéről, munkájáról s arról, hogyan élt öt hóna­pon át a nagykövetségen a 12 erdélyi magyar menekült. Hétfőn este hazaérkezett szófiai látogatásáról Grósz Károly és kísérete. (MTI) A SZOT elnökségének rendkívüli ülése (Folytatás az 1. oldalról) ki mai adósságállományunk. A kormánynak el kell szá­molnia arról is, hogy a nemzetközi pénzügyi szer­vekkel kiknek a felhatal­mazásával és milyen meg­állapodásokat kötött. A tárgyalásokig a kormány körvonalazza- rövid távú, válságkezelő programját és az azt szolgáló konkrét in­tézkedéseket. Foglaljon állást a szociál­politika, a bér- és költség- vetési reform kérdéseiben, ismertesse az adórendszer átalakításával kapcsolatos elgondolásait. A szakszervezetek csak az említettek tisztázását kö­vetően látnak lehetőséget a társadalmi konszenzus ki­alakítására. Ezzel összefüg­gésben a SZOT titkára hangsúlyozta: a szakszerve­zeteknek nem érdekük, hogy irreális követelések­kel lépjenek fed, s hogy megalapozatlan igényeik­kel tovább mélyítsék az egyébként is súlyos, feszült társadalmi, gazdasági hely­zetet, veszélyeztetve az or­szág stabilitását. Ezért az elnökség elhatárolja magát minden megalapozatlan kö­veteléstől. Ugyanakkor a szakszervezetek a jövőben nem fogadják el, hogy sem­mibe vegyék felelős javas­lataikat, a munkavállalók érdekeiben tett kezdemé­nyező lépéseiket. Sándor László arról is tá­jékoztatott, hogy az elnök­ség véleménye szerint a tárgyalásokat előkészítő konzultációkat addig is folytatni kell, amíg a kor­mánytól nem kapnak vilá­gos válaszokat kérdéseik­re. Mint mondta, a kor­mány válaszától függ majd, hogy a szakszervezetek tár­gyalóasztalhoz ülnek-e vagy az érdekérvényesítés valamilyen más eszközét veszik igénybe. Ezzel kap­csolatban kifejtette: a szakszervezetek alapvetően a tárgyalásos megoldásban érdekeltek, de ha a tárgya­lások nem vezetnek ered­ményre, akkor a tagsággal konzultálva döntenek ar­ról, hogy milyen más esz­közökkel szerezzenek ér­vényt a tagság érdekeinek. Az esetlegesen alkalma­zandó országos figyelmeztető sztrájk kérdését Sándor László nem kerülte meg, ám, mint mondta, a tárgya­lás és a sztrájk között még sokféle lehetőségük van a szakszervezeteknek. Ezzel kapcsolatban utalt a május 1-jei ünnepségre, amelynek az elnökség véleménye sze­rint a munkavállalói érde­kek tömegdemonstrációjá­nak kell lennie. Az elnök­ség a tagság véleményét ké­ri majd ahhoz, hogy a szak- szervezeti mozgalom a kö­vetkező időszakban milyen lépésekre szánja el magát, milyen tárgyalási pozíciót foglaljon el. Kérdésekre válaszolva a SZOT titkára úgy véleke­dett, hogy mér május má­sodik felében sor kerülhet a kormány és a SZOT veze­tőinek következő találkozó­jára. Arról is tájékoztatott, hogy a szakszervezetek jú­niusra kidolgozzák gazda­ságpolitikai koncepciójukat, amelynek nyilvános vitájá­ban szeretnék bebizonyíta­ni, hogy nemcsak egyetlen alternatíva létezik a gon­dokból való kilábalásra. (MTI) A belga békemozgalmak nagyszabású tüntetést szerveztek Brüsszelben, hogy tiltakozzanak a rövid hatótávolságú atomrakéták korszerűsítése, illetve az új rakéták Európa térségébe történő telepítésére irányuló NATO-tervek ellen Ülést tartott az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) Utalva arra, hogy e kizá­rások miatt több pártszer­vezet, alapszervezet inter­veniált mind a Központi Bi­zottságnál, mind a Közpon­ti Ellenőrző Bizottságnál, kifejtette: ha egy demokra­tikus pártéletben hozott testületi