Somogyi Néplap, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-17 / 89. szám
4 Somogyi Néplap 1989. április 17., hétfő Tanácskozott a megyei pártértekezlet Schenk István a balatonszentgyörgyi községi pártbizottásg titkára Ha a megyei pártmozgalom a fennálló feszültségeket eredményesen akarja kezelni, elsősortban a sorait kell rendezni. A vezetésnek a párttagság előtt vissza kell nyernie hitelét. Ez hangzatos szavakkal nem megy, csak gyakorlati tettekkel. Csak ezután lehet a megye lakosságát maguk mellé állítatni. A felszólaló aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a taglétszám egyre fogy. Kifogásolta, hogy az állásfoglalás- tervezet ennek részleteivel és okaival nem foglalkozik. Föltette a kérdést, tudjuk-e hányán léptek ki egy év alatt a pártból a megyei pártvezetés és párttestületek egyhelyben topogása miatt. A létszámcsökkenés itt már nem a természetes öntisztulást segíti elő; tisztességes munkásemberek, vívódó értelmiségiek lépnek ki, mert nem akarnak passzív szemlélők lenni. Az egyszerű párttag leértékelődött, ennek ■ megváltoztatását a pártértekezlet után kell elérni. Ha Somogy megyében a múlt év őszén pártértekezletre kerül sor, több száz értelmes párttag maradt volna sorainkban. Az országos pártér- te’kezlet ehhez kedvező körülményeket biztosított volna. Azt javasolta: ezzel szembe kell nézni, nincs helye taktikázásnak, köntörfalazásnak. Ne fogadjuk el senkitől, semmilyen szintről azt az érvelést, hogy mindenhol gond van, csak nálunk'••varr rend. A Somogyi Néplap — mint mondta — a múlt év közepétől többet írt a megyei és a városi párttestületek munkájáról, csak éppen nem mondott semmit. Állítólag voltak kritikus hozzászólások, talán kisebbségi vélemények is. Sürgősen le kell szoknunk arról, hogy csak az előterjesztő vagy az adott testület valamelyik vezetője szólaljon meg. Nyílt és hiteles tájékoztatást sürgetett, nagyobb önállóságot a lapnak; szóljon az egész megye lakosságához, adjon teret más politikai szervezeték véleményének. Megyénkben is érzékelhető a vezetőellenes közhangulat. Azt kell hinni, hogy Somogy megye kivétel a megyék sorában; nem értesültünk arról, hogy itt is lettek volna a közélet tisztaságát sértő, személyes érdekeket előtérbe helyező, helyenként korrupt vezetőik. Ha nem voltak vagy nincsenek, az új megyei vezetés és testületek ezt kategorikusan jelentsék ki. Ha voltak és vannak, ne takargassuk! Valamennyien tudjuk, hogy az ilyen "jelenségek távol állnak — * mindig is távol álltak — az MSZMP politikájától, törekvéseitől. A párterkölcs elvárásainak mindig a társadalmi erkölcs felett kell állnia. Ezt mindenkitől követeljék meg! Ettől függ a párt szavahihetősége a párttagság és a lakosság előtt. Az állásfoglalásban ezzel a témával markánsabban kellene foglalkozni. A hozzászóló támogatta az etikai testület felállítását, amely csak a pártértekezletnek tartozhat felelősséggel. Bírálta az állásfoglalás-tervezetnek a társadalmi feszültségék megoldásával foglalkozó részét, mondván: minősíthetetlenül semmitmondó. Több javaslatot is tett a feladatúk pontosabb megfogalmazására, a gazdasági "helyzet elemzésére. Azt kérte: tartsanak önvizsgálatot, akik a testületekben, az apparátusokban tisztséget viselnek. Döntse el mindenki, hogy a tisztségére alkalmas-e, lesz-e hitele szavainak és tetteinék a megye