Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-17 / 89. szám

1989. április 17., hétfő Somogyi Néplap 7 Tanácskozott a megyei pártértekezlet kellően demokratikusan ez a társadalom. Mint mondta: nincs államiság, és nincs szuverén tulajdonos. Az öt küldő közösség nevében a megoldás első feltételeként a politikai szabadságot em­lítette, amelyet mindenek­előtt a pártban kell megte­remteni, egy radikális szer­vezeti megújulással párhu­zamosan. — E bürokratikusán mű­ködő hitközösségből tényle­gesen politikai erőt kell for­málni. Ehhez társalalmasí- tani kell a pártot. Hangsúlyozta: az elmúlt 40 évben a politizálás szín­tereiről eltűntek a felké­szült, a véleményüket bát­ran vállaló emberek, s csu­pán az alkalmazkodók ma­radtak. Javasolta, hogy a pártértekezlet egy első tit­kár mellett egy kellő tekin- téllyel rendelkező pártelnö­köt válasszon, majd pedig a vezetők önállóan választ­hassák meg „csapatukat”. A továbbiakban vitába szállt azzal a véleménnyel, hogy a demokratizmus szé­lesítésében máris túlfutot­tunk. Mint mondta: ebben még igenis sok lehetőség rejlik, mindenekelőtt a tu­lajdon reformja. A szövet­kezet például valóban a szö­vetkezeti tagaké legyen .. . „A párt ne csak hatalom­ban gondolkodjon, hanem teremtsen olyan feltétele­ket, ahol az értelem és az érdek nem fényűzés.” Huszonhárom felszólalás elhangzása után délután öt órakor még 19 felszólalási jegy volt az elnökség aszta­lán. Ekkor a pártértekezlet úgy döntött, hogy a továb­biakban 2—2 percben csak a legfontosabb konkrét ész­revételeket és javaslatokat hallgatja meg élőszóban. Lengyel Antal somogyszili küldött — Helyzetünk az elmúlt hónapokban semmiben sem javult, s egy jottányit sem jutottunk előre — mondta — Az életszínvonal csappa- nása sem tartható sokáig, s kimagasló sikerként köny­velhetném el, ha az ország meg tudná őrizni fizetőké­pességét. Szóval ég a ház. Ki a felelős? Az írásos anyag ötödik póntja a fele­lősség kérdését magyarázza; pedig a felelősség nem kö­zös. Nem lehet 40 év elhibá­zott politikáját és annak kedvezőtlen hatásait a hata- lombóil kirekesztettekre há­rítani. Én nem mondhatom egy somogyszili tsz-dolgozó- nak, hogy te vagy a fele­lős a 20 milliárdnyi adós­ságért. Hogy mondhatnám, hogy mi, párttagok közösen vagyunk a felelősek, mikor ez sem igaz. Egyértelműnek tartom a vezetői felelőssé­get. Akik felelősek a válsá­gért, álljanak félre, lépjenek ki, vagy ha ezt nem teszik, zárjuk ki őket. Ügy ítélem meg, hogy egyes személyi következtetések levonásá­ban még mindig a félelem és a szorongás irányít ben­nünket. — Nem lehet kimonda­ni — kérdezte —, hogy Ká­dár János és csapata vitte csődbe az országot? Nem te­heti meg ezt a Központi Bi­zottság sem? Én szeretnék ilyen szorongások nélkül szólni. Kádár János jelenleg is a párt elnöke, és nem tu­dom, hogy vállalhatja-e to­vábbra is ezt a pozíciót. Végezetül • Kaposvár szü­lötte, Nagy Imre objektív történelmi megítélése és po­litikai rehabilitálása mellett száll síkra. Jordanics József a Marcali Városi Bíróság elnöke — Támogatom az etikai bizottság létrehozását azzal a módosítással, hogy ennek munkájában ne vehessenek részt a pártbizottság tagjai .— mondta. — A testületek politikai tisztségviselőinek politikai függése mellett az anyagi függőség megterem­tését javaslom oly módon, hogy a választott függetle­nített tisztségviselők fizeté­sének megállapítása az őket választó testületek joga le­gyen. Javaslom, hogy a me­gyei pártértekezlet állásfog­lalása tartalmazza a káder­hatásköri lista megszünteté­sét, illetve kizárólag párt­tisztségekre korlátozza azt, úgy, hogy az a választott tisztségekre ne vonatkozzon. Az alsóbb szintű pártbi­zottságok önállósága jobban érvényesül, ha a választott tisztségviselőket nem kell a felsőbb