Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-17 / 89. szám

8 Somogyi Néplap 1989. április 17., hétfő Tanácskozott a megyei pártértekezlet A piaci elven működő gazdaságnak számtalan megpróbáló velejáróját is el kell vállalnunk. A leg­nagyobb feladat a fiatalok­ra vár. Legtöbbjüknek ma sincs mit vesztenie. Fordu­lat és reformok nélkül azon­ban kilátása sincs, hogy még egyszer lesz valamije. Az ébredő nemzedékek néz­nek legkritikusabban az MSZMP-re. A jövőt az if­júság nem adományként ké­ri : harcolni is kész érte, ehhez a küzdelemhez azon­ban szabad, demokratikus, cselekvési tér kell, és kéz­zelfogható lehetőség. Az önálló életkezdés elemi fel­tétele a lakás. Tudomásul kell vennünk, ha a jöve­delmek nem nyújtanak mi­előbb reális esélyt az ott­honteremtéshez, teljes nem­zedékeket vesztünk el és állítunk szembe magunk­kal. Az első lakás megszer­zésének állampolgári joggá kell válni. Talán tőlem nem veszik zokon, ha a családanyák aggodalmára figyelmezte­tek: a mi gyerekeinket és rajtuk keresztül jövőnket féltjük. Épp a jogállam le­het garancia arra, hogy ér­telmes, emberi törvények irányítanak és korlátoznak, és nem sejtelmes fenyege­tések és embertelen indu­latok zaboláznak meg min­denkit. Ez a pártértekezlet Somogybán, véleményem szerint, az újrakezdés nap­ja. Most, mikor közösen gondolkodunk jövőnkről, erősítsük magunkban a hi­tet, hogy van képességünk, és van készségünk újra felemelni a magyar nemze­tet. nem is fontos mindig. De azzal egyetértek, hogy eze­ket a vargabetűket nem kellene leírnunk. Hol vannak a közgazdá­szaink? Itt vannak, de az utolsó felszólaló arról be­szélt, hogy oktatás, oktatás. Ha megkérdeznék, hogy mi­re van leginkább szüksége a magyar nemzetnek, akkor azt tudnám mondani: ok­tatni minden szinten az em­bereket, tanítani a fizikai munkástól a legfelsőbb ve­zetőkig, mert nem vagyunk felkészülve arra, amilyen utat meg akarunk tenni. Az egész európai integrációba történő belépés feltétele, hogy okosabbak legyünk. Tulajdonformák, érdek­viszonyok. Tulajdonformák­ról beszéltem, tehát arról, hogy állami tulajdon, kö­zösségi tulajdon és magán- tulajdon. Ezeknek az együtt­élését el kell fogadnunk és esélyegyenlőséget kell ad­ni, mert egyébként nem tud esélyegyenlőségre jutni, ha nem egyformán van. sza­bályozva a vállalkozás. VITAÖSSZEFOGLALÓ ÉS HATÁROZATHOZATAL önök látják jól a prob­lémát. És ne mondják azt, hogy önök, mi; mi látjuk közösen. A problémát lát­juk, a megoldást kevésbé. Ez a bajunk. S a megoldás rendkíyül sokszínű, rendkí­vül fájdalmas. A megoldás­nak vannak vesztesei is. Az a feladatunk, hogy vállaljuk ezt a konfliktust, s próbál­juk meg kezelni. A mai értekezleten is látszik, hogy milyen nehezen tudunk konfliktusokat kezelni. Nyil­vánvaló, hogy nem elég a problémát látni: meg is kell oldani. Ahhoz azonban csapat kell; olyan emberek, akik elfogadják, hogy a probléma létezik. Rajtunk kívül a gondokat senki sem fogja megoldani. Ne kifelé, hanem befelé pró­báljunk dolgozni, és pró­báljuk meg azokat a lépé­seket megtenni, hogy nyu­godtan beszélhessünk kife­lé! Hogy miért nem csinál­juk? Mert rengeteg az egyet nem értés. Köztünk is ren­geteg az egyet nem értés a megoldási módokban. Na­gyon sok tévelygésünk is van a megoldásban. Párt­szakadás? Miért? Ez az MSZMP mindig csak kifelé volt egységes. 