párttagsága előtt. Dr. Novák Ferenc a Hazafias Népfront megyei titkára A felszólaló szerint jókora késéssel a hazafias nép- frontmozgalomban is hozzáláttak, hogy átekintsék múltjukat, jelenüket, megpróbálják újrafogalmazni szerepüket a megváltozott, most még csak vonalaiban körvonalazott politikai struktúrában. A félévszázados népfront- eszme nemes, tiszta szándékkal indult, ám a mozgalom útja a 49-es alakulás óta tele van hullámokkal. Az egypártrendszerben a szövetségi politika kereteként közreműködött több lényeges társadalmi cél kialakításában és megvalósításában. Vitathatatlan, hogy a népfrontbizottságok akkor is munkálkodtak a hazaszeretet, az emberi közösségek megőrzéséért, amikor ezt rosszallás, gyanakvás kísérte. Városokban és falvakban önkéntes aktivistaseregük szervezett társadalmi munkát; őrizték a nemzeti hagyomány értékeit, és fölemelték szavukat az elesettekért, a sorvadó kisközösségekért, kifejezték aggódásukat a határokon túl élő magyarságért. Tisztes együttműködést folytattak az egyházak képviselőivel, megnyerték soraikba a vallásos embereket, kapcsolatba léptek az új pártokkal, szerveze- ’Telekéi. Sokat markoltak, de rendszeresen keveset fogtak, foghattak országosan és Somogybán is.» A politika formálásában gyakorta látszatszerepre kárhoztatták őket. önkritikával mondta, hogy elfogadták a politikai kiskorúságot. A mozgalom jelene összefügg az alapító, az MSZMP helyzetével. A bizalomvesztés, ha nem is olyan mértékű — hiszen a hibás döntésekért a kihagyott népfront nem tehető felelőssé —, mégis kétségtelen. A hozzászóló ezután a február óta tartó népfront- választások tapasztalatairól beszélt. A mozgalomhoz új erők csatlakoznak, helyi programokat fogalmaznak, sok munkát vállalnak a közösségért. A Hazafias Népfront országos vezetőségének késlekedése, kongresszusuk halogatása viszont nem menthető, elégedetlenséget okozott. S bizalmatlanságot is kelt az aktívák körében. A pénteki részleges „trónfosztás” — az országos tanács ülésén — azonban valamelyest segít a megítélésben. Kijelentette, hogy a népfronteszmére alapozott, a nemzeti összefogást szolgáló mozgalomra a többpártrendszerben is szükség van, nélkülözhetetlen lesz./ Joguk, sőt kötelességük, hogy a panaszlcodás, a beléjük nevelt óvatoskodás helyett részt vegyenek a minden más politikai, társadalmi szervezetet megelőzve Jtez- deményezett társadalmi reformfolyamatban. Alapvető követelmény, hogy a népfront a nép és ne bármelyik párt frontja, alattvalója legyen, önállóan, függetlenül, a közös nemzeti érdekeket vállaló pártokkal, az alkotmányt tiszteletben tartó bármely régi és új szerveződéssel, mindenekelőtt pedig a közjót akaró állampolgárokkal alkossanak állandó vagy alkalmi szövetséget. A szervezeteken kívül maradó százezrek a közéletben részt akarnak venni, s választópolgárokként; a társadalmi viták, a népszavazások eldöntői lesznek. Számukra aligha tud más szervezet, mint a népfront, tömegképviseletet széles nyilvánosságot, nyílt fórumokat teremteni. Berend Ferenc a pusztakovácsi tsz elnöke Az ellehetetlenülés szélén álló szövetkezetek nevében mondta el gondjaikat. — Az 1957-ben meghirdetett agrár- politika a magyar mezőgazdaságot a világ élvonalába vitte; a 70-es években azzal büszkélkedtünk, hogy a világ legjobban, leghatékonyabban termelő mezőgazdasága a miénk. Az