Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-02 / 78. szám
1989. április 2., vasárnap 5 KÉRDÉSEINKRE VÁLASZOL: DR SZÉLES GYULA, A KAPOSVÁRI EGYETEMI KAR DÉKÁNJA Szakemberképzés, értelmiségnevelés Az Agrártudományi Egyetem kaposvári állattenyésztési karán jelentős változásokra készülnek. Ezekről, a szakemberképzésről kérdeztem dr. Széles Gyula egyetemi tanárt, a kar dékánját, s természetesen arról is, hogy mikéht készítik föl hallgatóikat arra, hogy szakemberként a falu értelmiségének is tagjai lesznek, s ilyen minőségben is feladatuk lesz tenni a falu boldogulásáért. — A hír egészen ú): a kaposvári állattenyésztési karon szeptemberben megkezdődik az egyetemi szintű képzés. Határkő ez az egyetem életében? — Igen: olyan fordulónak ^.tekintjük, mint az 1970— 71-es tanévet, amikor a volt felsőfokú technikum főiskolai rangra emelkedett. A döntést az egyetemi szintű képzésről megelőzte egy szervezeti integráció: a Dunántúlon megalakult új agrártudományi egyetemen egyetemi rangú karaként foglalkozunk Kaposváron állattenyésztő üzemmérnök- képzéssel. Hozzá szeretném tenni ehhez, hogy egy egyetem rangját alapvetően két tényező 'határozza meg. Az egyik az, hogy ott egyetemi szintű szakemberképzés folyjon, minden ehhez kapcsolódó jogosítvánnyal. Vagyis ne csak ilyen szintű diplomát adjon, hanem lehessen ott doktorátust is szerezni. Másfelől a tudományos kutatással és ahhoz kapcsolódó innovációs tevékenységgel lehet megalapozni az egyetemi rangot, és szakmai berkekben elfogadhatóvá tenni azt. A két évvel ezelőtti döntés az egyetemi karrá szervezésről a keretet, a szervezeti lehetőséget adta, a tartalmát ez a mostani feladatmeghatározás jelenti, az, hogy egyetemi szinten képezzünk állattenyésztő mérnököket. Ez a döntés, amely szerint az egyetemi szintű képzést kezdjük, közel két és fél évtizedes munkának a gyümölcse, amelyet néhai iskolaalapító főigazgatónk, dr. Guba Sándor indított el. Nekünk, akkori munkatársainak nagy szomorúság, hogy álmainak, elképzeléseinek beteljesülését nem érhette meg. A dékáni tanács most határozott arról, hogy itt, az egyetemi karon Guba Sándor emlékszobát rendezünk be az iskolaalapítónak. ALTERNATÍVÁK A KÉPZÉSRE — iTehát öt !év múlva hagyják el az első állattenyésztő-mérnökök a kart? — Az egyik alternatíva szerint igen. Most dolgozunk azonban a tanterveken, s a kaposvári újító és kezdeményező szemlélethez ragaszkodva a magyar felsőoktatás fejlesztésében mi egy kicsit modell értékűt szeretnénk alkotni. Nyugaton van a felsőoktatásban egyfajta törekvés arra, hogy széles alapokon nyugvó, konvertálható természettudományi, biológiai, matematikai, számítástechnikai, nyelvi és technológiai képzés valósuljon meg elsősorban, és ez alapozza meg,, egyben elő is készíti posztgraduális képzés keretében a szakirányulást. Több alternatívában gondolkodunk jelenleg. Az egyik szerint egy négyéves alapképzés, amely mezőgazdasági állattenyésztő-mérnöki oklevelet adna, és megteremtené a feltételét annak, hogy a későbbiekben erre még kétéves szakirányú képzés épüljön. Mi arra gondolunk, hogy a négyéves általános állattenyésztő egyetemi szintű mérnökképzés után a hallgatók többsége a vállalati szférába menne dolgozni, 15—20 százalékuknak pedig — azoknak, akik különleges érdeklődést tanúsítanak például a szarvasmarha-tenyésztés iránt — a kutatás, a biiotechnológia vagy éppen a számítástechnika állattenyésztési felhasználhatóságát illetően már egy szervezett továbbképzés keretében biztosítanánk lehetőséget speciális mérnöki ismeretek elsajátítására. Itt már nagyon kevés volna a kötelező óraszám: a hallgató a tanszéki kutatásokban, az ott folyó munkában venne részt. Mint ahogyan ezt a korszerűen oktató nyugati egyetemeken is teszik, szinte tudományos ösztöndíjas lenne természetesen hallgatói jogviszonyban. A másik elképzelésünk