pártszerveknek elő­zetesen jóváhagyni. — Szükségesnek tartom változtatni azon- a nálunk is követett gyakorlaton, hogy a város gazdasági in­tézményi vezetői székébe a pártapparátuson keresztül vezessen az út. Ezt a gya­korlatot a tagság és az egész közvélemény helyteleníti. Végül javaslom: az állásfog­lalás mondja ki, hogy a párttaggyűlést és pártren­dezvényt csak munkaidőn kívül lehessen tartani. Horváth István fonyódi küldött Szóvá tette, hogy az érte­kezlet számos gazdasági, po­litikai, kulturális kérdéssel foglalkozott, jóllehet első­sorban a párt ügyeiről kel­lene tárgyalnia. A legfonto­sabbnak ítélte a strukturá­lis ügyek rendezését. Az ap­parátus uralmát meg kell szüntetni, a döntési mecha­nizmust olyanná tenni, hogy valóban érvényesülhessen az alulról építkezés elve. A gazdasági kérdésekre a he­lyi tanácson, illetve orszá­gosan a kormányon keresz­tül kell hatnia a pártnak. Ehhez viszont kormányzóké­pes pártnak kell maradnia az MSZMP-nek. A területi szerződés azért szükséges, mert a hatalmi kérdések a területen dőlnek el. A mun­kahelyen dolgozni kell. Tu­domásul kell venni, hogy a párt elveszítette tömegbefo­lyását, bizalmát, sürgősen módosítani kell a struktú­rán, a szervezeti szabályo­kon. (Tapssal szakították meg a kétperces felszólalást.) Dr. Csima Ferenc a szennai tsz elnöke A párt agrártéziseivel kapcsolatban tett néhány fontos javaslatot, illetve kri­tikai észrevételt. Megítélése szerint a helyzetértékelés nem teljesen őszinte, a fa­lusi lakosság bérmunkássá válása nem úgy igaz, ahogy a tézisek fogalmaznak. Nem tartalmazza azt a tényt, hogy a mezőgazdasági mun­ka leértékelődött, és hiány­zik az is, hogy a mezőgaz­daságban is elégedetlenek az emberek; akkor is, ha szorgalmasan dolgoznak és nem borítják a búzát a Kossuth térre. Olvasható a tézisekben — mondta —, hogy egy réteg nem számíthat kivételezeÉt- ségre; ez helyes is, de azo­nos helyzetbe kell hozni a mezőgazdasági üzemeket, a mezőgazdaság dolgozóit a többi népgazdasági ágazat­tal. Hiányolta, hogy nincs állásfoglalás a tézisekben a mezőgazdaság közvetlen ér­dekeinek és a társadalmi érdekeknek az ütközéséről. Irreális elképzelés, hogy a mezőgazdasági üzemektől várják a vidék infrastruk­túrájának javítását. Nincs utalás arra sem. hogy a cé­lokat milyen eszközrend­szerrel kívánják megvalósí­tani. Stamler Imre somogyjádi iskolaigazgató Mint mondta: az eredmé­nyekkel együtt rengeteg sa­lakot is termeltünk. Óriási „salakhegyek” vannak körü­löttünk, lassan ránk akar­nak dőlni . . . Ezektől meg kell szabadulni, s ez olykor nagyon fájdalmas. A meg­újulás azért késlekedik, mert nem tudunk a múl­tunktól megszabadulni. Meg kell szűnnie a pártban a bel­terjes politikának, annak, hogy a vezetők a testületek­től és nem a párttagságtól függnek. Somogyjádon nem ismerik a megye vezetőit, hosszú évek óta nem jöttek ki egyetlen politikai gyűlés­re sem. Ezen változtatni kell. Dr. Sára Katalin barcsi városi főorvos Kifogásolta, hogy a vita­indító valósan ugyan, de meglehetősen sematikusan foglalkozott a lakosság egészségügyi és szociális el­látásával. Kérte, hogy a programtervezetben a térsé­gi különbözőségeket is fel­tüntetve foglalkozzanak a helyzettel. Azzal a javaslattal élt, hogy az alapszervezet, illet­ve a párttag dönthessen ar­ról, hogy munkahelyi vagy lakóhelyi alapszervezethez kíván-e tartozni. Keresztúri János a tüzeléstechnikai vállalat főmérnöke Hozzászólásában néhány konkrét javaslatot tett az állásfoglalás-tervezet módo­sítására. Kérte, hogy az új megyei pártbizottság tűzze napirendjére az ágazati pártbizottságok sorsát, és egyben azt is, hogy az új pártbizottsági tagok lépje­nek ki a szürkeségből. Vé­gezetül javasolta, hogy az első számú vezetőket tisz­tességesen, beosztásukhoz, felelősségükhöz