1965 óta va­gyok MSZMP-tag, és tudom, hogy befelé micsoda áram­latok, nézetkülönbségek voltak. Csak ezek nem ke­rültek nyilvánosságira a pártértekezletig. Ha ma­gunkkal nem tudunk koa­lícióra jutni, akkor hogyan tudnánk a körülöttünk mű­ködő pártszerű képződmé­nyekkel? Egyet kell érteni és meg kell békülni azzal, hogy ilyen színesek leszünk, mint amilyenek ma va­gyunk. Talán még színe­sebbek. És ezzel kell együtt élni, mert ezek hozhatják felszínre azokat a problé­mákat, amelyeknek megol­dására nekünk vállalkozni kell. Felelőtlen nyilatkozatok. Hát igen, ez elhangzik. Az utolsó KB-ülésen történt is egy nagy fogadalom, hogy ami kialakult, azt megpró­báljuk nyilvánosságra hoz­ni. Rengeteg belső és külső kényszerítő dologban, ami­kor nem kialakult vélemé­nyek kerülnek felszínre, igyekszünk ezt csökkenteni. Ebben a rendkívül nehéz és gyorsan változó világban előfordul, hogy nem tudunk konzekvensek lenni. Talán A vitát konstruktívnak tartom, aktív volt — kezdte összefoglalóját dr. Sarudi Csaba. — A hozzászólók őszintén mondtak véle­ményt és nagyön sok kri-. tikát. A kritika mellett je­len volt az előremutató szándék. Ezt bizonyította nagyon sok konkrét fölve­tés, javaslat is, amit a kö­vetkező időszakban a mun­ka során mindenképpen hasznosítani kell. Az orszá­gos pártértekezlet óta érzé­kelhető, hogy itt, Somogy megyében is sokat válto­zott tagságunk fölfogása, gondolkodásmódja, politi­kai érzékenysége. Ezt még ma nem lehet befejezett fo­lyamatnak tekinteni: a vál­tozás szellemét kell a jövőt illetően is erősítenünk. Egyértelmű volt a vitában az a szándék, hogy itt, a megyében is a pártmozga­lom radikális megújítására van szükség. Olyan megújí­tására, amely igazodik a mai kor igényeihez, és moz­galmi, politizáló módszere­ket alkalmaz az addigi ha­talmi pozícióból történő diktálás, sok tekintetben a tagság nélküli politizálás helyett. Melyek voltak a megújulásnak az elemei? Az egyik az, hogy szóba került és nagy hangsúlyt kapott a testületi munka megújításának igénye. Hi­telesen politizáló testületre van a jövőt illetően szük­ség itt, a megye pártmoz­galmában is. Az is egyér­telművé vált, hogy a meg­újulásnak fontos eleme az alulról történő építkezés: a politizálás a tagsággal együtt történjen, a politika legyen a tagság által el­lenőrzött. Érezze valameny- nyi párttag, hogy konkrét részese a mi megyei poli­tikánk kialakításának. Fölmerült az is, hogy a pártmozgalom megújításá­hoz szükség van egy új szer­vezeti struktúrára is. Eh­hez le kell bontanunk a korábbi merev struktúrát, és olyat felépíteni, amely alkalmas arra, hogy a tes­tületi munkában, az embe­rek közötti politizálásban keretet adjon a megyei pártmozgalom számára, az itt megfogalmazott felada­tok megvalósításához. Szóba került a gazdálko­dás: a pártgazdálkodás meg­újítása is. Viszonylag rövid időn belül el kell érnünk, hogy kevesebb költségveté • si támogatással, több saját bevételre