pedig az, hogy az alapozás együtt indul az állattenyésztő-mérnökök és üzemmérnökök részére. A negyedik vagy az ötödik — esetleg már a harmadik — félév után. válik szét az oktatás, és az üzemmérnökök három, a mérnökök pedig öt év alatt fejezik be tanulmányaikat. Hozzáteszem: a tanterveken most dolgozunk. Ezt nagyon széles körben, szakemberek bevonásával kívánjuk megvitatni, véleményezni. Legjobb tudásunk szerint készülünk fel arra, hogy újat, korszerűt, modell értékűt alkossunk, olyant, amely megállja a helyét két-három évtized múlva is. Látni kell, hogy akik most kezdik nálunk tanulmányaikat, azok az ezredforduló tájékán képviselik majd munkájukkal a derékhadat. Ebből következik felelősségük is: egy kicsit prognosztizálni kell a jövőt, az állati termék előállításban is megvalósuló korszerűt. A FALU TÁRSADALMÁBAN — Ahogy most az üzemmérnökök, úgy pz állattenyésztő-mérnökök is falun dolgoznak majd. A falu társadalmában egyre meghatározóbb az agrárértelmiség szerepe. íErre ',a feladatra miként tudja és akarja felkészíteni hallgatóit az egyetem? — Kötelességünknek érezzük, hogy ez az egyetemi kar is felelősségteljesen töltse be funkcióját az értelmiségképzésben. A mai magyar társadalmi struktúrában az - értelmiség az aránya miatt is meghatározó: közel egymillióan dolgoznak értelmiségi területeken, közöttük ötvenöt-hatvanezer az agrárértelmiségi, akik nemcsak a vállalati szférában töltenek be fontos szerepet, hanem a közéletben is. A mezőgazdasági vállalatok — elsősorban a termelőszövetkezetek — nem csupán új értéket előállító közösségek, hanem olyan emberi közösségek is, amelyekben szemléletet formálnak. Ügy véljük: az agrárértelmiségnek azon túl, hogy irányít bizonyos új értéket előállító folyamatokat, jelentős a szerepe a társadalmi tudatformálásban, alakításban is. A mezőgazdasági vállalatok életében döntő változást jelentett, hogy — a termelőszövetkezetek után — demok- ratikusabbá tették a döntési folyamatokat. A demokratikus döntésben bizonyos fokú kulturáltságra van szükség nemcsak a tagság, hanem a vezetők részéről is. Erre készülni kell. Ügy vélem, hogy az értelmiségnek vállalkoznia kell az új — elsősorban a kulturális — érték befogadására, és ennek kisugárzására a közvetlen környezetben. Értékeink MEGBECSÜLÉSE — Az új képzési rendszerünkben nagyon fontos szerepet szánunk a szakmai tárgyak mellett a társadalomtudományoknak. Az újkori történelmünk, a filozófia értékeinek megismertetése mellett a társadalomtudományi oktatásban olyan elemek is helyet kapnak, mint például a szociológia, azért, hogy megismertessük a hallgatókat a leendő környezetük összetevőivel. Tudják majd azt, hogy ott, abban á struktúrában — vállalati és falusi környezetben — hogyan kell helytállni. Nyilvánvaló, hozzátartoznak még olyan elgondolások is a tantervhez, hogy felkészítsük a hallgatókat a környezetvédelemmel összefüggő kérdésekre. Ez is szerves, része annak a munkának, amit a végzett hallgatónak folytatni kell. A szakmai munkát kiegészíti a kulturális tevékenység. Jól működik az irodalmi színpadba Kaposvári Tanítóképző Főiskolával közösen az elmúlt napokban tartottunk bemutatót, öröm volt látni, hogy ezek az agrárérdeklődésű, alapvetően természettudományos beállítású hallgatók milyen fogékonyak a kulturális értékekkel szemben, s milyen jól tudják közvetíteni azt. A lényeg az, hogy a hallgatót diák korában nyitottá tegyük. Ha itt az egyetemen interaktív környezetbe kerül, sokféle ráhatás éni, akkor nemcsak szakmai élményekkel gazdagodik. A jövő szempontjából alapvetőnek kell tekinteni, mert az értelmiségi számára alapvetően fontos, hogy nyelvet tudjon beszélni. Mi nemcsak az idegen nyelvre, hanem a magyar nyelv jobb elsajátítására is gondolunk. Szerepel a terveink között, hogy retorikát tanítsunk, hiszen volt hallgatóink a közélet különböző