utóbbi tíz —tizenöt évben azonban a mélypontra jutott. Ebben a meglehetősen kíméletlen, gátlástalanul elvonó, s időnként visszaadó irányításban a legelső hősi halották a gyengén gazdálkodó termelőszövetkezetek. SohiőgVBáft a tsz-ek fele ebbe a kategóriába tartozik, köztük a pusztakovácsi is. Kifejtette: az új termelési formákat — farmergazdaság stb. — támogatni kell, de Somagyban és az ország minden területén továbbra is a leghatékonyabb termelési formma a nagyüzem lesz, azzal a felállással, hogy nem szabad beleszólni — semmilyen címen és módon —, hogy a megtermelt javait milyen módon ossza el, s milyen formában tudja a belső érdekeltséget kialakítani. Kifogásolta, hogy sem az agrárpolitika, sem az állásfoglalás-tervezet nem szól az árról és az agrárollóról. Javasolta: az árat és az agrárollót kell országosan helyé- retenni, hogy mezőgazdasági üzemek továbbra is élni és dolgozni tudjanak. A hozzászóló ezután kiállt a kis falvak fejlesztése mellett, mert elsorvadtak, elöregedtek a községek. A hetvenes évek elején meghirdetett falupolitika — amely ha módszerében nem is, de lényegét tekintve olyan, mint a világszerte elítélt román buldózerpofl'itika — megtette hatását. A Pusztakovácsihoz tartozó három település lakossága 1960 és 1985 között több mint 51 százalékkal csökkent, és tíz évet öregedett. Tetszhalott állapotban vannak a falvak, s Gyűrűfű hamarosan nem egyedül lesz az országban. Az infrastruktúra katasztrofális, nemcsak a községben, hanem Marcaliban és az országban is. Volt lehetőség, hogy a hátrányos helyzetű térségek kapjanak fejlesztési lehetőségeket. Ma sem tudja, Marcali ebbe miért nem kapott besorolást. Ebben nemcsak az országos, a Somogy megyei megítélés is belejátszott. Amíg a városokban minden épül, addig egy tsz-tagnak. •nyugdíjasnak egyévi járadékát kell befizetni, hogy ivóvizet kapjon. A településfejlesztés egyenlő biztosítását, a fogyasztói árak — víz-, villany-, gázdíj — építési támogatások egyenlő elbírálását szorgalmazta. Kifejtette: nincs erős termelőszövetkezet és gyenge falu, erős falu sincs, ha gyenge a termelőszövetkezet. Kifogásolta, hogy az elmúlt 40 évben csak elvontak a falutól. A kifosztott tanácstól nem lehet elvárni, hogy mindent felvállaljon. •Kérdésekre válaszolva megerősítette: szeretné, ha a pénzéket úgy osztanák el, hogy egyenlően kapjanak arra, ami indokolt. A jövőben azt választják meg megyei tanácstagnak, aki képviseli az érdékeiket, nem pedig azt, akit ajánlanák. Bezerédi Zoltán színművész Bevezetőben a program- tervezetnek a múlt feltárásával kapcsolatos gondolataihoz fűzött véleményt. Ügy ítélte meg: a mai helyzet alapos megítéléséhez a tervezeténél nagyobb időtávra kell visszatekinteni. Emellett elsősorban az „ők” és a „mi” kérdését érezte tisztázandónak, nevezetesen: a múlt- és jelenbeli felelősség vállalásából mennyi hárítható a vezetésre és menynyi a tagságra. Mint mondta: aki ennek a pártnak a tagja, annak abból kell kiindulni, hogy valamennyien felelősek vagyunk a párt összes hibájáért és részesei eredményeinek. „Ezt mi csináltuk és ennek a fórumnak az egyik feladata épp az, hogy módot adjon arra, hogy akik ezt nem vállalják, tőle elhatárolhassák magukat.” Az 1919-es Tanácsköztársaságtól tekintette át a kommunista mozgalom magyarországi fejlődésének számos mozzanatát, s az 1948-as, valamint 