mérten fi­zesse meg a párt. Tatai Ilona a Politikai Bizottság tagja Kevés viharosabb béke­éve volt a magyar történe­lemnek az elmúlt 11 hónap­nál. Az országos pártérte­kezlet óta mind tapintha- tóbb a szándék; más úton kell továbblépnünk. Egy éve már pontosan tudjuk: a régi módszereinkkel kép­telenek vagyunk válását ad­ni a nemzet sorskérdéseire. A változások igénye és kényszere felgyorsította az eseményeket. Tudjuk, hogy most is nagy árat kell fi­zetnünk az újért. Mégsincs más választásunk. Válságok szorításában élünk. Gom­bamódra szaporodnak a pártszerű képződmények, új hangú a nyilvánosság. Nyíl­tan támadják mindazt, amit évtizedekig eredményeink közé soroltunk. Nehezen érthető, kusza hétköznapo­kon búcsúzunk múltunktól és kezdünk egy újnak a megformálásához. Az MSZMP élére állt az új rend megteremtésének. Az MSZMP-nek van világos és véleményem szerint meg­valósítható _ programja. Mi ez a program? A népaka­rat érvényesítése, egy de­mokratikus jogállam meg­teremtése. A politikai intéz­ményrendszer reformjának és egy működőképes, a világgazdaság folyamatai­ba integrálódó piacgazdaság megteremtésének együttes halaszthatatlan lépése a mi feladatunk. Alighanem példa nélküli, hogy egy hatalmon levő munkáspárt maga hívja életre ellenzékét, nyílt po­litikai csatározásokra kel­jen. Az MSZMP azonban szakítani akar a múlt ke­serű örökségével, és meg­előzve egy újabb nemzeti katasztrófát, történelmi tet­tekre szánta el magát. Több millióan voltunk részesei az elmúlt 40 év magyar törté­nelmének. Mindenki saját sorsának prizmáján át néz a múltba. Vitatkozunk, ér­velünk, de legyünk nagyon őszinték, ha múltunkról be­szélünk! A társadalmat csak az igazság elhallgatása oszt­hatja meg. Az őszinteség, a sokszínűség, a nyíltság bizalmat és hitet ébreszt. Örökségünk, múltunk hibái nehézzé teszik az ésszerűbb és bölcsebb jövő felé tett lépéseinket. Mert nekünk van múltunk, az újonnan képződő szervezeteknek pe­dig nincsen. Napjainkban az ország adósságállománya meghaladja a 18 milliárd dollárt. Évente 2 és fél mil­liárd dollárt kell kamatra, törlesztésekre fizetni. Jog­gal teszik fel nekünk a kérdést: hová lettek a mil- liárdok? És be kell valla­nunk, hogy elfolytak a gaz­daság beteg vérerein. De nemcsak az eladósodás mér­téke az elszomorító. Ag­gasztó az elavult ipari szer­kezet, az alacsony haté­konysággal dolgozó terme­lőegységek. Mégis: napjaink politikai küzdelmében az a párt számíthat a nép bizal­mára, amely felelős választ tud adni a jövő és a nem­zet sorskérdéseire. Az MSZMP kész, hogy a tár­sadalom élén kivezesse a népet, nemzetünket nap­jaink válságából. De tudo­másul kell vennünk, hogy a magyar gazdaság bajait nem jellemezhetjük heveny le­folyású rosszulléttel. Az alacsony hatékonyság, az ipar eltorzult szerkezete sú­lyosabb bajokról árulkodik. Az orvoslást sem lehet ter­mészetesen csupán az üzem­csarnokokra korlátozni. A reform első lépéseként a demokratikus jogállam meg­formálásán fáradozunk. Csak a törvényesség és a demokrácia lehet biztosíték arra, hogy az új pályánk nem torkollik majd a régi útba. Készül az új alkot­mány. Több mint tíz tör­vény kerül elfogadásra. So­kan ezt szkeptikusan fo­gadják. „Könnyebb a jog­szabályok között gvomlál- gatni — mondják —, mint­sem a gazdaság vadhajtá­sait tépegetni.” „Nem po­litikai, hanem gazdasági re­formot sürgetnek napjaink gondjai” — hangzik el mind gyakrabban. Pedig a kettő, a politikai intézményrend­szer és a gazdaság átfogó megújítása egymás nélkül elképzelhetetlen. A gazdaságban sikerre csak a világgazdaságra nyi­tott, külső egyensúlyára ké­nyesen vigyázó, szigorúan takarékoskodó, hatékony termelést ösztönző gazda­ságpolitika lehet. A gazda­ság reformjának kényszerű­en kell együtt járni a poli­tikai