alapozva, takaré­kosabb költséggazdálkodás mellett egy picit a pártgaz­dálkodás vállalkozó jellegét erősítsük. Érzékeltük — mondta ez után —, hogy a leköszönt testülettel kapcsolatban sok kemény észrevétel és kriti­ka hangzott el. Ez a kriti­ka tanulság lesz mindazok számára, akiket újra válasz­tottak. A tévedések lehető­ségének a minimumra szo­rításához megvan a lehető­ség a párton belüli vita ré­vén, a platformszabadság révén is, meg lesz a lehető­ség azáltal is, hogy a testü­leti munka nagyobb nyilvá­nosságot kap. Meg lesz a lehetőség annak révén is, hogy a testületi tagok konk­rétan kötődnek a saját vá­lasztójukhoz, és nemcsak az ő véleményüket közvetítik majd a párttestületekhez, hanem a párttestületi dön­téseket is az alapszerveze­tekhez. Örülünk annak, hogy megerősödött a szándék: a múlttal mélyebb összefüg­gésben is szembe kell néz­nünk. Többen hangsúlyoz­ták, hogy a hibáktól el kell határolni magunkat, de éreztem azt az igényt is, hogy az értékeinket ne ta­gadjuk meg, hanem vigyük őket tovább. Egyetértek ve­le: válaszolni kell arra, hogy a múltban elkövetett hibákért — itt a megyében is — kik a felelősek. De alapelvként szeretném hang­súlyozni: más a felelőssé­ge a csúcsokon _ levőknek, más a testületi tagoknak és más a felelősség az alap­szervezetekben. A felelősség megállapítá­sát — elsősorban nem jogi, hanem politikai, erkölcsi fe­lelősségre gondolok — an­nak a munkának a során kell elvégezni, amikor múl­túnk mélyebb és hosszabb időszakra való elemzésével foglalkozunk. Egyáltalán nem tartom ugyanakkor el­hanyagolhatónak az olyan fölvetéseket, amelyek sze­rint minden párttag végez­ze el saját lelkiismeretével az önvizsgálatot. Fölvetődött a munkahelyi, lakóhelyi politizálás kérdé­se. A véleményem az, hogy minden véglet rossz. Azt gondolom, a hangsúlyt ne­künk a jövőben egy picit a lakóterületre, a lakókörzet­Hunkában a számítóközpont A szavazatok összegzé­sét számítógépek segítsé­gével végezték a megyei pártbizottság számítóköz­pontjának gépein. Az or­szágos pártértekezlet óta ez volt az ötödik olyan nagyszabású fórum, ahol Kasparek Pál, a KB szá­mítóközpontjának vezető­je alkalmazta a saját ma­ga kidolgozta programot. — Mi a számítógépes szavazatfeldolgozás elő­nye? — Szervezetté, áttekint­hetővé teszi a szavazat­feldolgozást, és természe­tesen gyorsítja is. Az egyik szavazatszámlálás során például a megyei kolléga kipróbálta a ha­gyományos „kézi" összeg­zést. Egy >órát vett igény­be, ami a gépen alig több, mint három percig tartott. — Ez a módszer tehát kizárja a Parlamentben máig is előforduló szava­zatszámlálási bizonyta­lanságokat. — Valóban. Egyébként a szavazatok gépi szám­lálása teljesen nyilvános. A szavazatszámláló bizto­sok folyamatosan figye­lemmel kísérik ß munkát, jóllehet az esetleges „el­ütést” a program nyom­ban korrigálja. A szava­zólapok ’ számos adatot is tartalmaznak, így a gép kizár bármiféle tévedést vagy manipulációt. re kell áthelyeznünk, de nem szabad kivonulnunk a munkahelyekről. A munka­helyeken mindazokkal a kérdésekkel foglalkozni kell — beleértve a gazdasági kérdéseket is —, amelyek