1956-os eseményekre utalva arra figyelmeztetett, hogy a párt nem valósan megvívott hatalmat birtokol. — Nem a saját erőnkből hoztuk ezt létre, politikai küzdelmek során, hanem valaminek az árnyékában. Valamennyi kommunistának tudnia kell, hogy ez a mi felelősségünk, ez a mi viszonyunk. Számolnunk kell azzal, hogy ez egy — mindenekelőtt szervezeti szempontból — importált rendszer, amely az évtizedek során elmerevedett. A most zajló változások is nagyrészt tőlünk függetlenek, hiszen azok főként a Szovjetunióban bekövetkezett politikai változások következményei. Vitába szállt azzal az ugyancsak importáltnak ítélt szemlélettel, miszerint a párt politikai erejét a l'algétszáma határozza meg. Ez téves, mondta, hiszen politizálni nem a tagsággal kell, hanem a gondolatokkal, a szellemi értékekkel és aktivitással. „Mivel ez a politika nem a saját termékünk, nincsenek is igazi politikusaink. Igazi politikai küzdelmek helyett merev struktúrák és mechanizmus sok vannak. Elvesztettük saját párton belüli ellenzékünket, s el a fiatalokat, akiknek most kéne a kapukat döngetniük, és harcolniuk a reformokért.” Figyelmeztető ellentmondásként említette, hogy a párton belül létezik egy tömeg, amely nem képes a megújulásra, és van -egy reformokat vállaló réteg, amelynek viszont nincs jelentős tömegbázisa. Mint mondta, ez a bonyolult politikai helyzet a szakadás veszélyét rejti magában, s a párt jelenlegi szerkezete és működési módja aligha képes ezt a szakadékot áthidalni. A hozzászólást követően egy küldött vitatta az említett — szerinte a valódi felelősséget elkendőző — közösségi felelősségvállalást. Bezerédi Zoltán válaszában hangsúlyozta: nem az a kérdés, ki mennyit vállal el a múlt felelősségéből, hanem hogy elsősorban azt keresse, hogy önmaga mit tehetne, mit jobbíthatna. Az alulról építkezést ne fölülről várjuk! A továbbiakban egy korábbi — úgymond — méltatlanul megbántott vezetővel kapcsolatos személyi javaslathoz fűzte hozzá: aki politikusnak tartja magát, az nem lehet sértődős. „Ha engem vezetőként meg tudnak sérteni, ha nem győzöm érvekkel, ez azt jelenti, hogy alkalmatlan vagyok a tisztségemre. " Feigl Ferenc a Barcsi Városi Tanács elnöke — A megkezdődött politikai reformfolyamat elsősorban kényszer következménye volt. Ez az oka a politikai és állami vezetésben tapaszRobbonfaitl... Bezerédi Zoltán, a kaposvári Csiky Gergely Színház művésze már a városi pártértekezleten is rokonszenvet . ébresztett szókimondó és lényegre tapintó hozzászólásaival. A megyei pártértekezletet bevezető már-már parttalanná Ipáló ügyrendi vita után mondta: — Ügy érzem, egy sor fontos kérdés mélyreható elemzése máig sem történt meg, s attól tartok, a mostani pártértekezlet sem tud majd átütő változásokat elindítani. Túl. sok lOlyan régi embert lehet itt látni, akit csak el- bizonytalanítanak az új kihívások, ám nem tud megfelelni nekik. Azt tapasztalják, hogy a korábbi piódon már nem megy, ugyanakkor beidegződések sora gátolja őket, hogy szembenézzenek az újjal. A megyében létező reformerők még gyengék ahhoz, hogy robbanásszerű változtatásokat kényszerítsenek ki. Lépéselőnybe akkor kerülhet-, tünk volna, ha már az alapszervezetekben i és a városi pártértekezleten igazán elkezdődött volna a megújulás. Ez nem következett be, hiszen a sokat emlegetett alulról építkezésre a