fórumain szerepelnek, s a szép magyar beszéddel saját magukat, gondolataikat is elfogadhatóbbá teszik. A magyar nyelvet szépen használni értéket jelent. Ha valaha igaz volt a mondás, hogy minden ember annyit ér, ahány nyelvet beszél, akkor ez most egyre inkább az. Ez a kicsiny ország itt, Európa szívében kénytelen nyitott lenni, s ebben a nyelv eszköz. NYELV ÉS SZÁMÍTÁSTECHNIKA — A hallgatók hány százaléka kapja meg a diplomájához a nyelvvizsgáról szóló bizonyítványt? — Sajnos nagyon kicsi az arány: évente 10-12 hallgató szerez nyelvtudást igazoló bizonyítványt. Néhány napja a dékáni tanácsülésen foglalkoztunk új anyagi ösztönzőrendszer - 'bevezetésével: az egyetemi szintű képzésben a diploma átvételének feltételeként jelöljük meg az idegennyelv-tudást. Utalnék még arra is, hogy korunkban a számítástechnika óriási lehetőségeket tár fel: nélkülözhetenlenül fontos, hogy a jövő értelmiségének legyen számítás- technikai kultúrája, tudjon bizonyos információkat kezelni és döntéseit egzakt módon ezekre építeni. Néhány éve egy számítógépet telepítettünk a kollégiumba, a hallgatók ezen gyakorolnak. de nyitva vannak a gyakorlótermek is, ahol a hallgatók önállóan oldanak meg bizonyos szakmai feladatokat, és ez rendkívüli módon neveli és alakítja, formálja az ismereteiket. KAPOSVÁR ÉS A DIÁKOK — Az egyetemi kar helyét tekintve a városon kívül van, de a város szervesen kapcsolódik az egyetemhez. Kaposvár lakói sok egyetemi rendezvényen vesznek részt, nyelveket tanulnak itt, különböző tanfolyamokon vesznek részt. Arra volnék kíváncsi, hogy az egyetemi kar mennyire kapcsolódik a városhoz? — Sok kulturális értéket, ismeretet csak a város adhat meg nekünk. Rendkívül jó például a kapcsolatunk a Csiky Gergely Színház művészközösségével. Nemcsak abban nyilvánul ez meg, hogy hallgatóink jelentős hányada rendszeres színházba járó, hanem abban is, hogy ha vendégeink jönnek — a. múlt évben közel 500-an vettek részt az agrársportnapokon, most április első hetében pedig az agrárfelsőoktatási intézmények kulturális vetélkedőjét rendezik itt —, akkor büszkén visszük el őket a színházba, és a színház mindig szívesen fogadja őket. Ügy érzem, hogy sok tekintetben még nem kellően kihasznált a kapcsolatunk az MTESZ-szel, s azon belül az agrártudományi egyesülettel. Öröm számunkra, hogy több rendezvénnyel ki tudjuk hívni Kaposvárról a város polgárait, s figyelnek hagyományainkra is, mint például a diáknapokra. NYITOTT EGYETEM — Az utolsó kérdésem: a dékán milyennek szeretné látni az ezredfordulón az egyetemi kart? — Arra gondolunk, hogy akkorra megújul a programunk, az oktatói kar szemlélete, s persze a lehetőségeink is. A külföldi kapcsolataink fejlesztésében tovább kell menni azon az úton, amelyet most megkezdtünk. Legyen módja a mi hallgatóinknak fél évet valamelyik szocialista országbeli vagy nyugat-európai egyetemen eltelten is, tudjunk mi is fogadni külföldi hallgatókat. Szeretnénk mi is foglalkozni német, angol vagy esetleg orosz nyelvű képzéssel. Én inkább a német és az angol nyelvű képzés feltételeit látom megalapozottnak. Végső soron tehát az ezredfordulón európai szintű nyitottságot képzelek el. Látni kell, hogy a hallgatók nemcsak a katedráról és az előadói pulpitusokról hirdetett ismereteket fogadják be, hanem formálja őket az is, amit az együttélés, az együttlakás, vagy éppen a közös kulturális tevékenység során szereznek. — Köszönöm a véleményét. Kercza Imre Megkezdték a Somogy Megyei Múzeum néprajzi osztályán az Együd Árpád kutató által gyűjtött anyag feldolgozását. A több mint 200 magnótekercs és kazetta mellett számos, ritkaság- számba menő filmfelvétel is van a múzeum tulajdonában. Ezekről most jegyzik le a táncokat. Az Együd-örök- ségen dolgozó szakemberek szívügye a hagyaték mielőbbi, a kutatók számára is elérhető rendezése. A