döntésre a párt­tagság reagál, arra oda kell figyelni, s az észrevétele­ket nem feltétlenül kell po­litikai nyomásként értékel­ni. Ha elfogadjuk, hogy ma a pártban égető szükség van a sokszínűségre, arra, hogy létezzenek politikai áramlatok, akkor senki sem eshet újból abba a hibába, hogy nem veszi figyelembe a más irányú véleményeket, javaslatokat. Hangoztata: a kisebbségi véleményeket tiszteletben tartva és azokat figyelem­be véve foglalkozott a Köz­ponti Ellnőrző Bizottság a kizárások ügyével is. Lukács János végezetül rámutatott: nem a négy kizárt személy elmúlt egy­éves magatartását, hanem saját döntését vizsgálta meg a KEB, s ennek ered­ményeként született az a határozat, hogy ettől a nap­tői Bíró Zoltán, Bihari Mi­hály, Lengyel László és Ki­rály Zoltán az MSZMP tag­ja. Minden további fejle­mény az ő politikai dönté­sük, magatartásuk függvé­nye. (MTI) Lukács János életrajza Lukács János 54 esztendős, eredeti foglalkozása kőmű­ves. 1953 óta tagja a párt­nak, az MSZMP Politikai főiskoláján szerzett diplomát. 1954-től az ifjúsági mozga­lomban töltött be különbö­ző vezetői tisztségeket, 1964- ben a KISZ Baranya Me­gyei Bizottságának első tit­kárává választották. 1972-től az MSZMP Pécs Városi Bi­zottságának titkáraként, majd első titkáraként dolgozott. 1980-ban választották meg az MSZMP Baranya Megyei Bi­zottságának első titkárává. 1985-től az MSZMP Központi Bizottságának tagja, 1987 jú­niusától a Központi Bizott­ság titkára, 1988 májusától pedig a Politikai Bizottság tagja volt. Román állampolgárok szökési kísérlete Vasárnap délelőtt a Bu­dapestről Bécs felé haladó Orient expressz egyik első osztályú kocsijában har­mincöt román állampolgár elbarikádozta magát, hogy így illegálisan Ausztriába szökjön — hoz.ták az MTI tudomására hétfőn a határ­őrizeti és az illetékes rend­őri szervek. A román állampolgárok az útlevélkezelő többszöri felszólítására sem voltak hajlandók a fülkét kinyit­ni. Mivel az úti okmányok­kal nem rendelkező utaso­kat az osztrák hatóságok sem fogadták, a hegyeshal­mi vasútállomáson a ko­csit kisorolták a szerel­Magánfuvarozók tiltakozó demonstrációja az autópálya-használati díj ellen A KIOSZ személy- és te­herfuvarozók országos szak­mai tagozata az autópátya- díj bevezetése ellen tilta­kozó demonstrációt szer­vezett hétfőn a fővárosban. A közel 100 gépkocsiból ál­ló konvoj — rendőri kísé­rettel — a Hősök teréről vonult a Dózsa György úton és a Váci úton — a Marx tér érintésével — a Parlamentig. A felvonuló gépkocsik és teherautók 20 kilométeres sebességgel haladtak, ezzel demonstrál­va az autópálya-használati díj bevezetésének kedve­zőtlen, forgalomlassító ha­tását a városi forgalomra. Számításuk beigazolódott, ugyanis útjuk során óriási dugók keletkeztek, a Marx téren pedig egyenesen megbénult a forgalom. A türelmetlen fővárosi autó­sok dudaszóval, füttykon­certtel kísérték a magán- fuvarozók demonstrációját. Az Országház előtt felso­rakoztak a gépkocsik, s a kisiparosok képviselői, a 17-es kapunál, átnyújtották tiltakozásukat és állásfog­lalásukat — mindkettőt a miniszterelnöknek címezve Németh Miklós elfog'altsá ga miatt nem tudta átvenn’ a petíciót; Kiss Elemer, a Minisztertanács Hivatalá­nak elnökhelyettese fogad­ta a fuvarosok megbízót-- tait, és vette át a tiltako­zó levelet, melynek legfon tosabb mondanivalója: ne úthasználati díjból, hanem más forrásból hozzanak létre útalapot. Kiss Elemér arról