párttagok nagy része máig is felülről jövő útmutatást vár. Az elmúlt évtizedek el- kényelmesitették a politikusokat, az egész struktúra a középszerűségnek kedvezett. .Ebből ts fakad, hogy egyes hozzászólók itt is beérik azzal, hogy hallatják hangjukat... talható kapkodásnak — mondta, majd a továbbiakban a barcsi térség sajátos gondjairól szólt: azon döntések kedvezőtlen hatásairól, amelyeket a korábbi években a lakosság véleményének kikérése nélkül hoztak. Annáik, hogy nyilvánvalóan hibás lépéseket h. ;T>ttak végre direkt irányítás.- .. Példaként említette vasútvonalak megszüntetését, az átgondolatlan közigazgatási átszervezéseket és tsz-egyesí- téséket; az iskolák körzetesítését vagy a szülőotthonok megszüntetését. A barcsiak fájó pontja, hogy ma már nem születik barcsi gyerek ... — Ezek és a hasonló intézkedések hatásai irritálták, bénították a lakosságot. Költségesebb és időt rablóbb lett a hivatalos ügyék intézése. Az elöregedett települések szociálpolitikai gondjai növekedtek. Túlzsúfolt iskolák, a kívánatostól elmaradó színvonalú betegség- megelőző munka... — Az önállóságot kapott városok és települések megfelelő feltételek híján képtelenek élni új lehetőségeikkel. Mindezt sérelmezik az emberek. És mi hogy állhatunk oda eléjük azzal, hogy igazuk van, jogos az igényük, ám nem tudunk semmit sem tenni? Ki az az állampolgár, aki csak egy ilyen válaszra képes vezetőt támogat, aki legelemibb igényeiért sem tud érdemben itenni? Mint mondta, a tavaly májusi pártértekezlet óta több fórum, illetve dokumentum is megfogalmazta a hibákat és hiányosságokat, ám valamennyi csak elveket és célokat határoz meg. Ez már kevés a mai helyzetben. — Ügy látom, hogy nincs esélyünk minden gondot megoldani, ezért meg kell határozni a reálisan orvosolható bajok sorrendjét. Ne általában ismerjük el minden réteg vagy térség gondját, hanem konkrét feladatok megoldását vállaljuk, és mutassuk fel az eredményt. — Hangsúlyozta: ma mindannyian elosztani akarunk ahelyett, hogy először azért tennénk, hogy egyáltalán legyen mit eílosztani. A direkt irányításból — legalábbis szavakban — egyik napról a másikra a piacgazdaságba akarunk lépni-, s ennek egyenes következménye az eredménytelenség és a több területen tapasztalható anarchia. Zavarok vannak a tanács és a lakosság kapcsolatában, hiszen az előbbi nem képes fölvállalni az emberek igényeit. Már nincs területellátási felelősség, ám helyette sincs semmi... Hogy akarjuk így a kistelepülések elnéptelenedését megfékezni? — A tanács és a vállalatok kapcsolatát — mint mondta — kuncsorgás és siránkozás jellemzi az egyik oldalon, kegygyakorlás a másikon. Még mindig lépten- nyomon tapasztalható a protekcionizmus, a „kéz kezet mos” gyakorlat. Az együttműködés inkább diktátumokon, mint valódi érdekazonosságon alapul. Dr. Kovács Lajos a KISZ megyei elnöke A pártértekezlet harmadik legfiatalabb — 27 éves — küldötte azzal kezdte, hogy ennek a fórumnak olyan programot kell kimunkálnia, amely az ifjúság egészének is perspektívát nyújt, s lehetőséget teremt a baloldali érzületű fiataloknak, a párthoz való köeeledésre, az azonosulásra. — A mostani értekezletnek nem az a dolga, hogy a termelésről, a ágazatokról és a helyi ügyekről tanácskozzon. Sokkal fontosabb most ezeknél, hogy ez a pártértekezlet ne egy, esetleg az utolsó' legyen So-