intézményrendszer re­formjával is. A gazdaság piaci elven történő működ­tetéséhez olyan tulajdon- formákra és tulajdonosokra van szükség, akik hosszú távra érvényes és ésszerű döntésben érdekeltek. Az állami tulajdon mai domi­nanciája megszűnik, he­lyébe nem a magántulaj­don vagy nem csak a ma­gántulajdon, hanem legin­kább a köztulajdon új for­mái lépnek. Valljuk: az hasznosítsa szűkös erőfor­rásainkat, aki a legtöbbet tudja produkálni, tehát le­gyenek egyenrangúak a tu­lajdonformák. A piacgazdaság létrejöt­téhez elengedhetetlen gaz­dasági alkotmányosságunk megteremtése. Meg kell szüntetni a gazdaságba va­ló direkt állami beavatko­zás gyakorlatát. Több mint két évtizedé hangoztatjuk a szerkezetváltás fontossá­gát, lejárattuk ennek rop­pant egyszerű lényegét: azt kell termelni, ami a világ­piacon versenyképes. És az lesz az igazi reformlépé­sünk, ha elbocsátjuk a szer­vezeti egységek éléről azo­kat, akik képtelenek előre vinni kollektívájukat, ha megszüntetjük az elvtelen támogatásokat, és azok ke­zébe kerül a gazdaság, akik­nek van erejük, képességük és készségük is kilendíteni ezeket a holtpontukról. Ezeknek az elveknek a tá­mogatása bizonyára elfo­gadható. Odáig legalább is, amíg elvek maradnak. Ám ha éppen arra a területre kerül lakat, ahol ő dolgo­zik, igazságtalanságról be­szél, és sok tekintetben iga­za is van: nem a gép mel­lett állók juttatták ilyen helyzetbe az országot. ÍGÉRETES KAPCSOLATOK Az idegenforgalom mint Somogy egyik jelentős gazdasági ága, többször is visszatérő téma volt az értekezleten. — Felszólalásában dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke utalt arra, hogy fontos tárgyalások után ön most érkezett meg olaszországi testvér­tartományunkból. Milyen célt szolgált ez a látoga­tás? — kérdeztem Brandt­müller István megyei ta­nácselnök-helyettest. — Két ok miatt utaz­tam Friuli-Venezia-Giulia . tartományba. Részben azért, mert meghívást kaptunk az Európa-tanács konferenciájára, amelyet Határon túli együttműkö­dés Európában 1992-ben címmel rendeztek. — A dátumból ítélve nyilván összefügg ez az egységes közös piac kiala­kításával. — Igen, a konferencia azzal foglalkozott, hogy mi lesz 1992 után a határ menti területek együttmű­ködésével. A Szlovén Köz­társaságot és Magyaror­szágot először hívták_ meg erre. Hazánkat az ’ Al­pok—Adria együttműkö­dés két tagja, Vas és So­mogy képviselte a buda­pesti megfigyelőkön kívül. Ezt az alkalmat használ­tuk ki arra, hogy átadtam a megyei tanácselnök le­velét a tartomány vezetői­nek. — Nem sértjük meg a levéltitkot, ha ennek tar­talmáról érdeklődöm? — Egyáltalán nem! Tu­domásunkra jutott, hogy az olasz szenátus jelentős összeget ad a tartomány­nak a gazdaság fejleszté­sére. A mi érdeklődésün­ket az keltette föl, hogy a program egy részével a szenátus ösztönözni akar­ja a kelet-európai orszá­gokkal való kapcsolat szé­lesítését. Mi ajánlatot’tet­tünk, hogy szeretnénk be­kapcsolódni ebbe. A mos­tani tárgyaláson odáig ju­tottunk, hogy összegyűjt­jük azt a vállalati part­neri kört, amellyel elkép­zelhető a kapcsolatfelvé­tel, ők pedig kidolgozzzák a saját programjukat. Ezt követően egy szakértői ta­nács dönt arról, hogy mi az, amivel kölcsönös ér­dekeket szolgálva érdemes foglalkozni. — Somogy milyen terü­leteken lát lehetőséget? — Elsősorban az ide­genforgalomban. A mar­cali gyógyfürdő után má­ris érdeklődik egy triesz­ti csoport. Fantázia lenne az ipari kooperációban, az egyetemi kutatásoknál. Végül pedig új lendületet kaphatna a hagyományos határ menti áruforgalom fellendítése. — Tehát előkészítő meg­beszélések voltak ezek. — Igen. Nekünk alap­vető érdekünk, hogy min­den lehetőséget megra­gadjunk. Es ha tíz tárgya­lásból egy vagy két üzlet bejön, akkor már nyer­tünk.

Next

/
Thumbnails
Contents