tájékoztatta a fuva­rosokat, hogy a Miniszter­tanács csütörtöki ülésén újra napirendre kerül ez a kérdés, és a végleges ál­láspont kialakításánál fi­gyelembe veszik a kisipa­rosok szempontjait. A rögtönzött sajtótájékoz­tatón egyébként a magán- fuvarozók képviselői kifej­tették: amennyiben tilta­kozásuknak nem lesz foga­natja, úgy még ebben a hónapban forgalomlassitó megmozdulásokat szervez­nek az egész országban. - (MTI) vényből. Hosszabb tárgya­lások után a fülkében elba- riikádozott személyek en­gedtek a magyar határőrök és a Győr-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság il­letékesei felszólításának. A román állampolgárok — akiknek egy része tartózko­dási engedéllyel Magyar- országon él — ügyét igaz­gatásrendészeti eljárással rendezik. Az esettel kapcsolato­san a határőrség országos parancsnoksága és a Győr- Sopro-n Megyei Rendőr-fő­kapitányság illetékesei szük­ségesnek tartják leszögezni, hogy a Magyar Népköztár­saság hosszú ideje humá­nusán kezeli a romániai menekültek ügyeit, s a gen­fi menekültügyi konven­cióhoz csatlakozva tovább­utazásukhoz is lehetőséget ad, amennyiben fogadá­sukra a harmadik állam hajlandóságot mutat. A nemzetközi jogon alapuló eljárás megkerülése, a to­vábbutazás» illegális kierő­szakolása azonban az eb­ben résztvevő személyeket, hazánk törvényes rendjét, az államhatár sérthetet­lenségének elvét és a szom­szédos Ausztriával kialakult jó kapcsolatainkat is veszé­lyezteti. A határőrizeti és rendőrségi szervek ebben az esetben is emberségesen, erőszakot és fizikai kény­szerítést kerülve jártak el. Az ilyen jellegű cselekmé­nyekben azonban benne rejlik a súlyosabb konf­liktusok, következmények veszélye, amelyekért a fe­lelősséget a magyar ható­ságok nem vállalhatják. Luxembourg 150 éve Egy nép keresi történelmét Európa, sőt a világ szeme a kis Luxembourgra irá­nyul kedden: a tervek sze­rint Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára, Nyikolaj Rizskov szovjet miniszter­elnök, Anglia, Franciaor­szág, az NSZK, Ausztria, Belgium és Hollandia veze­tői tisztelik meg jelenlé­tükkel a nagyhercegség függetlenségének százötve­nedik évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepséget. Nem mindennapi évfor­duló, nemcsak mert a száz­ötvenedik, hanem mert a múlt kútjába visszatekintő luxembourgiak maguk is felteszik a kérdést: miért éppen ezt a dátumot, a ko-' rábbi állam felosztásának évfordulóját ünnepük? S miért azoknak az országok­nak a mai vezetői a meg­hívottak, amelyek ezt a fel­osztást, ezt a csonkítást el­határozták? Mégis: Gilbert Trausch luxembourgi történész, a nemzeti évfordulók meg­ünneplésére alakult kor­mánybizottság elnöke, aki kedden Jacques Sanier mi­niszterelnök után és Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkór előtt beszél majd az ünne­pi akadémiai ülésen, az év­forduló alkalmából meg­győző tanulmányban fejti ki, miért ez és nem más a függetlenség - születésnapja. Hiszen vissza lehetne utalni akár 963-ra is, ami­kor Lucilinburg, azaz „kis vár” először jelenik meg a térképein, nevet adva a városnak és később az or­szágnak, a kialakuló nagy- hercegségnek. Vagy 1443- ra, amikor Jó Fülöp bur­gundi herceg vallja biro­dalma szerves részének a folyó fölött magasodó erő­dítményt, az egész nagyher­cegséget. Amely aztán, öröklések és házasságok ré­vén, a Németalföld egyik tartományaként morzsolja az évszázadokat, míg csak Napóleon bukása után a bécsi kongressriis 