hanganyag kezeléséhez jelentős segítséget kapnak a Magyar Zenetudományi Intézet munkatársától, Olsvai Imrétől, aki valamikor Együd Árpáddal közösen gyűjtötte a dalokat. A tudományos munkát azonban egy apróság nehezíti. Szinte hihetetlen, de magnójukhoz nem lehet üres orsót(l) kapni. Persze nem egy darabra, hanem több százr tartanak igényt. Ennek hiaü nyában azonban elakadtak. A páratlan értékű Együd- hagyaték üres orsókra vár... EGYSZERŰSÍTETT SEGÉLYKÉRELEM A rendkívüli szociális segély kiutalásánál a tanácsi szerveknek nem kell vizsgálniuk a kérelmező hozzátartozóinak anyagi körülményeit — tartalmazza az a módosítás, amely a szociális és egészségügyi miniszter erre vonatkozó rendeletét egyszerűsíti április 1-jétől. Az esetenként adható segélyek célja eredetileg is az volt, hogy az előre nem látható, váratlan helyzetbe került személyeken az erre illetékesek gyorsan segíthessenek. Ám az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a tartásra köteles és képes hozzátartozók anyagi helyzetének felkutatása, tisztázása gyakran egy-két hónapot is igénybe vesz. Az új eljárás nemcsak az adminisztrációs terheket csökkenti, hanem humánusabb is lesz, mivel a tartásra kötelezettek körében is jelentős azoknak a száma, akik támogatásra szorulnak. A jogszabály-módosítás lehetővé teszi, hogy a segítségre szoruló állampolgárok a lehető leggyorsabban kapják meg az anyagi támogatást, egyszersmind az esetek többségében feleslegesnek bizonyuló többlet- munkától kíméli meg az amúgy is túlterhelt tanácsi apparátust. Az eseti segélyezést könnyítő jogszabálymódosítás mellett a Szociális és Egészségügyi Minisztériumban már dolgoznak a közgyógyellátás korszerűsítésén, az igényjogosultság kiterjesztésén is annak érdekében, hogy az arra rászorulóknak ne kelljen újból és újból segélyért fordulniuk a tanácsokhoz, hanem indokolt esetben a közgyógyellátásra jogosító igazolvány alapján térítésmentesen kapjanak gyógyszert és gyógyászati segédeszközt. Bernáth Aurél a filmről Chaplin volt a példaképe Csaknem húsz év után előkerült, egy hangszalag. Négy képzőművészt kérdeztek meg filmélményeikről, Bernáth Aurélt, Kondor Bélát, Schaár Erzsébetet és Vili Tibort. A marcali születésű festőművész 1908- ban ült először vászon elé, Pécsre utazott a család, hogy a nagy ponyvasátorban, az országos ipari és mezőgazdasági kiállításon mozgó képeket nézzenek. Halványan emlékezett a látottakra Bernáth, ám már a húszas évek Berlinjében fölfedezte Chaplin művészetét. Pár perces apró bohózatokban szerepelt a né- mafilmkonszak feledhetetlen komikusa, akiről a festő később sem feledkezett meg. — Chaplin úgy kell az emberiségnek, mint egy falat kenyér — nyilatkozta, majd hozzáfűzte, (érdemes ma is rá hallgatni): elkelne Budapesten is egy mozi (vagy másutt — tegyük hozzá —), ahol kizárólag és állandóan az ő filmjeit játsszák. Párizsban egy időben volt ilyen. A megmentett hangszalagon elmondta azt is Bernáth Aurél, hogy azért tartja fontosnak Chaplin művészetét,' mert a felnövekvő nemzedékek megismerhetik általa a filmművészet legnagyobb mesterét, és azt a felejthetetlen emberséget, amelyet ő képviselt. Feledtette a film hátrányát, amit a színpaddal szemben óhatatlanul visel: az élő beszéd hiányát és a színész jelenlétének atmoszféráját... Volt egy álma is Bernáth- nak, • amit elmondott a Filmkultúra körkérdésére. Nemcsak a< filmet szerette a festő, hanem második otthonát, a Balatont is. Nagy hatással volt rá Homoki Nagy István Vadvízországa. Azt mondta: — Képszerűen fotografálni és láttatni külön gyönyörűsége a nézőnek. Mi volt az álma? Ventilla István még főiskolás korában készített egy negyedórás filmet a Balatonról, ahol a festői látás magasra emelte műve témáját. — „Bár csinálhatna ő egy egész estét betöltő Balatonfilmet” — kívánta és nemcsak álmodta Bernáth Aurél. H. B.