társadalmi, társadalompoli­tikai indíttatásúak, az ott élő emberek életkörülmé­nyeire, életvitelére hatás­osai vannak. Meggyőződésem: a vá­lasztásokkal kapcsolatosan is van arra lehetőség, hogy a munkahelyen is politizál­junk, de erőinket át kell csoportosítani. Az önkén­tesség, a fokozatosság elvét kell figyelembe venni és nem szabad az önkéntesség elvét kampányszerűségnek felváltani. Fölmerült a vitában a pártegység kérdése. Világo­san és jól látjuk: régi mo­nolitikus egység nem kép­zelhető el. Ilyen egység nem volt a múltban sem, csak nem beszéltünk róla. Ügy gondolom, hogy a pártegy­ség vitákban születik. Adott kérdésekben fölbomolhat, ugyanakkor egy új minőség is létrejöhet a viták kap­csán. Szóba került a választási fölkészülés: azokat a hoz­zászólókat támogatom, akik úgy fogalmaztak, hogy ha­ladéktalanul meg kell kez­deni a választásokra való felkészülést, ehhez program­ra van szükség, ki kell vá­lasztanunk majd a megfe­lelő előadókat, akik részt vesznek ebben a munkában. A pártértekezleti vita, a dokumentum is megfelelő érveket ad a felkészüléshez. Érzékeny pont volt .a..jytáj­ban a demokrácia, a gazda­ság, a pluralizmus összefüg­gése. Sokan fogalmaztak úgy, hogy a demokrácia és a gazdaság elválaszthatatlan egymástól. Én ezt a felfo­gást támogatom. Az a vé­leményem, hogy a demok­ratizmus kiszélesítése nél­kül a politikai intézmény- rendszer reformja nélkül a gazdaságban sem tudunk eredményeket elérni. Ugyan­ez fordítva is érvényes. A megyei pártértekezlet azt igényli az újonnan meg­választásra kerülő testülé'- tektől és tisztségviselőktől, hogy egy eddiginél sokkal alaposabb, érdekfeltáró és megyei érdeket képviselő tevékenységet, politizálást folytassanak. Többen szóltak az agrár- gazdaság gondjairól. Nekem is meggyőződésem: a jövőt illetően meghatározó szere­pe a nagyüzemnek lesz, ugyanakkor a vállalkozá­soknak is megfelelő teret kell adni, azonos feltétele­ket biztosítani számukra, és így sokszínű, formagazdag tevékenység- és szervezet­konstrukció jöhet létre. Ki­alakulhat olyan érdekeltsé­gi rendszer, amely a me­gyét is előre viheti. Van jó néhány termelőszövetkeze­tünk, amely majdnem az éhhalál szélén áll. Nem biz­tos, hogy ők tehetnek er­ről; mert ilyenek a körül­ményeik, a természeti adott­ságuk és ilyenek a szabá­lyozók, amelyek leginkább őket sújtották. Nekünk föl kell vállalnunk a gondju­kat, hozzátéve, hogy az ilyen üzemeknek nyújtott támogatásokat az eddigiek­nél sokkal szigorúbb felté­telekhez kell kötni. Felmerült az idegenfor­galom kérdése,' s az is, hogy hogyan éltünk a lehe­tőségeinkkel. Szeretném el­mondani, hogy nekünk a cukorgyárral kapcsolatosan kezdettől fogva az volt az alapállásunk, hogy ami a gyári kollektívának is ér­deke: a gyár fennmaradá­sa. Teljesen tisztában vol­tunk és vagyunk azzal, hogy ez csak akkor érvényesül­het, ha megfelelő cukorré­pa-termelési háttér van a gyár mögött. Ezt az érde­ket mi fölvállaltuk: a mi­nisztériummal és* más fő­hatóságokkal szemben, és ezt tudjuk a jövőben is tenni. Arról is szólt, hogy be­bizonyosodott: a megyében is új területfejlesztési poli­tikára van szükség, olyan­ra, amelyben