1815-ben — Orániad Vilmos múlha­tatlan Waterlooi érdemeit jutalmazandó — meg nem ajándékozza az önálló álla­mi lét örömével. Vagyis Luxembourg 1815-ben kap egy porosz garnizont, Vil­mos személye révén pedig perszonál-unióban kötődik az egyesült holland király­sághoz, s megindul önálló útján. És. hogy mégsem ezt a dátumot érzi magáénak a mai luxembourgi, ezt bizo­nyítja Trausch professzor szerint többek között az, milyen lanyhán ünnepel­ték 1815 évfordulóit. Per- szonál-unió ide vagy oda, Luxembourgot ugyanis a nagyobb holland királyság egyik kis részeként vitték a beolvasztás felé — egészen Belgium 1830—31-es láza­dásáig, amelvhez a luxem­bourgiak is csatlakoztak. A korabeli nagyhatalmak Londonban kimondják Bel­gium függetlenségét és Hollandiára és Belgiumra bízzák: egyezzenek meg Luxembourg jövőjéről. Ez azt jelentené, hogy Belgi­umnak megfelelő váltságot kellene fizetnie a hollan­doknak Luxembourg meg­tartásáért. A hollandok másként vé­lekednek. új offenzívát in­dítanak, majd a franciák tíznapos hadjárata követ­kezik — és az új, a máso­dik 1831-es londoni szerző­dés már úgy intézkedik, hogy Luxembourgot fel kell osztani a két perlekedő fél között Márpedig a nagyhercegség legnagyobb kiterjedése ide­jén, a XIV. században sem haladta meg a 10 ezer négy­zetkilométert, 1659-ben Franciaországnak kell átad­nia déli területeit, a bécsi kongresszuson még lefarag­tak belőle néhány hegyet- völgyet. Vilmos nem haj­landó osztozkodásra — a gamizonban még majdnem kilenc évig őrködnek kato­nái, míg á miniország többi része belga fennhatóság alatt éli az életét. Vagyis egyszerre két uralkodója is van majdnem egy évtizeden át a kis országnak: ennek a helyzetnek vet véget az 1839-es londoni kongresz- szuson végül, egy áprilisi napon Vilmos által is elfo­gadott szerződés. Belgium most már elis­merten megkapja a nagy- hercegség franciaajkú terü­leteit — máig is Luxem­bourg e belga tartomány neve, luxembourgiak lak­ják. akik, hogy megkülön­böztessék magukat szomszé­daiktól, nagyhercegségiek- nek nevezik amazokat. A felosztás fájt, hogyne fájt volna — 175 ezren marad­tak mindössze az önálló ál­lamban a luxembourgiak. Megmaradt a porosz garni- zon, a perszonál-unió, az­tán a miniország csatlako­zott a német államok vám­uniójához, a Zollvereinhez, s együtt fejlődött velük. 1918-ig, Németország világ- háborús vereségéig tartott ez az együttműködés. 1921- től jött létre a belga—luxem­bourgi unió, de ma is az NSZK a miniország fő part­nere. Mára a Benelux hár­mas, Hollandiával kitelje­sült államszövetségének tag­ja a kis ország, amelynek 2586 négyzetkilométerén ma 360 ezer ember él — majd­nem 25 százalékuk vendég- munkás. Két világháború zúgott még végig a kis országon, de mégis, amit Trausch pro­fesszor „1839 igazi csodájá­nak” nevez, valóság: a füg­getlenség 150 éve. Luxem­bourg nemcsak keresi — meg is találta történelmét, Ezt ismeri el a keddi ün­nepségen a külvilág. Bar ars Dénes NÍVÖKER Olcsó Árukat Értékesítő Ruházati Nagy- és Kiskereskedelmi Kft., Kaposvár (Tel.: 82-19-687) nagy­kereskedelmi forgalmazásra kínál Kaposvár, Dombóvári út 1. sz. alatti központi raktárából: — nyugati importból közvetlen beszerzésű bálás árut kilós áron, tisztított blúzokat, ruhákat, darabáruként — lábbeliket — kötött árukat — szabadidőruhákat A fenti áruk a NlVÓKER Kft Fortuna boltjaiban kiskereskedelmi áruként is megvásárolhatók. NÍVÓKÉI! KFT (141224)

Next

/
Thumbnails
Contents