a falvak fej­lesztése1; stabilizálása elsőd­leges szerepet kap. Meg kell teremteni a gazdasági önállóságot, és vissza kell adni az ott élő emberek hitét. Végül azt fejtette ki, hogy a vitának fontos kérdése voltba tudomány, a műve­lődés ügye. Át kell gondol­ni az egész megyei oktatás- politikát azért, hogy ho­gyan és miként tudunk az igényeknek jobban megfe­lelő oktatáspolitikát kialakí­tani, anyagilag és erkölcsi­leg megbecsült pedagógu­sokkal dolgozni. Dr. Sarudi Csaba vitaösz- szefoglalója után dr. Novák Ferenc, a szerkesztőbizott­ság elnöke elmondta: nem voltak könnyű helyzetben, hiszen még az utolsó per­cekben is megkeresték őket, el nem hangzott fölszólalá- sokból idéztek, s kérték, hogy véleményüket vegyék figyelembe. Elmondta: az állásfoglalás gazdaságpoli­tikai helyzetelemzését és főbb céljait többen a szük­ségesnél is kevesebbel fog­lalkozónak minősítették. Ezért javasolják az új párt- bizottságnak, hogy részletes megyei feladattervet dol­goztasson ki, különös figye­lemmel a kritikus helyzetbe került mezőgazdasági nagy­üzemekre, a tulajdonviszo­nyok újrarendezésére, úgy, hogy meghatározó maradjon a nagyüzemi tulajdon, s a kistermelés termelési felté­telei javuljanak. A falvak életképességének vissza-» szerzésére és erősítésére is. Mindez jelenjen meg egy komplex és nemcsak gazda­sági, hanem a társadalom- politikai feladatokat is tar­talmazó programban. A felszólalók többsége ki­emelten foglalkozott az okta­tással. Javasolják ezért, hogy a konvertálható, széles ala­pokon álló szakképzést ré­szesítsék előnyben. Az egyik el nem hangzott felszólalás­ban állt a javaslat helyi vagy megyei alapítványra vagy érdekeltségi alap lét­rehozására, amely a fiatal pedagógusok letelepedését segíti és elismeri a tudást, valamint a minőségi mun­kát. Végül azt javasolta: az el­hangzott konkrét javaslatok­ról, amelyek valamilyen in­tézkedést követelnek vagy vonnak maguk után, azokat a pártbizottság az alapsze.r- vezeti tájékoztatóban hozza a megye párttagságának tu­domására. A megyei pártértekezlct ajánlotta a Központi Bizott­ságnak, hogy hívjon össze egy rendkívüli pártértekez­letet vagy munkakongresz- szust, az MSZMP választási programjának kialakítása ér­dekében. Ügy döntött, hogy december 31-ig a szervezet korszerűsítése érdekében vagy pedig a képviselő és tanácstagválasztást megelő­zően két hónappal újra ül­jön össze a megyei pártérte­kezlet. Az állásfoglalás-ter­vezetben javasoltakkal ellen­tétben nem tartja szüksé­gesnek az etikai bizottság létrehozását, és nem vezette be a bizalmi szavazás intéz­ményét sem. A tisztségvise­lők megválasztásának jogát viszont fenntartotta magá­nak a pártértekezlet. A feladattervet módosítá­sokkal — négy ellenszavazat és 11 tartózkodás mellet — fogadta el a testület. A megyei pártértekezlet ezután nyílt ülésen folytatta munkáját, választotta meg a megyei pártbizottság tiszt­ségviselőit és a megyei párt - bizottságot. A megyei pártértekez­letről tudósított: Bíró Ferenc, Kercza Imre, Ku- rucz Ferenc, Lajos Gé­za, Vörös Márta. A fényképeket Gyertyás László készítette.

Next

/
Thumbnails
Contents